Kori / Skating

Most már aztán tényleg elmegyek korizni! Szombat este. Legkésőbb vasárnap. Aki bújt, aki nem, megyek. Londonban már majdnem elcsábultam a Towernél, de nem voltam alkalomhoz illően öltözve, meg aztán az a 12 Font se nagyon égette a zsebemet. És hát a Városligeti Jégpályának úgysincs párja. Szóval, éljen a tél.

It's time i go skating! Sunday will be the day. Or maybe even Saturday night. That's it, i'm decided. I'm going. I almost went in London, on that really nice rink by the Tower, but i wasn't dressed for the occasion; plus i didn't really want to spend 12 Pounds on it. Besides, there's nothing like the beautiful Budapest City Park Skating Rink!

Levél a Télapónak / Letter to Santa

Kedves Télapó! Kérlek, ilyen hangszert hozzál nekem az idén. Jövőre is, csak akkor más hangolásút. Rendben? Lécci-lécci! Megígérem, jó leszek! Köszi. Puszillak. Én.

Dear Santa! Please this year bring me an instrument like this. Next year too, but with different tuning. Okay? Please oh please! I'll be a good girl. Thanks. Kisses. Me.

Home

Na, már itthon is vagyok. Ma is vezettem jó sokat, és az jó volt. Holnaptól vissza az életbe.

Hi, i'm home. Drove a lot today, and that was good. And tomorrow: back to life.

Tired; in Antwerp

Ma megint Antwerpenben alszunk, fáradt vagyok, és már alig várom, hogy otthon legyünk. Jóból is megárt a sok, ugye.

Londonban vasárnap mindenhol voltam, ahol egy turistának csak lennie illik. 6 órán át gyalogoltam. Ezen kívül metróztam és emeletes buszoztam is. Bizony. Klassz volt.




Ezek a rendőrök nem pózolnak ám. Csak álldogáltak ott, én meg jól lefotóztam őket.



These policemen are not posing. They were just standing there and so i made them part of this pic.



Today we're sleeping in Antwerp again. I am tired and can't wait to be home.

On Sunday in London i saw everything a tourist is supposed to see. Walked for 6 hours straight. Went on the tube and on a doubledecker bus too. It was fun.

Shanghai Blues in London

Vasárnap reggel van, és ma turista leszek. De előbb még leírom a mindenféle nagyon érdekes és vicces eseményeket, amik az előző bejegyzés óta történtek. Először is péntek. Hát az nagyon klassz volt, rövidsége ellenére. Miután sikerrel elszakadtam a számítógéptől (ami valljuk be, nem volt könnyű), elmentem mászkálni itten a zsidóilag eléggé felvilágosult Golders Greenben, és annyira jó volt! Csomó zsidócska az utcákon, meg csomó nem zsidócska is persze, aztán csomó kóser üzlet, étterem, kávézó, meg mindenféle. A postán, ahol pénzt váltottam, tisztára kedves volt a postáskisasszony, mondta, jöhetek holnap is, ha elfogy a mani. De nem fogyott el, hisz holnap (azaz tegnap) Sabesz volt. Este ErdősÁgival elmentünk imádkozni Jack, az antik könyvgyűjtőhöz, aki rögtön mondta is pallérozott magyarsággal, miközben kínáltuk a whiskyt, hogy „nem baj”. Vacsorára egy nagyon édes családnál voltunk, nagyon édes gyerekekkel. Másnap reggel a zsinagógában Izraelen és a katonákon kívül áldást mondtak a Királynőre is. Ez a cukorkadobálás után, ám még a lazacos szendvicsek előtt történt. Aztán ebéd a nagyon aranyos és vicces Abeleszéknél, akik természetesen magyarok, így jól megbeszéltük Kapuvárt.
És eljött az este. Vele együtt a jazz koncert. Annyira de annyira jó este volt! ErdősÁgi kiötlötte, hogy most van a London Jazz Festival, és ennek örömére menjünk jól el egy ingyenes koncertre. Jött még Jelena, aki nagyon vicces és van neki fényképezőgépe; Emese, akinek épp nem indult a busza, viszont jól ismerem az unokatestvérét; és a férje, Tamás, az ezermester, valamint profi fotós és sofőr. Így mentünk a Sohoba, a Shanghai Blues-ba. Útközben egyre kevésbé rettegtem attól, hogy frontálisan ütközünk a szembejövő autókkal, mivel a rossz oldalon megyünk. A Shanghai Blues egy 5* -os étterem, ahol Attila, az I-sten kardja - aki Békéscsabáról érkezett közénk - mixelte nekünk a jobbnál jobb koktélokat, amiktől remek hangulatba kerültünk. Csakis így eshetett, hogy 2 ovális aljú pohár is a táskánkba került és meg se állt velünk hazáig. Mi kicsit megálltunk hazáig, hátha szól az R-Go a magyar étteremben (de nem). Szóval rég volt ilyen jó estém!


