Ma a második hetemet zárom az új melóban.
És még mindig tetszik! Ezt jó jelnek veszem.
Hősiesen kelek ám reggel korán, a metrón iszom a kávét, időben itt vagyok, teszem a dolgom, ahogy kell.
Olyan jó érzés normálisnak lenni.
Tegnap reggel még megfagyott a házunk előtt a felmosóvíz.
És ennek viszont már sokkal kevésbé örülök, hogy így február végén megint elkezdett durván hideg lenni, havazni, mikor már javában a napsugaraknak kellene kényeztetni a kis újszülött hóvirágokat.
Mindig a február a legnehezebb.
------------------------
Today i am closing my second week at the new job.
And i still like it! So i take this as a good sing.
I get up nicely early in the morning, have my coffee on the subway, get in on time, do what i have to do.
Feels so good to be normal.
Yesterday the sponga water froze in front of our building.
This part makes me less happy. This cold and the snow are really not fun at the end of February, when sweet sunbeams should be hugging the little newborn snowdrops.
February is always the hardest.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment