Ezt szántam ide, mint napi bölcsességet. Aztán ahogy keresgéltem egy idevágó képet a neten, hirtelen megint feltámadt bennem a nyúlvágy. Nem nyúlvány, hanem nyúlvágy. Olyan rég szeretnék egy nyuszkót! Egy időben (főleg Jeruzsálemben annak idején) rendszeresen sorra jártam a kisállat kereskedéseket (szerintem ez lehetne egy szó is, de a word nem engedi), és nézegettem a nyuszkókat. Aztán mindig arra a következtetésre jutottam (és ez még ma is áll), hogy egy állat az bizony nem csak móka s kacagás, hanem felelősség is, és épp ezért micsoda kiszúrás lenne, ha bárkinek én lennék a gazdája. De majd ha nagy leszek, megállapodom (magammal és a világgal; illetve magamban és a világban), reggel kelek, este fekszem, délben ebédelek, akkor talán lesz majd elég helyem és kapacitásom egy nyúlra. Esetleg macsekra. Ha pedig egyszer végérvényesen a helyére kerül minden, szóba jöhet egy tibeti terrier is.
Átugrottam ma Poszihoz a munkahelyére. Nagyon klassz helyen dolgozik, majd még biztos megyek oda. Tán szervezünk valakor egy Mary koncertet is. Csak azon rökönyödtem meg egy kicsit, amikor kérdő tekintetemre válaszolva elmesélte, hogy azért van lakat a hűtőn, mert előfordult, hogy amikor a csapos kilépett a pult mögül, a vevők megdézsmálták a tartalmát. Hmm…
It is better to be coward for a moment than to be dead for the rest of your life.
This was originally meant to be the lesson of the day. And then as I was searching the net for a fitting picture, I suddenly remembered how much I like bunnies and how much I would like one. A while ago (mainly when I live in Jerusalem) I often used to go to pet shops and look at the bunnies. However, I always got to the conclusion (and it’s still true today) that having an animal is not only about fun, it’s also about responsibility; and that I would fell sorry for animal that would be in my possession. But one day, when I grow up, settle down, find myself and my place in this world, get up in the morning, go to sleep at night, eat lunch at noon; maybe then I’ll have enough mental and physical space for a bunny. Or a cat. And if one day I’ll be really settled, maybe a Tibetan terrier.
Around noon I stepped over to visit my friend, Poszi at his workplace. It's a nice place, I’m sure I’ll go back there some time. We might even organize a Mary concert. I was only a bit surprised when seeing my questioning look he explained that there is a lock on the fridge because when the bar tender would step out fro behind the counter, the guests would serve themselves. Umm…
No comments:
Post a Comment