It’s Sunday today, and I’m gonna be a tourist. But before doing so, I’ll document on the interesting and funny things that happened since the last post. First of all Friday. That was so good, in spite of its shortness. After getting disattached from my computer (which was not easy, let’s admit it), I took a walk in Golders Green, the enlightened Jewish area. And it was real good. Lot of yidden of different flavors on the streets, and of course lot of non-yidden of different flavors too. There are many kosher stores, restaurants, coffee shops. At the post office where I exchanged money, the very nice lady said I could come back the next day if needed to. But I didn’t go back, because the next day was Shabbos. Friday night ErdosAgi (the friend I’m staying by) and me went to daven in the house of Jack, the antique books collector, then had dinner by a very cute young couple with very cute young kids. The next morning we went to a synagogue, where besides the blessing for Israel and the soldiers, a blessing was said for the Queen as well. This happened after the candy throwing action, but still before the lox sandwiches. For lunch we went to the Abeles’, who are Hungarians alright, so with Mr. Abeles we had a nice chat about the Jewry of Kapuvar (where part of my family is from) before the war.
And there came the evening. And with it came the jazz concert. And it was oh so good! ErdosAgi had the idea, that since the London Jazz Festival is going on right now, we could go hear some nice music fro free. With us came Jelena, who is pretty funny and owns a digital camera; Emese, whose cousin I know; and her husband, Tamas, who is a man with a van. He drove us to the Soho, and on the way I was less and less afraid of running into other cars because we were driving on the wrong side of the street. The Shanghai Blues is a 5* restaurant, where Attila, the Hungarian mixer boy made us some nice drinks, thanks to which we all were in quite a good mood. I am sure this is how 2 glasses ended up in our bags. One of them will come back with me to Budapest. On the way home we stopped by the local Hungarian Restaurant to see if there’s a party (there wasn’t). All in all, I had a very nice evening in London!

Friday in London

Kedden Budapesten aludtam. Szerdán Antwerpenben. Csütörtökön Londonban. Közben jó sokat autóztunk. Az élet a mozgásról szól. Vagy valami ilyesmi. Meg szép is, és érdekes. És csupa kihívás.
Tegnap délután volt néhány nehéz órám, közvetlenül miután megérkeztünk Londonba (még szerencse, hogy van itt egy barátnőm, akivel előre megbeszéltem, hogy alhatok nála, ha esetleg mégse lesz rendben a szállás, mint ahogy tényleg nem volt – hja, az én megérzéseim csalhatatlanok, csak ezt meg kéne tanulnom végre); s mivel úgyse nagyon volt hova mennem (míg mások az esküvőn ropták, ahova eredetileg jöttünk, illetve pontosabban jöttek, én őrült meg csak vállaltam a váltósofőr szerepét), a nyakamba vettem kicsit a várost. Pár órás gyaloglás után betértem egy igazi angol pub-ba, és nagyon élveztem. Kathy volt a csapos, aztán később jött Mary. Pár vendég volt csak, köztük Jack és Jerry, meg 2 nő egy kisgyerekkel. Káromkodtak csomót. Megkérdeztem Kathy-t, melyik sört ajánlja. Csapolt nekem egyet a kedvencéből. Aztán még egyet. Többet nem mertem, mert még vissza kellett érnem valahogy, hogy az éjszaka közepén összeszedjem a cuccomat az autóból meg valakinek a házából. Egy itteni magyar lány volt olyan kedves, hogy elhozott minket kocsival (különben hú de messze van egyik zsidó negyed a másiktól). Útközben kiderült róla, hogy DJ egy öregek otthonában. Mondta, tudna nekem is munkát szerezni, bár hosszú az út a dj-ségig, előbb hónapokig pelenkázni kell. Szóval asszem, tulajdonképpen jó nekem a pesti állásom.
Na most, hogy ilyen jól elneteltem az idő, már nincs értelme bemennem a belvárosba, mert nagyon korán van Sabesz. Úgyhogy mindjárt elmegyek, s felderítem Golders Green-t, tán veszek is ezt-azt. Igyekszem majd közben nem össze-vissza enni mindent, csak azért, mert itt van kóser kaja…

