Thursday, March 24, 2005

Viccek

Ezek persze nem a sajátjaim. E-mailekből és a netről rakosgatom be a jobbakat.

Egy partin:
- Ön pszichológus?
- Miért kérdi?
- Ön pszichológus.

Ha a cápa a tenyeredbõl eszik, a lábadból is fog.

Két szõke beszélget:
- Ma voltam terhességi teszten.
- És nehezek voltak a kérdések?

Szõke nõ egy szórakozóhelyen egy sráccal beszélget:
- Te milyen kocsival jöttél?
- Busszal jöttem.
- Van buszod?

Szõke és barna nõ autóznak. Egyszercsak megáll az autó, szőke kérdezi a baratnõjét:
- Miért álltunk meg?
- Kifogyott a benzin!
- De okos vagy! Én biztos nem vettem volna észre, és tovább vezetek!

Megy a szõke nõ az utcán, és meglát egy banánhéjat:
- A francba, már megint el fogok esni!

Egy sétáló manust megállít az utcán egy ember:
- Elnézést, megmondaná, hogy hogyan jutok el a postára?
- Az attól függ. Kocsival van?
- Nem.
- Akkor gyalog.

Utcán:
- Ne haragudjon, az állomást keresem.
- Nem haragszom, keresse nyugodtan.

És megint az utcán (variációk egy témára):
- Elnézést, hogy jutok el a zeneakadémiára?
- Gyakorlás, rengeteg gyakorlás...

Hogyan gyártsunk házilag mûanyagot?
1. Vegyünk tíz csomag sósrudat (ropit).
2. Adjunk hozzá 1 liter vizet.
3. Fõzzük 1 órán keresztül, majd szurjük le a levét, a fennmaradó ropimasszát dobjuk ki, arra már nem lesz szükség.
4. A lébe tegyünk egy félkilós polipot, majd fõzzük ismét 1 órán keresztül.
5. Szûrjük le újra és máris készen van a polip-ropilén.

Egyszer, véletlenül, egy nõi agysejt egy férfi koponyájában kötött ki. Egy darabig üldögélt a sötétben, aztán bátortalanul megszólalt:
- Halló! Van itt valaki?
Néma csend. Megpróbálta kicsit hangosabban:
- Halló!! Van itt valaki?!
Megint semmi. Ekkor már pánikba esett, és elkezdett kiabálni:
- Halló! Válaszoljon már valaki!!!
Ekkor, nagyon halkan, távolról hangokat hallott, amik ezt kiabálták:
- Hahó... Mindannyian itt vagyunk lent...

Mi történt miután Micsurin keresztezte a poloskát a szentjánosbogárral?
- Moszkva fényárban úszott.

Hogy végzõdik az orosz népmese?
- Aki nem hiszi, annak utánajárunk!

Egy pasas begipszelt lábbal horgászik a folyóparton. Arra megy egy másik horgász, kérdi:
- Harapnak a halak?
- Nem, csak elestem.

- Hogy hívják az elefántok társadalmi krízisét?
- Ormányválság.

- Kapható a "Férfimunka a háztartásban" címû könyv?
- Sajnos, nem. Mesekönyvet egyáltalán nem tartunk.

- Miben hasonlít a hegyi pásztor és a sziklamászó?
- Mindkettõ marhára vigyáz a hegyen!

