Legyen világosság / Let there be light

Ez pedig az én saját Hanukiám, így a negyedik nap táján.


And this is my very own Chanukkia on the 4th day.

Happy Hanuka!

Na, megint eltelt egy év. Mindig ilyenkor veszem észre leginkább. Gondoltam alkotok az idén egy saját képet ide, de nem sikerült valami jól, ezért felteszem inkább ezeket a szép gyertyákat, hadd legyen egy kis fény ebben a nagy sötétségben.


Another year has gone by. This is the time i notice it the most. I thought I’d make my own Hanukkia picture this year but it didn’t really work out, so I am going to upload these nice lights in this big darkness.

Támadás a hét vezér ellen

Nem, még mindig nem akarok politikai dolgokkal foglalkozni, de azért ez a cikk tetszik.

--------------

I still do not intend to go into anything political, but there is an article I like. It is nicely written, unfortunately in Hungarian. But it is talking about how nonsense it is for the neo-Nazis to organize a rally against Chanuka (no, I am not kidding!!!) because they think this is just another sign of how the Jews try to take over Hungary (the whole world really, but Hungary, being no doubt the most important place in this Universe of ours is the first step).

Sansula

A Sansula nem egy női név. Lehetne még esetleg városnév, de az sem. S még csak nem is a Szent Ursula apácarend leányneveldéjének neve.
A Sansula egy hangszer. Nem is akármilyen. Egy ősi afrikai hangszer, a Kalimba továbbfejlesztett változata. Tulajdonképpen egy fa keretre felfeszített bőr (vagy esetünkben szintetikus) alapra felapplikált fa talpon álló fémnyelveket kell elképzelni (tudom, elég nehéz, de máris megtekinthető a videó néhány sorral lejjebb), amit tradicionálisan a két hüvelykujjal pengetnek, de a többivel is lehet.
A hangja varázslatos és gyönyörű. Mivel gyárilag "a" mollra van hangolva, nem nagyon lehet mellényúlni, úgyhogy az ember csak elengedi kicsit a fantáziáját és máris kezdődhet a repülés. A csodálatos muzsika szárnyain, írhatnám, ha ez nem lenne nyomdafestéket nem tűrően közhelyes.
Ja, és igen. Megvettem. Naná. Hanukára.



Sansula is not a woman’s name. It could be some far-away place too, but it is not. And it is not even the name of the girls’ school of the San Ursula monastery.
Sansula is a musical instrument. A very amazing one too. It is the modern version of the ancient African instrument, the Kalimba. Try to imagine a wooden frame with leather (or in our case a synthetic material) stretched out on it, on top standing a wooden block, holding little iron tongues. These tongues are being plunked originally with the thumbs, but the other fingers can be used as well. I know it’s hard to imagine but the video above shows exactly what it is like.
The sound coming out of it is truly wondrous. It is tuned to an ‘a minor’ scale so one can not really go wrong. You just relax and let your fantasy reach high and fly. On the wings of beautiful music, I could write, if it wasn’t incredibly cheesy.
Oh yeah. I bought one. Of course. As a Hanukah present.

Oy, Mumbai

Már itt is...

Here too...

Ne lopj / Don't steal

Az alább látható táblácska az egyik nagy budapesti könyvesbolt férfi WC-jére van kifüggesztve. Nem, nem a férfibe járok, csak pont a női mellett van, és szöget ütött a fejembe, vajon miért csak a férfiaknak kell kiírni ezt…


„In order to avoid misunderstandings please do not enter the bathroom with books, dvd-s and cd-s that are not yet paid for.”
This sign hangs on the door of a men’s room in one of the big bookstores in Budapest. Before anyone would ask, I use the ladies’ room, but they happen to be right next to each other, and I couldn’t help but wonder why only men need to be told this…

PG

Tegnap este jaj de jó volt. És kalandos is. És esett a gyönyörű hó. El is akadt kicsit a közlekedés épp ezért. Nem baj. Azért a villamos ment, egészen ki Hűvösvölgyig. Onnan már nehezebb volt. Valami idióta a sokmilliós kocsijára sajnálta a téli gumit, ezért aztán az egész hosszú kocsisor, annak végén pedig a mi buszunk, hátulról csodálhatta a csúszláló-faraló-kotró csilli-villi verdát. Előzni senki nem mert, meg aztán szemből is jöttek. De aztán ahogy leszálltunk a buszról, mondván, gyalog gyorsabb, s kellemesebb, megindult a sor. Mi meg jót sétáltunk a hóban. Így értünk el oda nagyon messze, ahol a próba volt. Presser Gábor koncertjének próbája. Hja. Gyerekkorom dörmögője, kamaszkorom egyik hőse ő, a Pici bácsi. Az ő zenéjére nőttem fel. És akkor most egyszerre csak ott van, és ugyanolyan ütősen a szövegei, ugyanolyan tökéletesen a zenéje.
Hihetetlen.



Last night was oh so good! And quite challenging too. It started beautifully snowing in Budapest, which made public transportation slow down a bit. Quite a bit. There were no problems with the tram, but the buses and the cars were lining up after some idiot who could not afford to get winter tires for his shiny-expensive roadster. Nobody could pass on the snowy-icy road, plus there were cars coming from the other direction too. Finally we got off the bus, thinking it would be faster to walk. That’s when the line started going. But ok. We had a nice walk in the snow. Finally we got there, to that very far away community center, where the rehearsal of the concert of Gabor Presser took place. He’s truly one of the my childhood / teenage heroes. I basically grow up on him. And now there he was, sitting, playing, singing, being just as good as ever, his words as true and his music as perfect as can be.
Unbelievable.

Orrplasztika / Nose job

Ember még törött orrnak ennyire nem örült, mint én most! És nem, nem viccelek.
Történt ugyanis, hogy kicsit elbíztam magam a hétvégén, s gondoltam, minek nekem villany, a WC-től a fürdőig csak eltalálok emlékezetből is, kezet mosni meg sötétben is lehet. Hát nem? Dehogynem. Csak volt egy apró bökkenő. Barna volt, és úgy 100 x 215 cm lehetett. Nomármost, ez az ajtó az elmúlt 22 évben nem volt becsukva. Úgy értem, eddig. Mert most be volt. Én meg ettől felettébb nagy lendülettel megorroltam. Reccs, mondta ekkor az orr.
- Babszikám, asszem eltört az orrom - közöltem Barbarkával, aki épp a számítógépet püfölte bőszen. Eme bejelentésemet hirtelenjében nemigen tudta mire vélni, ezért utánam száguldott a fürdőszobába, ahol aztán az orromból fröcsögő vér meggyőzte: ez most nem csak a hülye humorom. Meg is ijedt szegény. Jegelni kéne, aszongya. Hogyisne! Mondtam én. Persze, hogy leapadjon! Mikor évek óta ilyen orra vágytam! Már orrnagyobbító plasztikai műtétre is gondoltam, de voltak, akik a küzdősportot ajánlották, mint költséghatékony megoldást. És íme, az idő tényleg mindent megold! Miután elállt a vérzés, nagy örömmel kohnstatáltam, hogy végre, s ráadásul ingyen és bérmentve megtörtént a csoda. A legjobbkor, a legjobb helyen. Úgy értem, pont ott, az orrnyergem tetején keletkezett az a klassz kis búb, amit mindig is annyira szerettem volna. Most már akár nem is kell Dávid csillagot hordanom a nyakamban. Immár az orrom is kifejezi vallási, illetve etnikai hovatartozásomat.
A röntgenen tisztán látszott a törés. Ne fújjam, jegeljem, mondta a doktor bácsi. De én fújom, s nem jegelem. Ne sportoljak 8 napig, mondta a fül-orr-gégész néni. Hát jó. Ennyit ez nekem megér.


I don’t think anyone was ever as happy about a broken nose as I am now. No, I kid you not.
But what happened, you may ask now. Nothing special. I just thought that I could find the way from the toilet to the bathroom in the dark, and who needs light for washing their hands anyway? But there was something unexpected on the way. It was brown and about 100 x 215 cm big. I do not remember that door ever being closed during the past 22 years. Well, now it was. I only noticed this fact when my nose landed hard on the wooden surface with a loud crack.
- I think I just broke my nose – I said to my friend Barb, who was busy surfing the net. Suddenly she didn’t really know what to do with this announcement of mine, so she ran after me into the bathroom. There the blood dashing out of my nose convinced her that this time it is not only my weird sense of humor. We should ice it, she said, when she was over the first shock. No way, I declared! It might subside and that’s exactly what I don’t want! I’ve been dreaming of a nose like this for so many years! I even thought of having a nose job; others suggested martial arts as a potential cost-effective solution. But lo and behold time always does its own! After the bleeding stopped I was very happy to find that an amazing miracle happened totally free of charge. Just at the right time and place. I mean that cool bump occurred right there, on the bridge of my nose, just where I wanted it. Now I don’t have to walk around with a star of David on my necklace anymore. My nose shows where I belong.
The x-ray showed the break clearly. Don’t blow, said the doc. I do. Ice it, he said. I don’t. Don’t do sports for 8 days, said the otolaryngologist. Ok. That’s alright. It’s worth it for me.

