Srác

Következzék egy személyes vallomás: a srác számomra meglepetés volt annak idején, amikor kamasz koromban érdekelni kezdett a nyelvészet, illetve a magyar szavak jelentése és eredete.
Hiszen ki ne tudná, hogy a ma beszélt magyar nyelvben a srác egy fiatal fiú vagy férfi, akinek a párja általában egy hasonló korú lány vagy nő, azaz csaj. Tehát bár tisztában voltam azzal, hogy ez az „ékes” magyar kifejezés nem Árpád csapataival vonult be a magyar köznyelvbe, magától értetődőnek gondoltam, hogy a srác is a cigány nyelvből került át a magyarba, akárcsak a csaj.
Pedig a srác szó két különböző héber kifejezésből is eredhet. Az általam ismert etimológiai szótárak és nyelvészek hol az egyikre, hol a másikra hivatkoznak, ezért álljon itt most mindkettő.
Az egyik magyarázat a futni, héberül rac (רץ) igével hozza kapcsolatba. Ha a futni igét vonatkozó névmással látjuk el, nem más lesz belőle, mint s’rac (שרץ), azaz „aki fut”.
A másik, számomra kevésbé szimpatikus variáció szerint a szó gyökere a szintén héber serec (שרץ), melynek magyar jelentése: féreg, csúszómászó.
Látható, hogy a héberben a két szó kiejtése egy betűben eltér, leírt alakjuk azonban megegyezik. Bármelyik legyen is a magyarba átkerült zsidó szó gyökere, a két különböző jelentés közös nevezője a mozgás, a sebesség, az állandó jövés-menés, ami általában egy igazi srácot jellemez.