Érdekes, hogy az ember mindig mást akar, mint ami van. Vagyis nem egészen mindig, csak majdnem mindig, de most épp arról beszélek, amikor igen.
Szóval az van, ugye, hogy amikor tél van, akkor mindenki didereg, és bebújik a kabát alá és morcos, és várja a májust, amikor majd jaj de jó lesz, süt a Nap, nem kell pulcsi, lehet szandálban járni meg fagyizni, és jó sokat lenni kint a szabadban. S aztán nyáron meg jön az, hogy hú, de nagyon meleg van, eshetne már az eső (persze ha esik, akkor a B verzió szerint az a szöveg jön, hogy „na most már ne essen többet, végül is nyár van, nem?”); és így szeptember elején, amikor az aranyos kis nebulók elindulnak az iskolába, már alig várja az ember a teázást a jó kis téli estéken, amikor lehet nézni a hóesést, és fel lehet venni végre a zárt cipőt, amiből nem esik ki a lúdtalpbetét.
Már akinek kell, ugye. Ez főleg azokra vonatkozik, akiknek nincs MBT cipőjük, mint nekem. Bizony. Megvettem. Majdnem fél áron, outletben. De még így is sok-sok pénzért.
Aztán mi is van még? Lezárult a gáz ügy. Volt néhány kemény meccsem a telefonos kisasszonyokkal (hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen rossz volt, amikor én voltam telefonos kisasszony, és a telefonálók úgy beszéltek velem, mint én most velük… pedig komolyan mondom, hogy ez nem bosszú, csak az osztályharcos eszmék); és végül megegyeztünk egy részletfizetéses megoldásban.
Tanulom a Take Five-ot, jó nehéz, és hülye a szövege, ezért Maryvel úgy döntöttünk, a bárzenekar instrumentális repertoárjának része lesz.
A gépírásban már az Y-nál tartok, és ezidáig még csak egyszer akartam ököllel szétverni a billentyűzetet. De aztán inkább ettem egy csokit.
Volt közben Savaria karnevál is, amit az idén először sikerült látnom, és nagyon klassz volt, majd talán teszek fel fotót.
Annyi minden történik ám, csak mindig elfelejtem megírni. De majd igyexem.
-------------------------------------------
It’s interesting, how people always want something else, something other than they have got. Okay, not always, only almost always, but right now I’m talking about the times when it is so.
In the winter people are hiding under their coats, waiting for the summer to finally arrive, ‘cause then it will be oh-so-good to get out without a sweater, the Sun will shine and we can eat ice cream and walk around in our sandals. And then in the summer people say: it’s too hot, why isn’t it raining a bit (and when it rains they go “this rain should stop already, it’s the middle of the summer after all”). When September comes around and all the cute little kiddies make their way to school, we already think about those nice and warm winter nights, sipping a nice cup of tea, watching the snow, wearing our winter shoes with arch supporters.
Those who need arch supporters. Those who don’t have MBT shoes like I do. Oh yeah. I finally got them. Bought them from the outlet, but still, it was quite a nice chunk of money.
What else? Recently I had some fights with the gas company; I thought they charged me too much. When I call these reps at the call center I tend to forget that there were times when I also used to be a rep in a call center and I didn’t at all like to be spoken to the way I sometimes speak to them… Anyway, I got an installment plan.
On the guitar I am learning Take Five. Quite hard, and the words are really stupid so it’s gonna be part of the instrumental repertoire.
With typing I’m up to letter Y, and until now I only once felt like destroying the keyboard. But then I decided to rather have a piece of chocolate.
There is quite a lot happening all the time but I always forget to write things down. Will try to write more.
