... tudod! / ... you know!

Van olyan, amikor valahogy „megfagy az idő”. Egyszerűen mintha néhány pillanatra megállna az élet. Aztán már megy is tovább, és mindenki azonnal elfelejti a pauzát, mintha nem is lett volna. Az előbb a zöldségesnél állok a polc előtt, a kezem félúton egy almáért. Fékcsikorgás, a szemem sarkából látom, hogy a zöldséges kinéz az ablakon. Kinézek én is. Ott áll a lefékezett fehér VW Golf, benne baseball sapkás fiú. Előtte idősebb férfi egyik kezével egy biciklit emel fel az útról, a másikkal egy póráz felé nyúl, a végén a szemem megtalálja a nagy kutyát, olyan berni pásztor féle, a zöldséges zöld műanyag kukája mellett.
- Nem szabad megállni, tudod! – mondja nyugodtan, a helyzethez szinte nem is illő gyengéd szeretettel a férfi.
Visszaszáll a biciklire, kezében a póráz, a végén a kutya, elindulnak; elindul a Golf is, a kezem meg közben odaér az almáért, fizetek, és útközben azon gondolkozom, ez most tényleg megtörtént-e.


Sometimes it seems like time somehow freezes for a moment. Everything simply stops for a few seconds. And then life goes on immediately and we just forget the pause as if nothing happened. A little while ago I went over to the fruit store across the street. I stand by the shelf with my hand on its way to the apples. I hear a creaking noise of brakes, from the corner of my eye I see the fruit store man looking out the window. I also look out. I see the white VW Golf that just stopped, inside it a young guy with a baseball cap. In front of it an older man lifts up a bicycle with one hand, with the other one he’s reaching for a leash. On its end I find a big dog, similar to a bernese, standing next to the big green garbage bin of the fruit store.
- You shouldn’t stop, you know! – says the man calmly, with a kind of gentle and loving voice that doesn’t really match the situation.
He gets back on the bike with the leash in his hand and off they go; so does the VW, my hand reaches the apple, I pay, and on my way back to the office I wonder if this really happened.