Sisere

A sisere had kifejezés a magyar nyelvben annyit jelent: népes sereg, lusta népség.
Helyenként még a sáska szinonimájaként is szerepel – tévesen, ugyanis a sisere hadnak a sáskához semmi köze nincs, azon kívül, hogy általában a sáska is csapatban jár, nem pedig egyedül.
Meglepő lehet, de a sisere hadnak inkább a zsidó újévhez van köze, és bizony nem a vendégek népes hadára utal. De haladjunk szépen sorjában.
A Bibliából ismert Bírák könyve a zsidó nép történelmét írja le, megközelítőleg az i.e. 1200 és 1000 körüli időszakban, Józsué halálától a királyság kialakulásáig. Ismeretes, hogy Mózes halála után Józsué lett a nép vezére, majd őt követték a bírák. Az ószövetségben jártasabbak számára bizonyára a bírák nevei sem hangzanak idegenül, ilyen volt például Otniél, Ehud, Debóra, Gideon, Jair, Jiftach, és Sámson is.
Kitűnik a sorból egy női név: Debóra, Lapidot felesége, nem csupán bíra, azaz a nép vezetője, hanem a hét prófétanő egyike is volt. Fontos megjegyezni ugyanis, hogy az ismert férfi prófétákon kívül hét asszony is prófétált: Sára, Miriam, Debóra, Hanna, Abigél, Hulda és Eszter. Mindannyiuk szerepe nagy fontossággal bír. Sára például az ősanyák egyike; Miriamnak köszönhető, hogy Mózes nem halt meg, hanem végül kivezette a zsidó népet Egyiptomból; Hanna adott életet Sámuel prófétának; Eszter pedig megakadályozta, hogy Ahasvéros király antiszemita kancellárja, a gonosz Hámán megsemmisítse a zsidó népet.
Debóra prófétanőt a Bírák könyve 4. fejezete említi először. Innen tudjuk meg azt is, hogy Jábin, Kánaán királya, mintegy 20 esztendőn át hadat viselt Izrael fiai ellen. Az ellenséges hadsereget a kegyetlenségéről hírhedt Sziszera (már kiejtés szerint Sziszra, Sziszere, Sisere) hadvezér irányította. Debóra parancsára a zsidó csapatok vezére, Bárák, tízezer emberrel felvonult a Tábor hegyre, hogy megvívjon az ellenséggel. Bárák csapatait látván Sziszera megijedt, leugrott a szekérről, és saját hadseregének hátat fordítva futva menekült el. Bárák katonái ezután kardélre hányták a magára hagyott hadsereget. A menekülő Sziszera a zsidókkal jó kapcsolatot ápoló kéniták tábora felé vette az irányt, ahol is betért pihenni Jáel, a kénita Héver feleségének sátorába. Amint Sziszera elaludt, Jáel, a furfangos és bátor asszony, egy sátorvassal ölte meg a gonosz hadvezért, nem kis lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot.
A pozitív kimenetelű csata után, melyet 40 év béke követett, Bárák és Debóra örömükben dalra fakadtak – ujjongásuk, mely leginkább Debóra énekeként ismeretes, szintén a Bírák könyvében olvasható.
Ám a történet itt nem ér véget.
Azt már tudjuk, hogy a magyar sisere szó Sziszera népes hadseregére utal.
De hogy kapcsolódik mindez Rosh Hashanához, a zsidó újévhez?
A Bírák könyve (5:28) a már ismertetett ütközet leírása után megemlíti, hogy a kegyetlen hadvezér, Sziszera édesanyja, a kuruzsló asszony, aki korábban szintén nem éppen szívjóságáról volt ismert, miként várta haza a csatából a fiát, majd hogyan fakadt sírásra, amikor megtudta, hogy gyermeke nem tér haza többé. Bölcseink tanítása szerint Sziszera édesanyja nem csupán a fiát siratta oly keservesen, hanem abban a pillanatban a kuruzsláshoz szükséges kellékeinek segítségével a jövőbe is látott, és megtudta, hogy annak a „pihenőnek”, melyet Sziszera tett Jáel sátrában, a kései leszármazottja nem más lesz, mint a híres első-második századi kabbalista és Tóra-tudós, Rabbi Akiva. Ezután megnyugodott és jó útra tért.
A bibliai versből levezethető, hogy az asszony bánatában és meghatottságában százszor is sírt, és őszinte sírásának hangja egy kürt síró, el-elcsukló hangjához volt hasonlatos. Ennek megfelelően Rosh Hashanakor a mai napig a sófár, azaz a kosszarvból készült kürt száz hangja figyelmeztet minket az őszinte megtérésre.

Lefkada 2010

Az idén egy újabb görög szigeten, Lefkadán jártunk. És hát nem voltunk nagyon elragadtatva. Talán túl jó volt tavaly Korfun. Talán túl olcsó útra fizettünk be.
A 24 órás buszút horror volt, az apartman gánya, az idegenvezető kritikán aluli, a görögök pedig megőrültek a válságtól.
A tengerpart persze szép volt, de sajnos pont nem azon a részen, ahol mi voltunk.

This year we went to another Greek island, Lefkada. And we were not at all satisfied. Maybe Corfu was too good last year. Maybe we went on a way too cheap trip this time.
The 24 hours long bus ride was a horror, the apartment we stayed at was disgousting, the tourguide didn't do anything, and the greeks went crazy from the economical situation.
The beach was of course beautiful, but unfortunately not where we were.



Ez a híd vezet át Lefkadára.

This is the bridge leading to Lefkada.







A lepukkant apartmanunk. Barna színben látható a konyha.

Our run-down apartment. The brown thing is the kitchen.







A kis cuki erkély.

The little cute balcony.











És a kilátás róla.

And the view from it.









A legviccesebb nevű panzió.

The place with the funniest name. Genny means pus in Hungarian.







Egy szép hajó.

Nice ship, isn't it.









Egy koszos vízesés a falunktól 3 km-re.

A dirty waterfall 3 km away from our village.










Lefkada város kis utcája.

A little street of Lefkada city.












Beverly 250







Ezzel a komppal mentünk át Meganisi szigetére.

We took this ferry to the island of Meganisi.







Ez volt a legszebb tengerpart, amit láttunk.

This was the nicest beach we saw.







Ja, meg ez is.

And this one too.









Leszakadt az ágyam.

My bed broke.









Viszont jó szél volt a sárkányozáshoz.

But there was good wind for kite flying.







Henna a hátamon.

Henna on my back.







Cicus a kerben.

Cute kitten in the garden.

0 Forint

Családi csomag a Telenortól.
Beszélj 0 Forintért minden családtagoddal!
Feltéve, hogy egyiküknek sincs előfizetése.
Akkor is, ha van, de akkor mindegyikük egyenként 4600akárhány Forintért csatlakozhat, plusz fizessen havonta egy ezrest.
És máris ingyen beszélhettek egymással.
Szerintem tisztára megéri.


Family package from Telenor.
Speak with all your family members for 0 Forint.
But only if they are pre-paid customers.
Because if the have some regular service they will have to pay something like 4600 Forint each just to join to the package, and then something like 1000 Forint each month.
And then you can speak for free.
I thing it’s totally worth it.

Tibet vs Palestine

A héten Magyarországra látogat a Dalai Láma. Szombaton és vasárnap Budapesten tart előadásokat. Vagy mit. Ennek apropóján tibeti filmhét van a Sambhala Tibet Központban. El is mentünk, megnéztünk egy filmet, szerintem elég drágán, tekintve, hogy egy levegőtlen szobában ültünk összecsukható székeken és kivetítőn ment a film, és ezerkettőért ugyebár már kényelmesebb moziba is mehet az ember. Nem baj, adomány. Az mindig jó. Meg számlát se kell adni róla.
A Tibet Központ nagyon érdekes egyébként, szerveznek mindenféle programokat, meditációkat, és lehet vásárolni tibeti csengőket, könyveket, és egyebeket.
Szeretet, béke, miegymás.
A könyvek között nekem rögtön szemet szúrt a Tibettel és a buddhizmussal kapcsolatos könyvek számához képest feltűnően sok ősmagyarkodó témájú kiadvány. De hát én paranoiás vagyok, ez nem feltétlenül jelent semmit, lehet, hogy van valami kapcsolat a kettő között, amiről én nem tudok, mondjuk Kőrösi Csoma Sándor, vagy valami ilyesmi.
Aztán kifele menet megláttam a falon a sok kis tibeti imazászlócska mellett egy árpádsávos-szentkoronás, valamint kettő darab palesztin zászlót is. Na, ezen rágódtam is vagy egy napot. Aztán visszamentünk megkérdezni, hogy mi is az.
A harcsabajszú pacák (amolyan tipikus ősmagyarkodó féle harcsabajusznak tűnt az nekem, de lehet, hogy megint csak rémeket látok) először úgy csinált, mintha nem értené a kérdést. Közölte, hogy az térkép. Nem, nem a térképre gondolunk, hanem arra a zászlóra ott mellette. Ja, az tibeti zászló. Igen, azt látjuk, de ott mellette, az a másik. Ja, hát azt ő nem tudja, hogy az mi, kérdezzük meg a kollégáját. Kolléga úr már tájékozottabb volt, ő rögtön vágta, hogy az palesztin zászló. Meg árpássávos. Történelmi jelkép. De hogy az miért van ott a Tibet Központ falán, azt ő nem tudja sajnos. Csak úgy. Kapták, hát kitették. Vajon ha adnék nekik ajándékba egy izraeli zászlót, azt is kitennék?
Érdekes dolgok vannak.
Szegény Dalai Láma, ha ezt tudná…

-------------------------------------------------------------

The Dalai Lama is coming to Hungary this week. On this occasion the Sambhala Tibet Center of Budapest is hosting a Tibetan movie week. We went to see a movie, which in my opinion was pretty expensive, given that we had to sit in a stuffy room on folding chairs. Whatever, I thought, charity is charity. Plus this way they don’t have to give a receipt.
The Tibet Center is an interesting place. They have all kinds of happenings there, meditations, movie screenings, and there is a little shop there with Tibetan bells, books, and other things. Peace, love, happiness.
At first I found it weird how many books they have about the so called ancient Hungarian religion and mythology, which is recently the favorite subject of extreme right wing Hungarian nationalists. But ok, I thought, maybe there is some connection here that I don’t know about. Who knows.
But on my way out I saw the flag with red and white stripes, called the Arpad flag (which used to be the flag of the Arpad house, the founding dynasty of Hungary, but today it is the symbol of the Hungarian neo-nazis) and two Palestinian flags. I thought about this issue for almost a day, but could not come up with any possible explanation, so we went back to ask what is was.
The first guy acted at first like he didn’t get the question. It’s a map, he said. No, not the map, we mean the flag next to it. Oh, that’s a Tibetan flag. No, not that flag, we are talking about the other flag over there. Oh, that! I don’t know what that is, he said, we should ask his colleague. So we did. Mr. Colleague could tell us right away that it was a Palestinian flag. And an Arpad flag. But he has no idea why it is on the wall of the Tibet Center. They got them as a present so they put it up. I wonder if I gave them an Israeli flag, would they put it up?
Interesting.
If only the Dalai Lama would know…

Davenol

A mindennapi, gyakorlati zsidó életnek, a zsidó vallásnak, sőt a zsidó közösségi életnek is az egyik alappillére az ima. Egy vallásos zsidó férfinek kötelessége naponta háromszor minjenben, azaz egy tíz zsidó férfiből álló közösségben imádkozni (természetesen ezt a nők is megtehetik, de számukra nem kötelező). Akiknek erre nincs lehetőségük, azok is összegyűlnek az imaházakban péntek esténként, hogy köszöntsék a szombatot; vagy legalább a nagyünnepek alkalmával, hogy együtt davenoljanak, azaz imádkozzanak.
Elul havában, Rosh Hashana, azaz a zsidó újév, majd az azt követő Jom Kippur (engesztelőnap) felé közeledve, ha lehet, még nagyobb hangsúlyt és még fontosabb szerepet kap az ima.
Davenolni egyszerűen annyit jelent: imádkozni (bár az egyik lexikon azt írja: „kántál; elnyújtott, éneklő hangon imádkozik”). A köznapi zsidó szóhasználatban ez az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés (pl. mikor davenolnak sachriszt? = hánykor van a reggeli ima?; ki davenol? = ki az előimádkozó?); sőt, egyéb zsidó szavakhoz hasonlóan más nyelvekben is ugyanebben az alakban használatos (angolul pl. to daven = imádkozni). Főnév formában is találkozhatunk vele (pl. ebben a zsinagógában nagyon szép, túl hosszú, vagy éppen túl rövid a davenolás.
A jiddisből a magyarba átvándorolt szó eredete azonban korántsem egyértelmű.
Vegyük szépen sorra a lehetőségeket, aztán ki-ki eldöntheti, melyik áll hozzá a legközelebb.
1. Arameus: d’avhatana (דאבהתנא) vagy d’avunon (דאבונן). Jelentése: ősapáinktól. A hagyomány szerint ugyanis a három napi imát ősapáinktól tanuljuk: a reggeli imát Ábrahámtól, a délutáni imát Izsáktól, az esti imát pedig Jákobtól.
2. Héber: daf (דף). Jelentése: lap. Eszerint a németes-jiddises végződéssel megtoldott dafnen annyit jelent: lapozni, azaz forgatni az imakönyv lapjait.
3. Héber: dovev (דובב). Jelentése: az ajkakat beszédre nyitni. Az imával való párhuzam egyértelmű.
4. Francia: dévotion. Jelentése: áhítat, imádság, rajongás. Rasinak, a híres középkori francia Tóra-kommentátornak számos ófrancia szót köszönhet a zsidó köznyelv. Lehetséges, hogy ez is egy közülük.
5. Német: tagewen. A középfelnémetben, amelyből a jiddis nyelv is kialakult, a szó jelentése a nap kezdetével állt összefüggésben, tehát vonatkozhatott a reggeli imára is.
6. Litván: dovana. Jelentése: ajándék. A Szentélyben bemutatott áldozatot napjainkban az ima helyettesíti, ami ebben az értelemben nem más, mint felajánlás, azaz ajándék. Köztudott, hogy a középfelnémetből kialakult jiddis nyelvbe számos kelet-európai nyelvből épültek be szavak és kifejezések.
7. Arab: da’awa. Jelentése: imádkozni.
8. Latin: divina vagy divine. Jelentése: isteni, szent.

