Thermos

Íme, a tegnapi nap fénypontja. Mondhatnám: fémpontja. A termosz. Igazi szocreál termék, amit annyira szeretek. Eredeti kínai gyártmány. Az a szívet melengetően borzalmas műanyag borítás; a füle, ami ugyanabból az anyagból készül, mint a konyhai linóleum; az aranyos színben játszó hőtároló belső, na meg a kihúzhatatlan parafa dugó, és ami az egészet megkoronázza, a fordítva a termosz tetejére csavarható műanyag pohár… Ritkán látni ma már ilyen csodát! Gyerekkori termoszízű kirándulós teák jutnak eszembe róla. Még az illatát is érzem. Lenin út, Lenin út…


Lo is the highlight of my yesterday. The thermos. The good old thermos; one of the superb examples of the magnificent products of the great socialist industry. An original Chinese product. Just take a look at the heartwarmingly horrible plastic cover; the handle that’s made out of the same material at the linoleum kitchen floor; the golden colored thermo inside; the impossible-to-pull-out cork, the crown of the thermos, the upside-down-screw-on plastic cup… One rarely has the privilege to see such a wonder nowadays. It reminds me of those thermos-flavored teas of my childhood in the nearby woods on hazy autumn days.