A haverom ma nálam héderel. Esetleg fordítva. Miért is ne hallhatnánk ehhez hasonló mondatokat, most, hogy kitört a vakáció. Akár még olyan szájakból is, amelyek ha tudnák, hogy „zsidóul” beszélnek, nem biztos, hogy így mondanák.
A haver (חבר) szót bizonyára mindenki ismeri, használja. A héber szó nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen elsődleges jelentése megfelel annak, ahogyan az a magyar nyelvben is használatos: barát. Egy másik jelentése lehet a „tag” is. Például a „haver kneszet” szóösszetétel parlamenti tagot jelent, ugyanerre a mintára a „haver kibuc” kibuctagot.
Érdekes, hogy ugyanezekből a mássalhangzókból egy férfinév is származik: a Hever. Ez a név ma már nem használatos, ám a szentírási források szerint ez volt Mózes apósának, Jitrónak az egyik neve, valamint így hívták annak a Jaelnek a férjét is, aki a Bírák könyvében olvasható történet szerint megölte Sziszerát, a gonosz kánaánita hadvezért.
A héder (חדר) szó jelentése: szoba. A modern héberben ma is így használatos. Ám a jiddisben van egy másik értelme is. Ha például egy ismerősünk azt mondja, hogy a fia a „héderben” tanul, az nem azt jelenti, hogy a gyermek szobafogságra ítéltetett. Hédernek hívják ugyanis azt a lexikonokban héber elemi iskolaként szereplő intézményt, ahol a zsidó fiúk a szent tudományok alapjait sajátítják el az első lépésektől kezdve. Ezután következik a Jesiva, ahova a már idősebbek járnak, majd a Kollel, ahol a már házas, vagy dolgozó férfiak tanulnak.
Tuesday, June 23, 2009
Sunday, June 21, 2009
Múzeumos éjszaka, biciklis nap / Museum night, bike day
Az elmúlt mozgalmas hét után a hétvége sem volt épp unalmas. Szombat éjjel rengeteg klassz múzeumban voltunk, hiszen múzeumok éjszakája volt. Valami furcsa okból az idén először sikerült részt vennem rajta, és nem bántam meg. Magukon a múzeumokon kívül azt is nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy hol milyen közönség gyűlik össze.
Ma pedig, miután elállt az eső, a Lágymányosi öböl került sorra, természetesen biciklivel. Az útvonalkereső szerint a kitérőkkel együtt kb. 17 km, az oda-vissza mennyi is?
After a busy last week, the weekend was not boring either. Saturday night we went to lost of museums, as it was the Night of Museums. For one ticket you can go all over – and I did. It was very exciting. For some weird reason this was the first time I went; but definitely not the last! Besides the museums it was really interesting to watch what kind of crowd each different place attracts.
Today, after the rain stopped, a long bike ride took place to a beautiful harbor on the Danube. According to the route planner the ride there was about 17 km. How much is that back and forth?
Éjszaka a metrón.
On the subway at night.
Borongós.
Cloudy.
Sítalpas hajó.
A ship on skies.
Esőcseppek a pókhálón.
Raindrops on a spider's web.
Ma pedig, miután elállt az eső, a Lágymányosi öböl került sorra, természetesen biciklivel. Az útvonalkereső szerint a kitérőkkel együtt kb. 17 km, az oda-vissza mennyi is?
After a busy last week, the weekend was not boring either. Saturday night we went to lost of museums, as it was the Night of Museums. For one ticket you can go all over – and I did. It was very exciting. For some weird reason this was the first time I went; but definitely not the last! Besides the museums it was really interesting to watch what kind of crowd each different place attracts.
Today, after the rain stopped, a long bike ride took place to a beautiful harbor on the Danube. According to the route planner the ride there was about 17 km. How much is that back and forth?
Éjszaka a metrón.
On the subway at night.
Borongós.
Cloudy.
Sítalpas hajó.
A ship on skies.
Esőcseppek a pókhálón.
Raindrops on a spider's web.
Thursday, June 18, 2009
Porszívó / Vacuum cleaner
Van nekem egy klassz kis piros porszívóm. Anyukámtól kaptam, miután Budapestre költöztem, valamikor 2005 telén. A kis piros azóta is hűséggel szolgál, jó sokat dolgoztunk már együtt. A fokozatkapcsoló tekerentyűjét úgy 2 éve kicserélték egy szovjet kapcsolóra, mert folyton elromlott. De azóta minden rendben. Mostanában viszont mindig beszippantja a zsinórt, és hamar felforrósodik. Ezért ma bevittem a szervizbe, ahol a szovjet kapcsolót is kapta annak idején. A szervizes ember, akiben teljesen megbízok, mert már bizonyított, azt mondta, hogy ezeknek a mai porszívóknak sajnos véges az élettartamuk, a motorját kicserélni többe kerülne, mint venni egy másikat, ezért használjam, amíg megy, aztán vegyek egy újat, ugyanebben az árkategóriában, hiszen a drágább is ugyanennyi idő alatt adja meg magát.
De nem is ez most a lényeg.
Hanem az, hogy milyen jó dolog a porszívó. És nem csak ezért, mert én porszívófüggő vagyok, és mert szerintem a lakás tisztaságának egyik fő eszköze. Hanem a mai világban úgy általában is jó, ha mindig van az embernél egy porszívó. Ma reggel is micsoda hasznát vettem. Szállok ki a metróból, és ott van egy ilyen pacák, akire más jelző nem is nagyon használható, mint az, hogy büdös bunkó, és akkor ezzel mindent elmondtam. Tenyérbe mászó, rettentő unszimpatikus, törtető, könyöklő; az a fajta, aki a fizikai erejét kihasználva jut fel a mozgólépcsőre, azáltal, hogy mindenki mást félrelök. Ily módon pont mögé kerültem. Először bosszankodtam, hogy na tessék, micsoda egy büdös bunkó. Aztán ahogy haladt a mozgólépcső egyre feljebb, bennem megérett a nagy elhatározás, amit aztán tett is követett. Történt ugyanis, hogy megigazítottam a ruhámat, aztán a táskáimat is, először a kicsit, ami a nyakamban lóg mindig, aztán a hátizsákot, amiben a tornacuccom van, és mindeközben, ó, jajj, meglendült az a szatyor is, amiben a porszívó volt... A büdös bunkó olyan megdöbbent képpel nézett hátra, hogy már akkor a röhögőgörcs kerülgetett, de nem néztem rá, hanem igazgattam tovább a blúzomat ártatlan képpel. A mozgólépcső tetején megint rám nézett, és észrevette, hogy igencsak mosolygok, ezért így szólt (szó szerint idézem): „Ugye tudja, hogy bunkó tetszik lenni?” Na ez volt az a pont, amikor hangosan előtört belőlem a kacaj. És végigröhötem az utat a villamoson is, és azóta is vigyorgok, ha csak eszembe jut.
