Majdnem Hang és csoda Rhoda - Almost Hang and the Rhoda quota

Szerdán és tegnap este kint voltam a Szigeten a JMPoint sátorral. Roppant érdekes volt. Sok évvel ezelőtt már voltam kint egyszer, akkor egy másik sátor színeiben. Szigetlakóként, azt hiszem, nem élvezném, sőt, úgy egyáltalán ki se mennék (a jegyért se adnék sok ezer pénzt, meg különben se), de így „dolgozva” nagyon jó. Lehet sokat szocizni, beszélgetni, társadalmi életet élni, szóval csupa klassz dolog. A civil faluban pl. falra lehet mászni, de a falmászáson kívül is tényleg nagyon sok látni-hallani-aktívkodnivaló van.
Nagyon szerettem volna nyerni egy MBT cipőt, úgyhogy ügyesen részt is vettem a cipőhajító versenyen, de aztán csak egy baseball sapka lett belőle. Ráérő időmben meg eszmét cseréltem egy szerzetessel a szomszéd Krisna sátorból; hát nem mondom, hogy egyetértünk, de mindenesetre nagyon érdekes dolgokról esett szó.
A nap egyik fénypontja mégis a hangszer kiállítás volt az Afro faluban. Ahol is volt egy… na mi…? Igen! Egy majdnem hang drum! Ami a kedvenc hangszerem, ugyebár, amit már a télapótól is kértem, csak nem hozott. Ez egy olyan változat volt, amin két puhafejű ütővel kell játszani, és csak 200ezer Forintba kerül, és olyan gyönyörű hangja van, hogy teljesen elolvadtam tőle. Rögtön ajánlkoztam, hogy ha kell reklámozni a hangszert, akkor én szívesen játszanék rajta néhány órán át. És megengedték!!! Úgyhogy játszottam. Sajna csak úgy fél órát, mert vissza kellett mennem a jmp sátorba, de azért vasárnap majd még teszek egy látogatást.
Este meg ugye este van. Ki-ki nyugalomba. Oké, csak vicceltem. Szóval este a Szigeten buli, zene, koncertek, tánc, por, sör, meg minden (ezt nem részletezném) van. Csomó mindent hallottam, de akitől teljesen kifeküdtem, az Rhoda Scott volt. Fogja magát, és hetven évesen (bár szerintem max. hatvannak néz ki) fellibben (persze mezítláb) a csini ruhájában (szerintem éjfél körül ő volt az egész Szigeten a legelegánsabb) a jazz színpadra, és elkezd úgy játszani, mint egy háromtagú zenekar (plusz a dobos). Döbbenetes ez a nő! Varázsol az orgonájával. A közönség meg szétszedte a házat, egyszerűen nem akarták elengedni.
Én viszont ekkorra (úgy 1 körül) már eléggé leengedtem (aznap reggel 6:30-kor keltem), úgyhogy felpattantam a bicajomra és hazaszáguldottam. A lépcsőházban még találkoztam Karamell cicával, aki érdeklődéssel hallgatta az élményeimet.


Wednesday late afternoon and last night I was at the Sziget, which I believe is one of the biggest (if not the biggest) one week long summer festivals in Europe. I am working there this year in the JMPoint tent. I’ve been on the Sziget several years ago with a different crew and that was fun too. I don’t think I would go otherwise (it’s too expensive, and it’s not so much my style anyway), but as a “worker”, as being part of it I really enjoy it. There is so much to do, to see, to hear, so many interesting people to meet and to talk to. In one word: to socialize. There is really so much activity going on, one day is not even enough to walk around and see everything. I mean there is really everything there. Everything. Besides the “civilian village” where all kind of organizations and groups and people and religions are present, there are lots of other activities, sports, etc.
For example I attended a shoe-throwing competition to win a pair of MBT shoes, but after all I only got a baseball cap. I also had an interesting talk with a monk (?) from the neighboring Krishna tent. Not that I agree with everything he says but still it was interesting to talk with him about all kinds off issues.
But one of the highlight of the day was… guess what… Yes! An almost hang drum! My favorite musical instrument ever! I asked Santa to get me one but he didn’t. This was the kind you play with 2 soft headed sticks and it sounds so beautiful that it made me melt. So I immediately offered that if they want a little advertisement I am willing to play it for a few hours. And the guy let me! So I played. For about half an hour only because I needed to get back to the JMPoint tent. But I think on Sunday I’ll take a little walk around there again.
And at night it’s party time. Tons of concerts and everything. The most amazing one I saw/heard last night was definitely Rhoda Scott. That woman is unbelievable. She’s 70 years old (but doesn’t look more than 60 at most), walks onto the jazz stage (barefoot, of course) in her pretty dress (I think she might have been the only one properly dressed there at that hour) and starts playing her organ and sounds like a 3 persons band (plus the drummer). Truly breathtaking. The audience loved her; they just wouldn’t let her stop playing.
At around 1 am I got really tired (got up at 6:30 am the day before) so I got on my bike and rode home. I met Caramel the cat in the hall, who apparently enjoyed listening to what I had to say about my experiences.