Faludy

Faludy György:
Tanuld meg ezt a versemet!

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

--------------------------

Learn by Heart This Poem of Mine
by György Faludy

Learn by heart this poem of mine;
books only last a little time
and this one will be borrowed, scarred,
burned by Hungarian border guards,
lost by the library, broken-backed,
its paper dried up, crisped and cracked,
worm-eaten, crumbling into dust,
or slowly brown and self-combust
when climbing Fahrenheit has got
to 451, for that's how hot
your town will be when it burns down.
Learn by heart this poem of mine.

Learn by heart this poem of mine.
Soon books will vanish and you'll find
there won't be any poets or verse
or gas for car or bus - or hearse -
no beer to cheer you till you're crocked,
the liquor stores torn down or locked,
cash only fit to throw away,
as you come closer to that day
when TV steadily transmits
death-rays instead of movie hits
and not a soul to lend a hand
and everything is at an end
but what you hold within your mind,
so find a space there for these lines
and learn by heart this poem of mine.

Learn by heart this poem of mine;
recite it when the putrid tides
that stink of lye break from their beds,
when industry's rank vomit spreads
and covers every patch of ground,
when they've killed every lake and pond,
Destruction humped upon its crutch,
black rotting leaves on every branch;
when gargling plague chokes Springtime's throat
and twilight's breeze is poison, put
your rubber gasmask on and line
by line declaim this poem of mine.

Learn by heart this poem of mine
so, dead, I still will share the time
when you cannot endure a house
deprived of water, light, or gas,
and, stumbling out to find a cave,
roots, berries, nuts to stay alive,
get you a cudgel, find a well,
a bit of land, and, if it's held,
kill the owner, eat the corpse.
I'll trudge beside your faltering steps
between the ruins' broken stones,
whispering "You are dead; you're done!
Where would you go? That soul you own
froze solid when you left your town."
Learn by heart this poem of mine.

Maybe above you, on the earth,
there's nothing left and you, beneath,
deep in your bunker, ask how soon
before the poisoned air leaks down
through layers of lead and concrete. Can
there have been any point to Man
if this is how the thing must end?
What words of comfort can I send?
Shall I admit you've filled my mind
for countless years, through the blind
oppressive dark, the bitter light,
and, though long dead and gone, my hurt
and ancient eyes observe you still?
What else is there for me to tell
to you, who, facing time's design,
will find no use for life or time?
You must forget this poem of mine.

HF 3

Feladat: 5 értelmes aszparanta mondat. (Rövidebbek lettek, mint múltkor az eszperenték...)

1. Tavasszal csak gazt arat a ravasz magyar paraszt, ha tapasztalt.

2. Hajnalban hangtalan szavakkal marasztal a langy matrac.

3. Aranka arany haja s halk szava Arany ballada alanya vala.

4. Kaja alapanyagnak ma csak alma van sajna.

5. A makacs macska csacska mancsa akarva-akaratlan szarvasagancsba akadt.

Elöljáróban / In advance

Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők egy Faludy-verset olvastak föl, a Jobbik tiltakozott a szerinte „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt: a párt a jövőben előzetes cenzúrához kötné, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
A legközelebbi állami ünnep október huszonharmadika, az 1956-os forradalom ötvenharmadik évfordulója. Már most, a nácik hatalomra jutása vagy kormánytényezővé válása előtt meg kell mutatnunk, mi vár rájuk, ha módjuk és alkalmuk lesz az ilyen gyalázatos fenyegetéseket ránk kényszeríteni.
Úgy jelezhetjük erőnket és szolidaritásunkat, ha ezen az állami ünnepen Faludy-írásokkal emlékezünk meg a forradalomról.
Kérek mindenkit, akinek ilyesmire lehetősége van, és megveti a cenzúrát, a diktatúrát, a kirekesztést, a rasszizmust és az emberi gonoszság minden formáját, hogy a nyomtatott lapokon, a rádiók és televíziók adásaiban, az internetes oldalakon, blogokban, fórumokon, minden elérhető, szerkesztett felületen egy Faludy-verssel, vagy legalább egy versszakkal, idézettel emlékeztessen az ünnepre.
Kérem, hogy aki egyetért velem, továbbítsa ezt az üzenetet.

Andrassew Iván

ivan@andrassew.hu
http://www.andrassew.blogspot.com


A few weeks ago, on a Hungarian national holiday, a poem of a well known, respected Hungarian poet, György Faludy was read. The extreme right wing party called Jobbik (Yobbic – but me and many others just call them nazis) protested immediately. They thought this poem shouldn’t have been recited on a Hungarian national holiday, and they would like to make sure it will never happen again.
Why, you may wonder now.
Because the poet was Jewish.
Again, I am not talking about the Middle Ages, neither the 1940’s. This is happening in 2009 in Hungary. This is the same party that wants to do away with gypsies and gays as well.
Luckily there are still some sane people in this country who think that this is absolutely insane. Therefore on the next national holiday, which happens to be the 23rd of October (you know, that’s when the Nazis like to throw cobble stones and set cars and buildings on fire) we will be the ones to protest. And we will do so with poems.
So stay tuned for a great Faludy poem this coming Friday. I’ll try to find one in English.