Hitler a rendelőben / Hitler at the doc's

Ez egy mozgalmas nap lesz. Még alig van 9 óra, és máris mennyi minden történt. Felkeltem jó korán, mert úgy volt, hogy 8tól egy ismerős gyerekre vigyázok. Ez aztán máshogy alakult, úgyhogy lett egy kis szabadidőm. Ezalatt az orvosi rendelőben tettem néhány érdekes felfedezést. Nem, nincs semmi bajom. Sőt, még csak nem is arról van szó, hogy minden szabad órámat az orvosi rendelőben múlatnám. Csak épp útközben találkoztam az egyik barátnőmmel, aki a férjének ment gyógyszert íratni, és mivel azt gondoltuk, az úgyis csak pár percig tart, elkísértem.
A rendelőnél olyan rendszer van, hogy az utcán kell csengetni a kaputelefonon. Amíg vártuk, hogy az asszisztensnő kinyissa az ajtót, megjelent egy bácsi.
- Csengettek már? – kérdezte, és azzal tőle meglepő fordulattal vadállatként rángatni kezdte az ajtót. Na, gondoltam, biztos ő is úgy tanulta, hogy előbb jön a lift, ha százszor megnyomjuk a gombot. És valóban, láss csodát, addigra valóban berregni kezdett az ajtó, bár gyanítom, hogy inkább az asszisztensnő aranykezének, mintsem a rángatásnak köszönhetően.
Mindenesetre bácsink korát meghazudtoló fürgeséggel iramodott előre, hogy aztán persze előttünk húzhasson sorszámot. Nem baj, mondjuk, úgyis olyan rég találkoztunk, legalább beszélgetünk kicsit.
Így is tettünk. Ám ahogy ott üldögélünk békésen, egyszer csak a szomszéd rendelő előtti padon egy férfi zsebében az addig csendesen pihenő mobiltelefonból egyszerre csak torka szakadtából üvölteni kezd Hitler:
- Sieg Heil!
Válaszul a tömeg:
- Heil!
Majd ismét:
- Sieg Heil!
- Heil!
Aztán megint, míg emberünk fel nem vette a telefont. Én először azt hittem, rosszul hallok, vagy ez biztos megint csak a harmadik generációs Holocaust parám. De nem. Judit is hallja, és már fel is pattan, hogy ő ugyan megnézi, ki ez a vadbarom, és jól megmondja neki a magáét. Én meg leforrázva ülök, nem tudom, ilyenkor mit is kellene lépni. De balhét ne csináljunk, húzom vissza Juditot. Azért csak megnézzük. Teljesen normális külsejű, 50 körüli, zsíros hajú, bőrkabátos férfi. Semmi kirívó. Visszaülünk hát, és azon tanakodunk, mit tegyünk, meg hogy az ilyesmi ütközik-e vajon bármiféle törvénybe, vagy csak szimplán irdatlan nagy ordenáré taplóság, és amellett baromi bántó, megalázó, és dühítő is egyben.
Én ilyenkor gyáván ülök, behúzom fülem-farkam, és csendesen kiakadok. Judit viszont bátrabb, megmondósabb. Neki gyerekei vannak. Zsidó gyerekei. Úgyhogy végül csak feláll, és tisztes távolságból így szól:
- Mondja uram, nem szégyelli magát, hogy így csörög a telefonja? Tudja, ez nagyon bántó.
A pasas nem vág vissza, nem támad. Hogy nem tehet róla, mondja, a haverja (igen, ezzel a héber szóval mondta, a haverja!!!) tette fel neki ezt a csengőhangot, de majd leszedi.
Persze, nem tehet róla. Mennyi ember nem tehet mennyi mindenről. Mégis mennyi minden van. Jó lenne kicsit tudatosabbnak lennünk. Hogy ne csak úgy történjenek a dolgok, ha akarjuk, ha nem. Hiszen ahogy a Laár pour Laár társulattól tanultuk: Mindenki a saját szerencséjének a pogácsa!

--------------------------

This is going to be an interesting day. It’s hardly 9 o’clock yet and already so much has happened. Got up early, as I was supposed to baby-sit a kid I know, but at the end it worked out differently. In my free time I made interesting discoveries at the doctor’s office. Not that I’m sick or anything, neither is it a habit of mine to spend my free time at the doc’s office. But as I was walking on the street on this unusually early morning hour (at least for me) I ran into a friend of mine who was on her way to the doctor to get some pills for her husband; and since we thought it would only take a few minutes I decided to keep her company.
At the doctors office you have to ring the bell on the outside, and the assistant lets you in. So we pushed the button, and as we were waiting for the door to open, an old man arrived and asked:
“Did you ring yet?” And with that he started yanking the door. This behavior seemed pretty weird to me, but ok, I thought to myself, he was probably taught that the elevator comes faster if you push the button a million times. And indeed, by then the door opened with a buzz, but I suspect that this was due to the assistant’s golden hands rather than the yanking. The old man, despite of him being well on in years ran forward quickly and took our place in line. ‘Sokay, we thought, at least we have an opportunity to catch up a bit.
While we did so, sitting peacefully on the bench, something very strange happened. From a cellular phone, than was till then resting quietly in the pocket of a man in the waiting room of another doctor’s office, Hitler started yelling at the top of his lungs:
“Sieg Heil!”
And the crowd answered:
“Heil!”
And again:
“Sieg Heil!”
„Heil!“
And it went on till the guy answered the phone. First I thought I didn’t hear right. Or that it’s only my third generation Holocaust paranoia. But no. Judith heard it too. She jumped up immediately to see who this beast is and to tell him what she had to say to him. I was just sitting there helplessly, not knowing at all what to do. But let’s not make a deal, I pull her back. We were still curious. But nothing special. A normal looking man in his fifties with greasy hair, wearing a leather jacket. So we sit back down to discuss what’s the best thing to do in situations like this; pondering whether this is against the low or it’s simply outrageous besides being hurtful, humiliating and upsetting at the same time. I tend to just sit quietly, being busy being hurt. But Judith is not like that. She’s brave. She has children. Jewish children. So she stands up again and says to the guy:
“Tell me, sir, are you not embarrassed to have a ringtone like this? It is very hurtful, you know.”
The guys doesn’t attack. He says it’s not his fault, his friend uploaded the tone for him but he will change it.
Yeah, sure, not his fault. There are so many things in this world that do not depend on us but they still happen somehow. It would be great to be more in charge of our own lives sometimes.

Kese habbal

Ülök a villamoson, meglepően reggeli órán. Olvasom a könyvemet. A szemem sarkából azért látom, hogy az egyik megállóban felszáll valaki, és leül velem átellenben. Felnézek; átlagos, őszülő, ötvenes, pulcsis-szakállas férfi, szemmel láthatóan tipikus zsidó fejjel. Hasonlít az egyik ismerősömre, gondolom. S azzal olvasok tovább. Az ajtó csipog, ahogy ezeken az új kombinókon szokta. De mielőtt becsapódik, felugrik még valaki. A szemem a könyvön, így megint csak a perifériás látásomba lép be a bakancs, fölötte fekete nadrággal. Afölött meg fekete bomberdzseki, narancssárga béléssel. Na, mi jut erről az eszünkbe? A srác lehuppan az ismerősömre hasonlító úriemberrel szembe. Meglepődöm, hogy miért pont oda, a mózesképűhöz, és kíváncsian várom a fejleményeket. De semmi. A srác nyugodtan lehúzza a dzseki cipzárját. Alatta konszoli ing. Nagy a keze. Munkáskéz. Az a fajta, ami fürdés után is kicsit gyászkeretes. Érdekes az arca. Olyan nagyon éles valahogy, és mégis annyira naív. Nyilván nemrég kelt fel. Kese haja vizes fésűvel hátrasimítva. Most borotválkozott. Biztos pengével, nem villannyal, gondolom, mert nagyon sima és kicsit piros az arca. Talán ma megy először dolgozni valahova. Vagy állásinterjúra. Proli. Ez a szó jut eszembe, pedig nem szeretem. Van valami negatív zöngéje. Mint annak, hogy zsidó. Ezért mondják, hogy izraelita. Mintha az nem ugyanazt jelentené. A proli helyett mit lehet mondani? Proletár? Nem, azok meg a világ proletárjai, akik egyesüljenek. Ahogy merengek, nézem, egyszer csak valami fehéret látok az arcán. Mi ez, allergia? Kiütés? Bekrémezte? Nem! Borotvahab! Egy kis pamacs a bal füle alatt, egy másik az orra melletti gödörben.
Ennek a történetnek nincs csattanója. Csak ezért írtam le, mert megfogott.

Őszi bogyó / Autumn berries

Telefonnal nem is rossz... Tegnap, a Pilisben. Aki még nem volt ott, azonnal induljon. Úgyis itt a Szükesz. Elő a sátrakat! Eljött a kivonulás ideje. Ki a házainkból, ki a megszokásból, a rossz gondolatokból. Itt az idő, hogy örvendjünk. Hogy önmagunk legyünk.

Not bad with a phone... Yesterday, in the Pilis mountains. Anyone who hasn't been there yet should get going now. Anyway it's Succos. Time to get out. Out of our houses, out of the daily routine, out of those bad habits, out of those bad thoughts. Time to rejoyce. To be ourselves.





Reggeli csoda.


