Exploring Jerusalem

Az elmúlt néhány napot Jeruzsálemben töltöttem. Találkoztam régi és nem olyan régi barátokkal, rengeteget mászkáltam, mint egy turista (pl. végre végigsétáltam az óváros falán - hihetetlen, hogy a 7 év alatt, míg a városban éltem, erre nem került sor!) egyszer kicsit el is tévedtem (nem Anya, nem az arab negyedben... és különben se voltam egyedül, és ketten eltévedni nem is olyan szörnyű, nna), voltam úszni, sőt, még moziban is (Noodle, izraeli film, jobbfajta limonádé - de azért megint sikerült sírnom még egy vicces film végén is...).
Az igazat megvallva kicsit hosszú volt ez a "vakáció". Jó is, hogy már vége. Megyek ma vissza Pestre, mintha mi se történt volna. Csak egy furcsa álom. Felébredek-e valaha? Vagy jövök-megyek továbbra is rendületlenül, mint valami menetrendszerű éves zarándoklatra, hogy újra és újra összetörjem a saját szívemet, mihelyt kicsit összeforrni látszik...?


I spent the last few days in Jerusalem. Met some old and not so old friends, walked around a lot, enjoyed being a tourist (for example did the Old City Ramparts Walk which i never had a chance to do during the 7 years i lived in the city), got slightly lost once (no Mom, not it the Arab quarter; and besides, i was not alone, so it was ok after all), went swimming one day, and even saw a movie (Noodle - Israeli film, meant to be light and funny but i managed to cry at the end anyway).
This trip was just a bit too long, to be honest. I'm glad it's over. Today i'm traveling back to Budapest as if nothing happened. Just a weird dream. I wonder if i'll ever wake up, or i'll just keep doing these trips, my annual pilgrimage, to break my own heart time and again, every time it seems to be mended…?