Akkor most elmondom, miért is Jedi-Edi ez a blog. Nem csak azért, mert szeretem a filmet. Sőt, mikor először láttam, egy kukkot se értettem belőle; lehettem vagy 6 éves, és a Öcsi, a kedvenc nagybátyám vitt el az unokatestvéremmel egyetemben a város egyetlen mozijába (Savaria), és gőzöm se volt, mik és mi okból röpködnek oly bőszen a szélesvásznon, a mindenféle szőrös és szőrtelen torzalakokról nem is beszélve... A következő ezzel kapcsolatos élményemig el is telt vagy 20 év (!!!). Jeruzsálemben voltam, és elég beteg. Alapvetően szeretem azt a lázas érzést, mikor az ember otthon lehet pizsiben, teázgat, olvasgat, a lázzal pedig kellemesen elvegyül a receptre kapható kodein tartalmú gyógyszerek hatása. Ebben az állapotomban derült ki, hogy a lakótársamnak megvan videón a Csillagok Háborúja összes része. Úgyhogy neki is ültünk, és két napon át néztük. És én ekkor azon túl, hogy teljesen odáig voltam, hogy ez mennyire jó, messzemenő filozófiai párhuzamokat és az életre vonatkozó következtetéseket illetve útmutatásokat is vontam le belőle. Később kiderült, hogy ez nem csupán a láz és a kodein hatása, annál is inkább, mert a dolog a mai napig is működik.
Először is, szerintem a George Lucas egy zseni. Másodszor, zsenge ifjúkorában, jeshiva-tanulmányai során egész biztosan behatóan tanulmányozta a Kuzarit (Széfer Ha-Kuzari, azaz a Kuzari könyve: Rabbi Yehuda Ha-Levi /1075-1141/ spanyol rabbi-költő-filozófus mély értelmű filozófiai értekezése, amely tulajdonképpen a korabeli kazár király és a különböző vallások képviselőinek - köztük, mint a zsidóság küldötte, Rabbi Yehuda Ha-Levi - vallásfilozófiai vitáját írja le párbeszédes formában). Ebbe most bővebben nem is mennék bele, már csak azért sem, mert magam sem vagyok éppen annyira otthon a témában, mint szeretnék. Ami viszont megragadott a könyvből meglehetősen sekélyes tanulmányaim során - és ezt a gondoltamenetet véltem felfedezni a filmben -, az az a rendszer, amelyre a alapozva a világot és annak élő és élettelen részeit osztja fel. A dolog egybébként már első látásra teljesen átlátható és logikus, aztán lehet továb is menni, és sokkal mélyebben szemlélni ezt a 4 fő lépcsőre tagolt rendszert. Itt és most maradjunk talán az egyszerűbb verziónál. Hiszen ki ne tudná, hogy van ugye az Univerzum, mint olyan, azon belül a bolygók és különféle égitestek. Ezek közül a legtöbbet még mindig a Földről tudunk, mert bár kalandozunk másfelé is, mégiscsak itt élünk. Itt aztán több szinten folyik az élet: vannak az úgynevezett "élettelen" dolgok (1),vagyis az "anyag", mint pl. a kő, a homok, a víz, stb. Az "élettelen" elnevezés leginkább arra utal, hogy ezek a dolgok nem képesek fotoszintézisre, szaporodásra, nincs anyagcseréjük, stb., hiszen nyilvánvaló, hogy az "élettelen" dolgok is képesek pl. energiák kibocsátására, és életteret is biztosítanak egyéb dolgok számára. Ezután jönnek a növények (2), ami bizonyos szempontból egy magasabb szintű és több képességgel felruházó létezési forma, mint az előző. A következő lépcső az állatvilág (3), amelyen belül természetesen szintén van rétegződés. Majd jön az ember (4). A legszélesebb skálát itt találni. Ezen skála egyik eleme a Jedi (aki tanult valaha Kuzarit, pontosan tudja, itt mire is gondolok). A Jedi nem feltétlenül áll felette az összes többi embernek, sőt, általában ez nem is így van. Viszont kemény munkával kialakíthat, kidolgozhat bizonyos képességeket, ami csak a Jediknek lehet sajátja. Ezért aztán minden Jedinek arra kell törekednie, hogy minél jobban kihasználja és a felszínre hozza, majd a világ hasznára fordítsa a benne rejlő lehetőségeket. Így aztán minden Jedi állandó tréningben áll (vagy ha nem, az adottságai jobb esetben rejtve maradnak, rossz esetben pedig rossz irányba fordulnak). Ebben a tréningben vannak segítségünkre a Jedi mesterek. Én személy szerint három fő Jedi mestert regisztálok - bár sokkal többen vannak, akik időről időre ellátnak néhány jó trükkel.
Az ERŐ legyen velünk!
Ide pedig beillesztem az egyik legkedvesebb Jedi mesteremet a filmből:
This is Yoda, my favorite Jedi Master from Star Wars.
And now let me tell you why is this blog called Jedi-Edi. Not only because I'm a Star Wars fan - in fact when I first saw the movie at the age of six I had not the slightest idea what was flying (literally). But rather because when many years later I saw it again (had a few sick days and a housemate who had it all on video tapes) and understood what it was all about, I was totally blown away by it's depth, and realized how it can be compared to and applied in real life (and this was not only the consequence of me having fever and the codeine in the pills I was prescribed). Besides the fact that George Lucas is a genious, I'm almost sure that in his young days as a Yeshiva boy he studied the Kuzari (Sefer HaKuzari or the book of Kuzari: a philosophical treatise written by the Spanish Jewish philosopher and poet, Rabbi Yehuda ha-Levi /1075-1141/, also known as The Book of Argument and Proof in Defense of the Despised Faith /Kitab al Khazari/. It is written in the form of a dialogue, purportedly between the king of the Khazars and the representatives of various belief systems, culminating with a rabbi.) The truth is that I myself am not such an expert in this field, but there is quite an important point here, that talks about the basic set-up of all beings. This structure can obviously be examined, understood and thought about on a few different levels. Let's look at the simplest one now, but of course anybody can take it further from there. We all know very well that when we talk about different forms of existence, there is the Universe to start with. Within the Universe we have various planets and celestial bodies, among them the Earth that we live on and therefore possess the most knowledge about. Here on Earth we have 4 basic levels of beings. The inanimate objects (1), stones, sand, water, etc., are not able to reproduce, do not perform photosynthesis and do not have a metabolism, but they do emit energies and provide a source of life and territory to other beings. The next level is the vegetation. No need to explain how plants are a higher level of existence than inanimate objects. Then we have the fauna, the animal kingdom. The final, highest level of existence is the humankind. Here we have a very wide range of possibilities and variations. One division of this scale are the Jedis (whoever learned the Kuzari ever will know exactly what I mean). A Jedi knight does not necessarily stand above other humans - but has certain hidden potentials or talents that have to be worked on, brought to the surface and used the right way. If a Jedi does not work on his or her capabilities, they stay hidden, or in the worse case get turned into the wrong direction. This is why Jedis have to go through constant training. In this training we have helpers: the Jedi masters. I personally have 3 main Jedi masters, although there are a lot of people who give me good advice or a helping hand from time to time. And praise the good Lord for them!