Wednesday, March 23, 2005

Tutti-frutti és társai bűnszövetkezet

Ez egy borzalom. És én ebben önként részt veszek. Sőt, még fizetek is érte! Ma reggel (na jó, hogy ne túlozzak, úgy dél körül) elindultam purimi slahmónesznek való után nézni. Hát, mondhatom, el is nézelődtem egy darabig... pedig úgy terveztem, bemegyek az első édességboltba és 5 percen belül letudom az egészet. Persze, ha kis önkritikám lett volna, erre nem is gondolok, mert ugyebár ki hallott már olyan nőről, aki 5 vagy annál kevesebb perc alatt bármit is meg tud vásárolni. Állok tehát az édességboltban, és ide-oda kapkodom a fejem a sok egészségtelenség között. Az emberek kosárszámra veszik a mindenféle csokikat, cukrokat, minden színben, méretben és kiszerelésben. Eleinte józanul rendszerezni próbáltam, kinek is veszek, mennyire lesz szükségem. De egy idő után elvesztettem a fonalat és vadul pakolni kezdtem a kosaramba azokat az édi kis sütiket, cuki kis szőlőléket, csokival bevont nápolyikat (ezzel amúgy igenis jó üzletet kötöttem, 1 sékel volt darabja!), ja, és az a csoki is olyan finom... de a tutti-fruttinál zavarba jöttem. Ami sok, az sok! Utálom a tutti-fruttit. Ehetetlenül édes, beleragad az ember fogába (itt említeném meg a `fogzománc` és `ph érték` kulcsszavakat), és tele van mesterséges színezekkel meg ki tudja még micsoda mérgekkel (egy darab féldekás tutti-frutti legalább 8 féle E-t tartalmaz!). Viszont jól néz ki, az ajándekcsomag pedig sokkal nagyobbnak látszik, ha a celofánt kitöltöm vele... Nomármost, tehetném fel a kérdést önmagamnak, Edikém, te vajon örülnél-e egy fél kilónyi, tutti-fruttival gazdagon megszórt, színes, tápértékében a ciánkálihoz fogható csomagocskának? Oké, rendben, megadtam magam. Nem és nem és nem. Tutti-fruttit márpedig nem veszek. Uff.
Átugrom inkább oda szembe, ott olyan kis helyes kosárkák, ajándékszatyrok, csomagolópapírok és szalagok vannak...

Nem mintha mentegetőzni akarnék, de javamra szóljon, hogy néhany csomagban gyümölcs (igaz, nem organikus) és teljes kiőrlésű lisztből készült cukormentes süti is lesz.

Purim

Ezt a Szombathelyi Hitkozseg hirlevelebe, a Szombati Naplo-ba irtam.

