A hősök

Ó, a magyar férfiak! A hősök! A mi megmentőink! Méltán uraink és parancsolóink! A mai napomat máris három lovag aranyozta be nemes tetteivel, pedig lám, még csak alig kezdődött el.
Az első daliával a metrón találkoztam. Számos megállón keresztül állhatatosan és kitartóan bizonyította a metrókocsi összes utasa előtt, hogy ő bizony nem viszi odébb gyönyörű szétterpesztett lábait egy miliméterrel sem, egyik irányba sem, csak azért, hogy mások is odaférjenek mellé! Még mit nem!
A második dalia az Üllő úton ült megfúrt kipufogójú, hozzávetőlegesen 1987-as évjáratú, egyaránt lenyűgöző hangú és külsejű, nyilvánvaló anyagi és szellemi gazdagságról árulkodó Opel Kadettjában, és arra várt türelemmel, hogy a piros lámpa zöldre váltson. Én ekkor jöttem fel az aluljáróból, és látván, hogy süt a nap, bevallom, bizony elmosolyodtam. Lovagunk ekkor a tettek mezejére lépett, és tán még az iráni erkölcsrendészetet is megszégyenítő elszántsággal és fürgeséggel letekerte menő kocsija ablakát, s mivel épp zöldet kapott, padlógázt adva elindult, és mindezen összetett tevékenységsor mellett még az ablakon is ki tudta üvolteni ama bölcs észrevételét, hogy „Hülye vaaaaaagy?!”. Nehogy már holmi nő azt gondolja, hogy csak úgy el lehet mosolyodni az Üllői úton reggel háromnegyed hétkor! Rendnek kell lenni, kérem!
A harmadik dalia az irodaház portáján védelmezi az itteni dolgozókat. Lenyűgöző volt az a fejmozdulat, amivel a köszönést igyekezett elkerülni, nyilván azért, hogy ennél sokkal fontosabb tevékenységekre tartalékolja értékes energiáiát. Én sajnos nem voltam elég fogékony a finom utalásra, és az intő jelek ellenére elkövettem azt a hibát, hogy mégis köszönni merészeltem neki. Igazi férfihoz méltón azonnal honorálta is pimasz tettemet azzal, hogy a tudomásomra hozta: azon az ajtón, amin minden reggel bejövök dolgozni, ma nem léphetek át. Méghozzá azért nem, mert ő, a kulcsok őrzője, minden ajtók ura, még nem nyitotta ki, és nem is fogja.

Hölgyek! Lányok! Asszonyok! Éltessük együtt hőseinket!

Bye bye Purim

Megint elszaladt két hét. Asztamindenit. Szinte észre sem vettem. Biztos azért, mert sok a munka és sok az újdonság, az új információ. Mostanára már kezdenek körvonalazódni a dolgok.
Ma reggel a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy elég 5:45-kor kelnem ahhoz, hogy 7-kor már bekapcsolt számítógéppel a helyemen üljek. Ami meglepő fejlemény ahhoz képest, hogy eleinte azt hittem, minden reggel 5-kor kell majd kelnem. De lám-lám, tudok én a gyorsaság bajnoka is lenni, ha az alvásidőmről van szó.
Elmúlt Purim is, mégsincs itt a tavasz, legalábbis jól elbújt. Úgy csinál, mintha ő lenne a tél. Lassan kezdődhet a pészachi takarítás. Január, február, itt a nyár. Ezt a mondást az előző munkahelyemen tanultam. Ebből is látszik, hogy minden rosszban van valami jó, vagyis mindenből lehet profitálni, ha igyekszik az emberke.

----------------------

Another 2 weeks just went by so quick i hardly even noticed. Probably because i work hard - still lots of new information to be processed. Slowly but surely i begint to know what i am doing.
This morning i proved in action that it is enough for me to get up at 5:45 in order to be able to sit by my desk with my computer turned on at 7 o'clock. First i thought i would have to get up at 5 if i wanna get in on time. But lo and behold: i can be real quick when it comes to my hours of sleep.
Purim is gone and the spring is still not here. Or if it's here it's hiding somewhere. Time to start pesach cleaning! The summer will soon arrive, we just have to be patient.

Halászlé / Fishsoup

Éttermünkben minden pénteken halászlé és túrós csusza.
Te jó ég, gondoltam, ki akarna ilyen lepukkant étteremben halászlét enni és túrós csuszát? És miért éppen halászlé és túrós csusza? És miért pont pénteken?
Halászlé és túrós csusza.
Halászlötty és túrós csussz.
Halász lötyi és túrós csuszi.
Halász lötyögés, túrós csuszogás.
Oké oké, abbahagytam.

Péntek van már megint. Szalad az idő, mióta dolgozom. Lassan kezdenek kikristályosodni a dolgok, egyre több mindent tudok egyedül elvégezni. A korai keléshez is hozzá lehet szoknya. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyen kis tüchtig leszek: este bekészítve a másnapi reggelim, dobozban az ebédem, kelek s jövök be, mint a kisangyal. Még egyszer sem késtem el. Tudok én, ha akarok. És most akarok.
Az Ezüstboxert olvastam a héten a metrón Gordon Agátától. Nem is tudom, mire számítottam, de nem erre. Nem is találom rá hirtelen a jó szót. Ha azt mondom, szép, nem mondtam semmit. Ha azt írnám: varázsos, nem volnék pontos. Engem teljesen beszippantott egy általam ismeretlen, tőlem távoli, de mégis érthető világba; és miközben olvastam, gyakran örültem, szinte megkönnyebbülést éreztem, hogy jaj de jó, hogy ilyen szépen ír, hogy van még, aki így ír magyarul.

--------------------------

There is a restaurant on my way to work. Every morning i see the sign in the window: "Friday - Fishday. Fishsoup and túrós csusza." What the heck is túros csusza, you may wonder. Well, it's one of those Hungarian specialties i somehow never desired to taste, and not only because it is not kosher. It's a kind of noodles (i think this shape is called pasta fettuccine, just to be exact) with quark (you know that thing that people like to call cottage cheese but is it not the same thing at all) and small pieces of fried bacon on top.
Yeah, i know. Yuck.
And who would want to eat anything in such a run down restaurant anyway?

It's Friday again. Since i started to work weeks go by so fast i hardly even notice. Slowly but surely things start to fall into place and i can do more and more things alone. I am also getting used to getting up early. Gosh am i organized! My breakfast and lunch are prepared in the fridge every night! I know how to be a good girl if i want to. And now i want to.
The 30 minute ride on the subway twice a day gives me a good opportunity to read, which makes me very happy. This way i read more than i did during the past few years.

Csupa fehér / All white

Weöres Sándor: Csupa fehér

Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.

Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.

Ma reggel ezzel a verssel a fejemben eszméltem fel.
Pontban 5:30-kor.
Ott zenélt a fejemben, a ritmuásra táncoltak a hópelyhek az ablakon túl.
Mikor elindultam otthonról 6:15-kor, még üres és csendes volt az utca, és tiszta a levegő, és én arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nagyon szeretem a reggelt. Feltéve, hogy időben lefekszem, és el is alszom.
Van egy másik nagy felismerésem is: aki korán jár dolgozni, az korán is megy haza. Az pedig szuperság.

Mondjuk a "nagy a hó, nagy a jég" résztől eltekintenék így március elején.
Ilyenkor már fogytán az erő és a vitaminkészlet, kikopik a nyáron elraktározott meleg és napsütés. Jön a szolárium (mert kell a fény), a szauna (mert kívülről melegít), a csípős ételek (mert belülről melegít), meg a csokoládé (mert kell, hogy valami felvidítson amikor ilyen nyomott az idő).
Tegnap Zumbán is voltam, mert kell a mozgás a sok ülés után, meg a jó hangulat ebben a nagy latyakban.
Nem véletlen ám, hogy ilyenkor van a farsang/purim is.
Épp a minap jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy ez az egész már elvesztette az eredeti télűző jelentőségét. El is határoztam, hogy az idén ahány farsangi/purimi buliba csak megyek (már voltam egyen és még kettő van kilátásban, plusz ami még közbejön), mindig gondolni fogok erre.

-------------------
All White

Baker man pat a cake, pat a cake
Knead well the dough
Grandmother makes the bed
Patting the pillow

The cold morning snow and the ice
Cover the whole town
Bakerman delivers the good cake
On his old bike

Do you know Sandor Weöres? No? Well - it's a pity.
Another amazing Hungarian poet whose poems are so perfectly written that most of it would get lost if anyone tried to translate them. Maybe that's why i could not find a single translation of the poem i posted here anywhere.
I did translate it as you can see above, so that you get the idea what it's about, but please know that is it nowhere near the original.
Anyway, I woke up with these words on my mind this morning, playing their gentle music in my head, making the snowflakes dance slowly outside my window.
This happened at 5:30.
When i left the house at 6:15 the street was empty, quiet and clean; and i realized that i love mornings. Given that i go to sleep on time.
The other realization i made today is that if i come to work early, i get to go home early. Sounds good to me.
The part about the snow and the ice do not necessarily make me so happy at this point. It should not snow in March. By this time we're all low on strength and vitamins, and the sunshine we collected during the summer has long faded away. Now come the sunbeds (because it gives light), the sauna (because it warms our body from the outside), the spicy foods (because they warm our body from the inside), and the chocolate (because we need something to make us happy in this big grayness).
Last night i did Zumba fitness - a good way to get my exercise after sitting all day; and also a good way to get a little bit of hot Latin spirit in this big Hungarian winter.
It is not a coincidence that the purim/carnival season falls around this time of the year.
I thought just the other day that while we party we should also focus on chasing the winter away. So i decided that this year i will think of this on every purim/carnival party i'll go to (been to one already and planning to go to another 2 plus whatever comes up not planned).