May the FORCE be with all of us.
Sunday, December 25, 2005
Wednesday, December 21, 2005
Tzippy Bubis on love
לאהוב אדם פרושו- לראותו כפי שאלוקים ברא אותו...
I got this quote from Tzippy Bubis (a friend from Jerusalem). It means something like:
"To love a person means to see them as G-d created them".
Ezt az idézetet Tzippy Bubistól kaptam, Jeruzsálemből. Kb. annyit tesz:
"Szeretni valaki annyit jelent, hogy úgy nézel rá, ahogy I-sten teremtette.
I got this quote from Tzippy Bubis (a friend from Jerusalem). It means something like:
"To love a person means to see them as G-d created them".
Ezt az idézetet Tzippy Bubistól kaptam, Jeruzsálemből. Kb. annyit tesz:
"Szeretni valaki annyit jelent, hogy úgy nézel rá, ahogy I-sten teremtette.
Tuesday, December 20, 2005
Don't worry
"Don't worry about the world coming to an end today. It's already tomorrow in Australia." (Charles Schultz)
Wednesday, November 30, 2005
Mazsolás kalács - Trafe but cute
In the summertime
Ezt a képet kedvenc szomszédom, Marcelo készítette még a nyáron, Jeruzsálem-i udvarunkon - igaz, csak másodjára sikerült a dolog, mert először elfényképeztünk majdnem egy egész tekercs filmet, jobbnál jobb és viccesebbnél viccesebb helyzetekben... aztán Marcelo észrevette, hogy nincs is film a gépben. Mert igen, ez még "hagyományos", és nem digitális fényképezőgéppel készült (lám-lám, még ilyen is akad).
Marceloval mésfél évet húztunk le szomszédokként mindenféle murik és viszontagságok közepette. Remekül lehet vele például sírni és nevetni, sétálni, gitározni, egész éjszakákat átbeszélgetni. Ha Nachlaotban játok és kedvetek támad egy jó kávéval egybekötött filozófia leckére vagy egy kiadós shiatsu kezelésre, bátran látogassátok meg és adjátok át neki üdvözletemet.
This picture was made last summer by my favorite neighbour ever, Marcelo, in our courtyard in Jerusalem. Marcelo is the coolest neighbour I've ever had. We lived next door to each other for a year and a half and went through sooooo much together, good days and bad days, shivery winter and crazy summer, cats and rats and other things too.
If you're around Nachlaot and up to a good cup of coffe with a philosophy session, or looking for someone to talk to all night or play music with, or just need a good Shiatsu treatment, go find him and give him my best regards.
Thursday, June 30, 2005
Chelm új bölcsei és a politika
Chelm zsidói sok nemzedék óta híresek a bölcsességükről. Mert a chelmiek mindenre találnak megoldást, legfeljebb a szokásostól kicsit másképp.
A chelmiek bölcsessege nem torténelem. Hanem egy ma is élő legenda. Nézzünk csak körül... pl. Izraelben, a napokban.
Ma ebéd közben akadt a kezembe egy amolyan (amilyen) leginkább krumplipucoló papírként használatos hirdetési újsag stilusu füzetke, aminek szemtelenül pazarló 36 oldalából 35 igazán szót sem érdemel, viszont a
"Hogyan tévesztették meg az ellenséget a chelmi bölcsek"
(How the wise men of Chelm defeated their enemy) című írásnál kishíján a torkomon akadt a gourmet krumplipüre. Be is fordítom ide izibe'. Íme:
Chelmben új elnököt választottak. A sok ellenségre való tekinetettel az új vezetőnek nagyon keménynek és szívósnak kellett lennie, annál is inkább, mert a chelmieknek még a barátai is az ellensegeik barátai voltak valójában.
Az új elnök hamarosan össze is állította az új kabinetet, miközben igen bölcsen így gondolkozott: "Olyan kabinetre van szükség, amely nem ért egyet velem. Hiszen ha egyetértunk, az ellenség könnyen átláthatja a szándékainkat, és rögtön tudni fogja, hogy bánjon el velünk. Erről szó se lehet. A kabinet minden egyes tagjának külön véleménye kell, hogy legyen." A kabinet tagjai természetesen nagyon örültek ennek, és nagy örömükben rögtön fel is emelték a saját fizetésüket.
Ezután a kabinet minden tagja elutazott különböző országokba, és tárgyalásokat folytatott különböző politikusokkal, akik mind-mind elmondták a saját taktikájukat az ellenség lóvá tételével kapcsolatban.
Így aztán a bölcs chelmi elnök még bölcsebb lett, aminek következtében rögvest magáévá tette az ellenzéki párt politikáját, azét, amelyikkel az elnökválasztás előtt olyan nagyon látványosan szembehelyezkedett.
A bölcs elnök ezután egy ideig nagy hallgatásba burkolózott, és sokáig csak sejteni lehetett, mi lesz a következő zseniális döntése. Ám egy szép napon az elnök végre beszédet intézett a néphez:
"Az ellenség képtelen, és nem is hajlandó tárgyalni velünk. Meg akarnak ölni mindannyiunkat, és elvenni a földjeinket. De nekem támadt egy mentő ötletem. Az ellenség soha nem veheti el tőlünk a földjeinket, mert egyszeűren nekik fogom adni őket. El sem lehet képzelni, milyen csalódottak és megalázottak lesznek, amikor mindazt, amiért oly sok éve harcolnak, egyszer csak átadom nekik mindenféle ellenállás és harc nélkül."
A kabinet tagjai nagyon örültek ennek a remek döntésnek. "Ez ám a jó ötlet!" - mondták, és újabb fizetésemelést adtak maguknak.
A folytatást meg majd meglátjuk. A kérdés csak az, hogy honnan.
A chelmiek bölcsessege nem torténelem. Hanem egy ma is élő legenda. Nézzünk csak körül... pl. Izraelben, a napokban.
Ma ebéd közben akadt a kezembe egy amolyan (amilyen) leginkább krumplipucoló papírként használatos hirdetési újsag stilusu füzetke, aminek szemtelenül pazarló 36 oldalából 35 igazán szót sem érdemel, viszont a
"Hogyan tévesztették meg az ellenséget a chelmi bölcsek"
(How the wise men of Chelm defeated their enemy) című írásnál kishíján a torkomon akadt a gourmet krumplipüre. Be is fordítom ide izibe'. Íme:
Chelmben új elnököt választottak. A sok ellenségre való tekinetettel az új vezetőnek nagyon keménynek és szívósnak kellett lennie, annál is inkább, mert a chelmieknek még a barátai is az ellensegeik barátai voltak valójában.
Az új elnök hamarosan össze is állította az új kabinetet, miközben igen bölcsen így gondolkozott: "Olyan kabinetre van szükség, amely nem ért egyet velem. Hiszen ha egyetértunk, az ellenség könnyen átláthatja a szándékainkat, és rögtön tudni fogja, hogy bánjon el velünk. Erről szó se lehet. A kabinet minden egyes tagjának külön véleménye kell, hogy legyen." A kabinet tagjai természetesen nagyon örültek ennek, és nagy örömükben rögtön fel is emelték a saját fizetésüket.
Ezután a kabinet minden tagja elutazott különböző országokba, és tárgyalásokat folytatott különböző politikusokkal, akik mind-mind elmondták a saját taktikájukat az ellenség lóvá tételével kapcsolatban.
Így aztán a bölcs chelmi elnök még bölcsebb lett, aminek következtében rögvest magáévá tette az ellenzéki párt politikáját, azét, amelyikkel az elnökválasztás előtt olyan nagyon látványosan szembehelyezkedett.
A bölcs elnök ezután egy ideig nagy hallgatásba burkolózott, és sokáig csak sejteni lehetett, mi lesz a következő zseniális döntése. Ám egy szép napon az elnök végre beszédet intézett a néphez:
"Az ellenség képtelen, és nem is hajlandó tárgyalni velünk. Meg akarnak ölni mindannyiunkat, és elvenni a földjeinket. De nekem támadt egy mentő ötletem. Az ellenség soha nem veheti el tőlünk a földjeinket, mert egyszeűren nekik fogom adni őket. El sem lehet képzelni, milyen csalódottak és megalázottak lesznek, amikor mindazt, amiért oly sok éve harcolnak, egyszer csak átadom nekik mindenféle ellenállás és harc nélkül."
A kabinet tagjai nagyon örültek ennek a remek döntésnek. "Ez ám a jó ötlet!" - mondták, és újabb fizetésemelést adtak maguknak.
A folytatást meg majd meglátjuk. A kérdés csak az, hogy honnan.
Wednesday, June 08, 2005
Rejtő
Szerencsére gyerekkoromban sose olvastam Rejtőt. Csak mikor már elég "felnőtt" (hahaha) voltam ahhoz, hogy meg is értsem, és betegre röhögjem rajta magam.
Az viszont, hogy aztán mi történt a magyar irodalom egyik iró-zsenijével a második VH-ban, már egyáltalán nem vicces.
Mindenesetre bemásolok ide néhány idézetet.
A Piszkos Fred közbelép - ből:
Sajnos a legsúlyosabb kellemetlenségek sem győzhették meg arról, hogy ez a világ nem a hozzá hasonló buzgó és derűs egyének közössége. Ismerősei, ha észreveszik (és ez is előfordul), így üdvözlik már messziről: "Na, mi újság, Wagner úr?!" Mire ő kissé felületes szórakozottsággal csak éppen jelzi a választ: "Adj Isten magának is! Hol voltam ennyi ideig, hogy nem látott?" Ugyanis állandóan olyan részeg volt, amilyen részeg emberek csak a legritkábban fordulnak elő ezen a világon, és így általában azt se tudta, honnan jött, hova megy, úgyhogy minden felvilágosításért hálás volt. Leghívebben az fejezte ki gyermeki kedélyét, hogy a parkokból, ahol csak a legrövidebb ideig is lakott, friss virágot lopott a gomblyuka számára, és a régit zsebre tette. Minden zsebe tele volt virággal. És lelki színvakságát revelláló mámorában, egy állandóan heveny alkoholmérgezés korlátlan emberszeretetétől túláradva harsogott mindenkire, messziről kalapját lengetve: "Na, mi újság!? Mi újság?"
------------------------------
- A nagy zeneszerzőhöz igen sok közöm van. Apám egy vándor operatársulat zenekaránál működött évekig.
- Mit játszott az öregúr?
- Lóversenyt. Amit a zenekarnál keresett, azt eljátszotta a lóversenyen. Különben a zenekar hanghordozását jelentette. Ő vitte a hangműszereket a színházhoz. Amikor odakerült, csak csellószólista volt. Később már két csellót bíztak rá. És rábízták a havasi kürtöt is esetenként. Különösen névrokonom, egy bizonyos Wagner nevű komponista operáinál használják, aki megírta Siegfried címen a nagy francia forradalmat, a havasi kürtökkel, mert ez az egész zendülés jóformán havasokon játszódott le. Hőse ez a Siegfried nevű, aki sérthetetlen, és a vezetékneve Gessler úr. Ennek az öreg artistának a fejéről saját fia lelőtt egy egész pakli kártyát... Mert az ügy összefüggött a kártyázással, sőt a dominóval és a rulettel is... Ezért nevezték el az egyes kártyalapokat, az opera és a lázadás alapján Tell Vilmosnak, zöld alsónak és a bátor kisfiúcskát ultimónak, ami egy makkhetes. Itt jön aztán a nő, Szibillnek hívják, de ha ezt kérdezik, hattyú lesz, és ebben az állapotban énekel. Sekszpir karnagy úr, akitől sok jópofa bemondást tudok, erről a nőről mondta, hogy "Mi újság. Asszony a neved." - Nagyot csuklott, és részegségében közel volt az ájuláshoz. - Amint látja, uram, operákkal, világtörténelemmel és szerencsejátékokkal éppen eleget foglalkoztam. Igyunk valamit szerintem.
------------------------------
Belépés előtt kéretik a vágyakat letörölni!
Kerékpárokat a kapu alá behozni, vagy azokat
onnan ellopni nem tilos, de nincs semmi értelme!
(Wagner úr álma szerint - többek között - ez áll a túlvilág kapuján)
Az viszont, hogy aztán mi történt a magyar irodalom egyik iró-zsenijével a második VH-ban, már egyáltalán nem vicces.
Mindenesetre bemásolok ide néhány idézetet.
A Piszkos Fred közbelép - ből:
Sajnos a legsúlyosabb kellemetlenségek sem győzhették meg arról, hogy ez a világ nem a hozzá hasonló buzgó és derűs egyének közössége. Ismerősei, ha észreveszik (és ez is előfordul), így üdvözlik már messziről: "Na, mi újság, Wagner úr?!" Mire ő kissé felületes szórakozottsággal csak éppen jelzi a választ: "Adj Isten magának is! Hol voltam ennyi ideig, hogy nem látott?" Ugyanis állandóan olyan részeg volt, amilyen részeg emberek csak a legritkábban fordulnak elő ezen a világon, és így általában azt se tudta, honnan jött, hova megy, úgyhogy minden felvilágosításért hálás volt. Leghívebben az fejezte ki gyermeki kedélyét, hogy a parkokból, ahol csak a legrövidebb ideig is lakott, friss virágot lopott a gomblyuka számára, és a régit zsebre tette. Minden zsebe tele volt virággal. És lelki színvakságát revelláló mámorában, egy állandóan heveny alkoholmérgezés korlátlan emberszeretetétől túláradva harsogott mindenkire, messziről kalapját lengetve: "Na, mi újság!? Mi újság?"
------------------------------
- A nagy zeneszerzőhöz igen sok közöm van. Apám egy vándor operatársulat zenekaránál működött évekig.
- Mit játszott az öregúr?
- Lóversenyt. Amit a zenekarnál keresett, azt eljátszotta a lóversenyen. Különben a zenekar hanghordozását jelentette. Ő vitte a hangműszereket a színházhoz. Amikor odakerült, csak csellószólista volt. Később már két csellót bíztak rá. És rábízták a havasi kürtöt is esetenként. Különösen névrokonom, egy bizonyos Wagner nevű komponista operáinál használják, aki megírta Siegfried címen a nagy francia forradalmat, a havasi kürtökkel, mert ez az egész zendülés jóformán havasokon játszódott le. Hőse ez a Siegfried nevű, aki sérthetetlen, és a vezetékneve Gessler úr. Ennek az öreg artistának a fejéről saját fia lelőtt egy egész pakli kártyát... Mert az ügy összefüggött a kártyázással, sőt a dominóval és a rulettel is... Ezért nevezték el az egyes kártyalapokat, az opera és a lázadás alapján Tell Vilmosnak, zöld alsónak és a bátor kisfiúcskát ultimónak, ami egy makkhetes. Itt jön aztán a nő, Szibillnek hívják, de ha ezt kérdezik, hattyú lesz, és ebben az állapotban énekel. Sekszpir karnagy úr, akitől sok jópofa bemondást tudok, erről a nőről mondta, hogy "Mi újság. Asszony a neved." - Nagyot csuklott, és részegségében közel volt az ájuláshoz. - Amint látja, uram, operákkal, világtörténelemmel és szerencsejátékokkal éppen eleget foglalkoztam. Igyunk valamit szerintem.
------------------------------
Belépés előtt kéretik a vágyakat letörölni!
Kerékpárokat a kapu alá behozni, vagy azokat
onnan ellopni nem tilos, de nincs semmi értelme!
(Wagner úr álma szerint - többek között - ez áll a túlvilág kapuján)
Wednesday, April 20, 2005
Csak hírek!
Öcsi 3 és fél éves. Jeruzsálemben lakik, nagyon érdekesen látja a világot, és ezt el is szereti mesélni. Szerinte például I-sten azért vezette ki a zsidó népet Egyiptomból, hogy aztán azok repülővel Budapestre utazhassanak a nagymamájukhoz. Öcsi állitja, hogy ezt az óvónéni mondta neki.
Öcsi este, lefekvés előtt néha megnézhet egy mesét. Egy szép napon épp Móka Miki került sorra, úgy is, mint Zsebtévé. Öcsi szó nélkül, igen komolyan és elmerülve nézte Móka Mikit, Hakapeszi Makit, Hiszékeny urat és a Mesemondó lányt. Mikor azonban vége lett, és Anyukája megpróbálta ágyba terelni, keserves sírasra fakadt, és krokodilkönnyekkel küszködve, magából kikelve igy szólt:
- De ez nem is mese volt, csak hírek!
Öcsi este, lefekvés előtt néha megnézhet egy mesét. Egy szép napon épp Móka Miki került sorra, úgy is, mint Zsebtévé. Öcsi szó nélkül, igen komolyan és elmerülve nézte Móka Mikit, Hakapeszi Makit, Hiszékeny urat és a Mesemondó lányt. Mikor azonban vége lett, és Anyukája megpróbálta ágyba terelni, keserves sírasra fakadt, és krokodilkönnyekkel küszködve, magából kikelve igy szólt:
- De ez nem is mese volt, csak hírek!
Tuesday, April 12, 2005
Hungarian joke!
I know that many of my friends who do not speak the beautiful Hungarian language, are clueless regarding this phenomenon. I personally think the language is amazing. But I'll have to admit: it must be hard to comprihend for those not lucky enough to have it as their mother tongue. Let me express my sympathy with this little story (after this introduction the story itself looks really short... I do this all the time... anyway, here it comes):
When G-d gave out the languages to the nations, they came up to Him one by one, and all were given the language that suited them the most. The hungarians however came too late and there were no languages left.
- How should we speak then?! - they cried out to G-d despairingly.
- However you want - said G-d.
And it was so.
When G-d gave out the languages to the nations, they came up to Him one by one, and all were given the language that suited them the most. The hungarians however came too late and there were no languages left.
- How should we speak then?! - they cried out to G-d despairingly.
- However you want - said G-d.
And it was so.
Wednesday, April 06, 2005
Funnies
Well, okay, these are not mine. I just gather them from all over. This first one for example comes from my friend, Avri. Check out his blog for a good kick (see link above)!
It was a stifling hot day and a man fainted in the middle of a busy intersection. Traffic quickly piled up in all directions while a woman rushed to help him. When she knelt down to loosen his collar, a man emerged from the crowd, pushed her aside and said:
“It's all right honey, I've had a course in first aid.”
The woman stood up and watched as he took the ill man's pulse and prepared to administer artificial respiration. At this point she tapped him on the shoulder and said:
“When you get to the part about calling a doctor, I'm already here.”
Two hydrogen atoms walk into a bar. One says, "I've lost
my electron." The other says, "Are you sure?" The first
replies, "Yes, I'm positive."
Two antennas meet on a roof, fall in love and get
married. The ceremony wasn't much, but the reception was
excellent.
Two cannibals are eating a clown. One says to the other:
"Does this taste funny to you?"
Two termites walk into a bar. One asks, "Is the bar
tender here?"
"Where do kings keep their armies?"
"In their sleevies."
It was a stifling hot day and a man fainted in the middle of a busy intersection. Traffic quickly piled up in all directions while a woman rushed to help him. When she knelt down to loosen his collar, a man emerged from the crowd, pushed her aside and said:
“It's all right honey, I've had a course in first aid.”
The woman stood up and watched as he took the ill man's pulse and prepared to administer artificial respiration. At this point she tapped him on the shoulder and said:
“When you get to the part about calling a doctor, I'm already here.”
Two hydrogen atoms walk into a bar. One says, "I've lost
my electron." The other says, "Are you sure?" The first
replies, "Yes, I'm positive."
Two antennas meet on a roof, fall in love and get
married. The ceremony wasn't much, but the reception was
excellent.
Two cannibals are eating a clown. One says to the other:
"Does this taste funny to you?"
Two termites walk into a bar. One asks, "Is the bar
tender here?"
"Where do kings keep their armies?"
"In their sleevies."
Sunday, April 03, 2005
Mondatok
Ezeket is a netről válogattam...
Ha nem is minden arany, ami fénylik, de mindenesetre tartalmaz szabad elektronokat.
Az élet az ábrándozás megrontója.
Én nem lehetek pesszimista... nekem az úgy se menne...
Az alkohol öl, butít, és savakkal aldehideket képez.
Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.
Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.
Én valahogy úgy vagyok a férfiakkal, mint a zsiráfokkal... Tetszik, tetszik, de otthonra azért nem kéne.
Mindenre tudok magyarázatot találni, legfeljebb nem stimmel.
Van aki füvezik, van aki fázik...
Milyen fejfedőt viselnek az újszülöttek? - Cumi süveget!
Mi az, ugat és futballozik?- Labdarúgó EB.
Ha nem is minden arany, ami fénylik, de mindenesetre tartalmaz szabad elektronokat.
Az élet az ábrándozás megrontója.
Én nem lehetek pesszimista... nekem az úgy se menne...
Az alkohol öl, butít, és savakkal aldehideket képez.
Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.
Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.
Én valahogy úgy vagyok a férfiakkal, mint a zsiráfokkal... Tetszik, tetszik, de otthonra azért nem kéne.
Mindenre tudok magyarázatot találni, legfeljebb nem stimmel.
Van aki füvezik, van aki fázik...
Milyen fejfedőt viselnek az újszülöttek? - Cumi süveget!