Latte!

Tegnap este sikerült életemben először megalkotnom ezt a gyönyörűségesen szabályos, réteges latte macchiato-t! Hála az Ikeában vásárolt tejhabosító bizgentyűnek, meg a youtube-on fellelhető oktató videóknak.


Last night, for the first time in my life I succeeded in making this beautiful and perfectly layered latte macchiato! Thanks to my new Ikea milk frother and the “how-to” videos on youtube.

HF 2

Feladat: 5 értelmes eszperente mondat.

1. Kedvem szegte e pervert szervezet rettenetesen rendszertelen szerkezete.

2. Nem kedvesem, egyetlen helytelen rendszernek sem engedelmeskedhetem, s ez megfellebbezhetetlen.

3. Szerelmetes neje egy sete meztelenre vetkezve lepte meg – Ede e kellembe teljesen belefeledkezett.

4. E lengyel kengyel nem kelengye; ezt kegyvesztett sebhelyes fegyencek s megveszekedett fenegyerekek rendesen megszervezett becstelen cserekereskedelme vetette erre.

5. Szentek Szentje, e nemes helyen, emelkedett szellemben, kenetteljesen esdeklem, ne vess meg engem, kegyelmezz gyermek lelkemnek.

HF 1

I’ve been getting some homework lately. Since it has to do with the Hungarian language, I won’t even try to translate the writings I will be posting under the name HF. It would make no sense.

--------------------

Mostanában néha kapok házi feladatot. Ez nagyon jó muri, úgyhogy bepötyögök majd ide is ezt-azt.

Feladat: egy egyperces novellán belül minél többször használni az én, te, ő szavak szinonimáit. Kicsit durva lett a vége, de kora reggel írtam a metrón, talán azért.

Ez te vagy. Ez itt, a bal szélső. Hidd el nekem. Mondom, hogy te vagy. Emlékszem, nagyon is jól emlékszem arra a napra. Én ekkor még ott sem voltam, amikor ez a fotó készült. Csak később értem oda. Te mindig pontos voltál már akkor is, és még most is előbb érsz oda mindenhova. Aznap is magad mondtad: időben ott kell lenni, hogy jó helyünk legyen, különben nem látunk semmit.
Hát így sem láttunk. Mert beállt elénk az a nagydarab fiú. Tessék, itt van, ő az. Ez itt, aki háttal áll. Hogy is hívták? Mindegy, nem fontos. Sokan voltak. Nézd csak, mennyi az ismerős. Péter is eljött. És a Kozma tanárnő. Az orvos meg ott van legelöl. Ez a stólás nő pedig Micike. Őnagysága mindig olyan elegáns volt. Furcsa jelenség ez, ahogy az idő mindent megszépít. Magam is nosztalgiával gondolok arra az időre, arra a szép napos délutánra.
Mintha nem is éppen egy nyilvános kivégzésre várnánk.

Git Sabesz! Git Jantev!

Legújabb szavunk (ami valójában több szó lesz) egy kicsit késve érkezik, de ha megjegyezzük, a következő ünnep alkalmával hasznosíthatjuk. Mivel épp csak most ért véget Szükesz, a Sátrak ünnepe, addig van időnk gyakorolni.
Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy a Salom (שלום) szót mindenki ismeri. Jelentése: béke; a mai héber nyelvben köszöntésként is használatos. Találkozhatunk vele szókapcsolatok formájában is, például salom aléchem, azaz béke veled; ami mind egyes, mind többes számban érvényes. Szombaton pedig hozzátehetjük a nap nevét, így lesz belőle sábát salom (שבת שלום).
Európai askenáz zsidó közösségekben azonban inkább a jiddis gut sábesz, vagy másképpen git sábesz (גוט שבת) az elterjedt forma mind a mai napig.
Ünnepkor ezt felváltja a gut (vagy git) jantev. De mi is az a jantev? Az ünnepeket a zsidó hagyomány leggyakrabban két néven említi. Az egyik a Tórában több helyen is előforduló chag (חג), a másik pedig a jom tov (יום טוב), melynek szó szerinti jelentése jó nap. Ez utóbbi kifejezés összevont alakja a jantev. Izraelben ezt manapság többnyire úgy hallhatjuk, hogy chag szameach, azaz boldog ünnepet.
És ezzel még nincs vége. Hiszen a félünnepet, azaz egy 7 vagy 8 napos ünnep első és utolsó napjai közötti időszakot meg kell különböztetnünk az ünneptől, de a hétköznaptól is! Erre is van tehát külön szavunk, ami nem más, mint a moed (מועד). Ennek megfelelően félünnepkor a megfelelő köszöntés a gut’n (vagy git’n) moed. Ennek modern változata az azonos jelentésű moadim l’szimcha, de ezzel már végképp túlteljesítettük a mai tantervet.