Morning wonder.








"... hallgatva jár, mint erdős partok
közt délidőn jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el a csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó." (Radnóti Miklós)

If anyone knows what these red berries are called pls contact me. Thanx.





Pálos kolostor romja a Pilisben. 1703-ban "Hutás" András, az üveges remete lakott itt.

The ruins of a monastery in the mountains. In 1703 a hermit called Andrew made glass here.






Gomba Mama, Gomba Papa, és a gombabák.

Mushroom Mom, Mushroom Dad, and the Mushroom babies.

Photo-blog

Most pedig fotókkal illusztrálva elregélem, miféle kalandjaim voltak abban az időszakban, amikor olyan sokáig nem írtam. Az összes fotó a telefonommal készült.

Now i'm gonna share some photos of what i've been up to during the past few weeks when i kinda neglected my blog. All pictures were made with my phone.


Először is jöttek a római csapatok... ez volt a Savaria Karnevál Szombathelyen, amit az idén először sikerült látnom, és nagyon klassz volt, a tömegtől eltekintve.

First came the Roman troops... this was at the so called Savaria Carneval in Szombathely. I saw this for the first time this year and it was really nice.





Ezután, kihasználva az egyik utolsó napos hétvégét az idén, megmártóztam a nagy folyóban Dunakeszinél. Nem, a bőröm azóta sem jött le darabokban.

Then i thought i would take advantage of one of the last sunny weekends this year, so i went to Dunakeszi where i swam in the Danube. And even my skin is still fine.





Aztán tekertem egy jót egy távoli nagybátyám által gyártott fekvőbicajon, aminek én vagyok a tesztalanya,és enyém lesz az első prototípus is.

The next project was riding this really cool recumbent bike. The bike was hand made by one of my distant uncles. I volunteered to be the test person.





A bicajt már nem csak tekerni tudom, hanem felemelni is, hála Tomi technikájának. Critical Mass.

I can not only ride bikes, i can lift them up as well; thanks to my friend Tomi, who taugth me how to do it. Critical Mass, Budapest.






Sárkányt eregetni is voltunk, csak éppen nem volt szél. Ez épp csak addig szegte kedvünket, míg meg nem pillantottuk ezt a kis ma (illetve aznap) született bárányt.

One bright day we went to fly kite, but there was no wind. But guess what. We saw this really cute sheep that was born on that very day!





Ettől roppant mód kedvet kaptam egy kis pingáláshoz. Iziben ki is festettem a konyhám egyik falát narancssárgára. Jó lesz az a télen, amikor úgyis minden olyan szürke.

I decided to paint one of my kitchen walls orange. Ain't it beautiful? It will do me good on those gray winter days.






Mert az eső meg közben elkezdett esni ezen a gyönyörű Budapesten.

Because in the meantime it started raining in this wonderful city, Budapest.










Ahol hálót fon a virágra a pók.

Where spiders make webs around flowers.









És ahol konnektorok nőnek az utcán.

And there are sockets on the street.











Az emberek pedig bambulnak a metrón.

And the people feel so down when they are in the subway.

Tarka!

Rosh Hashana szótár / dictionary

sófár = shofar
barhesz = challa
gránátalma = pomegranat
méz = honey
hal = fish
répa = carrots
zsini = shul
vajon mit felejtek ki? = what am i forgetting?


Boldog és áldott új évet kívánok minden kedves rokonomnak, barátomnak és üzletfelemnek!
=
Wishing a happy and blessed new year to all my dear friends and relations!

Még nyílnak / Autumn again

Érdekes, hogy az ember mindig mást akar, mint ami van. Vagyis nem egészen mindig, csak majdnem mindig, de most épp arról beszélek, amikor igen.
Szóval az van, ugye, hogy amikor tél van, akkor mindenki didereg, és bebújik a kabát alá és morcos, és várja a májust, amikor majd jaj de jó lesz, süt a Nap, nem kell pulcsi, lehet szandálban járni meg fagyizni, és jó sokat lenni kint a szabadban. S aztán nyáron meg jön az, hogy hú, de nagyon meleg van, eshetne már az eső (persze ha esik, akkor a B verzió szerint az a szöveg jön, hogy „na most már ne essen többet, végül is nyár van, nem?”); és így szeptember elején, amikor az aranyos kis nebulók elindulnak az iskolába, már alig várja az ember a teázást a jó kis téli estéken, amikor lehet nézni a hóesést, és fel lehet venni végre a zárt cipőt, amiből nem esik ki a lúdtalpbetét.
Már akinek kell, ugye. Ez főleg azokra vonatkozik, akiknek nincs MBT cipőjük, mint nekem. Bizony. Megvettem. Majdnem fél áron, outletben. De még így is sok-sok pénzért.
Aztán mi is van még? Lezárult a gáz ügy. Volt néhány kemény meccsem a telefonos kisasszonyokkal (hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen rossz volt, amikor én voltam telefonos kisasszony, és a telefonálók úgy beszéltek velem, mint én most velük… pedig komolyan mondom, hogy ez nem bosszú, csak az osztályharcos eszmék); és végül megegyeztünk egy részletfizetéses megoldásban.
Tanulom a Take Five-ot, jó nehéz, és hülye a szövege, ezért Maryvel úgy döntöttünk, a bárzenekar instrumentális repertoárjának része lesz.
A gépírásban már az Y-nál tartok, és ezidáig még csak egyszer akartam ököllel szétverni a billentyűzetet. De aztán inkább ettem egy csokit.
Volt közben Savaria karnevál is, amit az idén először sikerült látnom, és nagyon klassz volt, majd talán teszek fel fotót.
Annyi minden történik ám, csak mindig elfelejtem megírni. De majd igyexem.

-------------------------------------------

It’s interesting, how people always want something else, something other than they have got. Okay, not always, only almost always, but right now I’m talking about the times when it is so.
In the winter people are hiding under their coats, waiting for the summer to finally arrive, ‘cause then it will be oh-so-good to get out without a sweater, the Sun will shine and we can eat ice cream and walk around in our sandals. And then in the summer people say: it’s too hot, why isn’t it raining a bit (and when it rains they go “this rain should stop already, it’s the middle of the summer after all”). When September comes around and all the cute little kiddies make their way to school, we already think about those nice and warm winter nights, sipping a nice cup of tea, watching the snow, wearing our winter shoes with arch supporters.
Those who need arch supporters. Those who don’t have MBT shoes like I do. Oh yeah. I finally got them. Bought them from the outlet, but still, it was quite a nice chunk of money.
What else? Recently I had some fights with the gas company; I thought they charged me too much. When I call these reps at the call center I tend to forget that there were times when I also used to be a rep in a call center and I didn’t at all like to be spoken to the way I sometimes speak to them… Anyway, I got an installment plan.
On the guitar I am learning Take Five. Quite hard, and the words are really stupid so it’s gonna be part of the instrumental repertoire.
With typing I’m up to letter Y, and until now I only once felt like destroying the keyboard. But then I decided to rather have a piece of chocolate.
There is quite a lot happening all the time but I always forget to write things down. Will try to write more.

Majdnem Hang és csoda Rhoda - Almost Hang and the Rhoda quota

Szerdán és tegnap este kint voltam a Szigeten a JMPoint sátorral. Roppant érdekes volt. Sok évvel ezelőtt már voltam kint egyszer, akkor egy másik sátor színeiben. Szigetlakóként, azt hiszem, nem élvezném, sőt, úgy egyáltalán ki se mennék (a jegyért se adnék sok ezer pénzt, meg különben se), de így „dolgozva” nagyon jó. Lehet sokat szocizni, beszélgetni, társadalmi életet élni, szóval csupa klassz dolog. A civil faluban pl. falra lehet mászni, de a falmászáson kívül is tényleg nagyon sok látni-hallani-aktívkodnivaló van.
Nagyon szerettem volna nyerni egy MBT cipőt, úgyhogy ügyesen részt is vettem a cipőhajító versenyen, de aztán csak egy baseball sapka lett belőle. Ráérő időmben meg eszmét cseréltem egy szerzetessel a szomszéd Krisna sátorból; hát nem mondom, hogy egyetértünk, de mindenesetre nagyon érdekes dolgokról esett szó.
A nap egyik fénypontja mégis a hangszer kiállítás volt az Afro faluban. Ahol is volt egy… na mi…? Igen! Egy majdnem hang drum! Ami a kedvenc hangszerem, ugyebár, amit már a télapótól is kértem, csak nem hozott. Ez egy olyan változat volt, amin két puhafejű ütővel kell játszani, és csak 200ezer Forintba kerül, és olyan gyönyörű hangja van, hogy teljesen elolvadtam tőle. Rögtön ajánlkoztam, hogy ha kell reklámozni a hangszert, akkor én szívesen játszanék rajta néhány órán át. És megengedték!!! Úgyhogy játszottam. Sajna csak úgy fél órát, mert vissza kellett mennem a jmp sátorba, de azért vasárnap majd még teszek egy látogatást.
Este meg ugye este van. Ki-ki nyugalomba. Oké, csak vicceltem. Szóval este a Szigeten buli, zene, koncertek, tánc, por, sör, meg minden (ezt nem részletezném) van. Csomó mindent hallottam, de akitől teljesen kifeküdtem, az Rhoda Scott volt. Fogja magát, és hetven évesen (bár szerintem max. hatvannak néz ki) fellibben (persze mezítláb) a csini ruhájában (szerintem éjfél körül ő volt az egész Szigeten a legelegánsabb) a jazz színpadra, és elkezd úgy játszani, mint egy háromtagú zenekar (plusz a dobos). Döbbenetes ez a nő! Varázsol az orgonájával. A közönség meg szétszedte a házat, egyszerűen nem akarták elengedni.
Én viszont ekkorra (úgy 1 körül) már eléggé leengedtem (aznap reggel 6:30-kor keltem), úgyhogy felpattantam a bicajomra és hazaszáguldottam. A lépcsőházban még találkoztam Karamell cicával, aki érdeklődéssel hallgatta az élményeimet.


