Az eszkimókról és másokról / About the Eskimos and other things

Tény és való, hogy mostanában lenne időm írni. És történt, történik is sok minden. Akkor meg miért nem írok? Talán mert túl sok dolog torlódott fel.
Meg aztán még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mit közöljek és mit ne ezen a blogon. Mert hát senki nem szeret pellengéren állni.
Tán az lesz a legjobb, ha a „minden napra egy mese” elvét követve most nem is vesztegetem nagyon a betűt s a szót, hanem majd apránként úgyis szépen megirogatom, hogy mik foglalkoztatnak mostanában.
Addig is, ami a legfontosabb: FELMONDTAM! Több mint 5 évig dolgoztam egy olyan munkahelyen, ami eleinte nagyon jó és érdekes volt számomra sok szempontból, ám az utóbbi 2-3 évben annyira elmérgesedett a helyzet, hogy egyszerűen nem tűrhettem tovább. Sajnos túlságosan beleláttam a „cég” működésébe, és sajnos túlságosan sokszor nem kaptam fizetést az elvégzett munkámért. Persze van sok minden, amit még így utólag sem tudok, de gyanítom, jobb is így.
Új munkahelyem még nincs, de keresek bőszen valami érdekeset, értelmeset, hasznosat, és lehetőleg olyat, amiből meg is lehet élni. Nehéz ügy most a munkakeresés. A sok eszkimó és a kevés fóka tipikus esete áll fenn.
Néha úgy érzem, rossz lóra tettem. Kellett nekem tanári diploma, tanultam inkább valami jó szakmát, amivel most jól halálra keresném magam. Kellett nekem Izraelben, eltúlzott és erőltetett zsidulásban nyomulni 7 éven át, ahelyett, hogy megalapoztam volna az evilági jövőmet, és akkor most nem lennék 34 és fél évesen pályakezdő senki, mihaszna végzettséggel. Kellett nekem ezer dolog iránt érdeklődve szétforgácsolni magam, ahelyett, hogy egy konkrét dologra koncentrálva haladtam volna szépen előre.
Persze, tudom, hogy semmi sem történik véletlenül és hiába, mindennek értelme és haszna van.
„Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.”
Madách Imre megmondta már rég.
Hát igen. Tapasztaltam, éreztem, tanultam. Nem keveset. Mondhatni, sokat.
És akkor most mi van?
A legjobban azt utálom, mikor azt mondják: „Jaj, te olyan okos vagy, jól beszélsz idegen nyelveken, nem hiszem el, hogy nem találsz valamit.”
Mindegy, keresgélek.
Közben meg tanítok.
És írok majd ide is.

-----------------------------------

True: I do have time to write. And of course many things did and do happen. Why don’t I write then? Maybe because it’s been too much.
Besides, I still didn’t fully decide how what I should and should not share on this blog. Nobody likes to be the subject of gossip.
The best idea might be to follow the “a tale a day” philosophy, so I won’t make it too long this time. As I will continue posting, I will slowly but surely drop a few words here and there about what has been on my mind lately.
In the meantime the most important piece of information is that I QUIT! Quit my job that I have been doing for over 5 years, and which has been really good for me at the beginning for a few reasons; but for the past 2 or 3 years it became so bad that I could not bear it anymore. Unfortunately I learned too much about how the “company” works, and unfortunately it’s been too many times that I did not get paid for the job I did. Of course there are many things I still don’t know about but I think it’s better this way.
I don’t have a new job yet. It’s pretty hard to find a somewhat normal and well paid job nowadays in Hungary. There are too many Eskimos and too few seals.
Sometimes I feel like I made the wrong choices. Why did I need a degree in teaching, instead of learning some good profession with which I could make a lot of money? Why did I need to spend 7 years in Israel trying to prove how Jewish I am, instead of worrying about my future in this world, and maybe then I would be a 34 and a half years old nobody with a useless degree? Why did I always need to be interested in too many things instead of focusing and excelling in only one?
Yeah, I know, nothing happens in vain or by chance, everything has meaning and purpose.
As Imre Madach said:
What thou hast felt and learned and come to know
Shall be thy portion for a million years. (translation by J. C. W. Horne – sounds much better in Hungarian though).
So I saw a lot, felt a lot, learned a lot.
And now what?
What drives me mad is when people tell me ‘oh you’re so smart, you speak a lot of languages, I can’t believe you can’t find a job’.
Anyway, I am trying.
In the meantime I teach.
And I will write sometimes.