I have a nice, little red vacuum cleaner. My mom bought it for me back in 2005, shortly after I moved to Budapest. It’s been a very good mate for me ever since, we’ve worked quite a lot together. I had to take it to the vacuum cleaner doc a few times for little fix ups, but all in all it’s been doing a great job all along. However, it’s been having a hard time lately. The cord always gets sucked in, and the case gets real hot after a while. So this morning we went to the doctor again. The guy said that even the best vacuum cleaners’ life come to an end one day, and to change the engine would be more expensive than a new vacuum cleaner, so I should use it as long as I can and then buy a new one, but not more expensive than this little red one, as the expensive ones die after the same amount of time.
But this is not what I wanted to write about.
I wanted to write about what a good thing a vacuum cleaner is. And not only because I am a vacuum cleaner addict and I think it’s the best and most effective tool in cleaning the house; but also in general is it good to always have a vacuum cleaner handy. Luckily I had it on me this morning! As I get out of the subway, there is this scumbag. There is just no other word for this kind of men; the kind who has a repulsive face and you can just tell that he is aggressive by the way he pushes away everyone else in order to get to the escalator 2 seconds earlier. This is how I ended up behind him. First I was a bit angry at him, but then I had an idea. Slowly I started fixing my clothes and my bags; first the small one that is always with me, and then the backpack, and guess what, in the process the bag with the vacuum cleaner in it got swung by mistake… The scumbag looked back with a really shocked face, but I didn’t really look at him as I was still busy fixing my skirt innocently. I had to laugh like crazy, but at this point I didn’t. But when we got off the escalator, he looked at me again and saw me smiling so he said: “You do know that you are nasty, right?”. This was the moment when I cracked up and started to laugh out loud. And I had to laugh the whole way on the tram, and I still can’t get that smile off of my face when I remember the scene!
De nem is ez most a lényeg.
Hanem az, hogy milyen jó dolog a porszívó. És nem csak ezért, mert én porszívófüggő vagyok, és mert szerintem a lakás tisztaságának egyik fő eszköze. Hanem a mai világban úgy általában is jó, ha mindig van az embernél egy porszívó. Ma reggel is micsoda hasznát vettem. Szállok ki a metróból, és ott van egy ilyen pacák, akire más jelző nem is nagyon használható, mint az, hogy büdös bunkó, és akkor ezzel mindent elmondtam. Tenyérbe mászó, rettentő unszimpatikus, törtető, könyöklő; az a fajta, aki a fizikai erejét kihasználva jut fel a mozgólépcsőre, azáltal, hogy mindenki mást félrelök. Ily módon pont mögé kerültem. Először bosszankodtam, hogy na tessék, micsoda egy büdös bunkó. Aztán ahogy haladt a mozgólépcső egyre feljebb, bennem megérett a nagy elhatározás, amit aztán tett is követett. Történt ugyanis, hogy megigazítottam a ruhámat, aztán a táskáimat is, először a kicsit, ami a nyakamban lóg mindig, aztán a hátizsákot, amiben a tornacuccom van, és mindeközben, ó, jajj, meglendült az a szatyor is, amiben a porszívó volt... A büdös bunkó olyan megdöbbent képpel nézett hátra, hogy már akkor a röhögőgörcs kerülgetett, de nem néztem rá, hanem igazgattam tovább a blúzomat ártatlan képpel. A mozgólépcső tetején megint rám nézett, és észrevette, hogy igencsak mosolygok, ezért így szólt (szó szerint idézem): „Ugye tudja, hogy bunkó tetszik lenni?” Na ez volt az a pont, amikor hangosan előtört belőlem a kacaj. És végigröhötem az utat a villamoson is, és azóta is vigyorgok, ha csak eszembe jut.
I have a nice, little red vacuum cleaner. My mom bought it for me back in 2005, shortly after I moved to Budapest. It’s been a very good mate for me ever since, we’ve worked quite a lot together. I had to take it to the vacuum cleaner doc a few times for little fix ups, but all in all it’s been doing a great job all along. However, it’s been having a hard time lately. The cord always gets sucked in, and the case gets real hot after a while. So this morning we went to the doctor again. The guy said that even the best vacuum cleaners’ life come to an end one day, and to change the engine would be more expensive than a new vacuum cleaner, so I should use it as long as I can and then buy a new one, but not more expensive than this little red one, as the expensive ones die after the same amount of time.
But this is not what I wanted to write about.
I wanted to write about what a good thing a vacuum cleaner is. And not only because I am a vacuum cleaner addict and I think it’s the best and most effective tool in cleaning the house; but also in general is it good to always have a vacuum cleaner handy. Luckily I had it on me this morning! As I get out of the subway, there is this scumbag. There is just no other word for this kind of men; the kind who has a repulsive face and you can just tell that he is aggressive by the way he pushes away everyone else in order to get to the escalator 2 seconds earlier. This is how I ended up behind him. First I was a bit angry at him, but then I had an idea. Slowly I started fixing my clothes and my bags; first the small one that is always with me, and then the backpack, and guess what, in the process the bag with the vacuum cleaner in it got swung by mistake… The scumbag looked back with a really shocked face, but I didn’t really look at him as I was still busy fixing my skirt innocently. I had to laugh like crazy, but at this point I didn’t. But when we got off the escalator, he looked at me again and saw me smiling so he said: “You do know that you are nasty, right?”. This was the moment when I cracked up and started to laugh out loud. And I had to laugh the whole way on the tram, and I still can’t get that smile off of my face when I remember the scene!
Wednesday, June 17, 2009
Tuesday, June 16, 2009
Tej / Milk
Tegnap este gondoltam, csinálok egy jó kis turmixot, ha már van otthon az a finom meggy. Ezért hazafelé bementem a boltba egy liter tejért. Illetve csak félért, de mivel nem volt feles, vettem egy egészet. Hazamegyek, kinyitom, s mit látok: aludttejet! Mondhatni romlott tejet. Lejárati dátumnak június 21 volt feltüntetve, tegnap volt 15. És ha nem lettem volna már bazi fáradt. és ha úgy általában nem lennék baromi fáradt attól, hogy lépten-nyomon átverik az embert, hogy folyton reklamálni kell, hogy folyton extra köröket kell futnom azért, mert mások nem úgy végzik a dolgukat, ahogy kellene, vagy épp csak olyanjuk van, hogy engem most jól átvernek, akkor biztos visszavittem volna. De ez tényleg annyira fárasztó.
