2 szívet

festett ma este valaki a homlokomra egy amúgy egyáltalán nem duhaj Purim party-n, ahol aláírást is gyűjtöttem (végre megint az a jó kis régi kisz titkáros feeling), bár nem biztos, hogy megváltottam vele a világot, de legalább megpróbáltam; aztán ettem rizseshúst, úgyismint piláf (nyami), csomó mindenkivel találkoztam, és végül olyasmit tettem, amit még soha, pedig mindig tudtam, hogy valamikor meg fogom, mióta csak egyszer egy gimis irodalomórán meghallottam Ottlik mondatát, miszerint:
"Nehéz nők nélkül" - mondta Medve. - "Fogják az ember homlokát, ha hány. Megfigyelted, Bébé?"
Aztán miután fogtam, jól haza is kísértük, megspórolva ezzel az egyik cimbora konditerem belépőjét, aki egy darabig hősiesen ölben vitte. Szeretem ezeket a furcsa beszélgetéseket az éjszakai utcán.
Most pedig megyek aludni.

Itt a tavasz / Spring's here

Itt a tavasz, kétségtelen. Ahogy Nyeső Mari mondaná:
„Tavasz lesz, hirdetik a fák,
saját szagától mámoros a mák”.
Jómagam is hasonlókról tudok beszámolni, s eme állításomat a hóvirágok is bízvást megerősítik, amiket tegnap láttunk a Pilisben, annak is a tetején, amit meglepő módon Pilistetőnek hívnak. Felmásztunk, lenéztünk, lemásztunk, jaj de jó volt. És ez még mind semmi ahhoz a művészi alkotáshoz képest, amit a szú rágott a fatörzsbe. Ugye?

Spring’s here, no question.
That’s what the trees sing, and that’s why the snowdrops were smiling so beautifully yesterday when we saw them on our way up to the Pilis mountain. We hiked up, looked around, came down, and it was all oh so good! And this is still nothing compared to the amazing piece of art the death watch beetle made into a tree-trunk. Hmm?

Hi, only a little hi (For T. Györgyi)

A little hi
just passing by
a little smile
will you stay for a while?
flying time
should not make you cry
'cause it's a rhyme
what a chime
another sigh
time to fly
the pleasure’s mine
bye-bye

sámán, bába, kacsázik

Ez a 3 szó volt versírásra megadva. Illik a mai hangulatomhoz. Nos hát:

Húzzátok a köteleket
szóljanak a harangok
doboljatok sámánok
ólomtalan fülembe
halljam a dobokat, halljak bármit
csak ez a csönd
ez a vihar előtti borzalom
csak ez ne legyen már
csak ez érjen véget
remeg a gyomrom
kacsázik a lábam
láva forr a mélyben
robbanáshoz mindig hosszú
nyugalom a bába