Jampec

„Ó, Andi, Andi, Andi, én nem vagyok olyan jampi…”
Emlékszünk még a Hungária együttes nagy slágerére? És azt vajon tudjuk-e, hogy milyen is egy „olyan jampi”?
Ezt persze nem is kérdezném, ha nem a jiddis nyelvből eredne eme ékes magyar szavunk is.
A jampec nem héber gyökerű szó, hangzása alapján inkább valamely szláv nyelvből került a jiddisbe (eredeti jelentése: bolond), onnan pedig a magyar szlengbe, hogy aztán később magyar szóként még a szótárakba is bekerüljön.
Az Idegen szavak szótára szerint a jampec nem más, mint „A divat kirívó modernségein kapó, feltűnően viselkedő, léha fiatalember”. A szó azonos jelentéssel bíró, rövidebb alakja a jampi, mely a börtön-szlengben viszont a szabadulás előtt álló elítéltet jelöli.
A jampec-jelenség úgy a 30-as évek környékén jelent meg Magyarországon; a név viselői akkoriban elég rosszhírű alakoknak számítottak. Az ötvenes, majd a hatvanas években jampecnek lenni már divat volt, sőt, mivel a jampecok által képviselt viselkedésforma és a hozzá tartozó jellegzetes, feltűnő öltözködés nem volt „központilag támogatott”, sokan a lázadás egy formájának is tekintették.
Ha akad, akinek még mindig nem jelent meg a kép, hadd segítsek: képzeljünk el egy csőnadrágot, egy pöttyös szoknyát, egy bőrdzsekit, és hozzá egy táskarádióból a „rokit”. Megvan, ugye?
Itt és most nem bocsátkozom hosszas fejtegetésbe arról, hogy a hatvanas években miként is „tetőzött az ifjúsági probléma”, noha a téma roppant érdekes, és személy szerint nekem ez a korszak az egyik kedvencem.
Na jó, de hogy kapcsolódik mindez a zsidósághoz? Szerintem sehogy. Csak egy újabb szócikk a zsidó szavak sorozatban…

2.

Ma a második hetemet zárom az új melóban.
És még mindig tetszik! Ezt jó jelnek veszem.
Hősiesen kelek ám reggel korán, a metrón iszom a kávét, időben itt vagyok, teszem a dolgom, ahogy kell.
Olyan jó érzés normálisnak lenni.
Tegnap reggel még megfagyott a házunk előtt a felmosóvíz.
És ennek viszont már sokkal kevésbé örülök, hogy így február végén megint elkezdett durván hideg lenni, havazni, mikor már javában a napsugaraknak kellene kényeztetni a kis újszülött hóvirágokat.
Mindig a február a legnehezebb.

------------------------

Today i am closing my second week at the new job.
And i still like it! So i take this as a good sing.
I get up nicely early in the morning, have my coffee on the subway, get in on time, do what i have to do.
Feels so good to be normal.
Yesterday the sponga water froze in front of our building.
This part makes me less happy. This cold and the snow are really not fun at the end of February, when sweet sunbeams should be hugging the little newborn snowdrops.
February is always the hardest.

Gyors életjel munka előtt/ Quick update before work

Na most, hogy ilyen ügyesen, ilyen korán bejöttem dolgozni (bizony-bizony, új élet kezdődik!), gyorsan-gyorsan elmesélem, hogy jajdejó, hogy van munkám, sőt, munkahelyem, feladatom, kollégáim, és ezt roppant mód élvezem. Egy hét alaptréning után ma van az első "éles" napom. Nem mondom, hogy túl effektív leszek, nyilván bőven van még mit tanulni. De nem is ez a lényeg.
Amúgy meg minden megy szépen a maga útján, csak ne lenne ilyen rohadt hideg.

-------------------------

Now that i came into work so early (yeah, a new life is about to start!), quick-quick i want to express how happy i am to have work, and even more so a job, i have tasks and colleagues, and i like all this a lot. After a week of basic training this is my first "real day". I am not sure how effective i will be, i sure have a lot to learn still. But this is not what matters.
Besides this everything is going just fine; i only wish it wasn't this freaking cold.

Viktoria

Ismét kaptam egy szépséges ajánlott levelet (immáron a harmadikat három hónapon belül) a Magyar Királyi Kincstártól Vas Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságától.
Azért vagyok kicsit megkeveredve ezekkel a fránya nevekkel, mert a szóban forgó intézményt eddig szimplán csak Vas Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak hívták; az előző leveleken még így is szerepelt a feladó, sőt, ezen a mostanin is, csak az előre nyomtatott borítékra ráragasztottak egy népnemzeti kormányhivatalos matricát. Bélyeg sajnos nincs rajta, pedig azon meg lehetne Viktor képe, és az milyen klasszul nézne már ki.
A levél szigorú hangon megró engem, hogy nyugdíjfolyószámlámon 1 azaz egy havi elmaradásom van, amit szíveskedjek haladéktalanul, 8 napon belül rendezni, mert ellenkező esetben lesújt rám Viktor a törvény keze (vagy ha nincs még ide vágó törvény, akkor addig majd gyorsan hoznak egyet), és jól megszűntetik a szerződésemet, s akkor aztán nézegethetek, a nyugdíjamat meg fújhatom. Amúgy meg örülhetek, hogy ők ezt már most, jó előre közlik, nehogy aztán 65 évesen érjen a meglepetés. Ezt nem írták, ezt én mondom.
Az előző levélben szintén fenyegettek, mert szintén elmaradásom volt. Méghozzá azért, mert az első, három hónappal ezelőtti, totálisan értelmetlen levelükből gyengélkedő felfogásommal nem világlott ki számomra, hogy azt az összeget, amit eddig a magánnyugdíj pénztárba fizettem be, az új törvény értelmében bizony már a kormányhivatalnak kellene befizetnem. Ezért aztán szépen befizettem a magánba, aztán mikor jött az első fenyítés, akkor azt az összeget, amit már egyszer befizettem, az akkor mellékelt csekkeken befizettem ismét, ezúttal a kormánynak, magánéktól pedig ajánlott levélben visszaigényeltem a tévesen befizetett összeget, amitől gyanítom, hogy akár el is búcsúzhatok. A mostani szerelmeslevélhez nem mellékeltek csekket, de nem baj, mindjárt felhívom őket, úgyis annyira szeretem azt a zenét, amit addig a 20-30 percig játszanak nekem, míg tartanom kell a vonalat, mert össze-vissza kapcsolgatnak.
Egyébként igen megható, hogy része lehetek annak a „példátlan összefogásnak”, amit az állami nyugdíjrendszerbe átlépők 97 százalékos aránya jelent. Pedig előttem is ott volt a választás lehetősége; ezt bizonyítja az a 3 százaléknyi vagány és öntudatos önkéntes lúzer, aki nem engedett a népnemzeti zsarolásnak javaslatnak, és dafke nem engedte magát áttenni, fog is ezért szívni rendesen.
Tegnap este az jutott eszembe, hogy nem csak a hivatalokat kellene átnevezni, hanem az egész országot is. Lehetnénk ezentúl például Viktoria. Csak mert az olyan szép, győzedelmes hangzású.

----------------------------------------------

Sorry folks but I am not going to translate this post. It has to do with the disgusting daily politics here in Hungary that you probably don’t even want to know about anyway.

Gerloczy

Azt vettem ma észre, hogy az itthon töltött idő egyenes arányban áll a házkörüli teendőkkel. Érdekes, nem?
Ezen kívül ma a Gerlóczy kávéházban uzsonnáztunk, mert részt vettem egy nyereményjátékban és nyertem két uzsonna-utalványt. De amúgy is ez a kedvenc helyeim egyike Budapesten. Az épület kívülről kicsit Antwerpenre emlékeztet, ott vannak ilyen háromszögű utcasarkok. Jó a kávé és minden egyéb is, számomra a legkülönlegesebb mégis a gyönyörűséges élő hárfa zene. Osztriga és tenger gyümölcsei kóstolóra is mehetnénk, de az valahogy nem az én műfajom…
És még az is jó, hogy ma újra megnyílt a kedvenc tornatermem.
Ez egy jó hónap lesz, ha ilyen jól kezdődik!

----------------------------

I noticed today that the more time I spend at home the more I have to do around the house. Interesting, hey?
In the afternoon we went to Gerloczy, one of my favorite coffee shops here in Budapest. I took a quiz via the internet a couple of weeks ago and I got free coffee for it. But this is not the reason I like the place. First of all, the triangle corner where the building stands reminds me of Antwerp. They serve good coffee and other yummy things, but the best of it all is the beautiful live harp music. I also have an invitation for oyster tasting but just that ain’t my cup of tea…
The other good thing that happened today is that my favorite gym got re-opened.
This gotta be a good month, after a beginning like this.

Állás / Job 2

Ma aláírtam a szerződést az új munkahelyemen.
Baromi jó érzés volt.
Annyira örülök, hogy végre lesz egy normális munkahelyem, mint minden (?) normális (?) embernek. A helyzet az, hogy most jutottam el odáig, hogy hagyom a kamaszos, világmegváltós álmaimat, hogy nekem majd olyan munkám lesz, amit imádok, amiben én vagyok a legjobb, ami hasznos és fontos és közben mindenki engem ünnepel, hogy mennyire ügyes és okos vagyok, ja, és persze közben, mintegy mellesleg halálra keresem magam.
Azt hiszem, nagyon keveseknek adatik meg az ilyesmi.
Szóval, valószínű, hogy már nem nagyon leszek körülrajongott rock sztár, világhírű bűvész, Pulitzer díjas újságíró, ünnepelt író, költő, közéleti személyiség, és be kell látnom, hogy a kívülről nagyon tetszetős csóróskodós bohém élet sem nekem való.
Nem, nem akarok továbbtanulni a doktori fokozatra, mert jelenleg semmi értelmét nem látom, és nem, nem megyek el tanítani minimálbérért, és nem, nem akarom magam az üres zsebű szabadság-illúzió kedvéért ilyen-olyan intellektuális tevékenységből feketén fenntartani.
A lényeg jelen pillanatban inkább az, hogy legyen értelme reggelente felkelnem, hogy legyen egy hely, hol meg kell jelennem és bizonyos dolgokat el kell végeznem. Vagyis hogy hasznosnak érezzem magam, legyenek körülöttem emberek, és kapjak a munkámnak megfelelő fizetést. Úgy tűnik, ez a szerencsés konstelláció most majd jól meg is valósul.
Nem úgy, mint az előző munkahelyemen, ahol ugyebár folyton egyedül kuksoltam (írhatnám úgy is, hogy „csesztem a rezet”, de én ilyen csúnyát nem írok), a munkámat totálisan értelmetlennek és feleslegesnek, de minimum alulértékeltnek éreztem, saját magamat pedig totálisan ignorálva és hülyének nézve. És persze ennek a minden mindegy állapotnak megfelelően alakult a fizetésem is, ami népmesei motívumokkal élve: hol volt, hol nem volt.
Úgyhogy legyen bármily kispolgári, én bizony minden reggel szépen be fogok menni dolgozni, és majd munka után leszek intellektuel és rock sztár és bűvész és minden egyéb.

--------------------------

Signed the contract for my new job today.
Gosh it felt so good.
I am so glad to know that now I will have a normal job like all (?) the normal (?) people do. The truth is that lately I got to the point where I gave up my teenage world-saving dreams, things like I’ll have a job I absolutely adore and of course I am the best at it, a job that is beneficial and important and everyone adores me for being so smart and clever, and by the way I would be making tons of money with it.
I think that very few people are this lucky.
So it looks like I might not become a famous rock star, a well known magician, a journalist, a poet, a writer, or any kind of celebrity; and I must acknowledge that the always broke bohemian life is not for me either.
No, I do not want to study for PhD because I just don’t see why that would be good for me at this point, and no, I do not want to teach in a school and earn minimum wage, and no, I do not want to be a poor but free intellectual and/or illegal freelancer either.
The main goal for me at this point of my life is to have a reason to get up in the morning; to have a place where I have to be and to have tasks that I have to do. In other words I want to feel useful, I want to have people around me, and I want to make money that corresponds with the work I do. It looks like at my new job I will have all this.
Unlike at my old job, where I was alone all the time, I felt like my work was pointless and superfluous but at least undervalued and I myself felt completely ignored and fooled. And of course my salary was in perfect harmony with this flippant situation: either I got it or I didn’t…
So however philistine it may or may not sound: I will go to work every morning like good girls do, and after work I can still be intellectual and make music or be a magician or do whatever I want to do.

Ezt mind ma csináltam / Did all this today

Indiai kaja rizzsel
Répatorta
Mosás
Teregetés
Abrosz vasalás
Szunyóka
Dumaparti
Blézer vásárlás (óccsó)
Napszemüveg vásálás (még óccsóbb; hajráfnak)
Megint dumaparti
És még nincs vége a napnak

-----------------------------------

Cooked Indian food with rice
Baked a carrot cake
Did laundry
Hanged the laundry
Ironed the tablecloth
Took a nap
Chatted
Got a jacket for real cheap
Got a pair of sunglasses for even cheaper
Chatted some more
And the day is still not over

Média gyermekei / Media's children

Nem voltam tegnap tüntetni az új médiatörvény ellen, és ahogy hallottam a hírekben, több ezren voltak, én meg elkezdtem magam kicsit furán érezni, mintha ott kellett volna lennem. Pedig nem csak azért nem voltam, mert tanítottam meg bűvésztrükköket gyakoroltam (szépen haladok), hanem ezért sem, mert úgy gondoltam, hogy semmi értelme. Vagyis hát van, persze, csak éppen gyakorlatilag nincs. Mert a kormány úgyis azt csinál, amit akar. Jó, ez minden kormányra igaz, és nem csak itt nálunk, hanem valószínűleg mindenhol a világon. De vannak helyek, ahol a főbácsi-főnéni a saját érdekei után (és szigorúan csak utána) ezért azt a nyomoronc népecskét is figyelembe veszi, ami fölött (pontosabban: aminek a kárára) játszadozik. Viszont a Napnál is világosabb, hogy nálunk nem ez a helyzet, bohóckodhatunk a Parlament előtt amennyit csak akarunk. Én is szeretem ám a Bródy János 40 évvel ezelőtti világmegváltó dalait, tök fílinges meg minden, meg hogy azta, a Facebookon sikerült összetrombitálni több ezer embert, és önerőből finanszírozni a tüntit, az is szuperságos. Csak éppen semmi nem fog változni. Ha a miniszterelnök el akarja venni a nyugdíjunkat, akkor elveszi a nyugdíjunkat; ha cenzúrázni akarja a médiát, akkor cenzúrázni fogja a médiát. És ha sokat ugrálunk a fészbúkon és egyebütt, akkor majd az Internet is varázslatos módon el fog tűnni államérdekileg, és ha a miniszterelnök a tüntető tömegbe akar lövetni, akkor a tüntető tömegbe fog lövetni államérdekileg. Történt már ilyesmi, nálunk is, másutt is. Ma reggel például Egyiptomban. Nincs új a Nap alatt.

---------------------------

I didn’t go to the rally against the new Hungarian media law yesterday, but as I heard in the news that thousands of people were present I started to feel funny, like I should have been there. The truth is that I didn’t only stay away because I was teaching and practicing my magical tricks (I’m progressing nicely), but rather because I didn’t think it made sense. I mean of course it does but actually it doesn’t. The government does whatever it wants to do anyway. Okay, this is true for every government, not only here in Hungary, but anywhere in the world. But there are some places where the leaders, after fulfilling their own needs and wills (and strictly only after that) also take into account what is good for the people on who’s account they play their little games. Obviously in Hungary this is not the case, we can rally in front of the Parliament as much as we want. Yeah, I do like those good old protest songs from 40 years ago, and it’s kind of cool how thousands of people got together thanks to Facebook. But it won’t change a thing. If the prime minister wants to take away our pension, he takes away our pension; and if he wants to censor the media he will censor the media. And if we dare to mess around on Facebook or elsewhere, then the Internet might miraculously disappear due to national concern; and if the prime minister want the protesters to be shot thank the protesters will be shot due to national concern. Such thing happened already, here by us as well as elsewhere. This morning in Egypt for example. There is nothing new under the Sun.

Magic

Csodálatos nap a mai!
Reggel orvosi vizsgálaton voltam – azt vizsgálták, hogy alkalmas vagyok-e a munkára. Nos, igen, az vagyok. Kérdezték, rendszeresen sportolok-e. Már épp örülni kezdtem, hogy „jé, ennyire látszik?”, de aztán kiderült, hogy csak azért kérdezik, mert nagyon alacsony a pulzusom. Ja kérem, az nem nagy újság, a vérnyomásom még alacsonyabb. Na mindegy, a lényeg az, hogy megfelelek.
A vizsgálat után épp az utcanévtáblát sasoltam, mert gyanítottam, hogy azon a környéken lakik Szászi, egy régi jó barátnőm. Ahogy ezt elgondoltam, hát egyszerre csak ott áll egy pékség előtt a sarkon! Úgyhogy bevásároltunk együtt, aztán dumáltunk egy jót.
És most jön a lényeg: ma végre elmentem a FIGARO Bűvészboltba! Mert én már olyan régóta szeretnék bűvészkedni! Valójában mindig is szerettem volna, már egészen kicsi koromban is teljesen elbűvölt a bűvészet. Gyakoroltam is ezt-azt, de aztán nem mutattam be soha senkinek. Emlékszem, egyszer az unokaöcsém kapott egy Rodolfo táskát. Az divatos „játék” volt akkoriban - egy aktatáska néhány bűvészkellékekkel meg pár egyszerűbb trükk leírásával. Hát nekem az nagyon tetszett. Ő nem nagyon bűvészkedett vele aztán, én viszont továbbra is ámulattal néztem a TV-ben, ahogy az Ungár Anikó olyan szépeket művelt. És mostantól én is fogok!


What a wonderful day!
I went to the doctor this morning – I had to be examined if my general health is good enough for the new job. Well, it is. The doctor asked me if I do any kind of sport regularly. I got kind of excited “yeah, wow, can you see it?”; but turned out that she was only asking because she thought my heart rate was too low. That’s no new I said, wait till you see my blood pressure, that’s even lower. Anyway, I’m ok for the job.
When I was done I was walking down the street thinking of and old friend of mine, who I thought lived in that area but I just wasn’t sure. So as I check the street sign, I notice her standing in front of a bakery around the corner. So I went shopping with her and we had a nice long chat afterwards.
And the best is yet to come: today I finally went to the Magic Shop! The truth is that I always liked magical tricks and I always wanted to know some of them. I tried to practice a few of them on my own, but I never showed it to anyone. I remember when my cousin got a “magic kit”, bag with some easy-to-do magical tricks. Gosh was I jealous. He didn’t really play with it much, but I kept on watching Aniko Ungar, this famous Hungarian magician lady doing her magic on TV. And from now on I will also do mine!

Állás / Job 1

Éreztem, hogy így kell ezt. Nem nyílik meg új ajtó, míg az ember be nem csukja a régit. És tényleg.
Tegnap hívtak: megkaptam az állást! Februárban kezdhetek.
Ez azért nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy lesz munkám, munkahelyem, feladatom, napirendem, kollégáim, és persze remélhetőleg fizetésem is. Egy csomó olyasmi, amit az előző helyen hiányoltam.
Lesz hozzá üveggyöngy, úgyismint BKV bérlet, játékpénz azaz étkezési utalvány, és sporthozzájárulás, aminek nagyon örülök.
A cég és maga a hely szimpatikus; a meló multimeló. Majd meglátjuk.
Most mindenesetre örülök, és visszatért egy kicsit az önbecsülésem, hogy azért mégiscsak kellek valakinek, mégiscsak jó vagyok valamire. Ez jó érzés.

-------------------------------

Deep down I knew this is the way things go. The new door just won’t open if you close the old one. And so it is.
They called me yesterday: I got the job! I can start in February.
This is jolly good because it means that I will have a job, a workplace, a task, a schedule, colleagues, and of course hopefully a salary. Quite a few things I lacked at the old place.
In addition I’ll get a pass for public transportation, some food tickets and a cheap gym membership which makes me very happy.
The company and the place itself looks good to me; the job is a multi job. We’ll see.
So now I am happy and my self esteem has somewhat come back, lo and behold someone still needs me, I am still good for something. Feels real good.

Movie weekend

Tegnap este moziban voltunk. Megnéztük a Babák című filmet, ami 4 bébi életét kíséri végig a születés előtti napoktól kb. egy éves korukig. Volt benne egy amcsi, egy japán, egy mongol és egy afrikai baba. A babák persze mindig (jó, majdnem mindig) aranyosak, de azért nem volt túl nagy durranás a film. Érdekes volt, hogy az afrikai baba volt a legügyesebb és ő fejlődött a leggyorsabban, pedig ott aztán alapvető higiénia vagy bármiféle tudományos korai fejlesztés ugye nuku; de amúgy a japán bébi is ugyanúgy hisztizik unalmában, a mongol gyerek is ugyanúgy bunyózik, meg az amcsi picur is ugyanúgy meglép a röhejes baba-mama tornáról, mint akár egy magyar vagy bármilyen más gyerkőc.
Erről is az jut eszembe, ami mostanában, mindenről: hogy MINDEN EGY.
Egyik jó barátom most asszirológiát tanult, és kellőképp bele van őrülve a témába, úgyhogy időről időre megoszt velem mindenféle akkád és sumér nyelvemlékeket és az azokból levonható következtetéseket. Ez egyrészt nagyon érdekes, másrészt pedig mindig arra jövök rá, hogy valójában mindenki ugyanarról beszél, csak éppen más nyelven, más szavakkal.
Ma meg egy Woody Allen filmet néztünk meg itthon, a Füles-t. Na, az egy jó film, nagyon tetszett. Az egyik legjobb duma benne az, hogy
„Én héber meggyőződésűnek születtem, de átváltottam a nárcizmusra”.
Meg az is, hogy
„Te ortodox családból jössz, hogy fogadnának egy sorozatgyilkost?”
Csak azt nem értem, hogy miért nem Kern András a magyar hangja.

---------------------------------------

Went out for a movie last night. We saw a film called Babies; it shows the life of four babies from a few days before their birth to about the age of 1. There was an American, a Japanese, a Mongol and an African baby. Babies are always (okay, almost always) cute, but it just wasn’t the best movie I ever saw. The interesting thing was that the African baby seemed to develop and learn the fastest of all, despite the complete lack of basic hygienic standards of early childhood education or anything of that kind. But besides that the Japanese baby gets hysterical when bored, the Mongol kid fights with his brother and the American girlie escapes from the ridiculous baby-mommy happening just like a Hungarian or any other baby would.
This makes me think of something that has been on my mind a lot lately: that ALL IS ONE.
A good friend of mine studies Assyriology and he shares with me some of his studies from time to time. Of course this is very interesting to me, but also, it makes me realize from time to time that everyone talks about the same thing with different words, on a different language.
Tonight we saw Woody Allen’s Scope. Great and of course funny movie.
My 2 favorite quotes are:
„I was born into the Hebrew persuasion, but when I got older I converted to narcissism.”
And
„You come from an orthodox family, would they accept a serial killer?”

Az eszkimókról és másokról / About the Eskimos and other things

Tény és való, hogy mostanában lenne időm írni. És történt, történik is sok minden. Akkor meg miért nem írok? Talán mert túl sok dolog torlódott fel.
Meg aztán még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mit közöljek és mit ne ezen a blogon. Mert hát senki nem szeret pellengéren állni.
Tán az lesz a legjobb, ha a „minden napra egy mese” elvét követve most nem is vesztegetem nagyon a betűt s a szót, hanem majd apránként úgyis szépen megirogatom, hogy mik foglalkoztatnak mostanában.
Addig is, ami a legfontosabb: FELMONDTAM! Több mint 5 évig dolgoztam egy olyan munkahelyen, ami eleinte nagyon jó és érdekes volt számomra sok szempontból, ám az utóbbi 2-3 évben annyira elmérgesedett a helyzet, hogy egyszerűen nem tűrhettem tovább. Sajnos túlságosan beleláttam a „cég” működésébe, és sajnos túlságosan sokszor nem kaptam fizetést az elvégzett munkámért. Persze van sok minden, amit még így utólag sem tudok, de gyanítom, jobb is így.
Új munkahelyem még nincs, de keresek bőszen valami érdekeset, értelmeset, hasznosat, és lehetőleg olyat, amiből meg is lehet élni. Nehéz ügy most a munkakeresés. A sok eszkimó és a kevés fóka tipikus esete áll fenn.
Néha úgy érzem, rossz lóra tettem. Kellett nekem tanári diploma, tanultam inkább valami jó szakmát, amivel most jól halálra keresném magam. Kellett nekem Izraelben, eltúlzott és erőltetett zsidulásban nyomulni 7 éven át, ahelyett, hogy megalapoztam volna az evilági jövőmet, és akkor most nem lennék 34 és fél évesen pályakezdő senki, mihaszna végzettséggel. Kellett nekem ezer dolog iránt érdeklődve szétforgácsolni magam, ahelyett, hogy egy konkrét dologra koncentrálva haladtam volna szépen előre.
Persze, tudom, hogy semmi sem történik véletlenül és hiába, mindennek értelme és haszna van.
„Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.”
Madách Imre megmondta már rég.
Hát igen. Tapasztaltam, éreztem, tanultam. Nem keveset. Mondhatni, sokat.
És akkor most mi van?
A legjobban azt utálom, mikor azt mondják: „Jaj, te olyan okos vagy, jól beszélsz idegen nyelveken, nem hiszem el, hogy nem találsz valamit.”
Mindegy, keresgélek.
Közben meg tanítok.
És írok majd ide is.