* A magyar fonetikus átírásban szereplő „ch” a héberben gyakran előforduló, torokban képzett „kemény h” hangzót jelöli, melynek a magyar nyelvben nincs megfelelője.

Kis magyar mitológia / A bit of Hungarian mythology

Vasárnap, egy kedves barátokkal elköltött ünnepi ebéd közben, az Emese elnevezésű ásványvíz kapcsán mindannyiunk enyhe fogalomzavarára, illetve történelmi és mitológiai ismereteink hiányos mivoltára derült fény. Mentségünkre legyen mondva, hogy régen volt már az általános iskola, és amúgy pedig egyéb területen mindannyian sokat okosodtunk azóta; továbbá az, hogy az ásványvizes palackon megtévesztés céljából egy csodaszarvas szerepel logóként.
Internetes források szerint tehát:
Volt egyszer Emese, az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. Nevének jelentése: anyácska. Férje a Magóg király nemzetségéből származó Ögyek (máshol Ügyek vagy Ügek) volt. Történt egyszer, hogy egy turulmadár álmot bocsátott Emesére, melyben méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Ezt azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét Levédiából, és dicső királyok őse lesz. Egy másik változat szerint Emesét a turul termékenyítette meg álmában, így a magyarok őse tulajdonképpen a turul. A sztori első blikkre kicsit a Mózes sztori és a Jézus történet keverékének tűnik. Ez a fiú volt mindenesetre Álmos, Árpád fejedelem édes apukája. Álmos előtt volt még valahol Előd is, de azt nem egészen értem, hogy ő hol jön a képbe, mivel elég eltérőek a magyarázatok, ugyanis pár helyen azt írják, hogy Álmos apja volt Előd, de akkor meg mi van Ögyekkel, ugye.
A csodaszarvas után pediglen Hunor és Magor (a hunok, illetve a magyarok őse) futott egy új, ám akkor még meglehetősen mocsaras hazába, nem pedig Góg és Magóg, akik egy másik bibliai történetnek, sőt még az arab mitológiának is vitatott hősei; bár egy helyütt azt írják, hogy Magor azonos Magóggal.
Ők pedig (mármint Hunor és Magor) egy magyarázat szerint Nimród (a Tórában említett mezopotámiai király), egy másik szerint pedig Jáfet (kinek papája nem más vala, mint a bibliai Noé) fiai voltak (bár ez kronológiailag lehetetlen szerintem). Asszem ezt be kéne küldeni a kurucinfónak, hátha ez az infójuk hiányzik. Tán mégsem kéne oly nagyon utálni a zsidókat. Mert bár ha szigorúan vesszük, Noé még nem volt zsidó, de azt erősen kétlem, hogy római katolikus lett volna, és azért ősmagyarnak sem igazán mondanám.


During a festive Sunday lunch spent with a couple of friends, the shameful lack our knowledge of history and Hungarian mythology was revealed, thanks to a bottle of mineral water named Emeshe. By way of excuse we can say that grade school was a very long time ago, and since then we all have other fields of expertise; and besides, there was a drawing of the wonder deer on the bottle.
So according to the sources I found on the internet:
Emeshe was the great mother of all Magyars (Hungarians), the ancestor of many Hungarian kings. Even the original meaning of her name is: little mother. She was married to a man named Ögyek (or Ügyek or Ügek), who was the descendant of King Magog, who is known from the Bible. One day a Turul bird (which is like a giant hawk) made Emeshe fall asleep, and in her dream she saw a river pouring out of her womb, becoming larger and larger as it went further away. This meant that she was going to give birth to a son, who will lead his nation out of Levedia and will later become the forefather of great kings. According to another version the Turul actually made her fertile. At first the story may sound like the mixture of the Moses story and the birth of Jesus. But anyway, the son was born, and he was Almosh (Álmos), who bore Arpad (Árpád), the famous Hungarian king. Before Árpád there was another guy named Előd, but it is not quite clear from the different stories how exactly he came into the picture.
Regarding the wonder deer: it was followed to a new, back then pretty swampy homeland by the brothers Hunor and Magor (the forefathers of the Huns and the Magyars), and not Gog and Magog, who are known not only from the Bible, but even from Arabic mythology; though I found a source that said that Magor and Magog are the same person.
According to one story Hunor and Magor were the sons of Nimrod (king of Mesopotamia, as we learn from the Torah); but others hold that they were the sons of Yafet, who was the son of Noah (though I thing this is chronologically impossible).
So after all it turns out, that Hungarians should not hate Jews so much, because even though Noah might not yet have been Jewish in the sense of the word used today, but I kind of doubt he was Magyar, or Roman Catholic for that matter.