Ádár hónap 14.-én ünnepeljük Purimot. Purim nagyon kedves és vidám ünnep – és nagyon fontos és mély értelmű ünnep is. Jom Kippurim, az engesztelés ünnepének nagyságát és fontosságát aligha kell bizonygatni – még a legkevésbé vallásos zsidó közösségekben is megemlékeznek róla valamilyen formában. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy egy magyarázat szerint Purim ünnepe még ennél is fontosabb. A ’kippurim’ szó ugyanis olvasható úgy is: ’k-Purim’, ami annyit jelent: mint Purim. Ez arra utal, hogy az engeszetlés napjának szentsége Purim ünnephez fogható – ebből következtethetünk Purim kivételes nagyságára és fontosságára.
Purimkor olvassuk Eszter könyvét (Megilat Eszter), melynek története egyben az ünnep eredete is. Itt olvashatunk a történelem első híres pogromjáról, a nyílt antiszemitizmus első megnyilvánulásáról. Ahasvéros király uralkodásának idején ugyanis egy magasrangú miniszternek, Hámánnak, szemet szúrtak a hatalmas birodalomban élő zsidók, és meggyőzte a királyt, hogy írtsa ki, semmisítse meg a teljes zsidó népet. Hámánnak nem volt nehéz dolga, hiszen Ahasvéros, Salamon királlyal ellentétben nem éppen bölcsességéről volt híres. Inkább amolyan báb-uralkodónak tűnik, akit legfőképp a hónapokig tartó mulatozások és a rengeteg felesége érdekelt.
A mellette élni kényszerülő asszonyok egyike volt egy zsidó lány, Eszter. Amikor Eszter tudomást szerzett Hámán vérszomjas tervéről, nem esett kétségbe. Megértette, hogy ’egységben az erő’, hogy a zsidó népnek csak akkor van esélye a túlélésre, ha a széthúzás helyett összefognak és egységet alkotnak. Böjtre és megtérésre szólította fel a zsidókat, ő maga is ugyanezt tette, és az ő közbenjárásának köszönhető, hogy Ahasvéros végül megváltoztatta politikáját, és a teljes zsidó nép helyett a gonosz Hámánt ölette meg. Eszter könyve természetesen sokkal részletesebb és tartalmasabb ennél a dióhéjnyi összefoglalónál; a tanulság egy része, az üzenet, amely a mai napig is aktuális, azonban ennyiből is megérthető: antiszemiták mindig voltak, vannak és lesznek, és hiába próbálunk beolvadni, elbújni, vagy tudomást sem venni róla, az oktalan gyűlölet mindig utat talál, ha akar. Ezért mindennél fontosabb az, hogy összetartsunk, ahelyett, hogy megtagadjuk saját gyökereinket, vagy egymást becsméreljük. Nem véletlen, hogy a Purim előtti szombat Sabbat Zahor, azaz az emlékezés szombatja, amikor is a hetiszakasz utolsó részeként azt a fejezetet olvassuk fel a Tórából (Dvarim, V. Móz. 25:17-18), amely Amalék gonoszságára és az emlékezás fontosságára figyelmeztet.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy nekünk, zsidóknak, folyton sírnunk és félnünk kell, mert minket senki sem szeret, hiszen ez korántsem így van – csak annyit, hogy tisztában kell lennünk a helyünkkel és szerepünkkel a világban, ahol élünk.
Purimkor is minden okunk megvan a vidámságra, hiszen az Ö-rökkévaló segítségével megmenekültünk. Az ünnep micvái (kötelességei) közé tartozik a Megila olvasásán kívül a vidám lakomázás (szeuda), a rászorulók segítése (matanot laevjonim), és persze a ’slahmónesz’, a finomságokkal teli ajándékcsomagok küldése.
A gyerekek Purimkor jelmezt, álarcot öltenek. Ez a szokás onnan ered, hogy I-sten neve egyszer sem fordul elő a Megilában, úgymond „elrejtette az arcát” – ennek ellenére semmi okunk kételkedni abban, hogy a zsidó nép csodálatos megmenekülése az Ő segítségével történt.
Itt, Jeruzsálemben természetesen hetekkel előbb megjelennek a jelmezeket és édességeket, ajándékcsomagokat, celofánt, szalagokat és egyéb kellékeket árusító standok. Mint mindenütt a világon az épp aktuális ünnepek előtt, az emberek itt is túl sok pénzt költenek felesleges dolgokra – lám, ebben sem vagyunk kivétel…
Purim előtt néhány nappal, az iskolai és óvodai ünnepségek nyomán megjelennek az utcákon a csapatostul vonuló medvék, katonák, zsonglőrök, virágszálak, bohócok és királylányok. De nem feltétlenül kell ezért e kedves látványért Jeruzsálemig utazni. Hiszen Magyarországon is sok hitközség rendez ilyenkor bált, összejövetelt… jó mulatást!

Sunday, March 13, 2005

Jambalaya / a történet magyarul

Tessék, itt van életem elso dala! Akkoriból ismerem, mikor engem még senki se ismert... hja, a boldog idők, ott bent a békés félhomályban... És most nem nevetni! A magzatnak igenis van emlékezete - már az anyaméhben is. Bennem ez a Carpenters dal maradt meg leginkább. Anyukám énekelgette ezt a hetvenes évek derekán, talán még Lipcseben, ahol édes hármasban játszottunk annak idején. Bár ebben az időben jómagam még a zenekar legkevésbé aktív tagja voltam, volt, aki azt sem tudta, ott vagyok egyáltalán (elbújtam jól). Csak később lett nagyobb szerepem, no meg nagyobb hangom. A dal angol szövege az előző fejezetben olvasható, aztán majd kreálok egy magyar forditást is. A linken pedig ki-ki találhat kedvére valót, további szövegeket, kottákat, stb.