Az a baj, hogy én még mindig szeretek itt élni. És eszem ágában sincs megint venni a cókmókomat, megint magam mögött hagyni az egész eddigi életemet, a munkámat, a családomat, a barátaimat, és elköltözni a világ másik felére, csak ezért, mert a nép cirkuszt akar! Mert oly korban élünk, hogy idióta neonácik ülnek ez Európai parlamentben, és mert Magyarországon Holokauszt emlékműveket gyaláznak meg disznólábakkal, és zsidó sírokra vizelnek és roma gyerekeket gyilkolnak le brutálisan sörétes puskával! Nem és nem!
De akkor meg hogy lehet ezt vajon épp ésszel kibírni?!
-----------------------------------------
Last night i thought I’d make a yummy shake if I already have those beautiful cherries in the fridge. So I went into the store for a carton of milk. I get home, open my milk, and what do I see: curd! In other words spoiled milk. The date on the box said it’s good till the 21st. Yesterday was the 15th. If only I wouldn’t have been so tired, and if I wasn’t already in general so tired of being scammed, of complaining, of running extra circles because other people do not do their job right or because they simply feel like fooling others, I might have returned it. But all this is so tiring.
The problem is that I still like living here. And the last thing I wanna do nowadays is to pick up my suitcase once again, packing up my entire life again, saying goodbye to my family and friends again, leaving my job and my whole life again and moving to the other side of the planet; only because the people want circus! Because we live in an age when neo-Nazi idiots have a place in the European Parliament, when in the republic of Hungary Holocaust memorials are being outraged with pig feet, when Jewish graves are being micturated on, when gipsy children are brutally murdered with guns! No, no, no!
But then how is it possible to coop with all this and stay sane?!
Az a baj, hogy én még mindig szeretek itt élni. És eszem ágában sincs megint venni a cókmókomat, megint magam mögött hagyni az egész eddigi életemet, a munkámat, a családomat, a barátaimat, és elköltözni a világ másik felére, csak ezért, mert a nép cirkuszt akar! Mert oly korban élünk, hogy idióta neonácik ülnek ez Európai parlamentben, és mert Magyarországon Holokauszt emlékműveket gyaláznak meg disznólábakkal, és zsidó sírokra vizelnek és roma gyerekeket gyilkolnak le brutálisan sörétes puskával! Nem és nem!
De akkor meg hogy lehet ezt vajon épp ésszel kibírni?!
-----------------------------------------
Last night i thought I’d make a yummy shake if I already have those beautiful cherries in the fridge. So I went into the store for a carton of milk. I get home, open my milk, and what do I see: curd! In other words spoiled milk. The date on the box said it’s good till the 21st. Yesterday was the 15th. If only I wouldn’t have been so tired, and if I wasn’t already in general so tired of being scammed, of complaining, of running extra circles because other people do not do their job right or because they simply feel like fooling others, I might have returned it. But all this is so tiring.
The problem is that I still like living here. And the last thing I wanna do nowadays is to pick up my suitcase once again, packing up my entire life again, saying goodbye to my family and friends again, leaving my job and my whole life again and moving to the other side of the planet; only because the people want circus! Because we live in an age when neo-Nazi idiots have a place in the European Parliament, when in the republic of Hungary Holocaust memorials are being outraged with pig feet, when Jewish graves are being micturated on, when gipsy children are brutally murdered with guns! No, no, no!
But then how is it possible to coop with all this and stay sane?!
Monday, June 15, 2009
Gondolatok a réten / Thoughts on the hillside
Olvastam ma egy jó blogot. Illetve kettőt, hiszen előbb az író jmpoint-os blogját nézegettem. És tetszett. Hogy ír, és hogy őszinte.
Jó lenne igazán őszinte blogot írni, csak nem nagyon merek. Vagy mi. Vajon miért? Talán mert azt naplónak hívják, amit meg az ember nem feltétlenül tenne fel a netre. Ez maga az öncenzúra. Vagy mi. Titkolózás semmiképp. A hallgatáshoz való jog inkább. Az ember azt tesz fel a netre, amit akar. Se többet, se kevesebbet. Hmmm. Sajna ezzel mindenki így van.
Jó ez azért, hogy az ember kiteheti magát a kirakatba, anélkül, hogy igazán kitenné magát a kirakatba. Ír is meg nem is. Megvan! Ez a Mátyás király szindróma.
Tegnap sárkányt eregetni voltunk a Nagyszénás réten. Nagyon szépséges ott. És végre nagyon jó szél volt, órákig lehetett gyakorolni, amire nem gyakran van alkalom, hiszen vagy hely, vagy idő, vagy szél nincs hozzá. A három tényező együttállása viszonylag ritka. Az érdekes az, hogy azt gondolná az ember, hogy ha már minden ilyen jól összejött, akkor nem is kell más, lehet pihenni, lengeni, szálldosni a szelek szárnyán. Ám ez csak félig igaz.
Vannak ugyanis olyan egyszerűbb, olcsóbb, rövid zsinóros sárkányok, amiknek a felengedéséhez nem kell sem különösebb tudomány, sem egy enyhe fuvallatnál több. Aztán ha megvan, akkor le lehet heverni a fűbe, és nézni a sárkányt, ahogy billeg ide-oda, míg a zsinórja engedi.
Na, hát ez dögunalom.
Ezért vannak a komolyabb, drágább sárkányok. Bonyolultabb szerkezet, komolyabb és hosszabb, erősebb zsinór, magasabbra tud szállni, éppen ezért nehezebb irányítani, sokkal jobban bele tud gabalyodni a fába s miegyébbe, ha beletesszük, és nem mindegy neki, milyen szél fúj. És ez még nem minden. Muszáj vele kanyarodni. Különben leesik, s agyoncsap valakit.
Mi ebből a tanulság? Valami olyasmi, hogy aki szárnyalni vágy, az ne nyavalyogjon, ha sok a kanyar, s fúj a szél.
I read a good blog today. I actually read 2 blogs of the same person, in Hungarian. And I liked them both. I like the his style, and I like the fact that he writes regularly and honestly.
