Jampec

„Ó, Andi, Andi, Andi, én nem vagyok olyan jampi…”
Emlékszünk még a Hungária együttes nagy slágerére? És azt vajon tudjuk-e, hogy milyen is egy „olyan jampi”?
Ezt persze nem is kérdezném, ha nem a jiddis nyelvből eredne eme ékes magyar szavunk is.
A jampec nem héber gyökerű szó, hangzása alapján inkább valamely szláv nyelvből került a jiddisbe (eredeti jelentése: bolond), onnan pedig a magyar szlengbe, hogy aztán később magyar szóként még a szótárakba is bekerüljön.
Az Idegen szavak szótára szerint a jampec nem más, mint „A divat kirívó modernségein kapó, feltűnően viselkedő, léha fiatalember”. A szó azonos jelentéssel bíró, rövidebb alakja a jampi, mely a börtön-szlengben viszont a szabadulás előtt álló elítéltet jelöli.
A jampec-jelenség úgy a 30-as évek környékén jelent meg Magyarországon; a név viselői akkoriban elég rosszhírű alakoknak számítottak. Az ötvenes, majd a hatvanas években jampecnek lenni már divat volt, sőt, mivel a jampecok által képviselt viselkedésforma és a hozzá tartozó jellegzetes, feltűnő öltözködés nem volt „központilag támogatott”, sokan a lázadás egy formájának is tekintették.
Ha akad, akinek még mindig nem jelent meg a kép, hadd segítsek: képzeljünk el egy csőnadrágot, egy pöttyös szoknyát, egy bőrdzsekit, és hozzá egy táskarádióból a „rokit”. Megvan, ugye?
Itt és most nem bocsátkozom hosszas fejtegetésbe arról, hogy a hatvanas években miként is „tetőzött az ifjúsági probléma”, noha a téma roppant érdekes, és személy szerint nekem ez a korszak az egyik kedvencem.
Na jó, de hogy kapcsolódik mindez a zsidósághoz? Szerintem sehogy. Csak egy újabb szócikk a zsidó szavak sorozatban…