Szóval, a Bayou... egy igen különleges (és iszapos-krokodilos, halászós) vidék az USA-beli Lousiana állam déli részén.
A helyi kultúra tulajdonképpen egy nagy egyveleg; a karibi, francia, afrikai, "fehér", és indián lakosok mind-mind beadták a közösbe a saját szokásaikat, nyelvüket, konyhájukat, stb. A vidék nyelve amúgy az amerikai (sőt, déli) angol egy dialektusa, a "creol", ami néha angolnak hallatszik, máskor halandzsának, a rengteteg jövevényszó miatt.

Meg sem próbálom rímekben fordítani...

Jambalaya
(ez egy helyi ételkülönlegesség - rizs, zöldség, hal, ilyesmi)

Good-bye Joe, he gotta go, me oh my oh
(viszlát Joe, mennie kell már, hajjajj)
He gotta go-pole the pirogue down the bayou
(ki kell, hogy kösse a halászbárkáját a bayou-n)
His Yvonne the sweetest one, me oh my oh
(Yvonne a kedvese, hajjajj)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)

Thibodaux, Fontaineaux the place is buzzin'
(helységnevek - zsong a vidék)
A Kin-folk come to see Yvonne by the dozen
(Yvonne-t csapatostul látogatja a rokonság)
Dress in style they go hog wild, me oh my oh
(divatos öltözékben vadul ölelkeznek hajjajj)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)

(*) Jambalaya and a crawfish pie and fillet gumbo
(ételek nevei)
Cause tonight, I'm gonna see my ma cher a mi-o
(mert ma este találkám van a kedvesemmel)
Pick guitar, fill fruit far and be gay-o
(pengesd a gitárt, töltsd tele a gyümölcskosarat és légy vidám - ó)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)

Settle down far from town get him a pirogue
(a várostól messze letelepedve kéne neki egy halászbárka)
And he'll catch all the fish in the bayou
(hogy kifogja a bayou minden halát)
Swap his mon to buy Yvonne what she need-o
(megspórolja a pénzt, abból vesz Yvonnak, amire szüksége van - ó)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)

Felettébb magasröptű, ugye?

Wednesday, March 09, 2005

Jambalaya / my first memory

Yes! Infants can have some kind of an internal memory from a very young age, even as early as in their mother`s womb. This is not only some mystical or spiritual approach but rather a medical fact.
Anyway, here comes my very first memory! When my Mom was pregnant with me, she would sing this song a lot. Quite a funny one, isn`t it? The words might not make much sense to those not familiar with the Bayou (I personally thought most of it was baloney before I had an American friend explain it to me - and thanks to the same ever so dear friend the words are here now), but I`ll try to translate it into Hungarian anyhow. That will be even funnier...
The song is well known by the Carpenters. Here is Richard Carpenter`s introduction:

JAMBALAYA (On The Bayou)
Music and Lyrics by Hank Williams
This Hank Williams classic, introduced in 1952, peaked at #1 on the country chart by Williams himself, and at #3 on the pop chart, by Jo Stafford. The rhythm track to our version was recorded in 1972, and put aside. We completed this track in early 1973, for inclusion in our upcoming Now & Then album. This turned out to be a blessing in disguise as A&M’s affiliates in Japan, England and Holland culled it as a single and it performed extremely well. In Holland, a bit to our surprise, it became our biggest hit ever.


Jambalaya

Good-bye Joe, he gotta go, me oh my oh
He gotta go-pole the pirogue down the bayou
His Yvonne the sweetest one, me oh my oh
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou

Thibodaux, Fontaineaux the place is buzzin'
A Kin-folk come to see Yvonne by the dozen
Dress in style the go hog wild, me oh my oh
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou

(*) Jambalaya and a crawfish pie and fillet gumbo
Cause tonight, I'm gonna see my ma cher a mi-o
Pick guitar, fill fruit far and be gay-o
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou

Settle down far from town get him a pirogue
And he'll catch all the fish in the bayou
Swap his mon to buy Yvonne what she need-o
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou