Magic

Csodálatos nap a mai!
Reggel orvosi vizsgálaton voltam – azt vizsgálták, hogy alkalmas vagyok-e a munkára. Nos, igen, az vagyok. Kérdezték, rendszeresen sportolok-e. Már épp örülni kezdtem, hogy „jé, ennyire látszik?”, de aztán kiderült, hogy csak azért kérdezik, mert nagyon alacsony a pulzusom. Ja kérem, az nem nagy újság, a vérnyomásom még alacsonyabb. Na mindegy, a lényeg az, hogy megfelelek.
A vizsgálat után épp az utcanévtáblát sasoltam, mert gyanítottam, hogy azon a környéken lakik Szászi, egy régi jó barátnőm. Ahogy ezt elgondoltam, hát egyszerre csak ott áll egy pékség előtt a sarkon! Úgyhogy bevásároltunk együtt, aztán dumáltunk egy jót.
És most jön a lényeg: ma végre elmentem a FIGARO Bűvészboltba! Mert én már olyan régóta szeretnék bűvészkedni! Valójában mindig is szerettem volna, már egészen kicsi koromban is teljesen elbűvölt a bűvészet. Gyakoroltam is ezt-azt, de aztán nem mutattam be soha senkinek. Emlékszem, egyszer az unokaöcsém kapott egy Rodolfo táskát. Az divatos „játék” volt akkoriban - egy aktatáska néhány bűvészkellékekkel meg pár egyszerűbb trükk leírásával. Hát nekem az nagyon tetszett. Ő nem nagyon bűvészkedett vele aztán, én viszont továbbra is ámulattal néztem a TV-ben, ahogy az Ungár Anikó olyan szépeket művelt. És mostantól én is fogok!


What a wonderful day!
I went to the doctor this morning – I had to be examined if my general health is good enough for the new job. Well, it is. The doctor asked me if I do any kind of sport regularly. I got kind of excited “yeah, wow, can you see it?”; but turned out that she was only asking because she thought my heart rate was too low. That’s no new I said, wait till you see my blood pressure, that’s even lower. Anyway, I’m ok for the job.
When I was done I was walking down the street thinking of and old friend of mine, who I thought lived in that area but I just wasn’t sure. So as I check the street sign, I notice her standing in front of a bakery around the corner. So I went shopping with her and we had a nice long chat afterwards.
And the best is yet to come: today I finally went to the Magic Shop! The truth is that I always liked magical tricks and I always wanted to know some of them. I tried to practice a few of them on my own, but I never showed it to anyone. I remember when my cousin got a “magic kit”, bag with some easy-to-do magical tricks. Gosh was I jealous. He didn’t really play with it much, but I kept on watching Aniko Ungar, this famous Hungarian magician lady doing her magic on TV. And from now on I will also do mine!

Állás / Job 1

Éreztem, hogy így kell ezt. Nem nyílik meg új ajtó, míg az ember be nem csukja a régit. És tényleg.
Tegnap hívtak: megkaptam az állást! Februárban kezdhetek.
Ez azért nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy lesz munkám, munkahelyem, feladatom, napirendem, kollégáim, és persze remélhetőleg fizetésem is. Egy csomó olyasmi, amit az előző helyen hiányoltam.
Lesz hozzá üveggyöngy, úgyismint BKV bérlet, játékpénz azaz étkezési utalvány, és sporthozzájárulás, aminek nagyon örülök.
A cég és maga a hely szimpatikus; a meló multimeló. Majd meglátjuk.
Most mindenesetre örülök, és visszatért egy kicsit az önbecsülésem, hogy azért mégiscsak kellek valakinek, mégiscsak jó vagyok valamire. Ez jó érzés.

