Shanghai Blues in London

Vasárnap reggel van, és ma turista leszek. De előbb még leírom a mindenféle nagyon érdekes és vicces eseményeket, amik az előző bejegyzés óta történtek. Először is péntek. Hát az nagyon klassz volt, rövidsége ellenére. Miután sikerrel elszakadtam a számítógéptől (ami valljuk be, nem volt könnyű), elmentem mászkálni itten a zsidóilag eléggé felvilágosult Golders Greenben, és annyira jó volt! Csomó zsidócska az utcákon, meg csomó nem zsidócska is persze, aztán csomó kóser üzlet, étterem, kávézó, meg mindenféle. A postán, ahol pénzt váltottam, tisztára kedves volt a postáskisasszony, mondta, jöhetek holnap is, ha elfogy a mani. De nem fogyott el, hisz holnap (azaz tegnap) Sabesz volt. Este ErdősÁgival elmentünk imádkozni Jack, az antik könyvgyűjtőhöz, aki rögtön mondta is pallérozott magyarsággal, miközben kínáltuk a whiskyt, hogy „nem baj”. Vacsorára egy nagyon édes családnál voltunk, nagyon édes gyerekekkel. Másnap reggel a zsinagógában Izraelen és a katonákon kívül áldást mondtak a Királynőre is. Ez a cukorkadobálás után, ám még a lazacos szendvicsek előtt történt. Aztán ebéd a nagyon aranyos és vicces Abeleszéknél, akik természetesen magyarok, így jól megbeszéltük Kapuvárt.
És eljött az este. Vele együtt a jazz koncert. Annyira de annyira jó este volt! ErdősÁgi kiötlötte, hogy most van a London Jazz Festival, és ennek örömére menjünk jól el egy ingyenes koncertre. Jött még Jelena, aki nagyon vicces és van neki fényképezőgépe; Emese, akinek épp nem indult a busza, viszont jól ismerem az unokatestvérét; és a férje, Tamás, az ezermester, valamint profi fotós és sofőr. Így mentünk a Sohoba, a Shanghai Blues-ba. Útközben egyre kevésbé rettegtem attól, hogy frontálisan ütközünk a szembejövő autókkal, mivel a rossz oldalon megyünk. A Shanghai Blues egy 5* -os étterem, ahol Attila, az I-sten kardja - aki Békéscsabáról érkezett közénk - mixelte nekünk a jobbnál jobb koktélokat, amiktől remek hangulatba kerültünk. Csakis így eshetett, hogy 2 ovális aljú pohár is a táskánkba került és meg se állt velünk hazáig. Mi kicsit megálltunk hazáig, hátha szól az R-Go a magyar étteremben (de nem). Szóval rég volt ilyen jó estém!


It’s Sunday today, and I’m gonna be a tourist. But before doing so, I’ll document on the interesting and funny things that happened since the last post. First of all Friday. That was so good, in spite of its shortness. After getting disattached from my computer (which was not easy, let’s admit it), I took a walk in Golders Green, the enlightened Jewish area. And it was real good. Lot of yidden of different flavors on the streets, and of course lot of non-yidden of different flavors too. There are many kosher stores, restaurants, coffee shops. At the post office where I exchanged money, the very nice lady said I could come back the next day if needed to. But I didn’t go back, because the next day was Shabbos. Friday night ErdosAgi (the friend I’m staying by) and me went to daven in the house of Jack, the antique books collector, then had dinner by a very cute young couple with very cute young kids. The next morning we went to a synagogue, where besides the blessing for Israel and the soldiers, a blessing was said for the Queen as well. This happened after the candy throwing action, but still before the lox sandwiches. For lunch we went to the Abeles’, who are Hungarians alright, so with Mr. Abeles we had a nice chat about the Jewry of Kapuvar (where part of my family is from) before the war.
And there came the evening. And with it came the jazz concert. And it was oh so good! ErdosAgi had the idea, that since the London Jazz Festival is going on right now, we could go hear some nice music fro free. With us came Jelena, who is pretty funny and owns a digital camera; Emese, whose cousin I know; and her husband, Tamas, who is a man with a van. He drove us to the Soho, and on the way I was less and less afraid of running into other cars because we were driving on the wrong side of the street. The Shanghai Blues is a 5* restaurant, where Attila, the Hungarian mixer boy made us some nice drinks, thanks to which we all were in quite a good mood. I am sure this is how 2 glasses ended up in our bags. One of them will come back with me to Budapest. On the way home we stopped by the local Hungarian Restaurant to see if there’s a party (there wasn’t). All in all, I had a very nice evening in London!