Mi az, ugat és futballozik?- Labdarúgó EB.
Thursday, March 24, 2005
Viccek
Ezek persze nem a sajátjaim. E-mailekből és a netről rakosgatom be a jobbakat.
Egy partin:
- Ön pszichológus?
- Miért kérdi?
- Ön pszichológus.
Ha a cápa a tenyeredbõl eszik, a lábadból is fog.
Két szõke beszélget:
- Ma voltam terhességi teszten.
- És nehezek voltak a kérdések?
Szõke nõ egy szórakozóhelyen egy sráccal beszélget:
- Te milyen kocsival jöttél?
- Busszal jöttem.
- Van buszod?
Szõke és barna nõ autóznak. Egyszercsak megáll az autó, szőke kérdezi a baratnõjét:
- Miért álltunk meg?
- Kifogyott a benzin!
- De okos vagy! Én biztos nem vettem volna észre, és tovább vezetek!
Megy a szõke nõ az utcán, és meglát egy banánhéjat:
- A francba, már megint el fogok esni!
Egy sétáló manust megállít az utcán egy ember:
- Elnézést, megmondaná, hogy hogyan jutok el a postára?
- Az attól függ. Kocsival van?
- Nem.
- Akkor gyalog.
Utcán:
- Ne haragudjon, az állomást keresem.
- Nem haragszom, keresse nyugodtan.
És megint az utcán (variációk egy témára):
- Elnézést, hogy jutok el a zeneakadémiára?
- Gyakorlás, rengeteg gyakorlás...
Hogyan gyártsunk házilag mûanyagot?
1. Vegyünk tíz csomag sósrudat (ropit).
2. Adjunk hozzá 1 liter vizet.
3. Fõzzük 1 órán keresztül, majd szurjük le a levét, a fennmaradó ropimasszát dobjuk ki, arra már nem lesz szükség.
4. A lébe tegyünk egy félkilós polipot, majd fõzzük ismét 1 órán keresztül.
5. Szûrjük le újra és máris készen van a polip-ropilén.
Egyszer, véletlenül, egy nõi agysejt egy férfi koponyájában kötött ki. Egy darabig üldögélt a sötétben, aztán bátortalanul megszólalt:
- Halló! Van itt valaki?
Néma csend. Megpróbálta kicsit hangosabban:
- Halló!! Van itt valaki?!
Megint semmi. Ekkor már pánikba esett, és elkezdett kiabálni:
- Halló! Válaszoljon már valaki!!!
Ekkor, nagyon halkan, távolról hangokat hallott, amik ezt kiabálták:
- Hahó... Mindannyian itt vagyunk lent...
Mi történt miután Micsurin keresztezte a poloskát a szentjánosbogárral?
- Moszkva fényárban úszott.
Hogy végzõdik az orosz népmese?
- Aki nem hiszi, annak utánajárunk!
Egy pasas begipszelt lábbal horgászik a folyóparton. Arra megy egy másik horgász, kérdi:
- Harapnak a halak?
- Nem, csak elestem.
- Hogy hívják az elefántok társadalmi krízisét?
- Ormányválság.
- Kapható a "Férfimunka a háztartásban" címû könyv?
- Sajnos, nem. Mesekönyvet egyáltalán nem tartunk.
- Miben hasonlít a hegyi pásztor és a sziklamászó?
- Mindkettõ marhára vigyáz a hegyen!
Egy partin:
- Ön pszichológus?
- Miért kérdi?
- Ön pszichológus.
Ha a cápa a tenyeredbõl eszik, a lábadból is fog.
Két szõke beszélget:
- Ma voltam terhességi teszten.
- És nehezek voltak a kérdések?
Szõke nõ egy szórakozóhelyen egy sráccal beszélget:
- Te milyen kocsival jöttél?
- Busszal jöttem.
- Van buszod?
Szõke és barna nõ autóznak. Egyszercsak megáll az autó, szőke kérdezi a baratnõjét:
- Miért álltunk meg?
- Kifogyott a benzin!
- De okos vagy! Én biztos nem vettem volna észre, és tovább vezetek!
Megy a szõke nõ az utcán, és meglát egy banánhéjat:
- A francba, már megint el fogok esni!
Egy sétáló manust megállít az utcán egy ember:
- Elnézést, megmondaná, hogy hogyan jutok el a postára?
- Az attól függ. Kocsival van?
- Nem.
- Akkor gyalog.
Utcán:
- Ne haragudjon, az állomást keresem.
- Nem haragszom, keresse nyugodtan.
És megint az utcán (variációk egy témára):
- Elnézést, hogy jutok el a zeneakadémiára?
- Gyakorlás, rengeteg gyakorlás...
Hogyan gyártsunk házilag mûanyagot?
1. Vegyünk tíz csomag sósrudat (ropit).
2. Adjunk hozzá 1 liter vizet.
3. Fõzzük 1 órán keresztül, majd szurjük le a levét, a fennmaradó ropimasszát dobjuk ki, arra már nem lesz szükség.
4. A lébe tegyünk egy félkilós polipot, majd fõzzük ismét 1 órán keresztül.
5. Szûrjük le újra és máris készen van a polip-ropilén.
Egyszer, véletlenül, egy nõi agysejt egy férfi koponyájában kötött ki. Egy darabig üldögélt a sötétben, aztán bátortalanul megszólalt:
- Halló! Van itt valaki?
Néma csend. Megpróbálta kicsit hangosabban:
- Halló!! Van itt valaki?!
Megint semmi. Ekkor már pánikba esett, és elkezdett kiabálni:
- Halló! Válaszoljon már valaki!!!
Ekkor, nagyon halkan, távolról hangokat hallott, amik ezt kiabálták:
- Hahó... Mindannyian itt vagyunk lent...
Mi történt miután Micsurin keresztezte a poloskát a szentjánosbogárral?
- Moszkva fényárban úszott.
Hogy végzõdik az orosz népmese?
- Aki nem hiszi, annak utánajárunk!
Egy pasas begipszelt lábbal horgászik a folyóparton. Arra megy egy másik horgász, kérdi:
- Harapnak a halak?
- Nem, csak elestem.
- Hogy hívják az elefántok társadalmi krízisét?
- Ormányválság.
- Kapható a "Férfimunka a háztartásban" címû könyv?
- Sajnos, nem. Mesekönyvet egyáltalán nem tartunk.
- Miben hasonlít a hegyi pásztor és a sziklamászó?
- Mindkettõ marhára vigyáz a hegyen!
Wednesday, March 23, 2005
Tutti-frutti és társai bűnszövetkezet
Ez egy borzalom. És én ebben önként részt veszek. Sőt, még fizetek is érte! Ma reggel (na jó, hogy ne túlozzak, úgy dél körül) elindultam purimi slahmónesznek való után nézni. Hát, mondhatom, el is nézelődtem egy darabig... pedig úgy terveztem, bemegyek az első édességboltba és 5 percen belül letudom az egészet. Persze, ha kis önkritikám lett volna, erre nem is gondolok, mert ugyebár ki hallott már olyan nőről, aki 5 vagy annál kevesebb perc alatt bármit is meg tud vásárolni. Állok tehát az édességboltban, és ide-oda kapkodom a fejem a sok egészségtelenség között. Az emberek kosárszámra veszik a mindenféle csokikat, cukrokat, minden színben, méretben és kiszerelésben. Eleinte józanul rendszerezni próbáltam, kinek is veszek, mennyire lesz szükségem. De egy idő után elvesztettem a fonalat és vadul pakolni kezdtem a kosaramba azokat az édi kis sütiket, cuki kis szőlőléket, csokival bevont nápolyikat (ezzel amúgy igenis jó üzletet kötöttem, 1 sékel volt darabja!), ja, és az a csoki is olyan finom... de a tutti-fruttinál zavarba jöttem. Ami sok, az sok! Utálom a tutti-fruttit. Ehetetlenül édes, beleragad az ember fogába (itt említeném meg a `fogzománc` és `ph érték` kulcsszavakat), és tele van mesterséges színezekkel meg ki tudja még micsoda mérgekkel (egy darab féldekás tutti-frutti legalább 8 féle E-t tartalmaz!). Viszont jól néz ki, az ajándekcsomag pedig sokkal nagyobbnak látszik, ha a celofánt kitöltöm vele... Nomármost, tehetném fel a kérdést önmagamnak, Edikém, te vajon örülnél-e egy fél kilónyi, tutti-fruttival gazdagon megszórt, színes, tápértékében a ciánkálihoz fogható csomagocskának? Oké, rendben, megadtam magam. Nem és nem és nem. Tutti-fruttit márpedig nem veszek. Uff.
Átugrom inkább oda szembe, ott olyan kis helyes kosárkák, ajándékszatyrok, csomagolópapírok és szalagok vannak...
Nem mintha mentegetőzni akarnék, de javamra szóljon, hogy néhany csomagban gyümölcs (igaz, nem organikus) és teljes kiőrlésű lisztből készült cukormentes süti is lesz.
Átugrom inkább oda szembe, ott olyan kis helyes kosárkák, ajándékszatyrok, csomagolópapírok és szalagok vannak...
Nem mintha mentegetőzni akarnék, de javamra szóljon, hogy néhany csomagban gyümölcs (igaz, nem organikus) és teljes kiőrlésű lisztből készült cukormentes süti is lesz.
Purim
Ezt a Szombathelyi Hitkozseg hirlevelebe, a Szombati Naplo-ba irtam.
Ádár hónap 14.-én ünnepeljük Purimot. Purim nagyon kedves és vidám ünnep – és nagyon fontos és mély értelmű ünnep is. Jom Kippurim, az engesztelés ünnepének nagyságát és fontosságát aligha kell bizonygatni – még a legkevésbé vallásos zsidó közösségekben is megemlékeznek róla valamilyen formában. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy egy magyarázat szerint Purim ünnepe még ennél is fontosabb. A ’kippurim’ szó ugyanis olvasható úgy is: ’k-Purim’, ami annyit jelent: mint Purim. Ez arra utal, hogy az engeszetlés napjának szentsége Purim ünnephez fogható – ebből következtethetünk Purim kivételes nagyságára és fontosságára.
Purimkor olvassuk Eszter könyvét (Megilat Eszter), melynek története egyben az ünnep eredete is. Itt olvashatunk a történelem első híres pogromjáról, a nyílt antiszemitizmus első megnyilvánulásáról. Ahasvéros király uralkodásának idején ugyanis egy magasrangú miniszternek, Hámánnak, szemet szúrtak a hatalmas birodalomban élő zsidók, és meggyőzte a királyt, hogy írtsa ki, semmisítse meg a teljes zsidó népet. Hámánnak nem volt nehéz dolga, hiszen Ahasvéros, Salamon királlyal ellentétben nem éppen bölcsességéről volt híres. Inkább amolyan báb-uralkodónak tűnik, akit legfőképp a hónapokig tartó mulatozások és a rengeteg felesége érdekelt.
A mellette élni kényszerülő asszonyok egyike volt egy zsidó lány, Eszter. Amikor Eszter tudomást szerzett Hámán vérszomjas tervéről, nem esett kétségbe. Megértette, hogy ’egységben az erő’, hogy a zsidó népnek csak akkor van esélye a túlélésre, ha a széthúzás helyett összefognak és egységet alkotnak. Böjtre és megtérésre szólította fel a zsidókat, ő maga is ugyanezt tette, és az ő közbenjárásának köszönhető, hogy Ahasvéros végül megváltoztatta politikáját, és a teljes zsidó nép helyett a gonosz Hámánt ölette meg. Eszter könyve természetesen sokkal részletesebb és tartalmasabb ennél a dióhéjnyi összefoglalónál; a tanulság egy része, az üzenet, amely a mai napig is aktuális, azonban ennyiből is megérthető: antiszemiták mindig voltak, vannak és lesznek, és hiába próbálunk beolvadni, elbújni, vagy tudomást sem venni róla, az oktalan gyűlölet mindig utat talál, ha akar. Ezért mindennél fontosabb az, hogy összetartsunk, ahelyett, hogy megtagadjuk saját gyökereinket, vagy egymást becsméreljük. Nem véletlen, hogy a Purim előtti szombat Sabbat Zahor, azaz az emlékezés szombatja, amikor is a hetiszakasz utolsó részeként azt a fejezetet olvassuk fel a Tórából (Dvarim, V. Móz. 25:17-18), amely Amalék gonoszságára és az emlékezás fontosságára figyelmeztet.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy nekünk, zsidóknak, folyton sírnunk és félnünk kell, mert minket senki sem szeret, hiszen ez korántsem így van – csak annyit, hogy tisztában kell lennünk a helyünkkel és szerepünkkel a világban, ahol élünk.
Purimkor is minden okunk megvan a vidámságra, hiszen az Ö-rökkévaló segítségével megmenekültünk. Az ünnep micvái (kötelességei) közé tartozik a Megila olvasásán kívül a vidám lakomázás (szeuda), a rászorulók segítése (matanot laevjonim), és persze a ’slahmónesz’, a finomságokkal teli ajándékcsomagok küldése.
A gyerekek Purimkor jelmezt, álarcot öltenek. Ez a szokás onnan ered, hogy I-sten neve egyszer sem fordul elő a Megilában, úgymond „elrejtette az arcát” – ennek ellenére semmi okunk kételkedni abban, hogy a zsidó nép csodálatos megmenekülése az Ő segítségével történt.
Itt, Jeruzsálemben természetesen hetekkel előbb megjelennek a jelmezeket és édességeket, ajándékcsomagokat, celofánt, szalagokat és egyéb kellékeket árusító standok. Mint mindenütt a világon az épp aktuális ünnepek előtt, az emberek itt is túl sok pénzt költenek felesleges dolgokra – lám, ebben sem vagyunk kivétel…
Purim előtt néhány nappal, az iskolai és óvodai ünnepségek nyomán megjelennek az utcákon a csapatostul vonuló medvék, katonák, zsonglőrök, virágszálak, bohócok és királylányok. De nem feltétlenül kell ezért e kedves látványért Jeruzsálemig utazni. Hiszen Magyarországon is sok hitközség rendez ilyenkor bált, összejövetelt… jó mulatást!
Ádár hónap 14.-én ünnepeljük Purimot. Purim nagyon kedves és vidám ünnep – és nagyon fontos és mély értelmű ünnep is. Jom Kippurim, az engesztelés ünnepének nagyságát és fontosságát aligha kell bizonygatni – még a legkevésbé vallásos zsidó közösségekben is megemlékeznek róla valamilyen formában. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy egy magyarázat szerint Purim ünnepe még ennél is fontosabb. A ’kippurim’ szó ugyanis olvasható úgy is: ’k-Purim’, ami annyit jelent: mint Purim. Ez arra utal, hogy az engeszetlés napjának szentsége Purim ünnephez fogható – ebből következtethetünk Purim kivételes nagyságára és fontosságára.
Purimkor olvassuk Eszter könyvét (Megilat Eszter), melynek története egyben az ünnep eredete is. Itt olvashatunk a történelem első híres pogromjáról, a nyílt antiszemitizmus első megnyilvánulásáról. Ahasvéros király uralkodásának idején ugyanis egy magasrangú miniszternek, Hámánnak, szemet szúrtak a hatalmas birodalomban élő zsidók, és meggyőzte a királyt, hogy írtsa ki, semmisítse meg a teljes zsidó népet. Hámánnak nem volt nehéz dolga, hiszen Ahasvéros, Salamon királlyal ellentétben nem éppen bölcsességéről volt híres. Inkább amolyan báb-uralkodónak tűnik, akit legfőképp a hónapokig tartó mulatozások és a rengeteg felesége érdekelt.
A mellette élni kényszerülő asszonyok egyike volt egy zsidó lány, Eszter. Amikor Eszter tudomást szerzett Hámán vérszomjas tervéről, nem esett kétségbe. Megértette, hogy ’egységben az erő’, hogy a zsidó népnek csak akkor van esélye a túlélésre, ha a széthúzás helyett összefognak és egységet alkotnak. Böjtre és megtérésre szólította fel a zsidókat, ő maga is ugyanezt tette, és az ő közbenjárásának köszönhető, hogy Ahasvéros végül megváltoztatta politikáját, és a teljes zsidó nép helyett a gonosz Hámánt ölette meg. Eszter könyve természetesen sokkal részletesebb és tartalmasabb ennél a dióhéjnyi összefoglalónál; a tanulság egy része, az üzenet, amely a mai napig is aktuális, azonban ennyiből is megérthető: antiszemiták mindig voltak, vannak és lesznek, és hiába próbálunk beolvadni, elbújni, vagy tudomást sem venni róla, az oktalan gyűlölet mindig utat talál, ha akar. Ezért mindennél fontosabb az, hogy összetartsunk, ahelyett, hogy megtagadjuk saját gyökereinket, vagy egymást becsméreljük. Nem véletlen, hogy a Purim előtti szombat Sabbat Zahor, azaz az emlékezés szombatja, amikor is a hetiszakasz utolsó részeként azt a fejezetet olvassuk fel a Tórából (Dvarim, V. Móz. 25:17-18), amely Amalék gonoszságára és az emlékezás fontosságára figyelmeztet.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy nekünk, zsidóknak, folyton sírnunk és félnünk kell, mert minket senki sem szeret, hiszen ez korántsem így van – csak annyit, hogy tisztában kell lennünk a helyünkkel és szerepünkkel a világban, ahol élünk.
Purimkor is minden okunk megvan a vidámságra, hiszen az Ö-rökkévaló segítségével megmenekültünk. Az ünnep micvái (kötelességei) közé tartozik a Megila olvasásán kívül a vidám lakomázás (szeuda), a rászorulók segítése (matanot laevjonim), és persze a ’slahmónesz’, a finomságokkal teli ajándékcsomagok küldése.
A gyerekek Purimkor jelmezt, álarcot öltenek. Ez a szokás onnan ered, hogy I-sten neve egyszer sem fordul elő a Megilában, úgymond „elrejtette az arcát” – ennek ellenére semmi okunk kételkedni abban, hogy a zsidó nép csodálatos megmenekülése az Ő segítségével történt.
Itt, Jeruzsálemben természetesen hetekkel előbb megjelennek a jelmezeket és édességeket, ajándékcsomagokat, celofánt, szalagokat és egyéb kellékeket árusító standok. Mint mindenütt a világon az épp aktuális ünnepek előtt, az emberek itt is túl sok pénzt költenek felesleges dolgokra – lám, ebben sem vagyunk kivétel…
Purim előtt néhány nappal, az iskolai és óvodai ünnepségek nyomán megjelennek az utcákon a csapatostul vonuló medvék, katonák, zsonglőrök, virágszálak, bohócok és királylányok. De nem feltétlenül kell ezért e kedves látványért Jeruzsálemig utazni. Hiszen Magyarországon is sok hitközség rendez ilyenkor bált, összejövetelt… jó mulatást!
Sunday, March 13, 2005
Jambalaya / a történet magyarul
Tessék, itt van életem elso dala! Akkoriból ismerem, mikor engem még senki se ismert... hja, a boldog idők, ott bent a békés félhomályban... És most nem nevetni! A magzatnak igenis van emlékezete - már az anyaméhben is. Bennem ez a Carpenters dal maradt meg leginkább. Anyukám énekelgette ezt a hetvenes évek derekán, talán még Lipcseben, ahol édes hármasban játszottunk annak idején. Bár ebben az időben jómagam még a zenekar legkevésbé aktív tagja voltam, volt, aki azt sem tudta, ott vagyok egyáltalán (elbújtam jól). Csak később lett nagyobb szerepem, no meg nagyobb hangom. A dal angol szövege az előző fejezetben olvasható, aztán majd kreálok egy magyar forditást is. A linken pedig ki-ki találhat kedvére valót, további szövegeket, kottákat, stb.
Szóval, a Bayou... egy igen különleges (és iszapos-krokodilos, halászós) vidék az USA-beli Lousiana állam déli részén.
A helyi kultúra tulajdonképpen egy nagy egyveleg; a karibi, francia, afrikai, "fehér", és indián lakosok mind-mind beadták a közösbe a saját szokásaikat, nyelvüket, konyhájukat, stb. A vidék nyelve amúgy az amerikai (sőt, déli) angol egy dialektusa, a "creol", ami néha angolnak hallatszik, máskor halandzsának, a rengteteg jövevényszó miatt.
Meg sem próbálom rímekben fordítani...
Jambalaya
(ez egy helyi ételkülönlegesség - rizs, zöldség, hal, ilyesmi)
Good-bye Joe, he gotta go, me oh my oh
(viszlát Joe, mennie kell már, hajjajj)
He gotta go-pole the pirogue down the bayou
(ki kell, hogy kösse a halászbárkáját a bayou-n)
His Yvonne the sweetest one, me oh my oh
(Yvonne a kedvese, hajjajj)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)
Thibodaux, Fontaineaux the place is buzzin'
(helységnevek - zsong a vidék)
A Kin-folk come to see Yvonne by the dozen
(Yvonne-t csapatostul látogatja a rokonság)
Dress in style they go hog wild, me oh my oh
(divatos öltözékben vadul ölelkeznek hajjajj)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)
(*) Jambalaya and a crawfish pie and fillet gumbo
(ételek nevei)
Cause tonight, I'm gonna see my ma cher a mi-o
(mert ma este találkám van a kedvesemmel)
Pick guitar, fill fruit far and be gay-o
(pengesd a gitárt, töltsd tele a gyümölcskosarat és légy vidám - ó)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)
Settle down far from town get him a pirogue
(a várostól messze letelepedve kéne neki egy halászbárka)
And he'll catch all the fish in the bayou
(hogy kifogja a bayou minden halát)
Swap his mon to buy Yvonne what she need-o
(megspórolja a pénzt, abból vesz Yvonnak, amire szüksége van - ó)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)
Felettébb magasröptű, ugye?
