Rám / Hike

Miután hónapok óta csak tervezgettünk, meg beszéltünk róla csak úgy a levegőbe, tegnap végre elmentünk túrázni! Öten, kiskocsival. És ó, de nagyon jó volt kimenni kicsit a városból! Felmásztunk a Rám szakadékon, az eredeti úticél szerint, de mivel felettébb lelkesek és ügyesek voltunk mindannyian, meg sem álltunk Dobogókőig, ahonnan aztán visszaereszkedtünk Dömösre, a kocsihoz. Legutóbb 10 évesen voltam erre, vándortáborban. Gyönyörű helyek vannak ám ebben az országban, na. Kicsit félve mondom, de mégis... a mélyről előtörő hazaszeretet jegyében, és tudat alatt tán már az okt. 23.-i őrjöngések szellemében (melyeken egyébként bizonyára az idén sem fogunk
az első sorban élenjárni, ám érdeklődéssel várjuk, ezúttal vajon mennyire verik szét a fővárost) István, a király-t hallgattunk az autóban. Belátom, érdekes élmény lehetett minden külső szemlélő számára, ahogy 5 mesüge biboldó kórusban harsog.




After months and months of not very serious planning and just la-di-da talking about it, me and 4 friends of mine finally went for a hike yesterday. It was ever so beautiful! The countryside itself as well as being outside, out of the noise and dirt of the city, to breathe some fresh cold (very cold!) air. We went to a place called the Ram Ravine. It is located in the amazingly beautiful mountains near Budapest, showing a splendid view of the Danube-bend. The last time I was there at the age of 10 in a hiking camp, that was fun too. Would be nice to hike more regularly. It is such a good excercise for the body and such a nourishment for the soul.