Véleményem szerint ez utóbbi a legkevésbé valószínű variáció, ám roppant érdekes, hogy egyetlen jiddis szónak ilyen sokféle eredete lehetséges.

Mindenkinek sok tartalmas és eredményes imádságot kívánok Elul hónapjára, és a közelgő nagyünnepekre.

Utálom a névtelen kommenteket / I hate anonym comments

Demokrácia van. Ez annyit jelent, hogy én a blogomra azt írok, amit akarok, akkor, amikor akarok, sőt, ha nem akarok, akkor egyáltalán nem írok, akinek meg nem tetszik, az nem olvassa, hanem szépen csendben elmegy anyukájába.
A demokrácia azt is jelenti továbbá, hogy a nevüket / arcukat nem vállaló ilyen-olyan indulatú személyeskedő kommentelőket olyan laza mozdulattal hajítom az éteri szemetesládába, hogy a lábuk sem éri a földet.
Értve vagyok demokráciailag?

--------------------------

We live in a democracy. That means that I write on my blog whatever I want, whenever I want, and I don’t write at all if I don’t feel like it. And whoever doesn’t like it, does not read it, just simply goes away and shuts their mouth up.
Furthermore democracy means that I moderate the comments left on my blog, therefore people who want to leave stupid comments but they are too chicken to sign their name, should find some other entertainment for themselves.
Am I democratically understood?

A hazugság látható / Lies are visible

Az az igazság, hogy a hazugság látható. Szabad szemmel látható. Persze, hallható is, de az természetes, azt megszoktuk, vagyis hát csak magamról tudok nyilatkozni, és hallva ugyebár jobban felismerem. De a látottak valahogy gyakran megtévesztenek. Viszont tegnap reggel láttam a metrón, ahogy egy férfi hazudott egy nőnek. Nem hallottam a beszélgetést, de teljesen egyértelműen látható volt, hogy az a férfi hazudik. És akkor eszembe jutott, hogy egy ismerősöm nemrég ugyanígy hazudott egy hozzá akkor még közel álló nőnek. Aztán egyre több eset jutott eszembe. Most már biztos. A hazugság látható. Csak hinnem kellene a szememnek, amikor látom.

----------------------

The truth is that lies are visible. Very clearly visible. Of course, they are audible too, but that’s natural. I mean I am more used to it. I recognize them better when I hear them. But I am often misled by whatever I see. However, yesterday morning I saw how a man lied to a woman on the subway. I could not hear the conversation, but I could see very clearly that he was lying to her. And then I remembered how recently I saw someone I know lie to a woman he was close to at the time. And I remembered more and more lies that I saw. And now I am sure. Lies are visible. Only I should believe my eyes, when I see them.

Hücpe

Voltam olyan hücpe, hogy rákerestem a neten, mit írnak az okosok a hücpe szó etimológiájáról, és nagyon sok érdekességet találtam. Főként szélsőjobbos oldalakat dobott ki a kereső, melyek szerint a szó a „zsidó pimaszság és cinizmus” kifejezése, s ezt rögvest példákkal is alátámasztják (csupa ostoba és sablonos frázis, az idétlen antiszemita viccektől kezdve körülbelül odáig, hogy Simon Peresz hogyan lopja el Magyarországot). A pimaszság és a cinizmus stimmel, ám nagy tévedés, hogy ez csupán a zsidók „kiváltsága” lenne. Hosszas példálózásba kezdhetnék most akár a magyar szélsőjobb pimaszságát illetően is, de ez nem az a rovat.
Elárulom inkább, hogy a hücpe a magyarral azonos jelentésű héber chucpa (חוצפה), szóból került át a jiddisbe, onnan pedig a magyar nyelvbe. Eredete tehát nem a német nyelvben keresendő, mint azt több magyar nyelvű weboldal is tévesen állítja ( pedig még névelőt is biggyesztettek elé, hogy tudományosabb legyen: der Chutzpah). Viszont sok más jiddis szó mellett nem csak a magyar, hanem az angol és a lengyel nyelvbe is beépült, ne csodálkozzunk tehát, ha angol anyanyelvű ismerőseinket is így halljuk nyilatkozni valakivel vagy valamivel kapcsolatban: What a chutzpah! Micsoda hücpe!
A magyarban ez jelentheti magát a szemtelenséget, mint fogalmat (nagy hücpe volt ezt vagy azt megtenni!), vagy magát a szemtelen személyt (az az ember egy nagy hücpe!), sőt, melléknévként is alkalmazhatjuk (ne legyél már ilyen hücpe!). Érzésem és személyes véleményem szerint a szó jelentése nem egyértelműen negatív, sőt, bizonyos értelemben akár elismerés is lehet, mintegy a csalafintaság, a pimasz és merész leleményesség egy szóval való kifejezéseként.
Ritkábban, de előfordul németes végződéssel is, pl. hücpedig vagy hücpedik, ebben az esetben kizárólag melléknévként értelmezendő.

Srác

Következzék egy személyes vallomás: a srác számomra meglepetés volt annak idején, amikor kamasz koromban érdekelni kezdett a nyelvészet, illetve a magyar szavak jelentése és eredete.
Hiszen ki ne tudná, hogy a ma beszélt magyar nyelvben a srác egy fiatal fiú vagy férfi, akinek a párja általában egy hasonló korú lány vagy nő, azaz csaj. Tehát bár tisztában voltam azzal, hogy ez az „ékes” magyar kifejezés nem Árpád csapataival vonult be a magyar köznyelvbe, magától értetődőnek gondoltam, hogy a srác is a cigány nyelvből került át a magyarba, akárcsak a csaj.
Pedig a srác szó két különböző héber kifejezésből is eredhet. Az általam ismert etimológiai szótárak és nyelvészek hol az egyikre, hol a másikra hivatkoznak, ezért álljon itt most mindkettő.
Az egyik magyarázat a futni, héberül rac (רץ) igével hozza kapcsolatba. Ha a futni igét vonatkozó névmással látjuk el, nem más lesz belőle, mint s’rac (שרץ), azaz „aki fut”.
A másik, számomra kevésbé szimpatikus variáció szerint a szó gyökere a szintén héber serec (שרץ), melynek magyar jelentése: féreg, csúszómászó.
Látható, hogy a héberben a két szó kiejtése egy betűben eltér, leírt alakjuk azonban megegyezik. Bármelyik legyen is a magyarba átkerült zsidó szó gyökere, a két különböző jelentés közös nevezője a mozgás, a sebesség, az állandó jövés-menés, ami általában egy igazi srácot jellemez.

Herót

Herótóm van már ettől a novemberi időjárásból, így május derekán!
Bizony, az elmúlt napokban és hetekben sokszor hallottuk, esetleg mondtuk is ezt.
De milyen is az, amikor valakinek herótja van? A magyar nyelvben akkor van herótunk, amikor valamivel torkig vagyunk, amikor unjuk, amikor utáljuk az egészet, és elegünk van belőle, de nagyon.
A harata vagy helyesebben: charata (חרטה) szó héber eredetű, mely átkerült a jiddisbe, így utóbbi kiejtési szabályai szerint lett belőle haróte, illetve heróte. A szó eredeti jelentése: megbánás. Ige formájában is létezik, melynek jelentése értelemszerűen: megbánni.
Érdemes megjegyezni, hogy Rambam, azaz a Majmonidészként vagy Majmoni Mózesként is ismert középkori tudós-filozósus rabbi, a megtérés szabályairól szóló művében a következő lépéseket nevezi meg, melyeket a megtéréshez vezető úton feltétlenül szükséges megtenni:
1. A bűn elhagyása
2. Megbánás (azaz harata)
3. A bűn megvallása
4. Fogadalom a jövőre nézve.
Ideális esetben tehát negatív dologtól van ez embernek herótja, minek következtében képessé válik arra, hogy a saját jövőjét pozitív irányba befolyásolja.
Így legyen.