I would kind of like to write more honestly but I don’t dare. Or what. Why? Maybe because writing honestly is called a diary and that is something people don’t necessary post on the net. This is self-censure itself. Or something like this. Not keeping a secret, no. It’s different. More like the individual right not to tell certain things. People post on the net whatever they want. Not more and not less. Hmmm. Unfortunately it is true of everyone.
It is good in a way, that one can show him/herself to the world without really showing him/herself to the world. To write and not to write at the same time.
We’ve been kite flying yesterday, on a beautiful hillside near Budapest. It was amazing. The wind was finally perfect, we could practice for hours, which doesn’t happen too often, as many times a lack of time, lack of wind, or lack of suitable place occurs. To have all three of them is very lucky. It is very interesting. You’d think that once everything is together there’s nothing left to do but to lean back and rest, fly on the wings of the winds. But it ain’t necessarily so.
There are more simple, cheap kites with relatively short lines, which require neither special talent of knowledge, nor more than a gentle breeze in order to fly. Once it is done, you can lay down in the grass and watch your kite swaying in the air as far as the line lets.
Now this is pretty boring.
That’s why there are more serious, more expensive kites. A bit more complicated structure; better, stronger and longer lines, which let it fly higher and can get extremely tangled. These ones need good wind too. And this is not all. These kites must turn and maneuver. Or else they fall and hit someone in the head.
What can we learn from all this? Something like whoever wants to fly high should not complain about the turns and the wind.
Jó lenne igazán őszinte blogot írni, csak nem nagyon merek. Vagy mi. Vajon miért? Talán mert azt naplónak hívják, amit meg az ember nem feltétlenül tenne fel a netre. Ez maga az öncenzúra. Vagy mi. Titkolózás semmiképp. A hallgatáshoz való jog inkább. Az ember azt tesz fel a netre, amit akar. Se többet, se kevesebbet. Hmmm. Sajna ezzel mindenki így van.
Jó ez azért, hogy az ember kiteheti magát a kirakatba, anélkül, hogy igazán kitenné magát a kirakatba. Ír is meg nem is. Megvan! Ez a Mátyás király szindróma.
Tegnap sárkányt eregetni voltunk a Nagyszénás réten. Nagyon szépséges ott. És végre nagyon jó szél volt, órákig lehetett gyakorolni, amire nem gyakran van alkalom, hiszen vagy hely, vagy idő, vagy szél nincs hozzá. A három tényező együttállása viszonylag ritka. Az érdekes az, hogy azt gondolná az ember, hogy ha már minden ilyen jól összejött, akkor nem is kell más, lehet pihenni, lengeni, szálldosni a szelek szárnyán. Ám ez csak félig igaz.
Vannak ugyanis olyan egyszerűbb, olcsóbb, rövid zsinóros sárkányok, amiknek a felengedéséhez nem kell sem különösebb tudomány, sem egy enyhe fuvallatnál több. Aztán ha megvan, akkor le lehet heverni a fűbe, és nézni a sárkányt, ahogy billeg ide-oda, míg a zsinórja engedi.
Na, hát ez dögunalom.
Ezért vannak a komolyabb, drágább sárkányok. Bonyolultabb szerkezet, komolyabb és hosszabb, erősebb zsinór, magasabbra tud szállni, éppen ezért nehezebb irányítani, sokkal jobban bele tud gabalyodni a fába s miegyébbe, ha beletesszük, és nem mindegy neki, milyen szél fúj. És ez még nem minden. Muszáj vele kanyarodni. Különben leesik, s agyoncsap valakit.
Mi ebből a tanulság? Valami olyasmi, hogy aki szárnyalni vágy, az ne nyavalyogjon, ha sok a kanyar, s fúj a szél.
I read a good blog today. I actually read 2 blogs of the same person, in Hungarian. And I liked them both. I like the his style, and I like the fact that he writes regularly and honestly.
I would kind of like to write more honestly but I don’t dare. Or what. Why? Maybe because writing honestly is called a diary and that is something people don’t necessary post on the net. This is self-censure itself. Or something like this. Not keeping a secret, no. It’s different. More like the individual right not to tell certain things. People post on the net whatever they want. Not more and not less. Hmmm. Unfortunately it is true of everyone.
It is good in a way, that one can show him/herself to the world without really showing him/herself to the world. To write and not to write at the same time.
We’ve been kite flying yesterday, on a beautiful hillside near Budapest. It was amazing. The wind was finally perfect, we could practice for hours, which doesn’t happen too often, as many times a lack of time, lack of wind, or lack of suitable place occurs. To have all three of them is very lucky. It is very interesting. You’d think that once everything is together there’s nothing left to do but to lean back and rest, fly on the wings of the winds. But it ain’t necessarily so.
There are more simple, cheap kites with relatively short lines, which require neither special talent of knowledge, nor more than a gentle breeze in order to fly. Once it is done, you can lay down in the grass and watch your kite swaying in the air as far as the line lets.
Now this is pretty boring.
That’s why there are more serious, more expensive kites. A bit more complicated structure; better, stronger and longer lines, which let it fly higher and can get extremely tangled. These ones need good wind too. And this is not all. These kites must turn and maneuver. Or else they fall and hit someone in the head.
What can we learn from all this? Something like whoever wants to fly high should not complain about the turns and the wind.
Friday, June 12, 2009
MBT lépések 2 / MBT steps 2
Hát ez gyorsan ment! Mire befejeztem az előző bejegyzést, már itt is volt a következő válasz, miszerint nekik megvan a számla, így azt nem kell vinnem. Úgyhogy most már nincs más dolgom, mint hétfőn bemenni az új, ezúttal remélhetőleg megfelelő minőségű MBT-ért.
------------------
Wow – this was quick. By the time I finished the previous post I got the answer that they do have the original receipt. So now all I have to do is to choose my new pair of MBTs, this time hopefully of decent quality.
------------------
Wow – this was quick. By the time I finished the previous post I got the answer that they do have the original receipt. So now all I have to do is to choose my new pair of MBTs, this time hopefully of decent quality.
MBT lépések / MBT steps
Az MBT válasza:
Tisztelt Wéber Edina!
Ahogy már telefonon is jeleztem Önnek a szakszervízünk gyári hibát talált a lábbeliben, ezért cseréljük Önnek. Kérném, fáradjon be az érintett boltba, ahol érvényesítheti a cserét, melyre három hónap áll rendelkezésre. Kérném, hogy vigye magával a jegyzőkönyvet és a vásárlásról szóló számlát.