Wednesday late afternoon and last night I was at the Sziget, which I believe is one of the biggest (if not the biggest) one week long summer festivals in Europe. I am working there this year in the JMPoint tent. I’ve been on the Sziget several years ago with a different crew and that was fun too. I don’t think I would go otherwise (it’s too expensive, and it’s not so much my style anyway), but as a “worker”, as being part of it I really enjoy it. There is so much to do, to see, to hear, so many interesting people to meet and to talk to. In one word: to socialize. There is really so much activity going on, one day is not even enough to walk around and see everything. I mean there is really everything there. Everything. Besides the “civilian village” where all kind of organizations and groups and people and religions are present, there are lots of other activities, sports, etc.
For example I attended a shoe-throwing competition to win a pair of MBT shoes, but after all I only got a baseball cap. I also had an interesting talk with a monk (?) from the neighboring Krishna tent. Not that I agree with everything he says but still it was interesting to talk with him about all kinds off issues.
But one of the highlight of the day was… guess what… Yes! An almost hang drum! My favorite musical instrument ever! I asked Santa to get me one but he didn’t. This was the kind you play with 2 soft headed sticks and it sounds so beautiful that it made me melt. So I immediately offered that if they want a little advertisement I am willing to play it for a few hours. And the guy let me! So I played. For about half an hour only because I needed to get back to the JMPoint tent. But I think on Sunday I’ll take a little walk around there again.
And at night it’s party time. Tons of concerts and everything. The most amazing one I saw/heard last night was definitely Rhoda Scott. That woman is unbelievable. She’s 70 years old (but doesn’t look more than 60 at most), walks onto the jazz stage (barefoot, of course) in her pretty dress (I think she might have been the only one properly dressed there at that hour) and starts playing her organ and sounds like a 3 persons band (plus the drummer). Truly breathtaking. The audience loved her; they just wouldn’t let her stop playing.
At around 1 am I got really tired (got up at 6:30 am the day before) so I got on my bike and rode home. I met Caramel the cat in the hall, who apparently enjoyed listening to what I had to say about my experiences.

Azér' ez gáz

Ezt ma írtam. Okuljatok.

Fővárosi Gázművek Zrt.
1081 Budapest
Köztársaság tér 20.

Tisztelt Főgáz Zrt.!

A 100193162684 számú, 2008 08 02 keltezésű, 2008 08 18 teljesítési dátumú, 73 197 HUF összegű gázszámlával kapcsolatban az imént beszéltem egy kedves kolléganőjükkel telefonon.
Az elmúlt hónapban szerződésmódosítás történt. Az eddigi évi egyszeri leolvasás helyett áttértünk a havi diktálásra. Erre főként azért volt szükség, mert évek óta követhetetlen volt az önök rendszere, a számlák pedig ennek megfelelően teljesen nonszensz összegekkel érkeztek. Az elmúlt nyáron például több hónapon át 18 000 HUF körüli összegekről érkeztek számlák. Ekkor szerettem volna bediktálni az állást, de azt az információt kaptam, hogy a megállapodás miatt erre nincs mód. Ezért kértem, hogy a "becsült" összeget csökkentsék. Ez meg is történt, így a nyár hátralévő részében 8 000-10 000 Forintot fizettem havonta. Ezek után télen, azaz a fűtési idényben elkezdetek érkezni az áthúzott, érvénytelen feliratú számlák. Ekkor ismét több alkalommal telefonáltam, és kifejezetten kértem, hogy ne küldjenek érvénytelen számlákat, hiszen tél van, fűtünk, és nem szeretnénk érvénytelen számlát kapni, hanem szívesebben fizetnénk havi rendszerességgel, ahelyett, hogy majd egy nagy összegű számlát kapjunk. Ekkor azt az információt kaptam, hogy a megállapodás értelmében ezen változtatni nem lehet, önök szerint túlfizetés történt (persze, hiszen egész nyáron át 10 000 - 20 000 Forintot fizettünk).
A mostani számla szerint pedig 73 179 Forint a befizetendő összeg.
A leírtak fényében ezt nonszensznek és felháborítónak tartom. (Főleg a lebontásnak azt a részét, mely szerint két hónap alatt 509 m3 (!!!), három hónap alatt pedig 702 m3 (!!!) gáz fogyott egy kétszobás lakásban. Arra gyanakszom, hogy az egész háztömb fogyasztását keverték véletlenül össze az enyémmel).
73 179 Forint egyszeri befizetésére, még ha indokolt lenne is, nincs módom. A jelenlegi magyarországi gazdasági helyzetben, illetve a bérrendszer ismeretében úgy gondolom, ez nem szorul különösebb magyarázatra.
Kérem az eset felülvizsgálatát.
Várom szíves válaszukat és az ügy megoldására vonatkozó javaslatukat.

Budapest, 2008. augusztus 13.


Üdvözlettel,


Weber Edina

Phone pic

Az alábbi fotó a Sony Ericsson w610i telefonommal készült. Szerintem elég jó lett.


This picture was taken with my phone, a Sony Ericsson w610i. Not bad, hey?

Kvíz

Na, kedveskéim, ki tudja, honnan van ez? (A megoldást alább közöljük. A Szerk.)

Elszállt egy hajó a szélben
Házunktól nem messze megállt
Kiszólt egy hang, hogy én menjek
Sietnek, nem várnak tovább
Óriási házakat láttam
Hallottam vonatok zaját
Felhők közt madarak szálltak
Utánuk repülök tovább

Mondjad, ki vagyok
Mondjad, mi vagyok
Mondjad, ki vagyok én
Nem hitte el, hogy szeretem"

Hát persze, hogy Baksa Soós János bácsi költeménye. Hát persze, hogy Kex. Hát persze, hogy akkor még nem is éltem. De attól még ismerhetem, nemde? Attól még lehet igaz, lehet releváns, hmmm? Ugye hogy ugye?

Paradise

Tegnap eredetileg a paradicsomokról akartam írni, még mielőtt bezavartak volna a bulldózerek. A három darab kis paradicsomról, amit a hetedik kerületi bérházi gangon sikerült termesztenem alig néhány röpke hónap alatt. Ebből kettő már felhasználásra került és nagyon finom volt. Az alábbi képen pedig látható a harmadik. Ezen kívül van avokadó ültetvényem és banánligetem is a fent említett helyszínen. A citromfa nem szerette a helyi viszonyokat.


Yesterday, before i got all upset with the whole bulldozer business, i originally wanted to write about my tomatoes. About the 3 little cute tomatoes that I grew myself on the 1st floor gangway of my 7th district apt. building. The first two made a very yummy salad with some basil. This is the third one on the pic. At the same location I also run an avocado plantation and a banana field. The lemon tree didn’t like the climate.

Bulldozer?!

Akkor most hogy is van ezekkel a bulldózerekkel? Egészen döbbenetes új módi ez. Alig tudom elhinni, hogy ma délután három héten belül a második arab lop el egy bulldózert (!!!) egy jeruzsálemi építkezésről, és mint egy magvadult állat, megy be vele a város csúcsforgalmába zsidókat ölni. Bulldózerrel. Mert ettől béke lesz, ugye?!
Persze, tudom én, hogy előbb kinek-kinek belül kell rendet tenni ahhoz, hogy kint a világban is rend legyen. Nekünk kell jónak lenni, hogy a világ jó legyen. Meg azt is tudom, hogy most „dreiwoch” van, azaz a két böjtnap, Tammuz 17. és Av 9. közötti amúgy is negatív energiájú 3 hetes időszak, amikor annyi sok rossz történt a (zsidó) világban az elmúlt évezredek során. Ekkor tetőzik a gyűlölet, a sok keserűség, a békétlenség, ami végül a Jeruzsálemi Szentély lerombolásához is vezetett. A szomorúság időszaka. Miért lenne ez az év kivétel?
De azért ez a bulldózer dolog mégiscsak döbbenetes.
Bár abban is van igazság, hogy végül is ők csak a „dolgukat végzik”. A piszkos munkát. Hogy ez tükrözi a világ mai állapotát, helyzetét, ami Izraelben történik. Hogy ez mind jel, figyelmeztetés, hogy kapjuk már össze magunkat, de gyorsan, mert különben nagy bajban vagyunk.
Oda kell figyelni jól a jelekre. Néha azt sem tudni biztosan, egy adott dolog jel-e, vagy „csak épp úgy esett”. És ha jel, vajon merre mutat, mit jelez?
Bárcsak tudnám, hogy kell jónak lenni. Hogy merre kell menni, mit kell tenni. Hogy mi a helyes, hogy mi a jó. Vajon mennyire értékes az, ha jót teszünk, de közben rossz nekünk? Vagy ha jó nekünk, de rosszat cselekszünk? Egyáltalán, ki dönti el, mi a jó és mi a rossz? Van-e abszolút jó? Van-e abszolút rossz? Szerethetjük-e I-stent, s másokat, ha magunkat nem szeretjük? És szeretni kit, s hogyan kell? S vajon hol van az igazság? Sok bor folyt el, mégsem leljük.
Bárcsak tudnám, bárcsak érteném…