Cicás projekt / Cat project

Jó és nyugalmas volt a szombathelyi választásos hétvége.
Mióta napfényre kerültek a választási eredmények, egyfolytában esik és undorító sötét idő van, amit valamiféle felülről jövő jelzésként is felfoghatnánk, csak most nem erről akarok írni.
Hanem arról a 4 kiscicáról, akiket vasárnap este találtunk, hazafele menet. Már elég messze, egy hatalmas parkoló másik oldalán hallani lehetett a panaszos nyávogást. Közelebb mentünk, és 4 ici-pici ijedt cicát láttunk, akik hangosan óbégatva és remegve-vacogva keresték a mamijukat. Egy csíkos, egy vörös, és két kis fekete-fehér-vörös foltos.
Megálltak mások is. Két fickó talált egy dobozt, és javasolták, hogy a dobozban dobjuk be a cicákat egy kerítés mögé. Erről lebeszéltük őket. Akkor jött egy idegesítő nő, aki közölte, hogy ezeket biztos el fogja ütni az autó vagy meg fogják ölni őket, de ő semmit nem tud tenni, mert semmit nem tud tenni. Ezt mondta.
Az igazat megvallva mi sem nagyon tudtuk, hogy mit kellene tenni, de az teljesen világos volt, hogy a cicák nem maradhatnak ott, úgyhogy hazavittük őket. Elkezdtünk telefonálgatni meg e-maileket írogatni mindenfele, hogy mit is kell egy ilyen cicával csinálni, és persze hogy valahogy gazdát keressünk nekik, mert nálunk az allergia miatt sajnos nem maradhattak.
Annyira pindurkák és annyira elesettek voltak a kis ingatag lábaikkal, még enni sem tudtak egyedül.
Nagyon stresszes és fárasztó két nap volt, amíg nálunk voltak. Nem könnyű ám 4 sipákoló bébit egyszerre etetni (orvosi cseppentővel diktáltuk beléjük a kaját).
Ezer telefon, ezer e-mail. Közben folyton ott lebegett a szörnyű gondolat… ugyanis nem nagyon akadt gazda, a menhelyeken pedig azt mondták, hogy nem tudják befogadni őket, az egyetlen megoldás az altatás. Ettől teljesen rosszul voltunk.
Aztán tegnap reggel egy ismerős révén gazdára illetve nevelő macskamamira leltek.
Minden jó, ha jó a vége.


The weekend of the elections at my was good and relaxing.
It’s been raining ever since the result of the elections came out (extreme right wing neo-nazis in the parliament of the Republic of Hungary!!!). This could be some kind of sign from above but I wanted to write about something else.
Walking home from the train station we found 4 tiny kittens. They were yowling so loud that it could be heard from really far away. As we went closer we saw 4 itty-bitty kittens, shivering and scared, looking for their mom. There was one stripy, one red, and two little black-white-and red tricolors.
Other people also stopped to see where the yowling came from. Two guys found some box for the kittens and suggested that we throw them inside a tall fence. It didn’t seem to be a great idea. An annoying women stopped to tell us that the kittens will surely be hit by a car or else someone will kill them but there’s nothing she can do because there’s nothing she can do. That’s what she said.
We didn’t know what to do either, but one thing was sure: the kittens could not stay on the street. So we took them home. Started making phone calls and writing e-mails like crazy to find out what to do with such a tiny kitten and to find a place for them. Unfortunately we could not keep them because of an allergy.
They were so little and so prostrate with their little shaky legs, they could not even eat alone.
The 2 days we had them were very stressful and very tiring. It is not easy to feed 4 whining babies at the same time (we had to feed them with a syringe)!
A million phone calls, a million e-mails. And that terrible thought… because it was really hard to find someone to adopt them, and the shelters I called all said that they don’t have any space and there is only one solution: putting the to sleep. The thought made me sick.
Finally yesterday a friend helped us out and all kitties found a new home by now.
The best ending is a happy ending.

Bóvli

Azt már tudjuk, hogy a zsidó kereskedők egykor kocsin hordták a szajrét, ami jiddisül nem más, mint maga az áru, a portéka.
A szajré közé pedig időnként óhatatlanul is keveredik bóvli. De mi is az a bóvli? A magyar szóhasználatban a bóvli leginkább értéktelen, rossz minőségű, nehezen eladható vagy éppen megvételre nem érdemes árut jelöl. Egyes vélemények szerint a hagyományos zsidó szóhasználatban a nehezen férjhez adható lányt is nevezték így, de inkább maradjunk az előbb említett jelentésnél.
Bovel, vagy más kiejtésben Bável vagy Bábel (בבל) a Babilonként is ismeretes ókori mezopotámiai város héber neve. Bóvli az, ami Bábeli, tehát Babilonból származik. Hogy az miért értéktelen? Mert Babilon a zsidók számára mindig is az a hely volt, ahonnan a rossz dolgok jöttek.
Kezdjük mindjárt a toronnyal. A híres bibliai történetből ismert Bábel tornya nem volt éppen egy szerencsés vállalkozás, tekintve, hogy rossz céllal épült, és nem sokkal később éppen ezért le is dőlt.
Aztán az i.e. 6. században jött a babiloni fogság, melynek ideje alatt a próféták, akiktől a Tanach, azaz a zsidó Biblia számos könyve származik, meglehetősen elítélően nyilatkoztak a városról. Babilon így a bűn, az erkölcstelenség szimbóluma lett.
Ám hozzá kell tennünk, hogy nem minden bóvli, ami bóvli. Hiszen pont a babiloni fogság után Babilóniában maradó zsidó közösségek nagy rabbijainak közös munkájából született meg az i. sz. 5. században a Babilóniai Talmud, amely a poszt-biblikus zsidó irodalom egyik legfontosabb szentkönyve.

Egy hónap címszavakban / A month in a few words

- Takarítok ezerrel. Tavaszit, s főleg pészachit.
- Fordítok. Sokat. Rajzfilmet. Kaptam egy sorozatot. Juhéjj.
- Beteg voltam. De már nem.
- Azt hittem, a tél sose múlik el. De már szaglik a tavasz.
- Lomtalanítás: kívül-belül.
- A gitárom három hónapja pihen. De néha gondolok rá.
- Tegnap levágattam kicsit a hajamat. Jó lett.

-------------------------------------

- Cleaning like crazy. ‘Cause the spring and ‘cause Pesach.
- Translating a lot. A cartoon. Got a series. Yey.
- I was sick but I’m all better now.
- Thought the winter would never end. But I can smell the spring now.
- Getting rid of the refuse. Inside and out.
- My guitar’s been resting for the past 3 months. I think about is sometimes.
- Got a haircut yesterday. It’s good.

Smúzoljunk!

Smúzoljunk egy kicsit arról, hogy mi is az a smúzolás!
Smúzolni annyit jelent, mint társalogni, kötetlenül beszélgetni, vagy éppen dumálni (lám-lám, így lehet egy szlenget egy másik szlenggel magyarázni).
A szó a héber smua (שמועה), kifejezésből ered, melynek többes számú alakja a smuot, vagy askenáz kisejtés szerint smuosz, esetleg smuesz. Innen pedig már csak egy ugrás a smúz.
A szó gyökere (שמע) ugyanaz, mint a hallani ige esetében. Egy smua az az információ, amit társalgás közben hallunk. Kevésbé formális, mint a hír, de gyakran tartalmasabb és megbízhatóbb, mint a pletyka. Smúzolni tehát korántsem ugyanaz, mint pletykálni, bár a gyakorlati szóhasználat során ez az értelme is előfordulhat.
A klasszikus zsidó köznyelvben a smúz jelentése minden esetben pozitív. Remek példa erre az a tény, hogy a zsidó fiúiskolákban, a jesivákban, a komoly, szent tárgyakat oktató tanórák között a rabbi néha tart egy smúzt, amikor is a növendékek kötetlen keretek között beszélhetnek, illetve kérdezhetnek az őket érdeklő témákról. Jó barátok is mindig szívesen jönnek össze egy kis smúzolásra.
A magyar börtönszlengben aki smúzol, az vamzerol, azaz elárul valakit.
Érdekességképpen jegyzem meg, hogy ez is egy olyan héber eredetű szó, amelyet gyakran nem fordítanak le, hanem csak átírnak más nyelvekre; angol megfelelője például a shmooze, vagy egyenesen shmuz.

Stuhleck pix

Az út eleje. Ez volt a könnyű rész.

The beginning of the hike. This was the easy part.








Bakker, ilyen egy hótalp?

Gosh, is this really what a snowshoe looks like?





Hó és felhők.

Snow and clouds.




Felfelé.

Upwards.





Kis hegyi hütte.

Mountain hut.




Én is ott voltam ám!

Here's the proof i was there.

Haiti nonsense

Lehet, hogy én szívtelen vagyok, de nekem senki ne jöjjön a haiti árvákkal. Persze, szörnyűség amit történt, nagyon sajnálom meg minden. A csapból is ez folyik. Hogy mennyit adakozott a Madonna, meg hogy gyűjtsünk árvaházra rádióműsoron keresztül. Meg persze, hogy azonnal megjelentek a szerv-, és gyermekkereskedők. Na igen.
Szerintem nagyon szép, és baromi könnyű dolog a haiti árvák felett sajnálkozni. Meg kicsit naiv dolog is, olyasmi, mint amikor annak idején Isaura felszabadítására rendeztek gyűjtést. De térjünk már észhez, emberek! Most komolyan a haiti árváknak gyűjtünk, amikor a szomszéd kerületben / faluban / házban gyerekek éheznek, és idős emberek fagynak meg, mert nem tudnak fűteni? És amikor itt a szomszédos országokban folyt az öldöklés, az miért nem izgatott senkit ennyire? És persze eszembe jut, mert igen, nekem mindenről eszembe jut: hatszázezer, vagy ha úgy tetszik, hatmillió halott után hány árva maradt? Az ő javukra ki gyűjtött?
Szóval abba lehet hagyni már ezt az elterelő hadműveletet. Aki karácsony napján beül az autóba, és egy teli csomagtartóval megjelenik a gyermekotthon előtt, az igen. Az előtt le a kalappal. Meg aki mentőt hív az utcán az idős nénihez, vagy ételcsomagot tesz ki a hajléktalanoknak, szalvétával, műanyag villával. Mert van szerencsém ismerni ilyet.
A többi meg jobb, ha befogja.


Okay, I might be heartless, but i don’t want anyone to talk to me about the Haiti orphans. Of course, what happened there is terrible, I am very sorry and all that. But it is coming out of my ears. How much Madonna donated, and how a radio show is collecting funds for an orphanage. And how the organ mafia showed up immediately and how children are being sold. Oh yeah.
I think that it is a nice thing, but it is also very easy to feel sorry for the Haiti orphans. It is also a little bit naïve, like when people were collecting money for the liberation of Isaura.
Come on people, let’s think about this a little bit. Are we really collecting for the Haiti orphans, when in the neighboring district / village / house children are hungry and old people freeze to death because they don’t have money for heating? And when hundreds of thousands of people were being killed in the neighboring countries, how come nobody worried? And yes, it comes to my mind because it always comes to my mind: how many orphans were left after six hundred thousand, or if you like six million people? Who collected funds for them?
So everyone can stop talking rubbish. Whoever gets in the car on xmas day and goes to the local orphanage with a full load of goods, that is something. They have all my respect. And whoever calls the ambulance for and old lady on the street, or leaves packages of food for the homeless people, with napkins and plastic forks. Because I have the privilege to know such people.
But everyone else should just keep quiet.

Hótalp és egyebek / Snowshoe and others

Hű micsoda hét volt. Úgy kezdődött, hogy vasárnap hótalpas túra Ausztriában, a gyönyörűséges Alpokban. A Barakával voltunk, már nem először, és megint nem csalódtunk. Nagyon jó és pontos szervezés, flott ügyintézés, jó túravezetők, reális áron.
A dolog nehézsége az volt, hogy hajnali 5-kor indult a busz, ami azt jelenti, hogy addigra ott kellett lenni teljes harci díszben. Ami nem kevés, az Alpokról lévén szó, tehát téli bakancs, sínadrág, polár ez-az, sapka, sál, kesztyű. Nem baj, tulajdonképpen remekül alszom én a buszon is. Észre sem vettem, s már ott is voltunk a Stuhleck lábánál. Lekászálódtunk a buszról, megkaptuk a hótalpakat (szép újak voltak, vagy legalábbis annak néztek ki) meg a botokat. A hótalpakat egy darabig a táskánkra erősítve vittük felfele, mert a parkolóban nem volt elég nagy a hó. Később aztán, ahogy feljebb értünk, szükség volt rá. Annyira szép helyeken voltunk, hogy azt igazándiból semmi értelme elmesélni. Néhány fotót fel fogok tölteni, de persze az sem adja vissza a látványt. Elég magasra mentünk, 1000 m volt a szintkülönbség, ami hóban elég sok, jóval nehezebb menni benne, mint száraz talajon. Legalábbis felfele, ugyanis lefele segít a hó. Azért a végére így éreztem a térdem. Szóval felmásztunk a Stuhleck leges-legtetejére. Csodálatos volt. Van ott egy alpesi Hütte, egy kis fogadó, és mivel az egyetlen az egész hegyen, állandóan tele van. Elég kicsi hely, de rengeteg asztal van bezsúfolva, és ugye sok jó ember kis helyen is büdös, szóval oda lehet csapódni bárhova, ahol az ember üres széket lát. Szusszantunk egyet, én részemről ittam egy fekete ribizli lét, ami valami furcsa okból kifolyólag Ausztriában finomabb, mint itthon.
Ugyanazon az úton jöttünk le, mint amin felfelé is mentünk. Felfelé 3 vagy 4, lefelé pedig kb. 1 óráig tartott. Hótalp le, buszra fel, szunya, és pontban este 10 óra 00-kor beértünk a Felvonulási téri parkolóba, ahonnan indultunk.
És még csak a vasárnapnál tartok!
Hétfőn elmentem egy stúdióba, ahol megkaptam az első éles filmemet. Dramaturgia, ugyebár. Igaz, ez nem szinkron volt, hanem hangalámondás, de így elsőre talán jobb is. Egy dokumentumfilm volt, egy nagy TV csatornának; sokat dolgoztam vele, a munka mellett minden szabad percemet lekötötte. Csütörtök késő este végeztem vele. Szeretnék majd benézni a forgatására, ha tudok, nagyon hasznos és érdekes lenne.
Pénteken aztán irány Szombathely. Jó kis nyugodt hétvége volt, kandallóval, sütőben sült krumplival, römi partival, csokilikőrrel. Közben leesett az a jó nagy hó, de szerencsére vasárnap este vissza tudtam jönni a vonattal.
S most itt vagyok, ragyogok. A hó még mindig esik. Szakadatlan szakad.
Ma este irodalmi klub, holnap este, ha minden igaz, Frank Sinatra est.
Zajlik az élet.