-------------------------------

Deep down I knew this is the way things go. The new door just won’t open if you close the old one. And so it is.
They called me yesterday: I got the job! I can start in February.
This is jolly good because it means that I will have a job, a workplace, a task, a schedule, colleagues, and of course hopefully a salary. Quite a few things I lacked at the old place.
In addition I’ll get a pass for public transportation, some food tickets and a cheap gym membership which makes me very happy.
The company and the place itself looks good to me; the job is a multi job. We’ll see.
So now I am happy and my self esteem has somewhat come back, lo and behold someone still needs me, I am still good for something. Feels real good.

Movie weekend

Tegnap este moziban voltunk. Megnéztük a Babák című filmet, ami 4 bébi életét kíséri végig a születés előtti napoktól kb. egy éves korukig. Volt benne egy amcsi, egy japán, egy mongol és egy afrikai baba. A babák persze mindig (jó, majdnem mindig) aranyosak, de azért nem volt túl nagy durranás a film. Érdekes volt, hogy az afrikai baba volt a legügyesebb és ő fejlődött a leggyorsabban, pedig ott aztán alapvető higiénia vagy bármiféle tudományos korai fejlesztés ugye nuku; de amúgy a japán bébi is ugyanúgy hisztizik unalmában, a mongol gyerek is ugyanúgy bunyózik, meg az amcsi picur is ugyanúgy meglép a röhejes baba-mama tornáról, mint akár egy magyar vagy bármilyen más gyerkőc.
Erről is az jut eszembe, ami mostanában, mindenről: hogy MINDEN EGY.
Egyik jó barátom most asszirológiát tanult, és kellőképp bele van őrülve a témába, úgyhogy időről időre megoszt velem mindenféle akkád és sumér nyelvemlékeket és az azokból levonható következtetéseket. Ez egyrészt nagyon érdekes, másrészt pedig mindig arra jövök rá, hogy valójában mindenki ugyanarról beszél, csak éppen más nyelven, más szavakkal.
Ma meg egy Woody Allen filmet néztünk meg itthon, a Füles-t. Na, az egy jó film, nagyon tetszett. Az egyik legjobb duma benne az, hogy
„Én héber meggyőződésűnek születtem, de átváltottam a nárcizmusra”.
Meg az is, hogy
„Te ortodox családból jössz, hogy fogadnának egy sorozatgyilkost?”
Csak azt nem értem, hogy miért nem Kern András a magyar hangja.

---------------------------------------

Went out for a movie last night. We saw a film called Babies; it shows the life of four babies from a few days before their birth to about the age of 1. There was an American, a Japanese, a Mongol and an African baby. Babies are always (okay, almost always) cute, but it just wasn’t the best movie I ever saw. The interesting thing was that the African baby seemed to develop and learn the fastest of all, despite the complete lack of basic hygienic standards of early childhood education or anything of that kind. But besides that the Japanese baby gets hysterical when bored, the Mongol kid fights with his brother and the American girlie escapes from the ridiculous baby-mommy happening just like a Hungarian or any other baby would.
This makes me think of something that has been on my mind a lot lately: that ALL IS ONE.
A good friend of mine studies Assyriology and he shares with me some of his studies from time to time. Of course this is very interesting to me, but also, it makes me realize from time to time that everyone talks about the same thing with different words, on a different language.
Tonight we saw Woody Allen’s Scope. Great and of course funny movie.
My 2 favorite quotes are:
„I was born into the Hebrew persuasion, but when I got older I converted to narcissism.”
And
„You come from an orthodox family, would they accept a serial killer?”

Az eszkimókról és másokról / About the Eskimos and other things

Tény és való, hogy mostanában lenne időm írni. És történt, történik is sok minden. Akkor meg miért nem írok? Talán mert túl sok dolog torlódott fel.
Meg aztán még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mit közöljek és mit ne ezen a blogon. Mert hát senki nem szeret pellengéren állni.
Tán az lesz a legjobb, ha a „minden napra egy mese” elvét követve most nem is vesztegetem nagyon a betűt s a szót, hanem majd apránként úgyis szépen megirogatom, hogy mik foglalkoztatnak mostanában.
Addig is, ami a legfontosabb: FELMONDTAM! Több mint 5 évig dolgoztam egy olyan munkahelyen, ami eleinte nagyon jó és érdekes volt számomra sok szempontból, ám az utóbbi 2-3 évben annyira elmérgesedett a helyzet, hogy egyszerűen nem tűrhettem tovább. Sajnos túlságosan beleláttam a „cég” működésébe, és sajnos túlságosan sokszor nem kaptam fizetést az elvégzett munkámért. Persze van sok minden, amit még így utólag sem tudok, de gyanítom, jobb is így.
Új munkahelyem még nincs, de keresek bőszen valami érdekeset, értelmeset, hasznosat, és lehetőleg olyat, amiből meg is lehet élni. Nehéz ügy most a munkakeresés. A sok eszkimó és a kevés fóka tipikus esete áll fenn.
Néha úgy érzem, rossz lóra tettem. Kellett nekem tanári diploma, tanultam inkább valami jó szakmát, amivel most jól halálra keresném magam. Kellett nekem Izraelben, eltúlzott és erőltetett zsidulásban nyomulni 7 éven át, ahelyett, hogy megalapoztam volna az evilági jövőmet, és akkor most nem lennék 34 és fél évesen pályakezdő senki, mihaszna végzettséggel. Kellett nekem ezer dolog iránt érdeklődve szétforgácsolni magam, ahelyett, hogy egy konkrét dologra koncentrálva haladtam volna szépen előre.
Persze, tudom, hogy semmi sem történik véletlenül és hiába, mindennek értelme és haszna van.
„Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.”
Madách Imre megmondta már rég.
Hát igen. Tapasztaltam, éreztem, tanultam. Nem keveset. Mondhatni, sokat.
És akkor most mi van?
A legjobban azt utálom, mikor azt mondják: „Jaj, te olyan okos vagy, jól beszélsz idegen nyelveken, nem hiszem el, hogy nem találsz valamit.”
Mindegy, keresgélek.
Közben meg tanítok.
És írok majd ide is.

-----------------------------------

True: I do have time to write. And of course many things did and do happen. Why don’t I write then? Maybe because it’s been too much.
Besides, I still didn’t fully decide how what I should and should not share on this blog. Nobody likes to be the subject of gossip.
The best idea might be to follow the “a tale a day” philosophy, so I won’t make it too long this time. As I will continue posting, I will slowly but surely drop a few words here and there about what has been on my mind lately.
In the meantime the most important piece of information is that I QUIT! Quit my job that I have been doing for over 5 years, and which has been really good for me at the beginning for a few reasons; but for the past 2 or 3 years it became so bad that I could not bear it anymore. Unfortunately I learned too much about how the “company” works, and unfortunately it’s been too many times that I did not get paid for the job I did. Of course there are many things I still don’t know about but I think it’s better this way.
I don’t have a new job yet. It’s pretty hard to find a somewhat normal and well paid job nowadays in Hungary. There are too many Eskimos and too few seals.
Sometimes I feel like I made the wrong choices. Why did I need a degree in teaching, instead of learning some good profession with which I could make a lot of money? Why did I need to spend 7 years in Israel trying to prove how Jewish I am, instead of worrying about my future in this world, and maybe then I would be a 34 and a half years old nobody with a useless degree? Why did I always need to be interested in too many things instead of focusing and excelling in only one?
Yeah, I know, nothing happens in vain or by chance, everything has meaning and purpose.
As Imre Madach said:
What thou hast felt and learned and come to know
Shall be thy portion for a million years. (translation by J. C. W. Horne – sounds much better in Hungarian though).
So I saw a lot, felt a lot, learned a lot.
And now what?
What drives me mad is when people tell me ‘oh you’re so smart, you speak a lot of languages, I can’t believe you can’t find a job’.
Anyway, I am trying.
In the meantime I teach.
And I will write sometimes.

