Chelm új bölcsei és a politika

Chelm zsidói sok nemzedék óta híresek a bölcsességükről. Mert a chelmiek mindenre találnak megoldást, legfeljebb a szokásostól kicsit másképp.
A chelmiek bölcsessege nem torténelem. Hanem egy ma is élő legenda. Nézzünk csak körül... pl. Izraelben, a napokban.
Ma ebéd közben akadt a kezembe egy amolyan (amilyen) leginkább krumplipucoló papírként használatos hirdetési újsag stilusu füzetke, aminek szemtelenül pazarló 36 oldalából 35 igazán szót sem érdemel, viszont a
"Hogyan tévesztették meg az ellenséget a chelmi bölcsek"
(How the wise men of Chelm defeated their enemy) című írásnál kishíján a torkomon akadt a gourmet krumplipüre. Be is fordítom ide izibe'. Íme:

Chelmben új elnököt választottak. A sok ellenségre való tekinetettel az új vezetőnek nagyon keménynek és szívósnak kellett lennie, annál is inkább, mert a chelmieknek még a barátai is az ellensegeik barátai voltak valójában.
Az új elnök hamarosan össze is állította az új kabinetet, miközben igen bölcsen így gondolkozott: "Olyan kabinetre van szükség, amely nem ért egyet velem. Hiszen ha egyetértunk, az ellenség könnyen átláthatja a szándékainkat, és rögtön tudni fogja, hogy bánjon el velünk. Erről szó se lehet. A kabinet minden egyes tagjának külön véleménye kell, hogy legyen." A kabinet tagjai természetesen nagyon örültek ennek, és nagy örömükben rögtön fel is emelték a saját fizetésüket.
Ezután a kabinet minden tagja elutazott különböző országokba, és tárgyalásokat folytatott különböző politikusokkal, akik mind-mind elmondták a saját taktikájukat az ellenség lóvá tételével kapcsolatban.
Így aztán a bölcs chelmi elnök még bölcsebb lett, aminek következtében rögvest magáévá tette az ellenzéki párt politikáját, azét, amelyikkel az elnökválasztás előtt olyan nagyon látványosan szembehelyezkedett.
A bölcs elnök ezután egy ideig nagy hallgatásba burkolózott, és sokáig csak sejteni lehetett, mi lesz a következő zseniális döntése. Ám egy szép napon az elnök végre beszédet intézett a néphez:
"Az ellenség képtelen, és nem is hajlandó tárgyalni velünk. Meg akarnak ölni mindannyiunkat, és elvenni a földjeinket. De nekem támadt egy mentő ötletem. Az ellenség soha nem veheti el tőlünk a földjeinket, mert egyszeűren nekik fogom adni őket. El sem lehet képzelni, milyen csalódottak és megalázottak lesznek, amikor mindazt, amiért oly sok éve harcolnak, egyszer csak átadom nekik mindenféle ellenállás és harc nélkül."
A kabinet tagjai nagyon örültek ennek a remek döntésnek. "Ez ám a jó ötlet!" - mondták, és újabb fizetésemelést adtak maguknak.

A folytatást meg majd meglátjuk. A kérdés csak az, hogy honnan.