Behemót

Bizony-bizony. Ki gondolta volna, hogy ez az ízes magyar szó, a behemót is a héberből származik? Pedig igen!
A héber behema (בהמה), vagy többes számban behemot szó jelentése: vadállat; bár bizonyos körülmények között éppen az olyan szelíd, domesztikált állatokat jelöli, mint a párosujjú patások (pl. szarvasmarha). A szó a Bibliában is többször előfordul, általában nagy testű állatot jelent, mint például a víziló. Másutt a szörny szó szinonimájaként szerepel. Jób könyvének 40. fejezete egy hatalmas, erős és félelmetes állatról ír, mely a leírás szerint fűvel él ugyan, azonban mégis egész biztosan nem egy békésen legelésző tehénkéről van szó. A hatalmas vízi szörny, melynek nevét általában nem fordították le, esetleg csak átírták idegen nyelvekre (angolul pl. behemoth), más népek történetírásában is megjelenik, sőt, a korai hajósok tengeri kalandjai között is olvashatunk a bestiális lényről.
A kifejezés pontos jelentésének vizsgálata így zoológiai és mitológiai szempontból is érdekes lehet.
A magyar nyelvben a behemót jelzőt ormótlan, hatalmas termetű, nehézkes mozgású, esetlen állatra, esetleg emberre használjuk.
Ugyanennek a szónak a másik, a behemótnál kevésbé ismert formája a böhéme, ami azonban minden esetben emberre vonatkozik, természetesen nem éppen pozitív értelemben. Körülbelül annyit tesz: marha. Ma már kevesen használjuk, de az idősebb korosztály szájából bizony gyakran hallhattuk: „Na, ez is egy nagy böhéme!”