Tegnap este remekül szunyókáltam egy díjátadáson.
Viszont volt néhány nagyon érdekes és tanulságos része.
Pl. Márkus Tibor és Kulhay Géza négykezese, na, az nem volt semmi.
A végén pedig, miközben ketten gitároztak és valaki énekelt, arra gondoltam, hogy ez a zene nekem biztosan nagyon tetszett volna nemrég, mikor még én is csak 3 akkordot tudtam a gitáron. Most, hogy már többet tudok, megdöbbenve hallgattam, hogy emberek még mindig ilyen zenéket írnak, énekelnek. A moll, C dúr, G dúr. Hmm.
Last night i had quite a nice nap at some boring ceremony at the City Concert Hall.
There were some interesting parts to it though.
For example the piano duet of 2 great jazz pianists.
And at the end 2 guitarists were playing while someone sang; and i thought to myself: a little while ago, when i only knew about 3 chords on the guitar, i would've loved this music. But now that i know more, i was kind of suprised to hear that people still write and sing music like this. A minor, C, G. Hmm.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Ne bánts, én is csak ilyeneket tudok.... :(
ReplyDelete:) az egyszerű a nagyszerű (is)
Ugyan már, királylány, Te nagyon szépeket írsz.
ReplyDeleteÉn inkább úgy mondanám, az egyszerű is lehet nagyszerű. De ez nem volt az.
Ma hallani véltelek a vonaton. Egy lány a hátam mögött telefonált, és pont úgy hangzott, mint Te, ha be lennél rekedve. De mire odamentem, eltűnt.
A berekedés stimmel, de nem én voltam :) Fúdesokat utazol!
ReplyDelete