Meló

Ha nincs meló, az nem jó. Ha van, de túl sok, az se jó.
E szép magyar szó eredetének utánajárni igazán nem nagy meló.
A héber melacha (מלאכה) szó jelentése, akárcsak a magyar nyelvbe beépült jövevényszóé: munka. Az askenáz melóche kiejtéstől pedig már egyáltalán nem áll távol a magyar meló, vagy a német Maloche szó.
A héberben a munka fogalmára több szó is létezik. Jelentésük hasonló, ám nem teljesen azonos, éppen ezért a választott szóhasználat sohasem véletlen. Bár az Örökké-való nem ezzel a szóval teremtette a világot, a Tóra később mégis a melacha-nak, azaz nehéz munkának nevezi a nagy művet.
A Jeruzsálemi Szentély építésekor végzett munka leírásakor szintén gyakran fordul elő a melacha szó.
És ezzel el is érkeztünk a szombati munkatilalomhoz. A szombati pihenés alkalmával ugyanis egyrészt megemlékezünk a világ teremtéséről, hiszen a hat napon át tartó kemény munka után az Örökké-való megpihent. Másrészt pedig pontosan a Szentély építésekor végzett munkálatok leírásából vezették le bölcseink, hogy melyek azok a munkák, amelyeket szombaton tilos végezni. Fontos megjegyezni, hogy a melacha szó nem feltétlenül jelent kemény fizikai munkát. Így lehet az, hogy a szombati tilalmak között olyan „munkák” is előfordulhatnak, amelyeket manapság egyáltalán nem tekintünk munkának, végzésük szombaton mégis tilos.
Szavunk a zsidó tanításokban gyakran előfordul.
A bölcs Tarfon rabbi például így tanította a Talmudban: „A nap rövid, a munka pedig sok”. Héberül: hajom kacar veham’lahca meruba, azaz היום קצר והמלאכה מרובה. (Misna, Atyák bölcs mondásai 2:15) Folytatva a gondolatmenetet, a rabbi szintén melacha szóval fejezi ki a következő tanítást: „A munkát nem neked kell elvégezned, de nem vonhatod ki magadat alóla”.
A meló tehát jó és fontos dolog, amit még akkor is legjobb tudásunk szerint kell végeznünk, ha nem vagyunk képesek egyedül befejezni azt. Hiszen tudjuk: sok kicsi sokra megy.
Mert mindig minden rajtunk is múlik.