*******************

Tuesday night i slept in Budapest. Wednesday in Antwerp. Thursday in London. And drove a lot in between. Life is about motion. Or something like this. It’s also beautiful and interesting. And full of challenges.
Yesterday I had a little bit of a hard time for a few hours of the afternoon, right after arriving to London (luckily I have a friend here who lets me stay with her – I e-mailed her before we came, thinking just in case the housing won’t work out… as it didn’t… my intuitions are always right, I should finally learn to listen to them); and since I had nowhere to go really (while the others were at the wedding we – or rather they – came to, I was just crazy enough to say ok to being their driver) I started walking around in London. After a few hours of walking around I went into a real typical English pub, and it was real cool. The bar tender was called Kathy, and later Mary came too. There were only a few guests, among them Jack and Jerry and 2 women with a little kid. They all used the F word quite frequently. I asked Kathy to recommend me a good beer. She gave me half a pint of her favorite one. And a bit later another one. Didn’t dare to have more because I still had to walk back and get my stuff from the car and someone’s house in the middle of the night. A young Hungarian lady who lives here was nice enough to give us a ride home (otherwise the 2 Jewish neighborhoods are oh-so-far from each other). On the was I learned that she’s a DJ in an old-age home. She said she could get me a job, though it takes a few months of changing diapers till one can become a DJ. So I think I’ll just stick to the job I have in Budapest.
Now that I spent all this time on the net, at this point it makes no sense to go downtown because Shabbos is really early today. So I’ll just go explore Golders Green, and maybe buy a few things. I1ll try not to eat too much garbage only because there is kosher food here…

Watch out, London. Here I come.

Yes. Indeed. Tomorrow, in fact.

Holnap reggel elszaladunk Londonba. Majd jövünk. Pá.

Elengedős Haiku variációk (to Á.)

Elengedlek, hogy
megtarthassalak - mondtad
S most magam vagyok
---------------------
Got to let you go
Because I want to keep you
Alone I stand now
---------------------
Don’t want to lose me
You said - so you let me go
Alone I stand now

Gép és redőny

Amikor ilyeneket mondok (csak mert rímel a lépéselőnyre), s ezen hangosan kacagok, az annak a jele, hogy sürgősen haza kell mennem. Vagy hogy túl sok orbáncfű teát ittam.

Tettem fel hét klipptyét, ámbátor. Ámbátorkodtam. Rejtééééééély.

A hét műtrágya. Hahaha. Megyek már, megyek.

Bizarre

Every time I think of you
I get a shot right through
Into a bolt of blue
It's no problem of mine
But it's a problem I find
Living the life that I can't leave behind
There's no sense in telling me
The wisdom of a fool won't set you free
But that's the way that it goes
And it's what nobody knows
And every day my confusion grows
Every time I see you falling
I get down on my knees and pray
I'm waiting for the final moment
You say the words that I can't say

I feel fine and I feel good
I feel like I never should
Whenever I get this way
I just don't know what to say
Why can't we be ourselves like we were yesterday
I'm not sure what this could mean
I don't think you're what you seem
I do admit to myself
That if I hurt someone else
Then I'll never see just what we're meant to be
Every time I see you falling
I get down on my knees and pray
I'm waiting for the final moment
You'll say the words that I can't say

Music here

A vasárnap este miatt

Tán a vasárnap este miatt
Nincs most lélek az utcán
Vagy mert valami szitál s hideg a szél is
Nyomában kamikáze levelek

Nekem ütköznek, rajtuk járok
Mindig szembe, gondolom
Mert az olyan drámai
Pedig nem is rossz nekem

Egy férfi rágyújt s a pályaudvarról
Hazafelé megyek
Gyalog a hidegben, mert jólesik
Előjönnek régi telek

Vagyis egy tél, egy régi kép
Amelyiken a Nagyapám
Összefogja a kabátját
Vagy csak képzelem?

Surprise

A must read in Hungarian

One of my favorite Hungarian writers (among many others from the beginning of the 20th century) is Rejtő Jenő (last name first). He was an absolute genius, which is, as we know, divided by only a very fine line from being crazy. Only very special people like him are able the make the whole world laugh at the most serious issues.

