A mindenit / Down with the bags

Ma reggel. Átszállójegy. Csúcsforgalom. Tömeg. Metró. Mellettem illatos, kalapos ember. De nem is erről akartam beszélni. Mert aztán átszálltam. 4.-6. villamos. Hű de sokan vagyunk. Heringek, oroszok, ki mire asszociál. Ugye. Egyszer csak döbbenten érzem, ahogy a mögöttem/mellettem álló pofátlan ámde pancser zsebes nyitja ki a táskámat. Benne minden, hogy kell. Telefon, na meg a pénztárca. Úgyismint buksza. Annak az utódja, amit cirka egy hónapja loptak el tőlem az uszodában. De ezt nem. Nem hagytam. Borzasztóan meglepődtem, hogy ez a barom úgy nyitja a hátizsákomat, hogy azt termo pulcsin és télikabáton át is érzékelem, ezért miközben egy gyors mozdulattal lekaptam a már nyitott táskát a vállamról és elkezdtem matatni benne, hogy kell-e kiabálni, rendőrt hívni, olyan csodálkozva nézhettem rá, hogy gyorsan le is szállt. Szegény, szegény… Rossz ember is, másoktól lop, meg még így be is égett.

Az esetnek két tanulsága van.
1. MINDIG le kell venni a táskát ha tömegközlekedünk. És nézni, fogni, szorítani. Mert az embernek a fülét is lelopják, ha nem figyel oda.
2. Vigyázni kell az értékekre. Főleg arra, ami nem az erszényben van. Hanem a lelkekben. A magunkéban és a másokéban. A zenében, a versekben, a képekben, a mozgásban, a természetben. Mert annyi szemét van a Földön, annyi gonoszság. Muszáj arra koncentrálni, aki és ami jó.


This morning. Transfer ticket. Traffic jam. Crowd. Subway. Next to me a nice smelling man with a hat. But this is not what I meant to say. Because I changed. Tram. Gosh, how many people! Sardines in a can. Suddenly I am shocked to realize that the incredibly impertinent and loser thief is unzipping my backpack. In it everything. My phone, and of course my purse. The forbear of which was stolen from me about a month ago at the pool. But not this one. I didn’t let it go. I was really surprised that this nurd is opening my bag in such a way that I could feel it though a thick sweater and a winter coat so I immediately took it off my shoulder and to see if anything was missing from the open pocket and if I should shout, call the police, etc.; and I must’ve looked at him funny so he quickly got off the tram. Poor, poor guy… Not enough that he’s sticky fingered, he also made such a fool of himself.

I draw 2 conclusions from this incident.
1. ALWAYS takeoff your backpack when using public transportation. And watch it, hold it, clamp it. Some people will just steal your ears if you don’t watch out.
2. We have to watch our values. Not the ones in our purse but rather the ones in the souls of ourselves and others. In music, in poems, in pictures, in sports, in the nature. Because there’s so much trash, so much evil on Earth. We must concentrate on the good.