Hótalp és egyebek / Snowshoe and others

Hű micsoda hét volt. Úgy kezdődött, hogy vasárnap hótalpas túra Ausztriában, a gyönyörűséges Alpokban. A Barakával voltunk, már nem először, és megint nem csalódtunk. Nagyon jó és pontos szervezés, flott ügyintézés, jó túravezetők, reális áron.
A dolog nehézsége az volt, hogy hajnali 5-kor indult a busz, ami azt jelenti, hogy addigra ott kellett lenni teljes harci díszben. Ami nem kevés, az Alpokról lévén szó, tehát téli bakancs, sínadrág, polár ez-az, sapka, sál, kesztyű. Nem baj, tulajdonképpen remekül alszom én a buszon is. Észre sem vettem, s már ott is voltunk a Stuhleck lábánál. Lekászálódtunk a buszról, megkaptuk a hótalpakat (szép újak voltak, vagy legalábbis annak néztek ki) meg a botokat. A hótalpakat egy darabig a táskánkra erősítve vittük felfele, mert a parkolóban nem volt elég nagy a hó. Később aztán, ahogy feljebb értünk, szükség volt rá. Annyira szép helyeken voltunk, hogy azt igazándiból semmi értelme elmesélni. Néhány fotót fel fogok tölteni, de persze az sem adja vissza a látványt. Elég magasra mentünk, 1000 m volt a szintkülönbség, ami hóban elég sok, jóval nehezebb menni benne, mint száraz talajon. Legalábbis felfele, ugyanis lefele segít a hó. Azért a végére így éreztem a térdem. Szóval felmásztunk a Stuhleck leges-legtetejére. Csodálatos volt. Van ott egy alpesi Hütte, egy kis fogadó, és mivel az egyetlen az egész hegyen, állandóan tele van. Elég kicsi hely, de rengeteg asztal van bezsúfolva, és ugye sok jó ember kis helyen is büdös, szóval oda lehet csapódni bárhova, ahol az ember üres széket lát. Szusszantunk egyet, én részemről ittam egy fekete ribizli lét, ami valami furcsa okból kifolyólag Ausztriában finomabb, mint itthon.
Ugyanazon az úton jöttünk le, mint amin felfelé is mentünk. Felfelé 3 vagy 4, lefelé pedig kb. 1 óráig tartott. Hótalp le, buszra fel, szunya, és pontban este 10 óra 00-kor beértünk a Felvonulási téri parkolóba, ahonnan indultunk.
És még csak a vasárnapnál tartok!
Hétfőn elmentem egy stúdióba, ahol megkaptam az első éles filmemet. Dramaturgia, ugyebár. Igaz, ez nem szinkron volt, hanem hangalámondás, de így elsőre talán jobb is. Egy dokumentumfilm volt, egy nagy TV csatornának; sokat dolgoztam vele, a munka mellett minden szabad percemet lekötötte. Csütörtök késő este végeztem vele. Szeretnék majd benézni a forgatására, ha tudok, nagyon hasznos és érdekes lenne.
Pénteken aztán irány Szombathely. Jó kis nyugodt hétvége volt, kandallóval, sütőben sült krumplival, römi partival, csokilikőrrel. Közben leesett az a jó nagy hó, de szerencsére vasárnap este vissza tudtam jönni a vonattal.
S most itt vagyok, ragyogok. A hó még mindig esik. Szakadatlan szakad.
Ma este irodalmi klub, holnap este, ha minden igaz, Frank Sinatra est.
Zajlik az élet.

What a week it was! It started with a snowshoe hike on Sunday, in the beautiful Austrian Alps. We went with a travel agency. We’ve been with them before and we were all very satisfied this time as well. Good customer service, very prompt and smooth organization, professional guides, realistic price.
The hardship of it all was that the bus left at 5 AM. Which means that we had to be in the parking lot by then with all our stuff. Which is quite a lot, given that we are talking about the Alps. Winter boots, ski pants, thermo this and that, gloves, who knows what not. It was okay after all, I slept very well on the bus, and before I knew we arrived to the foot of the Stuhleck Mountain. We were given our snowshoes, which we had to carry on our backpacks for a bit because there was not enough snow in the parking lot. Later on, on the mountainside we needed them. It was so beautiful that I can’t even begin to describe it. I will post some photos, but still, even the pictures can not really give back the scenery. We went 1000 m upwards, which is not bad in the snow, given that it is harder to hike in deep snow that on a dry surface. Downhill is easier, the snow can even help. Still, I could feel my knees by the time we got down. We went all the way up. It was breathtakingly beautiful. On the top there was a little mountain hut-restaurant. Very small and very crowded (and very smelly), but I had a yummy blackberry juice, which is for some unknown reason better in Austria than here in Hungary.
We came down the same way we went up. Upwards it took about 3 or 4 hours, downwards it only took 1. We said goodbye to our snowshoes, got back on the bus, slept a little bit, and exactly at 10 PM we arrived to the parking lot in Budapest.
And this was only Sunday!
On Monday I went to a dubbing studio and I got my first real movie for translation. It was not for dubbing, it was for voice over only. Might even be better for the first time. It was a documentary movie for one of the biggest TV channels. I worked a lot, it took all my free time beside my regular job. I finished it late Thursday night. I want to go and see it being recorded, I think it would be very beneficial for me.
Friday morning I went to Szombathely to see my parents. It was a very nice and relaxing weekend with sitting by the fireplace, baked potatoes, chocolate liqueur and playing cards.
Despite the big snowfall I could even come back to Budapest on Sunday night.
Here I am. It is still snowing.
Tonight we are going to some kind of a literature club; tomorrow night to a Frank Sinatra evening.
Life goes on. Obladee oblada.