Sisere

A sisere had kifejezés a magyar nyelvben annyit jelent: népes sereg, lusta népség.
Helyenként még a sáska szinonimájaként is szerepel – tévesen, ugyanis a sisere hadnak a sáskához semmi köze nincs, azon kívül, hogy általában a sáska is csapatban jár, nem pedig egyedül.
Meglepő lehet, de a sisere hadnak inkább a zsidó újévhez van köze, és bizony nem a vendégek népes hadára utal. De haladjunk szépen sorjában.
A Bibliából ismert Bírák könyve a zsidó nép történelmét írja le, megközelítőleg az i.e. 1200 és 1000 körüli időszakban, Józsué halálától a királyság kialakulásáig. Ismeretes, hogy Mózes halála után Józsué lett a nép vezére, majd őt követték a bírák. Az ószövetségben jártasabbak számára bizonyára a bírák nevei sem hangzanak idegenül, ilyen volt például Otniél, Ehud, Debóra, Gideon, Jair, Jiftach, és Sámson is.
Kitűnik a sorból egy női név: Debóra, Lapidot felesége, nem csupán bíra, azaz a nép vezetője, hanem a hét prófétanő egyike is volt. Fontos megjegyezni ugyanis, hogy az ismert férfi prófétákon kívül hét asszony is prófétált: Sára, Miriam, Debóra, Hanna, Abigél, Hulda és Eszter. Mindannyiuk szerepe nagy fontossággal bír. Sára például az ősanyák egyike; Miriamnak köszönhető, hogy Mózes nem halt meg, hanem végül kivezette a zsidó népet Egyiptomból; Hanna adott életet Sámuel prófétának; Eszter pedig megakadályozta, hogy Ahasvéros király antiszemita kancellárja, a gonosz Hámán megsemmisítse a zsidó népet.
Debóra prófétanőt a Bírák könyve 4. fejezete említi először. Innen tudjuk meg azt is, hogy Jábin, Kánaán királya, mintegy 20 esztendőn át hadat viselt Izrael fiai ellen. Az ellenséges hadsereget a kegyetlenségéről hírhedt Sziszera (már kiejtés szerint Sziszra, Sziszere, Sisere) hadvezér irányította. Debóra parancsára a zsidó csapatok vezére, Bárák, tízezer emberrel felvonult a Tábor hegyre, hogy megvívjon az ellenséggel. Bárák csapatait látván Sziszera megijedt, leugrott a szekérről, és saját hadseregének hátat fordítva futva menekült el. Bárák katonái ezután kardélre hányták a magára hagyott hadsereget. A menekülő Sziszera a zsidókkal jó kapcsolatot ápoló kéniták tábora felé vette az irányt, ahol is betért pihenni Jáel, a kénita Héver feleségének sátorába. Amint Sziszera elaludt, Jáel, a furfangos és bátor asszony, egy sátorvassal ölte meg a gonosz hadvezért, nem kis lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot.
A pozitív kimenetelű csata után, melyet 40 év béke követett, Bárák és Debóra örömükben dalra fakadtak – ujjongásuk, mely leginkább Debóra énekeként ismeretes, szintén a Bírák könyvében olvasható.
Ám a történet itt nem ér véget.
Azt már tudjuk, hogy a magyar sisere szó Sziszera népes hadseregére utal.
De hogy kapcsolódik mindez Rosh Hashanához, a zsidó újévhez?
A Bírák könyve (5:28) a már ismertetett ütközet leírása után megemlíti, hogy a kegyetlen hadvezér, Sziszera édesanyja, a kuruzsló asszony, aki korábban szintén nem éppen szívjóságáról volt ismert, miként várta haza a csatából a fiát, majd hogyan fakadt sírásra, amikor megtudta, hogy gyermeke nem tér haza többé. Bölcseink tanítása szerint Sziszera édesanyja nem csupán a fiát siratta oly keservesen, hanem abban a pillanatban a kuruzsláshoz szükséges kellékeinek segítségével a jövőbe is látott, és megtudta, hogy annak a „pihenőnek”, melyet Sziszera tett Jáel sátrában, a kései leszármazottja nem más lesz, mint a híres első-második századi kabbalista és Tóra-tudós, Rabbi Akiva. Ezután megnyugodott és jó útra tért.
A bibliai versből levezethető, hogy az asszony bánatában és meghatottságában százszor is sírt, és őszinte sírásának hangja egy kürt síró, el-elcsukló hangjához volt hasonlatos. Ennek megfelelően Rosh Hashanakor a mai napig a sófár, azaz a kosszarvból készült kürt száz hangja figyelmeztet minket az őszinte megtérésre.

Lefkada 2010

Az idén egy újabb görög szigeten, Lefkadán jártunk. És hát nem voltunk nagyon elragadtatva. Talán túl jó volt tavaly Korfun. Talán túl olcsó útra fizettünk be.
A 24 órás buszút horror volt, az apartman gánya, az idegenvezető kritikán aluli, a görögök pedig megőrültek a válságtól.
A tengerpart persze szép volt, de sajnos pont nem azon a részen, ahol mi voltunk.

