Elazar az oviban

Elazar az egyik közeli barátom. 3 és fél éves, remekül el tudunk beszélgetni. Minden nap beinteget az irodám ablakán, mikor hazafelé megy az oviból. Találkoztam ma este az óvónénivel, aki mesélte, hogy Elazar időnként megkérdezi tőle: "Ismered az Edinát?". Aztán találkoztam más valakivel, aki nem az óvónéni, de egyszer helyettesített az oviban. Elazar első tesztkérdése ez volt hozzá: "Ismered az Edinát?" Huh, törölgette a helyettes gyöngyöző homlokát. Ismerem, naná. Különben nem mennék óvónőnek.
De vannak ám más barátaim is, akikkel ma hosszú idő óta ma találkoztam újra: Püré és Titke, a kettő cicákok. Zenéltünk nekik kicsit, Senorita Cuenca és én. No meg Mari is. Ő volt a legügyesebb. Én részemről kicsit elfelejtettem a bossa nova akkordok elméletét, de majd gyakorlom.
Gitáróra után gondoltam, feldobom kicsit az unatkozva sétáló esti embereket, ezért hónom alá vettem a gitárt (később átvettem a másik oldalra, majd vissza), a másik táskám (az, amit a Traffic Jam Budapest felirat miatt vettem meg négyezer ötért) félig a vállamon, félig a nyakamban lógott, és miközben a gitártokban zötyögtek a kották, a táskámban pedig ritmusszekciót alakítottak a kulcscsomók és az orvosi pemetefű cukorkák, télikabátomban sportosan és üdén végigfutottam az Andrássy úton, az Oktogontól egészen az Erzsébet térig, onnan pedig tovább a Deák tér irányába. Történt ez 9 óra 25kor, pont időben ahhoz, hogy még odaérjek egy jó kis Shmitah (Szombat-év) előadásra.
Szóval, ma is jó napom volt.