What’s up with these bulldozers? This new “fashion” shocks me deeply. I can not believe that this is the second arab in three weeks that stole a bulldozer (!!!) today from a construction in Jerusalem, and as a savage animal gone wild drive into the traffic jam of the city to kill Jews. With a bulldozer. Is this really the way to peace?
Yes, I do know very well that we should all make order inside; so there can be order outside, in the world as well. We must be good; so that the world can be good as well. I also know that we just entered the “dreiwoch”, the 3 weeks long mourning period between the fast days of the 17th of Tammuz and the 9th of Av, which is anyway a time with bad energies when so much bad happened in the (Jewish) world throughout history. This is a time of hatred and bitterness that ultimately lead to the destruction of the Holy Temple. A time of spite and sorrow. Why would this year be different?
Still, this bulldozer story shocks me so deeply.
If I come to really think of it, I realize that they are “only doing their job”. The dirty work. And that what happens in Jerusalem mirrors the state the world is in. That all these are signs, reminders to get ourselves together, quickly, or else we’re in big trouble.
Good attention must be paid to the signs. Sometimes it’s hard to know whether a given happening is a sign or just “an accident”. And if it’s a sign, what does it tell us, where does it point to?
I wish I knew how to be good. Which way to go, what to do. What is right and what is wrong. What is the value of good deeds if they make us feel bad? And what if we feel good but do bad? Anyway, who decides what is good and what is bad? Is there absolute good? Is there absolute bad? Can we love G-od and others if we do not love ourselves? Who and how should be loved? And where is the truth? So much wine had spilled still it gets lost sometimes.
How I wish I knew, I wish I’d understand...

Hindi rejtély megoldva / Hindi mistery solved

Egyszerűbb volt, mint gondoltam. Így van ez általában a dolgokkal.

It was easier than i expected. That's how it is with things in general.

IV. 24:5

“Mily jók a te sátraid, Jákob, hajlékaid, Izael?”
Tényleg, milyen jók? Csak kérdezem.

“How goodly are your tents, O Jacob, your dwelling places, O Israel!”
How good, indeed? Just wondering.


"מה טבו אהליך יעקב, משכנותיך ישרל"
.מה טובו, באמת? רק שאלתי

Hindi

Csak azt tudnám, miért akar a blogger ma hindi nyelven írni.
Tegnap reggel a Ligetben futottam, mint a nagyok.
Ma meg bicajoztam több, mint 20 km-t véletlenül. Csak a kulcs maradt ott...

Mellesleg a tegnapi bejegyzésben nem vicceltem. Az én koromban már lehetek teljesen őszinte. Komolyan én se értem a paradoxont! Csak gondoltam, hátha valaki majd értékeli.

----------------

I wish i knew why blogger wants to write in Hindi today.
Yesterday I ran in the city park, like the real runners.
And this moring i biked more than 20 km by mistake. Left the keys there...

BTW i wasn't joking in yesterday's post. In my age i can afford to be honest. I really don't understand the bday paradox. Just figured maybe someone will like it.

Paradox-day

Ez a szülinap-dolog annyira paradox, hogy nem is értem. De biztos tisztára okosság.

A születésnap-paradoxon azon a megállapításon alapszik, hogyha egy szobában 23-an vannak, akkor valamivel több, mint 50% az esélye annak, hogy legalább kettőjüknek ugyanarra a napra esik a születésnapja. Ha legalább 60 ember van a szobában (teremben), ugyanennek a valószínűsége több, mint 99%. Ez nem abban az értelemben paradoxon, hogy logikai ellentmondásra jutunk, hanem abban, hogy ellentmond az intuíció által sugalltaknak, a legtöbb ember ugyanis 50%-nál lényegesen alacsonyabbra becsüli a fenti esemény valószínűségét.
A paradoxon megértéséhez kulcsfontosságú, hogy észrevegyük, noha kevés ember van a szobában, már így is nagyon sok pár van, akiknél a születésnapegyezést vizsgálni kell. 23 ember esetén 23 × 22 / 2 = 253 pár van, mindegyik pár egy lehetséges egyezés. Más szemszögből megközelítve: képzeljük el, hogy belépünk egy szobába, ahol már 22-en vannak, és azt vizsgáljuk, hogy a közülük valakinek ugyanakkor van-e a születésnapja, mint nekünk. Ez természetesen sokkal kisebb, mint 50%. A születésnap-paradoxon azonban azt kérdezi, hogy bármelyik két embernek a huszonháromból megegyezik-e a születésnapja.
A valószínűség közelítő kiszámításához elhanyagolunk pár részletet, így a szökőéveket, azt, hogy az emberek között lehetnek ikrek, valamint a különböző születési statisztikákat, ehelyett feltesszük, hogy ha valakinek nem ismerjük a születésnapját, akkor az a 365 napos év minden napján azonos valószínűséggel születhetett.
Ha (tetszőlegesen) sorbaállítjuk az embereket, akkor a másodiknak nem lehet ugyanakkor a születésnapja, mint az elsőnek (364/365), a harmadiknak nem lehet ugyanakkor, mint az első kettőnek (363/365), és így tovább.
Ezek után 1 − p annak a valószínűsége, hogy legalább két embernek egy napra esik a születésnapja. n = 23-ra ez az érték kb. 0.507.
A születésnap-paradoxon általánosítva értelmezhető hashfüggvényekre is: N-bites lenyomatokból (hashértékekből) valószínű ütközés nélkül sajnos nem 2N, hanem csak kb. 2N/2 generálható. Ezt használja ki az ún. születésnap-támadás különböző hashfüggvényeken alapuló titkosító algoritmusok ellen.


This birthday thing is so paradox i don't even understand it. I'm sure it's something smart though.

In probability theory, the birthday problem, or birthday paradox,[1] pertains to the probability that in a set of randomly chosen people some pair of them will have the same birthday. In a group of 23 (or more) randomly chosen people, there is more than 50% probability that some pair of them will have the same birthday. For 57 or more people, the probability is more than 99%, tending toward 100% as the pool of people grows.[2] The mathematics behind this problem leads to a well-known cryptographic attack called the birthday attack.
To compute the approximate probability that in a room of n people, at least two have the same birthday, we disregard variations in the distribution, such as leap years, twins, seasonal or weekday variations, and assume that the 365 possible birthdays are equally likely. Real-life birthday distributions are not uniform since not all dates are equally likely.
On the other hand, if n ≤ 365, because the second person cannot have the same birthday as the first (364/365), the third cannot have the same birthday as the first two (363/365), etc.
The event of at least two of the n persons having the same birthday is complementary to all n birthdays being different.

CC Nero

Télen kávé, nyáron kóla. Ez a kóla mindenképp hülyén néz ki leírva. Meg a Cola is. De mindegy. Leginkább egyáltalán nem kéne kólázni, meg colázni se. Kivételt képeznek ez alól a „kö kóla?” típusú találkozások. De nem is erről akartam értekezni, hanem arról, hogy bementem reggel a kedvenc kisközértembe Pepsi Max-ért. De nem volt. Maradt a Coca Cola, ami oldja a fogkövet, meg még sok minden mást is csinál az emberi szervezetben, de ebbe most inkább bele se gondoljunk. Kokából (ez is tiszta hülyén néz ki leírva, hát nem?!) viszont nem volt piros. Mondta is az eladólány:
- Csak light van, vagy Nero.
És ezen mind a ketten elkezdtünk röhögni. CC Nero. Hahaha.


Winters’s for coffee, summer’s for coke. Not that coke is that healthy, and neither is it my favorite drink, but there are situations when one just wants a can of coke. This morning was one of those. Too hot for coffee, I guess. Anyway, I walked into the store for a Pepsi Max. Which I happen to like; though I hardly ever drink it, for health reasons. But they didn’t have it. Ok, so I’ll take coke, I though. Because it’s good against plaque. It does many other things to the human body as well, but let’s not think about that for now. They didn’t have the regular red coke anyway. As the girl in the store said:
- I only have light or Nero.
And we both thought it was so funny that she said Nero that we both started laughing our heads off. CC Nero. Hahaha.

Oooooooooooooooooh

Megtaláltam a világ egyik legszebb zenéjét. Íme.

I found one of the most beautiful pieces of music ever written. Enjoy.



Amíg szól, addig elmondom, hogy ma (sőt, egész héten) esik az eső, és ezen kívül még annyi mindenről lehetne írni, csak mindig elfelejtem. Ott van pl. D. Szilárd, a kulcsmásoló (azért D., mert nem emlékszem a nevére, csak hogy d betűvel kezdődött, meg aztán úgyse írnám ki); meg a bicikliláncokat csodálatos körülmények között visszatenni segítő angyal; és egy Szupernagyi, hogy csak néhányat említsek. De sajna így utólag már nem tudom megírni őket. Majd legközelebb szemfülesebb leszek, és időben irkálok. Addig hallgassatok sok szép zenét.

------------------------------

While it’s playing I’ll take the opportunity to tell you that that’s it’s raining so beautifully today (and actually it’s been raining the whole week), and could say so much more, about Szilard D., the man who copies keys (don’t remember his name but it started with a d and besides I wouldn’t write it down fully anyway); and the angel who helps to put bicycle chains back on under miraculous circumstances, and a Super Granny, only to name a few. But I didn’t word them when it was fresh and now it’s too late. Next time I’ll try to write things down as they happen. Till then listen to lost of nice music, will you.

Balaton and such

A múlt héten sor került egy fantasztikus bicajügyi túrára a Balatonon. Azon kívül, hogy a legjobb időben és a legjobb helyen történt, hozzásegített egy újabb Nyeső Mari sor megértéséhez, miszerint „…sajnos az északi parton lakunk…”. A nap egyik fontos tanulsága az volt, hogy Badacsony nem 25 km-re van Füredtől (Balatonfüred, nem pedig Lilla, ami ugye Miskolc mellett van). Kerekeztünk vagy 60 km-t hegyen-völgyön, ahogy a vonat is zakatol, amin levittük a bicajokat. Mindenesetre biciklizni nagyon jó, a Balaton pedig nekem a Riviéra. Gyerekkoromban sokat voltam ott a nagyszüleimmel. Fokhagymás piritóst reggeliztünk és énekeltünk az utcán.
Ezen a héten is nagyon sok fontos dolog történt. Például volt egy igazi nyitott és mély beszélgetésem egy bölcs baráttal. Ez az a fajta másfél órás beszélgetés, amin utána másfél évet gondolkozik az ember. Fontos, hogy kik az ember barátai ebben az idióta világban.
Ezen kívül szervízben volt a bicajom és megint kiszórtam pár régi ruhát.
A munkának mára vége, megyek haza takarítani, aztán jönnek a Szülék és az tiszta jó lesz, de előbb még délután elnézek a Klauzál térre meghallgatni L.L. Juniort.
Szépazélet.


Bike tour. Yeah. Last week. Around the beautiful Balaton. Lake Balaton is the second biggest lake in Europe; it is also called the Hungarian Sea. It was a perfect time and place for an amazing bike tour. I love the Balaton; as a kid I spent there many summers with my grandparents. We had garlic toast for breakfast and sang a lot. There is a bike trail all around it, up the hill, down the hill, through beautiful and peaceful fields and villages. We mainly went uphill, about 60 km. We took the bikes down on a train and it was very cool.
This past week I had a very deep, very real and very important talk with a wise friend. It was the kind of talk that lasts for about and hour and a half and then you think about it for about a year and a half. It is very important to know who your friends are in this crazy world.
Other than that I had my bike fixed up for the summer and threw out a few old clothes again.
I’m done with work today so I’ll go and clean my house tomorrow. My parents are coming soon, but before that I’ll go to an L.L. Junior concert this afternoon.
Lifeisgood.

Change

Egy kedves barátom hívta fel a figyelmemet erre a dalra. Nagyon időszerű. Nagyon igaz. Nagyon bölcs.

A friend called my attention to this song. Very appropriate. Very true. Very wise.



If you knew that you would die today,
Saw the face of God and love,
Would you change?
Would you change?

If you knew that love can break your heart
When you're down so low you cannot fall
Would you change?
Would you change?

How bad, how good does it need to get?
How many losses? How much regret?
What chain reaction would cause an effect?
Makes you turn around,
Makes you try to explain,
Makes you forgive and forget,
Makes you change?
Makes you change?

If you knew that you would be alone,
Knowing right, being wrong,
Would you change?
Would you change?

If you knew that you would find a truth
That brings up pain that can't be soothed
Would you change?
Would you change?

How bad, how good does it need to get?
How many losses? How much regret?
What chain reaction would cause an effect?
Makes you turn around,
Makes you try to explain,
Makes you forgive and forget,
Makes you change?
Makes you change?

Are you so upright you can't be bent?
If it comes to blows are you so sure you won't be crawling?
If not for the good, why risk falling?
Why risk falling?

If everything you think you know,
Makes your life unbearable,
Would you change?
Would you change?

If you'd broken every rule and vow,
And hard times come to bring you down,
Would you change?
Would you change?

If you knew that you would die today,
If you saw the face of God and love,
Would you change?
Would you change?


If you saw the face of God and love
If you saw the face of God and love
Would you change?

... tudod! / ... you know!

Van olyan, amikor valahogy „megfagy az idő”. Egyszerűen mintha néhány pillanatra megállna az élet. Aztán már megy is tovább, és mindenki azonnal elfelejti a pauzát, mintha nem is lett volna. Az előbb a zöldségesnél állok a polc előtt, a kezem félúton egy almáért. Fékcsikorgás, a szemem sarkából látom, hogy a zöldséges kinéz az ablakon. Kinézek én is. Ott áll a lefékezett fehér VW Golf, benne baseball sapkás fiú. Előtte idősebb férfi egyik kezével egy biciklit emel fel az útról, a másikkal egy póráz felé nyúl, a végén a szemem megtalálja a nagy kutyát, olyan berni pásztor féle, a zöldséges zöld műanyag kukája mellett.
- Nem szabad megállni, tudod! – mondja nyugodtan, a helyzethez szinte nem is illő gyengéd szeretettel a férfi.
Visszaszáll a biciklire, kezében a póráz, a végén a kutya, elindulnak; elindul a Golf is, a kezem meg közben odaér az almáért, fizetek, és útközben azon gondolkozom, ez most tényleg megtörtént-e.


Sometimes it seems like time somehow freezes for a moment. Everything simply stops for a few seconds. And then life goes on immediately and we just forget the pause as if nothing happened. A little while ago I went over to the fruit store across the street. I stand by the shelf with my hand on its way to the apples. I hear a creaking noise of brakes, from the corner of my eye I see the fruit store man looking out the window. I also look out. I see the white VW Golf that just stopped, inside it a young guy with a baseball cap. In front of it an older man lifts up a bicycle with one hand, with the other one he’s reaching for a leash. On its end I find a big dog, similar to a bernese, standing next to the big green garbage bin of the fruit store.
- You shouldn’t stop, you know! – says the man calmly, with a kind of gentle and loving voice that doesn’t really match the situation.
He gets back on the bike with the leash in his hand and off they go; so does the VW, my hand reaches the apple, I pay, and on my way back to the office I wonder if this really happened.

Lengyeltojás - Polish eggs

A múlt héten Lengyelországban voltam, munkaügyileg. Gdanskban, vagyis nem közel. Volt sok utazás, nagy hideg, kis festés, kis tenger, majd megint sok utazás. Lengyeltojás nem. Íme:












The pictures show my work trip to Poland last week. Gdansk is far. Very far. And cold. Very cold. So we drove a lot, worked a bit, saw the Ocean for five minutes, and then drove a lot again. No polish eggs though.

Super-Tramp

Volt az a jó kis zúzós Gala szám, már nem éppen új, de remekül lehet rá tornázni.
Úgy kezdődött a szöveg, hogy:
My love has got no money - he's got his strong beliefs…
És ebből volt a vicc, hogy:
My love has got no money - he's got his trampoline…


Hát én bizony kipróbáltam egy ilyet tegnap!
Nagyon mókás, miután az ember legyőzi a félelmét.








Remember that Gala song (great for exercising!) that goes:
My love has got no money - he's got his strong beliefs…
And it can be misheard as:
My love has got no money - he's got his trampoline?

I tried one of these trampolines last night! It is major fun once you get over the fear part.

Redemption song

Nem bírom ki, hogy ezt fel ne tegyem. Már Bob Marleytől is odáig voltam ezért a számért, ez meg aztán végképp gyönyörű. A szövegre is érdemes vetni egy pillantást.

I just can't not put this up. I already love this song from Bob Marley, and this version is just ever so beautiful. It's worth to read the lyrics too.



Old pirates, yes, they rob I;
Sold I to the merchant ships,
Minutes after they took I
From the bottomless pit.
But my hand was made strong
By the 'and of the Almighty.
We forward in this generation
Triumphantly.

Won't you help to sing
These songs of freedom? -
'Cause all I ever have:
Redemption songs.

Emancipate yourselves from mental slavery;
None but ourselves can free our minds.
Have no fear for atomic energy,
'Cause none of them can stop the time.
How long shall they kill our prophets,
While we stand aside and look? Ooh!
Some say it's just a part of it:
We've got to fulfil de book.

Won't you help to sing
These songs of freedom? -
'Cause all I ever have:
Redemption songs.

Emancipate yourselves from mental slavery;
None but ourselves can free our mind.
Wo! Have no fear for atomic energy,
'Cause none of them-a can-a stop-a the time.
How long shall they kill our prophets,
While we stand aside and look?
Yes, some say it's just a part of it:
We've got to fulfil de book.
Won't you help to sing
Dese songs of freedom? -
'Cause all I ever had:
Redemption songs -
songs of freedom.