Köszönettel:
XY
Garanciális ügyintéző
MBT Magyarország Kft.
Erre az enyém:
Kedves XY!
Válaszát nagyon köszönöm, ezt a megoldást teljesen korrektnek találom.
Mihelyt pont kerül az i-re, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnél is jelezni fogom a pozitív végkifejletet. Remélem, addig nem indítanak vizsgálatot.
Legközelebb a hétfői napon lesz alkalmam bemenni a Károly körúti MBT üzletbe.
A vásárlásról szóló számla azonban már nincs meg. Az önök rendszerében biztosan megtalálható a vásárlásnak valamiféle nyoma. Az Október 23. utcában a vásárlás napján a számítógép vagy a pénztárgép (már nem emlékszem pontosan) meghibásodása miatt csak céges számlát tudtak kiállítani, ezért a lábbelit *** BT névre vettem.
Üdvözlettel,
Weber Edina
-------------------------
This morning i got a phone call from the MBT rep saying that after their inspection my MBTs were found defective; and I will get a new pair in one of their stores – if I have the original receipt.
So I informed her that I do not have the original receipt; however, I am sure they have some documentation in their system. On the day of the purchase their cash register or computer (don’t remember which) was broken so they made me out a receipt to the name of my colleague’s company.
Now I am waiting for the next answer.
Tisztelt Wéber Edina!
Ahogy már telefonon is jeleztem Önnek a szakszervízünk gyári hibát talált a lábbeliben, ezért cseréljük Önnek. Kérném, fáradjon be az érintett boltba, ahol érvényesítheti a cserét, melyre három hónap áll rendelkezésre. Kérném, hogy vigye magával a jegyzőkönyvet és a vásárlásról szóló számlát.
Köszönettel:
XY
Garanciális ügyintéző
MBT Magyarország Kft.
Erre az enyém:
Kedves XY!
Válaszát nagyon köszönöm, ezt a megoldást teljesen korrektnek találom.
Mihelyt pont kerül az i-re, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnél is jelezni fogom a pozitív végkifejletet. Remélem, addig nem indítanak vizsgálatot.
Legközelebb a hétfői napon lesz alkalmam bemenni a Károly körúti MBT üzletbe.
A vásárlásról szóló számla azonban már nincs meg. Az önök rendszerében biztosan megtalálható a vásárlásnak valamiféle nyoma. Az Október 23. utcában a vásárlás napján a számítógép vagy a pénztárgép (már nem emlékszem pontosan) meghibásodása miatt csak céges számlát tudtak kiállítani, ezért a lábbelit *** BT névre vettem.
Üdvözlettel,
Weber Edina
-------------------------
This morning i got a phone call from the MBT rep saying that after their inspection my MBTs were found defective; and I will get a new pair in one of their stores – if I have the original receipt.
So I informed her that I do not have the original receipt; however, I am sure they have some documentation in their system. On the day of the purchase their cash register or computer (don’t remember which) was broken so they made me out a receipt to the name of my colleague’s company.
Now I am waiting for the next answer.
Thursday, June 11, 2009
Beatles *** Yiddish
Ezt felteszem, mert mindeninek látnia / hallania kell!!!
Egy barátom küldte át az imént és teljesen kész vagyok tőle. Íme:
-------------
I must post this because it is an absolute must see / hear for everyone!!!
A friend of mine just sent it to me and i'm crazy for this stuff. Enjoy!
Egy barátom küldte át az imént és teljesen kész vagyok tőle. Íme:
-------------
I must post this because it is an absolute must see / hear for everyone!!!
A friend of mine just sent it to me and i'm crazy for this stuff. Enjoy!
Tuesday, June 09, 2009
Csendes napok / Quiet days
Jó lenne, ha jó idő lenne már. Mert itt a nyár, vagy mi. A hétvégi cseresznyézés is a múlt heti borongás miatt dőlt dugába. Sebaj, attól függetlenül nagyon klassz kis napok voltak ezek, bár a karomon még mindig van 2 kék folt a kalandparknak köszönhetően. Mint valami bunyósnak. Erdei kötélpálya 9 méter magasban, azám. Közben felmerült bennem, hogy a régi korok emberei mennyit röhögnének most rajtunk, meg amúgy is, milyen fura már, hogy a ma emberének mintha nem lenne elég kihívás az életében, hogy itt az erdőben a fák közé kifeszített huzalokon kepesztet, és élvezi, sőt, még fizet is érte.
Mostanában van a roma fesztivál a Gödörben, ami nagyon izgi, holnap jól el is megyünk oda.
Amúgy meg csend van.
------------------------------------
It would be nice if the weather would be nice already. The cherry picking this past weekend didn’t really happen because there was hardly any sunshine last week. Never mind, it was a great weekend anyway. I still have 2 blue spots on my arm from the challenge park. Like some fighter. You have to climb on ropes in the forest, in the height of 9 meters above the ground. Cool, hey? While I was up there I thought about how weird this is, that in our crazy times we act as if we wouldn’t have enough challenge every day, we go and climb and on ropes attached to trees… and we enjoy it, we even pay for it.
This week is the gipsy festival, we might go check it out tomorrow.
Otherwise there is silence.
Mostanában van a roma fesztivál a Gödörben, ami nagyon izgi, holnap jól el is megyünk oda.
Amúgy meg csend van.
------------------------------------
It would be nice if the weather would be nice already. The cherry picking this past weekend didn’t really happen because there was hardly any sunshine last week. Never mind, it was a great weekend anyway. I still have 2 blue spots on my arm from the challenge park. Like some fighter. You have to climb on ropes in the forest, in the height of 9 meters above the ground. Cool, hey? While I was up there I thought about how weird this is, that in our crazy times we act as if we wouldn’t have enough challenge every day, we go and climb and on ropes attached to trees… and we enjoy it, we even pay for it.
This week is the gipsy festival, we might go check it out tomorrow.
Otherwise there is silence.
Monday, June 08, 2009
MBT problémák
This time a short explanation is English first:
I got my MBT-s last year – and I absolutely loved them! Walked around with them the whole winter, my back pain has gone bye-bye, but guess what: my MBTs started to fall apart. This unfortunate event made me rather said; not only because I loved them and I paid a hell of a lot of money for them, but also because the MBT representatives treated me like garbage when I dared to complain. So here I go, filing a case at the Bureau of Consumer Protection.
Hope I’ll be able to post good news soon.