According to the story one night he went home to the mental home where he lived due to his severe neurosis (he was allowed to leave during the day as he was not dangerous). The gate was locked, and in his frustration Rejtő kicked it. The guard appeared immediately and asked him what he was looking for.
“My bedroom.” – he said.
“Are you mad?” – asked the guard.
“Yes, that’s why my bedroom is here!”

In my opinion Rejtő became kind of a sub-culture. There are people who read Rejtő, and there are those who didn’t. Those who did, usually understand each pretty well; and are able to crack up and start laughing hysterically in almost any situation when certain words are mentioned.
It’s a shame that he was killed in a forced labor camp in 1943.

Some of his books are translated into English, I even found one of them on the net. Check it out.

Kedélyes Matrószok spór Egylet És Asztaltársaság

Régóta vadásztam ezekre a régi, eredeti Piszkos Fredekre, Vanek úrra, a Ciklonra, a 14 karátra. Mert mostanában csak ezeket a borzalmasan giccses keményfedeleseket, meg azt az iszonyú vastag és csúnyapapíros ömlesztett verziót kapni. S tegnap végre találtam, s meg is vettem párat. Nemmondommeghol.
Úgy látszik, a kedvenc magyar íróim és költőim többnyire a huszadik század elejiek. Radnóti Miklós, Szerb Antal, Örkény István (hogy csak a legfőbb, oda-vissza olvasott mániáimat említsem, bár folytathatnám a sort) mellett Rejtő Jenő. A zsenik mindig őrültek is kicsit. Különben nem mernének zsenik lenni. Nem tudnák a fél világot megnevettetni a véresen komoly valósággal. Rejtőről is sok őrült történet járja. A következőt pl. a literatura.hu-n találtam:

Esténként Rejtő villamosra ült, és kiutazott a Lipótmezőre, a híres tébolydába, mert súlyos idegbetegség címén és okából ott lakott, csak napközben kiengedték, mert nem volt ön- és közveszélyes. Egy este későn érkezett, már zárva volt a kapu; rugdosni kezdte. A portás megkérdezte, mit keres.
- A hálószobámat - válaszolta.
- Megőrült?! - kiáltott rá a kapus.
- Igen, azért van itt a hálószobám!

Egyébként Rejtő szerintem szubkultúra. Mert ugye a magyar nép, mint olyan, két részre osztható (mármint ebből a szempontból, s ez nem izmus): aki olvasott Rejtőt, és aki nem. Akik olvastak, azok képesek szinte bármely helyzetben félmondatokból is megérteni egymást, és vinnyogva röhögni, ha elhangzik egy-egy varázsszó, mint pl. "Nevem Van...", vagy "Hümér". Ez persze még viccesebb tud lenni, ha vannak jelen olyanok is, akik nem olvastak Rejtőt, és teljesen értetlenül nézik, hogy most miért kell fetrengeni azon, hogy "Kőszáli Sas". :-)

Jégből...? / Of ice...?

Most, hogy ilyen zimankó van, meg hát a lelkem is fázik kicsit mostanság, hirtelen (vagy nem) támadt dramatikus hangulatomban be akartam linkelni ide Demjén Rózsi „Jégből vagyok” című számát. De lássatok csodát – nem találtam! Aztán mire rájöttem, hogy azért nem találom, mert a nóta címe valójában „Jégszív”, és Demjén Rózsi ezt még demjénrózsisága előtt írta, azaz V-Moto’Rock címszó alatt fut, addigra elszállt ez a nagy jégszívügyi linkelhetnék, és már más lett a hét klipje, ami amúgy szintén nagyon szépségesen vicces, ezért mindenképp érdemes megtekinteni.
Hát ez az én formám. Még csak egy jóízűt nyavalyognom se sikerül rendesen. Nem lesz más választásom: felolvadok!


It’s been getting quite chilly lately; out on the streets and in my soul as well. So this morning I thought I’d link here a Hungarian song that suits my mood, called “I’m made of ice”. But guess what, I couldn’t find it. After I while I figured out why: the song is really cold “Heart of ice”, and it was written before the songwriter’s solo career, so it came out under his band’s name. Oh well. When I was done with this I didn’t feel like linking it anymore. And besides, by then something else became clip of the week, which is also beautifully funny and definitely worth taking a look at.
This is just very typical. I can’t even whine in peace. Looks like I’ll have no choice but to melt.

