Purim

Ezt a Szombathelyi Hitkozseg hirlevelebe, a Szombati Naplo-ba irtam.

Ádár hónap 14.-én ünnepeljük Purimot. Purim nagyon kedves és vidám ünnep – és nagyon fontos és mély értelmű ünnep is. Jom Kippurim, az engesztelés ünnepének nagyságát és fontosságát aligha kell bizonygatni – még a legkevésbé vallásos zsidó közösségekben is megemlékeznek róla valamilyen formában. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy egy magyarázat szerint Purim ünnepe még ennél is fontosabb. A ’kippurim’ szó ugyanis olvasható úgy is: ’k-Purim’, ami annyit jelent: mint Purim. Ez arra utal, hogy az engeszetlés napjának szentsége Purim ünnephez fogható – ebből következtethetünk Purim kivételes nagyságára és fontosságára.
Purimkor olvassuk Eszter könyvét (Megilat Eszter), melynek története egyben az ünnep eredete is. Itt olvashatunk a történelem első híres pogromjáról, a nyílt antiszemitizmus első megnyilvánulásáról. Ahasvéros király uralkodásának idején ugyanis egy magasrangú miniszternek, Hámánnak, szemet szúrtak a hatalmas birodalomban élő zsidók, és meggyőzte a királyt, hogy írtsa ki, semmisítse meg a teljes zsidó népet. Hámánnak nem volt nehéz dolga, hiszen Ahasvéros, Salamon királlyal ellentétben nem éppen bölcsességéről volt híres. Inkább amolyan báb-uralkodónak tűnik, akit legfőképp a hónapokig tartó mulatozások és a rengeteg felesége érdekelt.
A mellette élni kényszerülő asszonyok egyike volt egy zsidó lány, Eszter. Amikor Eszter tudomást szerzett Hámán vérszomjas tervéről, nem esett kétségbe. Megértette, hogy ’egységben az erő’, hogy a zsidó népnek csak akkor van esélye a túlélésre, ha a széthúzás helyett összefognak és egységet alkotnak. Böjtre és megtérésre szólította fel a zsidókat, ő maga is ugyanezt tette, és az ő közbenjárásának köszönhető, hogy Ahasvéros végül megváltoztatta politikáját, és a teljes zsidó nép helyett a gonosz Hámánt ölette meg. Eszter könyve természetesen sokkal részletesebb és tartalmasabb ennél a dióhéjnyi összefoglalónál; a tanulság egy része, az üzenet, amely a mai napig is aktuális, azonban ennyiből is megérthető: antiszemiták mindig voltak, vannak és lesznek, és hiába próbálunk beolvadni, elbújni, vagy tudomást sem venni róla, az oktalan gyűlölet mindig utat talál, ha akar. Ezért mindennél fontosabb az, hogy összetartsunk, ahelyett, hogy megtagadjuk saját gyökereinket, vagy egymást becsméreljük. Nem véletlen, hogy a Purim előtti szombat Sabbat Zahor, azaz az emlékezés szombatja, amikor is a hetiszakasz utolsó részeként azt a fejezetet olvassuk fel a Tórából (Dvarim, V. Móz. 25:17-18), amely Amalék gonoszságára és az emlékezás fontosságára figyelmeztet.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy nekünk, zsidóknak, folyton sírnunk és félnünk kell, mert minket senki sem szeret, hiszen ez korántsem így van – csak annyit, hogy tisztában kell lennünk a helyünkkel és szerepünkkel a világban, ahol élünk.
Purimkor is minden okunk megvan a vidámságra, hiszen az Ö-rökkévaló segítségével megmenekültünk. Az ünnep micvái (kötelességei) közé tartozik a Megila olvasásán kívül a vidám lakomázás (szeuda), a rászorulók segítése (matanot laevjonim), és persze a ’slahmónesz’, a finomságokkal teli ajándékcsomagok küldése.
A gyerekek Purimkor jelmezt, álarcot öltenek. Ez a szokás onnan ered, hogy I-sten neve egyszer sem fordul elő a Megilában, úgymond „elrejtette az arcát” – ennek ellenére semmi okunk kételkedni abban, hogy a zsidó nép csodálatos megmenekülése az Ő segítségével történt.
Itt, Jeruzsálemben természetesen hetekkel előbb megjelennek a jelmezeket és édességeket, ajándékcsomagokat, celofánt, szalagokat és egyéb kellékeket árusító standok. Mint mindenütt a világon az épp aktuális ünnepek előtt, az emberek itt is túl sok pénzt költenek felesleges dolgokra – lám, ebben sem vagyunk kivétel…
Purim előtt néhány nappal, az iskolai és óvodai ünnepségek nyomán megjelennek az utcákon a csapatostul vonuló medvék, katonák, zsonglőrök, virágszálak, bohócok és királylányok. De nem feltétlenül kell ezért e kedves látványért Jeruzsálemig utazni. Hiszen Magyarországon is sok hitközség rendez ilyenkor bált, összejövetelt… jó mulatást!