What a week it was! It started with a snowshoe hike on Sunday, in the beautiful Austrian Alps. We went with a travel agency. We’ve been with them before and we were all very satisfied this time as well. Good customer service, very prompt and smooth organization, professional guides, realistic price.
The hardship of it all was that the bus left at 5 AM. Which means that we had to be in the parking lot by then with all our stuff. Which is quite a lot, given that we are talking about the Alps. Winter boots, ski pants, thermo this and that, gloves, who knows what not. It was okay after all, I slept very well on the bus, and before I knew we arrived to the foot of the Stuhleck Mountain. We were given our snowshoes, which we had to carry on our backpacks for a bit because there was not enough snow in the parking lot. Later on, on the mountainside we needed them. It was so beautiful that I can’t even begin to describe it. I will post some photos, but still, even the pictures can not really give back the scenery. We went 1000 m upwards, which is not bad in the snow, given that it is harder to hike in deep snow that on a dry surface. Downhill is easier, the snow can even help. Still, I could feel my knees by the time we got down. We went all the way up. It was breathtakingly beautiful. On the top there was a little mountain hut-restaurant. Very small and very crowded (and very smelly), but I had a yummy blackberry juice, which is for some unknown reason better in Austria than here in Hungary.
We came down the same way we went up. Upwards it took about 3 or 4 hours, downwards it only took 1. We said goodbye to our snowshoes, got back on the bus, slept a little bit, and exactly at 10 PM we arrived to the parking lot in Budapest.
And this was only Sunday!
On Monday I went to a dubbing studio and I got my first real movie for translation. It was not for dubbing, it was for voice over only. Might even be better for the first time. It was a documentary movie for one of the biggest TV channels. I worked a lot, it took all my free time beside my regular job. I finished it late Thursday night. I want to go and see it being recorded, I think it would be very beneficial for me.
Friday morning I went to Szombathely to see my parents. It was a very nice and relaxing weekend with sitting by the fireplace, baked potatoes, chocolate liqueur and playing cards.
Despite the big snowfall I could even come back to Budapest on Sunday night.
Here I am. It is still snowing.
Tonight we are going to some kind of a literature club; tomorrow night to a Frank Sinatra evening.
Life goes on. Obladee oblada.

Felfedezéseim / My discoveries

1. A szerelők és a festők többsége (tisztelet a kivételnek) nem ismeri a falakon általában 110 cm-es magasságban elhelyezett, egyszerű, normál, mezei villanykapcsolót. A műszak lejártával csak nem fognak nekiállni pitiáner módon egyenként kapcsolgatni a villanyokat! Mennyivel egyszerűbb odalépni a kapcsolótáblához, és gyújtásra kész Munkással a szájuk sarkában laza, kovbojos mozdulattal lekattintani a főkapcsolót. Az meg, hogy ezzel adott esetben egy fél irodaházat áramtalanítanak, ahol ugye mások is dolgoznának, vagy az, hogy a szomszéd lakást is megfosztják az áramellátástól (értsd: fűtés, meleg víz, világítás, elektromos eszközök) minden előzetes figyelmeztetés nélkül, nos, mindez már tényleg nem az ő problémájuk.
2. Vannak ezek az agresszív vadbarmok, akik úgy haladnak előre az utcán illetve a különféle közlekedési eszközök viszonylatában (pl. mozgólépcső), hogy olyan szinten lépnek az előttük békésen haladó, mit sem sejtő járókelő sarkára / nyakára, hogy az kénytelen legyen félrelépni, s akkor meg már könnyűszerrel odébb lehet taszajtani és elé kerülni. Ez azért jó, mert ezzel a módszerrel hősünk legalább egy másodperccel előbb szállhat be a metrókocsiba, ahol majd megint félrelökhet néhány nénit, minekutána nyugodtan elfoglalhat két-három ülőhelyet, és végre leülhet szétterpesztett lábakkal, kezét lazán középre ejtve, hogy alkalomadtán meg is igazíthassa az igazítanivalót, hiszen ebben nincs semmi szégyenletes, erre a csodás mutatványra nyilván a komplett metrószerelvény kíváncsi. És ami az egészben a legérdekesebb, az az, hogy ha az előttük haladó valamilyen furcsa oknál fogva egészen véletlenül mégsem hajlandó odébb lökődni, akkor ezek a vadbarmok mélységes felháborodásuknak adnak hangot, jellemzően valami elmés megjegyzéssel (pl. „hova rohansz hülye picsa”).
3. A Neo Fm jó! Miután kinyírták a Slágert és a Danubiust, sokáig dafke nem hallgattam se a Neo-t se a Class-t, mert undorító volt ez az egész frekvenciaügyi huzavona. De aztán jártomban-keltemben egyre többször tévedtem a Neo-ra, és megállapítottam, hogy teljesen jó zenét játszanak, újakat és régieket, de nem ósdi gagyit, nem technot, sok magyart (ma volt LGT!!!) és még a műsorvezetők is értelmesek.

--------------------------------

1. Some repairmen and painters just don’t know what a normal, simple light switch is for. Obviously, they won’t waist their precious time with walking around and switching off lights one by one when their shift is over! Isn’t it so much easier to just walk over to the switch box with a cigarette ready to be lit dangling from the corner of their mouths and turn off the main switch with an elegantly cool movement, almost like some cowboy. The fact that they just de-electrified half an office building where other people still wanted to work, or that they left and neighboring apartment without any electricity (i.e. heating, hot water, light, electric devices) without any warning – all this is really not their problem.
2. There are these aggressive jerks, who like to move forward on the street and on various forms of public transportation by coming up real close behind the person walking in front of them, until they have no choice but stepping away, out of their way. From that point on it is very easy to just push the person away and get in front of them. Now this is very important, because this way they can enter the subway car one second earlier, which makes it easier for them to push away some old people getting in their way. After this they can sit down and take up two or three seats with their legs wide open, their hand lying in the middle, so they can fix any time whatever needs to be fixed there, because surely the entire crowd on the subway wants to see this beautiful performance. And what is even more interesting is that if for some weird reason the attached person does not get pushed completely away and out of his way, he is deeply outraged, and generally makes some wise comment like “where are you running you stupid bitch”.
3. Neo Fm is good! It is a fairly new radio station, in place of an old one that was banned due to some dirty political and financial reasons. Exactly because of this I didn’t listen to the new station on purpose for a while. But lately I heard it a few times, and I have to admit that I liked it. They play good music, old and new, but not techno and not too cheesy either, plus they play a lot of Hungarian music too. And even the announcers are quite normal!

Rehab

Tegnap voltam Lili néninél a kórházban. Még karácsonykor törött el a lába, elesett a lakásban. Nem is tudtam róla, Sanyi barátom hívott fel valamikor január elején, hogy menjünk be hozzá. Hétfőn vagy kedden vitték át egy rehabilitációs osztályra. Borzalmas hely. Ilyen lepukkant kórházat én még az életemben nem láttam. Két szerencsétlen nővérke rohangál megállás nélkül egy osztálynyi idős, beteg ember között. Emelgetés, pelenkázás, ágytálazás, miegymás. Mindezt kb. havi hetvenezerért. És akkor még kedves is legyen.
Szóval tegnap kicsit kiborultam. Nyolc idős néni fekszik egy szobában, többnyire csendben, csukott szemmel, vagy csak néznek maguk elé azzal az üres, fáradt tekintettel, ahogy csak az idősek tudnak egy kórházi ágyon. Lili néni szerencsére felül, nem csak fekszik, és a humora is visszatért, ami jó jel.
Ma reggel arra gondoltam, hogy bizony, van miért hálásnak lennem. Egészséges vagyok, tudok jönni-menni, egyedül enni, öltözni, fürödni, vécére menni, fésülködni. Sőt futni, biciklizni, ugrálni, dolgozni, kirándulni, mosolyogni is tudok. És ezért nagyon hálásnak és boldognak kell lenni, hiszen ezek nem magától értetődő dolgok, mint ahogy annyi más sem. Hogy tető van a fejem fölött, hogy van benne fűtés, hogy van ablak, amit ki lehet nyitni, hogy van kávém, és van kávéfőzőm és gázom is hozzá, van munkám, társam, szüleim, barátaim.
Továbbá van rádióm is, meg netem és blogom, amik nélkül még lehet nyugodtan és boldogan élni, de azért jó, hogy vannak.

-----------------------------------

Yesterday i went to visit an old lady friend of mine in the hospital. Lily broke her leg on Xmas day – she fell in her apartment. I didn’t even know about it, a friend of mine called to let me know. I went to visit her a few times since then. Since Monday or Tuesday she is in a rehabilitation hospital. I was there yesterday. Horrible place. Never in my life I saw such a run down hospital. Two poor nurses are running non stop between a whole wingfull of sick, old people. Lifting and moving them, changing diapers, etc. All this for minimum wage. And they are even expected to smile.
I was shocked. Eight old ladies in one room, laying quietly in their beds with their eyes closed, or with that tired, blank look that only old people in a hospital have. Lily sits up, which is good news, and even her sense of humor is back.
This morning I was thinking that I have so much to be grateful for. I am healthy, I can move alone, eat alone, I can dress myself, I can take a shower, go the bathroom, and comb my hair. I can even run, ride a bike, jump, work, go for a hike, I can smile. And I must be very thankful for all this, because these things are not a matter of course, just like many other things are not.
I have a roof over my head, there is heating, there is a window I can open if I want to, I have coffee and I have a coffee maker and a stove too, I have a job, a significant other, I have parents and friend.
Furthermore I have a radio, and internet, and a blog - things I could live without but are good to have.

Jó lenne / Would be good

Jó lenne, ha
- bátrabb lennék, mint amilyen vagyok
- az életben is úgy mennének a dolgok, mint a Farmville-en
- azt csinálnám, amit szeretek és amiben jó vagyok
- nem kéne mások hanyagsága / hülyesége miatt extra köröket futni
- sütne a Nap és én a tengerbe lógatnám a lábam, lehetőleg csónakból

--------------------

It would be good if
- I would be braver than I am
- life would be like Farmville
- I would do what I like and what I’m good at
- wouldn’t have to go extra rounds because of the negligence / stupidity of others
- the Sun would shine and I would just dangle my feet into the sea from a boat

Behemót

Bizony-bizony. Ki gondolta volna, hogy ez az ízes magyar szó, a behemót is a héberből származik? Pedig igen!
A héber behema (בהמה), vagy többes számban behemot szó jelentése: vadállat; bár bizonyos körülmények között éppen az olyan szelíd, domesztikált állatokat jelöli, mint a párosujjú patások (pl. szarvasmarha). A szó a Bibliában is többször előfordul, általában nagy testű állatot jelent, mint például a víziló. Másutt a szörny szó szinonimájaként szerepel. Jób könyvének 40. fejezete egy hatalmas, erős és félelmetes állatról ír, mely a leírás szerint fűvel él ugyan, azonban mégis egész biztosan nem egy békésen legelésző tehénkéről van szó. A hatalmas vízi szörny, melynek nevét általában nem fordították le, esetleg csak átírták idegen nyelvekre (angolul pl. behemoth), más népek történetírásában is megjelenik, sőt, a korai hajósok tengeri kalandjai között is olvashatunk a bestiális lényről.
A kifejezés pontos jelentésének vizsgálata így zoológiai és mitológiai szempontból is érdekes lehet.
A magyar nyelvben a behemót jelzőt ormótlan, hatalmas termetű, nehézkes mozgású, esetlen állatra, esetleg emberre használjuk.
Ugyanennek a szónak a másik, a behemótnál kevésbé ismert formája a böhéme, ami azonban minden esetben emberre vonatkozik, természetesen nem éppen pozitív értelemben. Körülbelül annyit tesz: marha. Ma már kevesen használjuk, de az idősebb korosztály szájából bizony gyakran hallhattuk: „Na, ez is egy nagy böhéme!”

Rixe

Szombat este láttam egy filmet. Jó film, jó történet, egy jó könyv alapján. Sophie választása, Mery Streep-pel. Nekem mondjuk filmből sok a két és fél óra.
A fordítás és a szinkron többnyire elég jó (bár nem láttam az eredetit). Ám mindjárt az elején, 27. percnél van egy olyan szarvashiba, ami számomra az egészre rányomta a bélyegét, és ahogy vége lett, rögtön vissza is pörgettem, hogy újra meghallgassam – hátha csak én vagyok túl kritikus, és talán rosszul értettem.
A két főszereplő férfi között a következő párbeszéd zajlik le:

- Itt vagyok én. Egy rendes zsidó fiú. És veszettül beleszeretek egy lengyel rikszébe.
- Mi az, hogy riksze?
- A riksze? Az egy goj nő. Nem zsidó hitű hölgy.

Igen, elmondják háromszor is. RIKSZE!!! Azért ez nagyon durva baki. Jó, persze, nem tudhat mindenki jiddisül, az addig oké. Akkor nem kell ilyen szavakat használni. Ha meg már használ, akkor nézzen utána. Nem lett volna nehéz megtalálni, hiszen a magyar nyelvben is minden nap használatos alapszóról van szó. Hogy ugyebár: siksze. Nőre durvább megnevezés nem létezik. Egy zsidó, ha legmélységesebb megvetését akarta kifejezni valaki iránt, jellemzően két szót használ. Az egyik a „róse”. Ezt férfire használják; a héber szó eredeti jelentése gonosz. A másik a siksze. Ami elvileg valóban annyit jelent, hogy nem zsidó nő. De a kifejezés ennél sokkal súlyosabb. Ennél nagyon sértés nincs.
És a rikszénél nagyobb baki is kevés.