-----------------------------------

True: I do have time to write. And of course many things did and do happen. Why don’t I write then? Maybe because it’s been too much.
Besides, I still didn’t fully decide how what I should and should not share on this blog. Nobody likes to be the subject of gossip.
The best idea might be to follow the “a tale a day” philosophy, so I won’t make it too long this time. As I will continue posting, I will slowly but surely drop a few words here and there about what has been on my mind lately.
In the meantime the most important piece of information is that I QUIT! Quit my job that I have been doing for over 5 years, and which has been really good for me at the beginning for a few reasons; but for the past 2 or 3 years it became so bad that I could not bear it anymore. Unfortunately I learned too much about how the “company” works, and unfortunately it’s been too many times that I did not get paid for the job I did. Of course there are many things I still don’t know about but I think it’s better this way.
I don’t have a new job yet. It’s pretty hard to find a somewhat normal and well paid job nowadays in Hungary. There are too many Eskimos and too few seals.
Sometimes I feel like I made the wrong choices. Why did I need a degree in teaching, instead of learning some good profession with which I could make a lot of money? Why did I need to spend 7 years in Israel trying to prove how Jewish I am, instead of worrying about my future in this world, and maybe then I would be a 34 and a half years old nobody with a useless degree? Why did I always need to be interested in too many things instead of focusing and excelling in only one?
Yeah, I know, nothing happens in vain or by chance, everything has meaning and purpose.
As Imre Madach said:
What thou hast felt and learned and come to know
Shall be thy portion for a million years. (translation by J. C. W. Horne – sounds much better in Hungarian though).
So I saw a lot, felt a lot, learned a lot.
And now what?
What drives me mad is when people tell me ‘oh you’re so smart, you speak a lot of languages, I can’t believe you can’t find a job’.
Anyway, I am trying.
In the meantime I teach.
And I will write sometimes.

Meló

Ha nincs meló, az nem jó. Ha van, de túl sok, az se jó.
E szép magyar szó eredetének utánajárni igazán nem nagy meló.
A héber melacha (מלאכה) szó jelentése, akárcsak a magyar nyelvbe beépült jövevényszóé: munka. Az askenáz melóche kiejtéstől pedig már egyáltalán nem áll távol a magyar meló, vagy a német Maloche szó.
A héberben a munka fogalmára több szó is létezik. Jelentésük hasonló, ám nem teljesen azonos, éppen ezért a választott szóhasználat sohasem véletlen. Bár az Örökké-való nem ezzel a szóval teremtette a világot, a Tóra később mégis a melacha-nak, azaz nehéz munkának nevezi a nagy művet.
A Jeruzsálemi Szentély építésekor végzett munka leírásakor szintén gyakran fordul elő a melacha szó.
És ezzel el is érkeztünk a szombati munkatilalomhoz. A szombati pihenés alkalmával ugyanis egyrészt megemlékezünk a világ teremtéséről, hiszen a hat napon át tartó kemény munka után az Örökké-való megpihent. Másrészt pedig pontosan a Szentély építésekor végzett munkálatok leírásából vezették le bölcseink, hogy melyek azok a munkák, amelyeket szombaton tilos végezni. Fontos megjegyezni, hogy a melacha szó nem feltétlenül jelent kemény fizikai munkát. Így lehet az, hogy a szombati tilalmak között olyan „munkák” is előfordulhatnak, amelyeket manapság egyáltalán nem tekintünk munkának, végzésük szombaton mégis tilos.
Szavunk a zsidó tanításokban gyakran előfordul.
A bölcs Tarfon rabbi például így tanította a Talmudban: „A nap rövid, a munka pedig sok”. Héberül: hajom kacar veham’lahca meruba, azaz היום קצר והמלאכה מרובה. (Misna, Atyák bölcs mondásai 2:15) Folytatva a gondolatmenetet, a rabbi szintén melacha szóval fejezi ki a következő tanítást: „A munkát nem neked kell elvégezned, de nem vonhatod ki magadat alóla”.
A meló tehát jó és fontos dolog, amit még akkor is legjobb tudásunk szerint kell végeznünk, ha nem vagyunk képesek egyedül befejezni azt. Hiszen tudjuk: sok kicsi sokra megy.
Mert mindig minden rajtunk is múlik.