Díjátadás

Tegnap este remekül szunyókáltam egy díjátadáson.
Viszont volt néhány nagyon érdekes és tanulságos része.
Pl. Márkus Tibor és Kulhay Géza négykezese, na, az nem volt semmi.
A végén pedig, miközben ketten gitároztak és valaki énekelt, arra gondoltam, hogy ez a zene nekem biztosan nagyon tetszett volna nemrég, mikor még én is csak 3 akkordot tudtam a gitáron. Most, hogy már többet tudok, megdöbbenve hallgattam, hogy emberek még mindig ilyen zenéket írnak, énekelnek. A moll, C dúr, G dúr. Hmm.

Last night i had quite a nice nap at some boring ceremony at the City Concert Hall.
There were some interesting parts to it though.
For example the piano duet of 2 great jazz pianists.
And at the end 2 guitarists were playing while someone sang; and i thought to myself: a little while ago, when i only knew about 3 chords on the guitar, i would've loved this music. But now that i know more, i was kind of suprised to hear that people still write and sing music like this. A minor, C, G. Hmm.

One day after the other

Ma má' máma van má'?

A mai nap tanulsága / Lesson of the day

Az élet olyan, mint a szlovák utak. Sose tudni, mi vár a következő kanyar után.
Nyomni kell mégis a gázt, ha már elindultunk, kanyarodni vele, különben kisodródunk.

Life is like the Slovakian roads. One can never know what comes after the next curve. The thing is to keep pushing, once you're on it, to turn as it turns; or else you don't get anywhere.

Szivar

Láttam ma reggel egy csíkos mellényes utcaseprőt. Szivarozott miközben söpört.

This morning i saw a street cleaner in a stripy vest. He was sweaping the street with a cigar between his lips.

Portugál

Gyakorlom ám én lelkesen a bossa novákat, meg a portugál nyelvet, de Nyeső Mari lekörözhetetlen.

As much as i practice my bossa novas and the Portuguese language, my guitar teacher is just the best.

Thermos

Íme, a tegnapi nap fénypontja. Mondhatnám: fémpontja. A termosz. Igazi szocreál termék, amit annyira szeretek. Eredeti kínai gyártmány. Az a szívet melengetően borzalmas műanyag borítás; a füle, ami ugyanabból az anyagból készül, mint a konyhai linóleum; az aranyos színben játszó hőtároló belső, na meg a kihúzhatatlan parafa dugó, és ami az egészet megkoronázza, a fordítva a termosz tetejére csavarható műanyag pohár… Ritkán látni ma már ilyen csodát! Gyerekkori termoszízű kirándulós teák jutnak eszembe róla. Még az illatát is érzem. Lenin út, Lenin út…


Lo is the highlight of my yesterday. The thermos. The good old thermos; one of the superb examples of the magnificent products of the great socialist industry. An original Chinese product. Just take a look at the heartwarmingly horrible plastic cover; the handle that’s made out of the same material at the linoleum kitchen floor; the golden colored thermo inside; the impossible-to-pull-out cork, the crown of the thermos, the upside-down-screw-on plastic cup… One rarely has the privilege to see such a wonder nowadays. It reminds me of those thermos-flavored teas of my childhood in the nearby woods on hazy autumn days.

Élők napja miért nincs?

Ha van gyereknap, miért nincs felnőtt-nap? Ha van anyák napja, miért nincs apkák napja?
Ha van emléknap, miért nincs jelen-nap? Ha van halottak napja, élők napja miért nincs? Halottak napja… jajj… össznépi búsongás… Azoknak, akik nem ebben a fizikai világban élnek, teljesen irreleváns a mi időnk, napunk fogalma. Így aztán teljesen nonszensz ez az egész.
Szerintem inkább kicsit többet kellene foglalkozni a halottakkal a mindennapokban, hogy aztán jobban oda tudjunk figyelni ez élőkre is. Hogy tudjunk, merjünk élni. Hogy tudjunk s merjünk szeretni, nevetni, táncolni, dalolni, kérdezni és válaszolni; hogy ne essünk kétségbe, ha megázik a hajunk vagy elromlik a mosógép.

Hétköznap van nagyon

Csütörtök, s délután
Játék ez is, látod
Mielőtt eszméltünk, beszálltunk
Együtt repülünk most kicsit
Így alakult, megengedtük
Őrültség ez, kell ez, jó ez
Mosolyra húz, pírt telepít
Szégyellni kár, tervezni is
Ha már így van, legyen jó