Tükröződés / Mirror story

Íme egy újabb hasznos, dolgos vasárnap. Felkerült végre a fürdőszoba falára a tükör. Négy szépséges tükörcsempe. Rombusz alakban, mert úgy fért el legjobban. A nyáron majd szedünk hozzá simára csiszolt üveget, kagylót, meg csempedarabkákat a tengerparton. Ha megyünk.

Another salutary Sunday! I finally put up the mirror in the bathroom. It's really 4 mirror tiles. I put it up in the shape of a rhombus because that's how it fits the best. In the summer we'll collect some pieces of broken glass, tiles, and nice shells at the beach. If we'll be there.



Hosszas fejtörés és tájékozódás után végül ezt a komoly fegyvert használtam a tükörcsempék felragasztásához. A kétoldalú ragasztóról, a folyékony szögről, és a stukatúr gipszről hagytam magam lebeszélni. Ezt Poszka cimborám javasolta, és adta kölcsön. Valamiféle üvegezéshez használt raganyó. A tükör végül is üveg. Gondoltam: próba, cseresznye. És eddig úgy tűnik, cseresznye.

After much thinking and asking around I used this scary looking weapon to glue the mirror tiles onto the wall. I was dissuaded from two sided tape, plaster, and some other glue called liquid nail. A good friend of mine suggested and lent this one to me. It is a material used for glazing. Mirror is glass, after all. So I thought i'd try it. So far so good.

Nem magyar / Not Hungarian

Ezt most találtam, és nagyon jót mulattam rajta.

I just found this video and thought it was funny.

Szépfiú / Nice guy

Láttam ma reggel a metrón egy fiút. Először a hangját hallottam, azért kaptam oda a fejem. A hang furcsa volt, a fiú gyönyörű.
És fogyatékos.
Egy idősebb férfival volt, biztos az apja. Harminc körüli lehetett, mint én. Magas volt, legalább 190 cm, hihetetlenül jóképű, kis vagány borostával, mély barna szemekkel, hosszú szempillákkal. Annyira szép volt, hogy alig tudtam levenni róla a szemem, csak nem akartam zavarba hozni, nem akartam, hogy azt gondolja, azért nézem, mert beteg.
Nem tudom, mi a pontos neve ennek a betegségnek (pedig biztos tanultuk a főiskolán, csak nem emlékszem), de társul hozzá egy nagyon jellegzetes járás, testtartás, és hanghordozás.
És akkor azt jutott eszembe, hogy mekkora fricska ez. Hogy van egy ilyen csodálatos ember, aki színész lehetne, vagy modell, esetleg egy piszok nőcsábász. De nem. Egyik sem.
Biztos bemegy minden reggel a szociális foglalkoztatóba és papírzacskót ragaszt vagy újságot hajtogat. Esetleg gyöngyöt fűz, ha éppen az a program.
Ezt nem tudom hova tenni.

--------------------------

I saw a guy on the subway this morning. First I heard his voice which made me turn my head. The voice was weird; the guy was beautiful.
And retarded.
He was with an older man, probably his father. He must have been in his early thirties, like me. He was tall, at least 1 m 90, extremely good-looking, with a groovy five o’clock shadow, deep brown eyes and long eyelashes. He was so beautiful that I could hardly take my eyes off him. Finally I looked away because I didn’t want to make him feel uncomfortable; didn’t want him to think that I am looking at him because his illness.
I don’t know the name of this illness (probably learned about it in college but I don’t remember), but it goes together with a very typical walk, body language and speech.
What a flick, I thought. There is this wonderful person, who could easily be an actor, or a model, or perhaps a jerky masher. But no. He is neither.
He probably goes to some social institute every morning and glues paper bags or folds newspapers.
This makes me puzzled.

Hozd a szajrét!

Legutóbbi szavunk, a majré után, mi is jöhetne más, mint a rá oly szépen rímelő szajré. Ismét egy olyan szó, amit minden tisztességes szókinccsel rendelkező magyar ajkú polgár használt, de legalábbis hallott már életében. Az eredete azonban nem feltétlenül tiszta mindenki számára.
Egy kicsit meg is meglepődtem, amikor különféle etimológiai szótárakat, nyelvészettel kapcsolatos írásokat és egyéb fórumokat lapozgatva azt tapasztaltam, hogy a források 99 százaléka a szó eredeti jelentésének pontosan az ellenkezőjét állítja.
A szó gyökere ugyanis a héber szchora, askenáz kiejtés szerint szhojre (סחורה), melynek jelentése nemes egyszerűséggel csak annyi: áru. Áru, melyet a 19. századi zsidó kereskedők szekereiken hoztak-vittek faluról falura, vásárról vásárra. Tehát magának a szónak az eredeti jelentése még csak megközelítőleg sem az, hogy vásárolni, mint az sajnos sok helyen olvasható. Már csak azért nem, mert az áru főnév, a vásárolni pedig ige, ugyebár. Sőt, ha az áru főnévből igét alkotunk, a végeredmény akkor is az árulni szó lesz, ami egyáltalán nem ugyanaz, mint a vásárolni. Ehhez még csak nyelvésznek sem kell lenni, tudja ezt minden valamire való kereskedő.
Az eredeti szónak továbbá a lopáshoz sincs semmi, de semmi köze. Éppen ellenkezőleg. A kereskedők nem rejtegették, inkább büszkén kínálták portékájukat.
Az egyik leghíresebb, több változatban is ismert jiddis népdal egyik sora is így szól: „Tajre iz di beszte szhajre”, azaz a Tóra a legjobb portéka. Erre az alapigazságra számos haszid tanítás és mese is épül. A történet általában valahogy úgy alakul, hogy az egyszeri zsidó utazik a kocsin, vagy az erdőt járja, közben bajba kerül, ám ő nem ijed meg, hanem elkezd Tórát tanulni vagy zsoltárokat mondani, minekutána hamarosan elmúlik a veszedelem, ő pedig csodálatos módon megmenekül.
A fent említett enyhe fogalomzavar abból adódhat, hogy a magyar nyelven a jiddisből átvett szajré szó valóban nem mint portéka használatos; a széles körben ismert jelentése inkább olyasmi, mint a lopott holmi, vagy a cucc. Aki tehát ilyen értelemben használja, helyesen teszi.
Mégis jó, ha tisztában vagyunk szavaink eredetével, hiszen ez a rovat erről szól.

Boldog új csövet! / Happy new pipe!

Na, megint egy problémával kevesebb.
Az egy évre eső csőtöréseket ezennel remélhetőleg ki is pipálhatjuk.
Az alsó néni jött fel, hogy buék, és ő ázik. Jött a gondnok, aztán a vízvezeték szerelő, aki megállapította, hogy cserélni kell. Meg is tette. Porszívó, felmosás, ragyog a lakás, git sabesz.
Úgy áradjon ránk az áldás ebben a polgári évben is, mint törött csőből a vasszer. Csak kicsit kevésbé bűzösen.

--------------

Cool. One less problem to deal with.
Hope there will be no more broken pipes this year.
The lady downstairs came up to say happy new year and that her ceiling is all wet, she thinks it comes from us. There came the caretaker, followed by the plumber, who determined that the pipe needs to be changed. So he changed it. Vacuum cleaner, soapy water, the house is all clean and shiny, good shabbos.
May the blessing pour down on us in 2010 as the water did from the broken pipe. Maybe a bit less smelly.