------------------------------------------
Létrejött itt egy kisebbfajta kálvária, melynek részletei az alábbiakban olvashatók:
Tisztelt MBT Magyarország KFT!
A mellékelt levelet postázom a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek is, valamint közzéteszem közepesen nagy látogatottságú internetes naplómban (www.jedi-edi.blogspot.com) és egyéb elektronikus fórumokon is.
Remélem, hamarosan az ügy pozitív végkifejletét is lesz szerencsém hírül adni.
* * * * *
Tisztelt Cím!
2008 szeptemberében vásároltam egy MBT-t Budapesten, az Október 23. utcai MBT outletben. Régóta szerettem volna már, egészségügyi okok miatt, eleinte csupán az ára és a kinézete riasztott vissza. A külsővel kapcsolatos aggályaim a hátfájásom előrehaladtával egyenes arányban hagytak alább, a borsos árra pedig remek áthidaló megoldásnak tűnt a „kifutó modell”, amelyért 29 000 Forintot fizettem. Amikor megvásároltam „Beach” fantázianevű lábbelimet, az üzletben tájékoztattak az MBT hatásmechanizmusáról, készítettek számítógépes felmérést a talpam állapotáról, kipróbálhattam az MBT-t, és járás-oktatásban is részesültem. A vásárláshoz kaptam egy oktató videót is, amit szintén megtekintettem. Az üzletben tájékoztattak továbbá, hogy az outlet részleg termékei nem hibásak, hanem kifutó modellek, ezért vásárolhatóak meg az eredetinél lényegesen alacsonyabb áron.
Azt is tudomásul vettem, hogy tanácsos rendszeres járás-kontrollra jelentkezni, ahol szakember ellenőrzi, hogy megfelelően használom-e az MBT-t, valamint azt, hogy fél év múltán egy újabb számítógépes talpvizsgálat ajánlott, amely során kiderül, milyen jótékony hatások mutatkoznak.
Mivel téli lábbeliről van szó, a hűvösebb idő beálltával, október táján kezdtem el új MBT-m rendszeres használatát; az előírásnak megfelelően, eleinte csak napi fél órában, később hosszabb ideig, a járás-oktatáson és az oktató videón bemutatottak szerint.
A jótékony hatás valóban nem maradt el. Azon kívül, hogy a hátfájásom múlni kezdett, maga az MBT-ben való járás is kellemes érzést nyújtott.
Az első hónapokban a javaslat szerint több alkalommal is voltam lépés kontrollon különböző MBT pontokban (Westend, Károly krt.).
A későbbiekben számítógépes talpvizsgálaton is részt vettem, ahol magam is meggyőződhettem róla, hogy a vásárlás óta mennyit javult a lábam állapota. Ezért úgy döntöttem, hogy a jó idő beálltával vásárolok majd egy MBT szandált is.
Az első probléma 2009 január vége illetve február táján jelentkezett (nem jegyeztem fel a pontos dátumokat, mert nem gondoltam, hogy egyszer szükség lehet rá). A bal lábbeli a bal oldalon, a kisujj mellett elszakadt. Tekintettel a fél éves garanciára, panaszt tettem a Károly körúti MBT pontban. A lábbelit átvették javításra, és néhány hetes várakozási idő után (amit kicsit sokalltam) vissza is kaptam. A szakadás környékét varrógéppel négyzet alakban, ritka szálú stoppoláshoz hasonló módon átvarrták; az egyformaság kedvéért mind a bal, mind a jobb lábbelin.
A stoppolás a problémás oldalon egy idő után újra fesleni kezdett, majd pedig a cipőfűző bújtatója szakadt el, szintén a bal oldalon. Ezért 2009 májusában ismét panaszt tettem a Károly körúti MBT pontban. Itt azt az információt kaptam, hogy a lábbeli már nem garanciális, ezért „elképzelhető”, hogy a javítás költségét nekem kell állnom. Majd az eladónő az általam megnevezett problémákat teljes mértékben figyelmen kívül hagyva közölte velem, hogy az igazi probléma az, hogy mindkét oldalon elvékonyodott a talprész, a speciális maszáj szenzor pedig rossz állapotban van, méghozzá azért, mert nem megfelelően használtam az MBT-t. Elmondtam neki, hogy a többszöri járás-kontroll illetve a számítógépes talpvizsgálatok fényében úgy vélem, állítása vagy nem helytálló, vagy valaki valamikor nem mondott igazat. Mindezek ellenére a lábbelit felvették javításra.
Néhány héttel később egy vidéki telefonszámról kaptam egy telefont az MBT egyik munkatársától, aki azzal kezdte a beszélgetést, hogy azzal az MBT-vel kapcsolatban telefonál, amit talpjavításra vittem be. Tájékoztattam, hogy én a magam részéről az MBT-t a bal oldali feslés illetve a cipőfűző bújtatójának elszakadása miatt adtam át javításra, a talprész hibájáról nem volt tudomásom. Ettől függetlenül a folytatásban megtudtam, hogy a futófelület javítása 7 325 Forintba, az ék illetve a szenzor cseréje pedig 9 800 Forintba fog kerülni, ami összesen 17 125 Forint. Ezen felül a cipőfűző bújtató javítása bruttó 150 Forint per darab lesz, amit szintén a vevő, azaz én állok. Elmondta azt is, hogy a szenzor cseréjére azért van szükség, mert foszlik az anyag, ami annak köszönhető, hogy nem kezeltem az MBT boltokban kapható szilikonos ápolószerrel. Szóvá tettem, hogy a szilikonos ápolószer használatának szükségességéről sem a vásárláskor, sem pedig a különböző MBT pontokban tett látogatásaim alkalmával nem tájékoztattak. A válasza erre az volt, hogy ezt nekem kellett volna megkérdezni.
Felajánlotta, hogy abban az esetben, ha nem élek a javítással, kedvezményesen vásárolhatok egy pár új MBT-t, mégpedig a 49 000 Forintos árhatáron belül 17 000 Forintért. Ha azonban nem outlet modellt választok, a régi és az új lábbeli eredeti ára közötti különbözetet is meg kell fizetnem, mivel a tulajdonomban lévő lábbeli „csak” 29 000 Forintba került. Egy 49 000 Forintos modell esetén ez 17 000 + 20 000, azaz 37 000 Forintot jelentene. Arra a kérdésemre, hogy miért jó nekem, ha kedvezményes áron, 37 000 Forintért vásárolok lábbelit, amikor már 29 000 Forintért is hozzájuthatok, azt a választ kaptam, hogy outlet modellt kell választani, és azt 17 000 Forintért megvásárolhatom.
