Jó lenne igazán őszinte blogot írni, csak nem nagyon merek. Vagy mi. Vajon miért? Talán mert azt naplónak hívják, amit meg az ember nem feltétlenül tenne fel a netre. Ez maga az öncenzúra. Vagy mi. Titkolózás semmiképp. A hallgatáshoz való jog inkább. Az ember azt tesz fel a netre, amit akar. Se többet, se kevesebbet. Hmmm. Sajna ezzel mindenki így van.
Jó ez azért, hogy az ember kiteheti magát a kirakatba, anélkül, hogy igazán kitenné magát a kirakatba. Ír is meg nem is. Megvan! Ez a Mátyás király szindróma.
Tegnap sárkányt eregetni voltunk a Nagyszénás réten. Nagyon szépséges ott. És végre nagyon jó szél volt, órákig lehetett gyakorolni, amire nem gyakran van alkalom, hiszen vagy hely, vagy idő, vagy szél nincs hozzá. A három tényező együttállása viszonylag ritka. Az érdekes az, hogy azt gondolná az ember, hogy ha már minden ilyen jól összejött, akkor nem is kell más, lehet pihenni, lengeni, szálldosni a szelek szárnyán. Ám ez csak félig igaz.
Vannak ugyanis olyan egyszerűbb, olcsóbb, rövid zsinóros sárkányok, amiknek a felengedéséhez nem kell sem különösebb tudomány, sem egy enyhe fuvallatnál több. Aztán ha megvan, akkor le lehet heverni a fűbe, és nézni a sárkányt, ahogy billeg ide-oda, míg a zsinórja engedi.
Na, hát ez dögunalom.
Ezért vannak a komolyabb, drágább sárkányok. Bonyolultabb szerkezet, komolyabb és hosszabb, erősebb zsinór, magasabbra tud szállni, éppen ezért nehezebb irányítani, sokkal jobban bele tud gabalyodni a fába s miegyébbe, ha beletesszük, és nem mindegy neki, milyen szél fúj. És ez még nem minden. Muszáj vele kanyarodni. Különben leesik, s agyoncsap valakit.
Mi ebből a tanulság? Valami olyasmi, hogy aki szárnyalni vágy, az ne nyavalyogjon, ha sok a kanyar, s fúj a szél.
I read a good blog today. I actually read 2 blogs of the same person, in Hungarian. And I liked them both. I like the his style, and I like the fact that he writes regularly and honestly.
I would kind of like to write more honestly but I don’t dare. Or what. Why? Maybe because writing honestly is called a diary and that is something people don’t necessary post on the net. This is self-censure itself. Or something like this. Not keeping a secret, no. It’s different. More like the individual right not to tell certain things. People post on the net whatever they want. Not more and not less. Hmmm. Unfortunately it is true of everyone.
It is good in a way, that one can show him/herself to the world without really showing him/herself to the world. To write and not to write at the same time.
We’ve been kite flying yesterday, on a beautiful hillside near Budapest. It was amazing. The wind was finally perfect, we could practice for hours, which doesn’t happen too often, as many times a lack of time, lack of wind, or lack of suitable place occurs. To have all three of them is very lucky. It is very interesting. You’d think that once everything is together there’s nothing left to do but to lean back and rest, fly on the wings of the winds. But it ain’t necessarily so.
There are more simple, cheap kites with relatively short lines, which require neither special talent of knowledge, nor more than a gentle breeze in order to fly. Once it is done, you can lay down in the grass and watch your kite swaying in the air as far as the line lets.
Now this is pretty boring.
That’s why there are more serious, more expensive kites. A bit more complicated structure; better, stronger and longer lines, which let it fly higher and can get extremely tangled. These ones need good wind too. And this is not all. These kites must turn and maneuver. Or else they fall and hit someone in the head.
What can we learn from all this? Something like whoever wants to fly high should not complain about the turns and the wind.
No comments:
Post a Comment