Szóval, a Bayou... egy igen különleges (és iszapos-krokodilos, halászós) vidék az USA-beli Lousiana állam déli részén.
A helyi kultúra tulajdonképpen egy nagy egyveleg; a karibi, francia, afrikai, "fehér", és indián lakosok mind-mind beadták a közösbe a saját szokásaikat, nyelvüket, konyhájukat, stb. A vidék nyelve amúgy az amerikai (sőt, déli) angol egy dialektusa, a "creol", ami néha angolnak hallatszik, máskor halandzsának, a rengteteg jövevényszó miatt.
Meg sem próbálom rímekben fordítani...
Jambalaya
(ez egy helyi ételkülönlegesség - rizs, zöldség, hal, ilyesmi)
Good-bye Joe, he gotta go, me oh my oh
(viszlát Joe, mennie kell már, hajjajj)
He gotta go-pole the pirogue down the bayou
(ki kell, hogy kösse a halászbárkáját a bayou-n)
His Yvonne the sweetest one, me oh my oh
(Yvonne a kedvese, hajjajj)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)
Thibodaux, Fontaineaux the place is buzzin'
(helységnevek - zsong a vidék)
A Kin-folk come to see Yvonne by the dozen
(Yvonne-t csapatostul látogatja a rokonság)
Dress in style they go hog wild, me oh my oh
(divatos öltözékben vadul ölelkeznek hajjajj)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)
(*) Jambalaya and a crawfish pie and fillet gumbo
(ételek nevei)
Cause tonight, I'm gonna see my ma cher a mi-o
(mert ma este találkám van a kedvesemmel)
Pick guitar, fill fruit far and be gay-o
(pengesd a gitárt, töltsd tele a gyümölcskosarat és légy vidám - ó)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)
Settle down far from town get him a pirogue
(a várostól messze letelepedve kéne neki egy halászbárka)
And he'll catch all the fish in the bayou
(hogy kifogja a bayou minden halát)
Swap his mon to buy Yvonne what she need-o
(megspórolja a pénzt, abból vesz Yvonnak, amire szüksége van - ó)
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(a mindenit, de jó lesz a bayou-n)
Felettébb magasröptű, ugye?
Wednesday, March 09, 2005
Jambalaya / my first memory
Yes! Infants can have some kind of an internal memory from a very young age, even as early as in their mother`s womb. This is not only some mystical or spiritual approach but rather a medical fact.
Anyway, here comes my very first memory! When my Mom was pregnant with me, she would sing this song a lot. Quite a funny one, isn`t it? The words might not make much sense to those not familiar with the Bayou (I personally thought most of it was baloney before I had an American friend explain it to me - and thanks to the same ever so dear friend the words are here now), but I`ll try to translate it into Hungarian anyhow. That will be even funnier...
The song is well known by the Carpenters. Here is Richard Carpenter`s introduction:
JAMBALAYA (On The Bayou)
Music and Lyrics by Hank Williams
This Hank Williams classic, introduced in 1952, peaked at #1 on the country chart by Williams himself, and at #3 on the pop chart, by Jo Stafford. The rhythm track to our version was recorded in 1972, and put aside. We completed this track in early 1973, for inclusion in our upcoming Now & Then album. This turned out to be a blessing in disguise as A&M’s affiliates in Japan, England and Holland culled it as a single and it performed extremely well. In Holland, a bit to our surprise, it became our biggest hit ever.
Jambalaya
Good-bye Joe, he gotta go, me oh my oh
He gotta go-pole the pirogue down the bayou
His Yvonne the sweetest one, me oh my oh
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
Thibodaux, Fontaineaux the place is buzzin'
A Kin-folk come to see Yvonne by the dozen
Dress in style the go hog wild, me oh my oh
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(*) Jambalaya and a crawfish pie and fillet gumbo
Cause tonight, I'm gonna see my ma cher a mi-o
Pick guitar, fill fruit far and be gay-o
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
Settle down far from town get him a pirogue
And he'll catch all the fish in the bayou
Swap his mon to buy Yvonne what she need-o
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
Anyway, here comes my very first memory! When my Mom was pregnant with me, she would sing this song a lot. Quite a funny one, isn`t it? The words might not make much sense to those not familiar with the Bayou (I personally thought most of it was baloney before I had an American friend explain it to me - and thanks to the same ever so dear friend the words are here now), but I`ll try to translate it into Hungarian anyhow. That will be even funnier...
The song is well known by the Carpenters. Here is Richard Carpenter`s introduction:
JAMBALAYA (On The Bayou)
Music and Lyrics by Hank Williams
This Hank Williams classic, introduced in 1952, peaked at #1 on the country chart by Williams himself, and at #3 on the pop chart, by Jo Stafford. The rhythm track to our version was recorded in 1972, and put aside. We completed this track in early 1973, for inclusion in our upcoming Now & Then album. This turned out to be a blessing in disguise as A&M’s affiliates in Japan, England and Holland culled it as a single and it performed extremely well. In Holland, a bit to our surprise, it became our biggest hit ever.
Jambalaya
Good-bye Joe, he gotta go, me oh my oh
He gotta go-pole the pirogue down the bayou
His Yvonne the sweetest one, me oh my oh
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
Thibodaux, Fontaineaux the place is buzzin'
A Kin-folk come to see Yvonne by the dozen
Dress in style the go hog wild, me oh my oh
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
(*) Jambalaya and a crawfish pie and fillet gumbo
Cause tonight, I'm gonna see my ma cher a mi-o
Pick guitar, fill fruit far and be gay-o
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
Settle down far from town get him a pirogue
And he'll catch all the fish in the bayou
Swap his mon to buy Yvonne what she need-o
Son of a gun, we'll have big fun on the bayou
Sunday, February 20, 2005
For english speakers
Dear friends,
how exciting, isn`t it, to have a blog, whatever it may be! Not quite sure what i`m doing yet, but hold on... and more will soon follow!
how exciting, isn`t it, to have a blog, whatever it may be! Not quite sure what i`m doing yet, but hold on... and more will soon follow!
Hu de izgi...
... gépesített alakulattá válok magam is immár, ahogy arra egyszer annak idején Masszi Feri (aki művészettörténet tanár volt a gimiben) mutatott rá igen bölcsen és találóan, pedig akkor még csak autót vezetni tanultam, most meg már... hja, az éter hullámlovasai közé lépek ezennel... ezzel a bloggal, bármi is legyen az. Meglátjuk, mi lesz belőle.
Subscribe to:
Posts (Atom)