A beszélgetés végén abban maradtunk, hogy a lábbelit elküldik az MBT szakszervizbe véleményezésre, én pedig nézzek körül az outletben (amiből számomra az tűnik ki, hogy a hibás lábbeli leadásától egészen az említett beszélgetésig eltelt hetekben a lábbeli még nem jutott el a szakszervizbe).
Mindezzel kapcsolatban találok néhány zavaró momentumot.
A legfőbb kifogásom a lábbeli minőségével kapcsolatban van. Életem során még egyetlen alkalommal, az MBT-nél nagyságrendekkel alacsonyabb árfekvésű és (elvileg) gyengébb minőségű cipők esetében sem fordult elő, hogy alig több, mint fél éves hordás után ilyen mértékű minőségromlás mutatkozott volna, mind a futófelületre, a talprészre, mind pedig a cipőfelsőrészre vonatkozóan. Az MBT-m a téli hónapok során gyakorlatilag alkalmatlanná vált a további használatra. Ez számomra azért nagy csalódás, véleményem szerint ez a lábbeli még a legminimálisabb minőségbeli követelményeknek sem felel meg; az MBT-vel kapcsolatban pedig a cég kialakított imázsa és a termékek nagyon magas ára is mást sugall.
A következő fájó pont éppen az ár. Hiszen minden alkalommal, amikor az MBT munkatársaival a hibás lábbeli javításáról tárgyaltam, szinte lesajnáló hozzáállást véltem felfedezni, miszerint aki „csak” 29 000 Forintért vásárol kifutó (nem hibás?!) modellt, az örüljön, hogy egyáltalán szóba állnak vele.
Szintén az alkalmazottak nem megfelelő hozzáállásának gondolom azt, hogy az általam bejelentett hibákat figyelembe sem véve, azok orvoslása helyett egészen más problémákkal állnak elő, melyekért engem, mint vevőt tesznek felelőssé (hogy tudniillik nem megfelelően hordtam a lábbelit – a többszöri járáskontroll és a számítógépes talpvizsgálat ellenére, valamint hogy nem érdeklődtem a szilikonos ápolószer iránt, melynek létezéséről tudomásom sem volt).
Mivel az MBT jótékony hatása tagadhatatlan, saját egészségem érdekében a jövőben is szeretnék ilyen lábbelit, ám bizalmam sajnos megrendült a márkában. Egyrészt attól tartok, hogy a következő is használhatatlanná válik majd fél év után. Másrészt pedig attól, hogy miután a 29 000 Forintos vásárlást követően a fent ecsetelt bánásmódban van illetve volt részem, vajon mi történne, ha egy „csupán” 17 000 Forintos lábbelivel problémák merülnének fel?
Kérem, tájékoztassanak az üggyel kapcsolatos véleményükről, illetve lehetőségeimről, jogaimról.
Budapest, 2009. június 8.
Tisztelettel,
Weber Edina
I got my MBT-s last year – and I absolutely loved them! Walked around with them the whole winter, my back pain has gone bye-bye, but guess what: my MBTs started to fall apart. This unfortunate event made me rather said; not only because I loved them and I paid a hell of a lot of money for them, but also because the MBT representatives treated me like garbage when I dared to complain. So here I go, filing a case at the Bureau of Consumer Protection.
Hope I’ll be able to post good news soon.
------------------------------------------
Létrejött itt egy kisebbfajta kálvária, melynek részletei az alábbiakban olvashatók:
Tisztelt MBT Magyarország KFT!
A mellékelt levelet postázom a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek is, valamint közzéteszem közepesen nagy látogatottságú internetes naplómban (www.jedi-edi.blogspot.com) és egyéb elektronikus fórumokon is.
Remélem, hamarosan az ügy pozitív végkifejletét is lesz szerencsém hírül adni.
* * * * *
Tisztelt Cím!
2008 szeptemberében vásároltam egy MBT-t Budapesten, az Október 23. utcai MBT outletben. Régóta szerettem volna már, egészségügyi okok miatt, eleinte csupán az ára és a kinézete riasztott vissza. A külsővel kapcsolatos aggályaim a hátfájásom előrehaladtával egyenes arányban hagytak alább, a borsos árra pedig remek áthidaló megoldásnak tűnt a „kifutó modell”, amelyért 29 000 Forintot fizettem. Amikor megvásároltam „Beach” fantázianevű lábbelimet, az üzletben tájékoztattak az MBT hatásmechanizmusáról, készítettek számítógépes felmérést a talpam állapotáról, kipróbálhattam az MBT-t, és járás-oktatásban is részesültem. A vásárláshoz kaptam egy oktató videót is, amit szintén megtekintettem. Az üzletben tájékoztattak továbbá, hogy az outlet részleg termékei nem hibásak, hanem kifutó modellek, ezért vásárolhatóak meg az eredetinél lényegesen alacsonyabb áron.
Azt is tudomásul vettem, hogy tanácsos rendszeres járás-kontrollra jelentkezni, ahol szakember ellenőrzi, hogy megfelelően használom-e az MBT-t, valamint azt, hogy fél év múltán egy újabb számítógépes talpvizsgálat ajánlott, amely során kiderül, milyen jótékony hatások mutatkoznak.
Mivel téli lábbeliről van szó, a hűvösebb idő beálltával, október táján kezdtem el új MBT-m rendszeres használatát; az előírásnak megfelelően, eleinte csak napi fél órában, később hosszabb ideig, a járás-oktatáson és az oktató videón bemutatottak szerint.
A jótékony hatás valóban nem maradt el. Azon kívül, hogy a hátfájásom múlni kezdett, maga az MBT-ben való járás is kellemes érzést nyújtott.
Az első hónapokban a javaslat szerint több alkalommal is voltam lépés kontrollon különböző MBT pontokban (Westend, Károly krt.).
A későbbiekben számítógépes talpvizsgálaton is részt vettem, ahol magam is meggyőződhettem róla, hogy a vásárlás óta mennyit javult a lábam állapota. Ezért úgy döntöttem, hogy a jó idő beálltával vásárolok majd egy MBT szandált is.