Rose

Tegnap este kicsit padlót fogtam. Rose. Igen. Vári Éva. Váriéva, váriéva, váriéva, évek óta hallom, hogy váriéva. De most először láttam színdarabban (ciki? nem baj.), pontosabban monodrámában. Ami is arról ismerszik meg, hogy Vári Éva, azaz Rose, áll, ül, jön, megy, beszél, mesél, meg be is mondogat rendesen, mert azért Martin Sherman is jól kitalálta ezt; a közönség meg néha nevetgél (zavarában, nyomorában, mert vicces, vagy mert nem érti, min nevet a többi), máskor visszafojtja a lélegzetét, a vége felé meg jól elgondolkozik, esetleg sírdogál. Van benne háború, béke, bűn és bűnhődés, szerelem, ármány, Izrael, lelkesedés, meghasonulás, szóval mindenféle, ami bennem is. Hááát, hmm… sírtam is, mint a lánc; bár ez így önmagában még nem jelent semmit, ezt azóta tudom, mióta egy komédiáról könnyes szemmel jöttem ki a moziból, és nem a kacagástól. Ami meg az elgondolkozást illeti, köszönöm, az is megvan egy időre.

---------------------------

Last night a saw a play called Rose, written by Martin Sherman. Of course it moved me very deeply, as does almost any Jewish subject. The Hungarian actress, Éva Vári, who did the whole play alone, was amazing. I’ve heard a lot about her before but this was the first time I saw her in the theater. The play is really the life story of a Jewish woman; with war and peace, crime and punishment, love, intrigue, Israel, enthusiasm, disenchantment, basically pretty much everything that’s inside me too. It’s the kind of play where people in the audience sometimes laugh (either because it’s funny or because they are puzzled and don’t know what else to do), other times they hold their breath, and towards the end they start thinking and might even shed a few tears. Well, umm… I cried like rain when it was over; but this doesn’t mean much since I walked out of the movie theater crying after a comedy, and those were not tears of laughter either. In any case, this play will sustain me with food for thought for a while.

Kite

Egy sá…mmm…sá…mmm…sááárkááány! Mondta valaki a Süsüben, csak már nem tudom, ki. Tegnap Pákozd felett bizony jó sok sárkány lengedezett! Jaj de szép is volt az. Vettem is rögvest egy klassz két zsinóros paplansárkányt, csak hát még kell majd gyakorolni a röptetését. Mondjuk az is nagyot lendít a dolgon, ha van szél, viszont nincs több száz másik sárkány, amikbe jól bele lehet akadni. Meg ha nincsenek a környéken unatkozó sörvedelő vasárnapi taplók.
Jó lenne ma is kint lenni a napon és sárkányt eregetni, és nem itt ülni az irodában. Hmmm.


Kite flying is fun! I never really knew this before because I never really did it. Till yesterday. Last week I happened to walk into a kite shop near my favorite guitar shop. The guy there was really nice and helpful and he told me that if I am interested in kite flying, there is an annual festival I could go to. and it was yesterday, so we went. and it was very nice. It was nice to be out in the sun and it was nice to see all those kites. I even got a cool 2-line foil kite. Well-well… I will need to practice a bit… But it is really major fun! It would be nice to be out some place nice with my kite right now instead of sitting in the office.

3

Három loncsos pincsi meg egy borsodi sör. Milyen élet ez?! Kérdezte P a héten, miután eljöttünk M-től, ahol a szabad félóránkban véletlenül kapucsínót ittunk (mivel nem volt kedvünk a Gödörhöz) függetlenül attól, hogy neki virágboltja van és egy Amálka kutyája.

----------------------

Three sluttish Pekingese’ and a can of beer. What kind of life is that?! Asked P earlier this week when we left the house of M, who has a flower shop and a dog called Amelia; where we had a cappuccino in out empty half an hour because we didn’t feel like going to the Pit.

PPP: Post-Pesach-Post

Nnnaszóval. Itt vagyok megint. Közben annyi történt, hogy ugye Peszach. Először is a takarítás. Ja nem, előbb a görcsölés a takarítás miatt. Hogy jajj-jajj, mennyit kell majd. Ez kicsit rányomta a bélyegét az előző bejegyzésben olvasható tevesziklás kirándulásra is, de azért nem akadályozott meg abban, hogy elmenjek. Aztán összeszedtem magam, és előbb nekiugrottam az irodának, majd miután azt sikerült sterilizálnom, hasonlóképp jártam el otthonomban is. Bár korántsem annyira durván, mint tavaly, elmaradt pl. a lakás előtt a gang. Munka közben próbáltam észben tartani a bölcs rebbetzenektől tanult örökérvényű igazságot, miszerint a por nem chomec. Nem mindig sikerült. Por se sok maradt. És ettől nagyon jól éreztem magam, miután végeztem. Nagyon jó így kitakarítani legalább egy évben egyszer, még akkor is, ha közben megmekken az ember. Ez valahogy benne van a pakliban. Ilyen a tavasz: megújulás, megújítás, takarítás, tisztulás, megmekkenés, kiheverés, túlevés, diéta. Aztán miután jól a feje tetejére állt, majd valamelyest a helyére került csomó minden kívül s belül, mehet tovább az élet. Jöhet a mehet. Ilyesmi. Majd még írok, csak most van egy kis dolgom.


Ok-doc. Here i go again. I’ll tell you what happened in between: Pesach. First the cleaning. Actually that’s not quite true; first came being stressed about cleaning. About how big of a job it’s gonna be. This stress even effected the cool Camel-rock hike that I wrote about in the previous post, however, it didn’t keep me back from going anyway. After all I got myself together and first I sterilized my office, and then did the same in my house. Not quite as thoroughly as last year; I didn’t clean the public hallway in front of my apartment for example. While I was working, I tried to keep in mind the wisdom I received from the wise rebbetzins, namely that dust is not chometz. Didn’t always succeed. Not much dust was left. And that made me feel very good. I like this feeling, when everything is totally clean, at least once a year; even if I get drawn in the process. That’s just somehow part of it. That’s what spring is all about: renewal, cleaning and getting clean, exhaustion and recovery, over eating and diet. And finally, after everything turns upside down and then finds the way to it’s place inside and out (or at least tries to find it), life can go on. Or something like this. I’ll write more later, now I got busy.

On the rocks

Ez a Teve szikla Pilisborosjenő közelében. Olyan, mintha tisztára magason lennék, pedig nem is annyira, csak jó a fotózási szög. :-).


This is the Camel rock, in the Pilis mountains near Budapest. It looks like i'm really high up but in fact it's just a clever photo :-).

Cocktail party

Ma oly szép az idő; el is megyek tüntetni ennek örömére. Nincs is jobb egy ilyen klassz napfényes péntek délutánon, mint egy jó kis tünti. Szerintem monnyon le minden molotov-koktéllal dobálózó neonáci idióta.

---------------------

Oh what a beautiful sunny Friday afternoon! Just perfect for a good rally that is times just right to fit in between work and Shabbos. So this time I’ll be there. Enough of the neo-nazi idiots with their Molotov cocktails.

Színezés folyamatban/ Coloring in process

Mostanában nem írok túl sokat. Pedig sok minden történik ám. Csak épp főként belül. Annak pedig egy részét nem tudom szavakba önteni, egy másik részét meg nem is akarom. Viszont gyakran eszembe jut a Magna Cum Laude egyik számának néhány sora:

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!

Hát igen. Hmmm… Hosszú idő fog eltelni, míg az újrafestett padra le is lehet ülni, de mindenesetre igyekszem szorgalmasan és ügyesen színezgetni.
Kívül meg olyasmik történnek, hogy jövöget a tavasz, és az jó. Jövöget vele a Pészach, amit az idén Pesten fogok tölteni. Meg persze a takarítás is… Ahogy javul az idő, jövögetnek a mindenféle utcai dolgok is, pl. a tüntetések (hogy ezek még nem unják… felfoghatatlan), meg persze a kiállítások, fesztiválok is, amiket nagyon szeretek. Pl. a múlt heti Falk-Art is nagyon jó volt.
Ezen kívül pedig egy nagyon kedves valakitől megkaptam Melissa Etheridge új albumát (Awakening), és teljesen odavagyok érte. A lemezért is.
Hát ilyesmi.

Not writing too much lately. Not that things don’t happen; because they do. They just mostly happen inside me. There are the ones that I can’t word, and the ones I don’t want to word. However, a few lines from a song by a Hungarian band named Magna Cum Laude keep popping up in my head:

Color it, Color it anew!
If life would get faded,
And there are clouds in the sky,
Don’t run away, just color it anew!

Well, yeah. Ummm… Long time will pass till I can sit down on the freshly painted bench, but I am working on painting it diligently in any case.
On the outside spring is coming along slowly but surely and that’s jolly good. Along with it comes Pesach, which I will spend here in Budapest this year. And of course the cleaning… As the weather is getting better, all kinds of things start happening on the streets too, like rallies (don’t they ever get bored?!), and all those nice exhibitions and festivals, which I like.
Besides all this someone very lovely gave me Melissa Etheridge’s new album (Awakening) as a present and I am blown away. By both.
That’s about it.

Both sides now

Gyönyörű vers, gyönyörű zene. És nagy igazság. Joni Mithell, természetesen. 1970-ben is nagyon jó volt, és 30 évvel később is az.

What a beautiful poem! What a beautiful song! Just so true! It's Joni Mitchell, of course. She was great in 1970; and 30 years later she still is.



Bows and flows of angel hair and ice cream castles in the air
And feather canyons everywhere, i've looked at cloud that way.
But now they only block the sun, they rain and snow on everyone.
So many things i would have done but clouds got in my way.

I've looked at clouds from both sides now,
From up and down, and still somehow
It's cloud illusions i recall.
I really don't know clouds at all.

Moons and junes and ferris wheels, the dizzy dancing way you feel
As every fairy tale comes real; i've looked at love that way.
But now it's just another show. you leave 'em laughing when you go
And if you care, don't let them know, don't give yourself away.

I've looked at love from both sides now,
From give and take, and still somehow
It's love's illusions i recall.
I really don't know love at all.

Tears and fears and feeling proud to say "i love you" right out loud,
Dreams and schemes and circus crowds, i've looked at life that way.
But now old friends are acting strange, they shake their heads, they say
I've changed.
Something's lost but something's gained in living every day.

I've looked at life from both sides now,
From win and lose, and still somehow
It's life's illusions i recall.
I really don't know life at all.

2 szívet

festett ma este valaki a homlokomra egy amúgy egyáltalán nem duhaj Purim party-n, ahol aláírást is gyűjtöttem (végre megint az a jó kis régi kisz titkáros feeling), bár nem biztos, hogy megváltottam vele a világot, de legalább megpróbáltam; aztán ettem rizseshúst, úgyismint piláf (nyami), csomó mindenkivel találkoztam, és végül olyasmit tettem, amit még soha, pedig mindig tudtam, hogy valamikor meg fogom, mióta csak egyszer egy gimis irodalomórán meghallottam Ottlik mondatát, miszerint:
"Nehéz nők nélkül" - mondta Medve. - "Fogják az ember homlokát, ha hány. Megfigyelted, Bébé?"
Aztán miután fogtam, jól haza is kísértük, megspórolva ezzel az egyik cimbora konditerem belépőjét, aki egy darabig hősiesen ölben vitte. Szeretem ezeket a furcsa beszélgetéseket az éjszakai utcán.
Most pedig megyek aludni.

Itt a tavasz / Spring's here

Itt a tavasz, kétségtelen. Ahogy Nyeső Mari mondaná:
„Tavasz lesz, hirdetik a fák,
saját szagától mámoros a mák”.
Jómagam is hasonlókról tudok beszámolni, s eme állításomat a hóvirágok is bízvást megerősítik, amiket tegnap láttunk a Pilisben, annak is a tetején, amit meglepő módon Pilistetőnek hívnak. Felmásztunk, lenéztünk, lemásztunk, jaj de jó volt. És ez még mind semmi ahhoz a művészi alkotáshoz képest, amit a szú rágott a fatörzsbe. Ugye?

Spring’s here, no question.
That’s what the trees sing, and that’s why the snowdrops were smiling so beautifully yesterday when we saw them on our way up to the Pilis mountain. We hiked up, looked around, came down, and it was all oh so good! And this is still nothing compared to the amazing piece of art the death watch beetle made into a tree-trunk. Hmm?

Hi, only a little hi (For T. Györgyi)

A little hi
just passing by
a little smile
will you stay for a while?
flying time
should not make you cry
'cause it's a rhyme
what a chime
another sigh
time to fly
the pleasure’s mine
bye-bye

sámán, bába, kacsázik

Ez a 3 szó volt versírásra megadva. Illik a mai hangulatomhoz. Nos hát:

Húzzátok a köteleket
szóljanak a harangok
doboljatok sámánok
ólomtalan fülembe
halljam a dobokat, halljak bármit
csak ez a csönd
ez a vihar előtti borzalom
csak ez ne legyen már
csak ez érjen véget
remeg a gyomrom
kacsázik a lábam
láva forr a mélyben
robbanáshoz mindig hosszú
nyugalom a bába

Mc.Tet-set

Véletlenül bukkantam rá erre a számra (na persze, véééletlenül, mondhatná azzal a furcsa félrebillentett fejmozdulattal az, aki ismeri a vonatkozó viccet, meg aki tudja, hány órát töltök naponta a youtube-on), és annyira megtetszett! Mert annyira benne van annyi sok minden, és mert annyira jaj, és különben is, annyira de annyira ismerős és érthető és érezhető. Micsoda hangulatok! Délelőtt a kádban, mikor a gimiben kellett volna lennem; a libamáj a hűtőben mikor hazaérek az éjszaka közepén és már mindenki alszik; amikor a Lánchídon állok a bicajommal és nézem az áradó Dunát; amikor meleg van és nyár és este és fülledt és végre-végre villan és végre-végre mindjárt esik; a fagyiszag az Oktogonon; a Dagály, ahol még sose voltam de Anyukám már igen, én meg mindig tervezem; ahogy tényleg felém szaladnak a szavaid; a tömérdek fényképező japán turista, akik szinte sose adtak pénzt mikor a főiskolás években utcazenéltünk a Szászival a Várban, mikor még a gitárt se tudtam behangolni rendesen (nem is nagyon lehetett) de ettől függetlenül roppant mód élveztük; na és a zebrán szaladás, alkonyi ruhátlankodás, Dunában megfürdés... jaj nekem, ez annyira jó!

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
Vihar előtti villanás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárban
Egy jegyszedő vagy a dagályban
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárban
Egy jegyszedő vagy a dagályban
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárban
Egy jegyszedő vagy a dagályban
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában

Sun is Shining

Sun is shining, the weather is sweet
Make you want to move your dancing feet
To the rescue, here i am
Want you to know, y'all, where i stand

(monday morning) here i am
Want you to know just if you can
(tuesday evening) where i stand
(wenesday morning)
Tell myself a new day is rising
(thursday evening) get on the rise
A new day is dawning
(friday morning) here i am
(saturday evening) want you to know just
Want you to know just where i stand

When the morning gathers the rainbow
Want you to know i'm a rainbow too
So, to the rescue here i am
Want you to know just if you can
Where i stand, know, know, know, know, know

We'll lift our heads and give J-ah praises
We'll lift our heads and give J-ah praises, yeah

A mindenit / Down with the bags

Ma reggel. Átszállójegy. Csúcsforgalom. Tömeg. Metró. Mellettem illatos, kalapos ember. De nem is erről akartam beszélni. Mert aztán átszálltam. 4.-6. villamos. Hű de sokan vagyunk. Heringek, oroszok, ki mire asszociál. Ugye. Egyszer csak döbbenten érzem, ahogy a mögöttem/mellettem álló pofátlan ámde pancser zsebes nyitja ki a táskámat. Benne minden, hogy kell. Telefon, na meg a pénztárca. Úgyismint buksza. Annak az utódja, amit cirka egy hónapja loptak el tőlem az uszodában. De ezt nem. Nem hagytam. Borzasztóan meglepődtem, hogy ez a barom úgy nyitja a hátizsákomat, hogy azt termo pulcsin és télikabáton át is érzékelem, ezért miközben egy gyors mozdulattal lekaptam a már nyitott táskát a vállamról és elkezdtem matatni benne, hogy kell-e kiabálni, rendőrt hívni, olyan csodálkozva nézhettem rá, hogy gyorsan le is szállt. Szegény, szegény… Rossz ember is, másoktól lop, meg még így be is égett.

Az esetnek két tanulsága van.
1. MINDIG le kell venni a táskát ha tömegközlekedünk. És nézni, fogni, szorítani. Mert az embernek a fülét is lelopják, ha nem figyel oda.
2. Vigyázni kell az értékekre. Főleg arra, ami nem az erszényben van. Hanem a lelkekben. A magunkéban és a másokéban. A zenében, a versekben, a képekben, a mozgásban, a természetben. Mert annyi szemét van a Földön, annyi gonoszság. Muszáj arra koncentrálni, aki és ami jó.


This morning. Transfer ticket. Traffic jam. Crowd. Subway. Next to me a nice smelling man with a hat. But this is not what I meant to say. Because I changed. Tram. Gosh, how many people! Sardines in a can. Suddenly I am shocked to realize that the incredibly impertinent and loser thief is unzipping my backpack. In it everything. My phone, and of course my purse. The forbear of which was stolen from me about a month ago at the pool. But not this one. I didn’t let it go. I was really surprised that this nurd is opening my bag in such a way that I could feel it though a thick sweater and a winter coat so I immediately took it off my shoulder and to see if anything was missing from the open pocket and if I should shout, call the police, etc.; and I must’ve looked at him funny so he quickly got off the tram. Poor, poor guy… Not enough that he’s sticky fingered, he also made such a fool of himself.

I draw 2 conclusions from this incident.
1. ALWAYS takeoff your backpack when using public transportation. And watch it, hold it, clamp it. Some people will just steal your ears if you don’t watch out.
2. We have to watch our values. Not the ones in our purse but rather the ones in the souls of ourselves and others. In music, in poems, in pictures, in sports, in the nature. Because there’s so much trash, so much evil on Earth. We must concentrate on the good.