Az első probléma 2009 január vége illetve február táján jelentkezett (nem jegyeztem fel a pontos dátumokat, mert nem gondoltam, hogy egyszer szükség lehet rá). A bal lábbeli a bal oldalon, a kisujj mellett elszakadt. Tekintettel a fél éves garanciára, panaszt tettem a Károly körúti MBT pontban. A lábbelit átvették javításra, és néhány hetes várakozási idő után (amit kicsit sokalltam) vissza is kaptam. A szakadás környékét varrógéppel négyzet alakban, ritka szálú stoppoláshoz hasonló módon átvarrták; az egyformaság kedvéért mind a bal, mind a jobb lábbelin.
A stoppolás a problémás oldalon egy idő után újra fesleni kezdett, majd pedig a cipőfűző bújtatója szakadt el, szintén a bal oldalon. Ezért 2009 májusában ismét panaszt tettem a Károly körúti MBT pontban. Itt azt az információt kaptam, hogy a lábbeli már nem garanciális, ezért „elképzelhető”, hogy a javítás költségét nekem kell állnom. Majd az eladónő az általam megnevezett problémákat teljes mértékben figyelmen kívül hagyva közölte velem, hogy az igazi probléma az, hogy mindkét oldalon elvékonyodott a talprész, a speciális maszáj szenzor pedig rossz állapotban van, méghozzá azért, mert nem megfelelően használtam az MBT-t. Elmondtam neki, hogy a többszöri járás-kontroll illetve a számítógépes talpvizsgálatok fényében úgy vélem, állítása vagy nem helytálló, vagy valaki valamikor nem mondott igazat. Mindezek ellenére a lábbelit felvették javításra.
Néhány héttel később egy vidéki telefonszámról kaptam egy telefont az MBT egyik munkatársától, aki azzal kezdte a beszélgetést, hogy azzal az MBT-vel kapcsolatban telefonál, amit talpjavításra vittem be. Tájékoztattam, hogy én a magam részéről az MBT-t a bal oldali feslés illetve a cipőfűző bújtatójának elszakadása miatt adtam át javításra, a talprész hibájáról nem volt tudomásom. Ettől függetlenül a folytatásban megtudtam, hogy a futófelület javítása 7 325 Forintba, az ék illetve a szenzor cseréje pedig 9 800 Forintba fog kerülni, ami összesen 17 125 Forint. Ezen felül a cipőfűző bújtató javítása bruttó 150 Forint per darab lesz, amit szintén a vevő, azaz én állok. Elmondta azt is, hogy a szenzor cseréjére azért van szükség, mert foszlik az anyag, ami annak köszönhető, hogy nem kezeltem az MBT boltokban kapható szilikonos ápolószerrel. Szóvá tettem, hogy a szilikonos ápolószer használatának szükségességéről sem a vásárláskor, sem pedig a különböző MBT pontokban tett látogatásaim alkalmával nem tájékoztattak. A válasza erre az volt, hogy ezt nekem kellett volna megkérdezni.
Felajánlotta, hogy abban az esetben, ha nem élek a javítással, kedvezményesen vásárolhatok egy pár új MBT-t, mégpedig a 49 000 Forintos árhatáron belül 17 000 Forintért. Ha azonban nem outlet modellt választok, a régi és az új lábbeli eredeti ára közötti különbözetet is meg kell fizetnem, mivel a tulajdonomban lévő lábbeli „csak” 29 000 Forintba került. Egy 49 000 Forintos modell esetén ez 17 000 + 20 000, azaz 37 000 Forintot jelentene. Arra a kérdésemre, hogy miért jó nekem, ha kedvezményes áron, 37 000 Forintért vásárolok lábbelit, amikor már 29 000 Forintért is hozzájuthatok, azt a választ kaptam, hogy outlet modellt kell választani, és azt 17 000 Forintért megvásárolhatom.
A beszélgetés végén abban maradtunk, hogy a lábbelit elküldik az MBT szakszervizbe véleményezésre, én pedig nézzek körül az outletben (amiből számomra az tűnik ki, hogy a hibás lábbeli leadásától egészen az említett beszélgetésig eltelt hetekben a lábbeli még nem jutott el a szakszervizbe).
Mindezzel kapcsolatban találok néhány zavaró momentumot.
A legfőbb kifogásom a lábbeli minőségével kapcsolatban van. Életem során még egyetlen alkalommal, az MBT-nél nagyságrendekkel alacsonyabb árfekvésű és (elvileg) gyengébb minőségű cipők esetében sem fordult elő, hogy alig több, mint fél éves hordás után ilyen mértékű minőségromlás mutatkozott volna, mind a futófelületre, a talprészre, mind pedig a cipőfelsőrészre vonatkozóan. Az MBT-m a téli hónapok során gyakorlatilag alkalmatlanná vált a további használatra. Ez számomra azért nagy csalódás, véleményem szerint ez a lábbeli még a legminimálisabb minőségbeli követelményeknek sem felel meg; az MBT-vel kapcsolatban pedig a cég kialakított imázsa és a termékek nagyon magas ára is mást sugall.
A következő fájó pont éppen az ár. Hiszen minden alkalommal, amikor az MBT munkatársaival a hibás lábbeli javításáról tárgyaltam, szinte lesajnáló hozzáállást véltem felfedezni, miszerint aki „csak” 29 000 Forintért vásárol kifutó (nem hibás?!) modellt, az örüljön, hogy egyáltalán szóba állnak vele.
Szintén az alkalmazottak nem megfelelő hozzáállásának gondolom azt, hogy az általam bejelentett hibákat figyelembe sem véve, azok orvoslása helyett egészen más problémákkal állnak elő, melyekért engem, mint vevőt tesznek felelőssé (hogy tudniillik nem megfelelően hordtam a lábbelit – a többszöri járáskontroll és a számítógépes talpvizsgálat ellenére, valamint hogy nem érdeklődtem a szilikonos ápolószer iránt, melynek létezéséről tudomásom sem volt).
Mivel az MBT jótékony hatása tagadhatatlan, saját egészségem érdekében a jövőben is szeretnék ilyen lábbelit, ám bizalmam sajnos megrendült a márkában. Egyrészt attól tartok, hogy a következő is használhatatlanná válik majd fél év után. Másrészt pedig attól, hogy miután a 29 000 Forintos vásárlást követően a fent ecsetelt bánásmódban van illetve volt részem, vajon mi történne, ha egy „csupán” 17 000 Forintos lábbelivel problémák merülnének fel?
Kérem, tájékoztassanak az üggyel kapcsolatos véleményükről, illetve lehetőségeimről, jogaimról.
Budapest, 2009. június 8.
Tisztelettel,
Weber Edina
Thursday, June 04, 2009
Subscribe to:
Posts (Atom)