This year we went to another Greek island, Lefkada. And we were not at all satisfied. Maybe Corfu was too good last year. Maybe we went on a way too cheap trip this time.
The 24 hours long bus ride was a horror, the apartment we stayed at was disgousting, the tourguide didn't do anything, and the greeks went crazy from the economical situation.
The beach was of course beautiful, but unfortunately not where we were.



Ez a híd vezet át Lefkadára.

This is the bridge leading to Lefkada.







A lepukkant apartmanunk. Barna színben látható a konyha.

Our run-down apartment. The brown thing is the kitchen.







A kis cuki erkély.

The little cute balcony.











És a kilátás róla.

And the view from it.









A legviccesebb nevű panzió.

The place with the funniest name. Genny means pus in Hungarian.







Egy szép hajó.

Nice ship, isn't it.









Egy koszos vízesés a falunktól 3 km-re.

A dirty waterfall 3 km away from our village.










Lefkada város kis utcája.

A little street of Lefkada city.












Beverly 250







Ezzel a komppal mentünk át Meganisi szigetére.

We took this ferry to the island of Meganisi.







Ez volt a legszebb tengerpart, amit láttunk.

This was the nicest beach we saw.







Ja, meg ez is.

And this one too.









Leszakadt az ágyam.

My bed broke.









Viszont jó szél volt a sárkányozáshoz.

But there was good wind for kite flying.







Henna a hátamon.

Henna on my back.







Cicus a kerben.

Cute kitten in the garden.

0 Forint

Családi csomag a Telenortól.
Beszélj 0 Forintért minden családtagoddal!
Feltéve, hogy egyiküknek sincs előfizetése.
Akkor is, ha van, de akkor mindegyikük egyenként 4600akárhány Forintért csatlakozhat, plusz fizessen havonta egy ezrest.
És máris ingyen beszélhettek egymással.
Szerintem tisztára megéri.


Family package from Telenor.
Speak with all your family members for 0 Forint.
But only if they are pre-paid customers.
Because if the have some regular service they will have to pay something like 4600 Forint each just to join to the package, and then something like 1000 Forint each month.
And then you can speak for free.
I thing it’s totally worth it.

Tibet vs Palestine

A héten Magyarországra látogat a Dalai Láma. Szombaton és vasárnap Budapesten tart előadásokat. Vagy mit. Ennek apropóján tibeti filmhét van a Sambhala Tibet Központban. El is mentünk, megnéztünk egy filmet, szerintem elég drágán, tekintve, hogy egy levegőtlen szobában ültünk összecsukható székeken és kivetítőn ment a film, és ezerkettőért ugyebár már kényelmesebb moziba is mehet az ember. Nem baj, adomány. Az mindig jó. Meg számlát se kell adni róla.
A Tibet Központ nagyon érdekes egyébként, szerveznek mindenféle programokat, meditációkat, és lehet vásárolni tibeti csengőket, könyveket, és egyebeket.
Szeretet, béke, miegymás.
A könyvek között nekem rögtön szemet szúrt a Tibettel és a buddhizmussal kapcsolatos könyvek számához képest feltűnően sok ősmagyarkodó témájú kiadvány. De hát én paranoiás vagyok, ez nem feltétlenül jelent semmit, lehet, hogy van valami kapcsolat a kettő között, amiről én nem tudok, mondjuk Kőrösi Csoma Sándor, vagy valami ilyesmi.
Aztán kifele menet megláttam a falon a sok kis tibeti imazászlócska mellett egy árpádsávos-szentkoronás, valamint kettő darab palesztin zászlót is. Na, ezen rágódtam is vagy egy napot. Aztán visszamentünk megkérdezni, hogy mi is az.
A harcsabajszú pacák (amolyan tipikus ősmagyarkodó féle harcsabajusznak tűnt az nekem, de lehet, hogy megint csak rémeket látok) először úgy csinált, mintha nem értené a kérdést. Közölte, hogy az térkép. Nem, nem a térképre gondolunk, hanem arra a zászlóra ott mellette. Ja, az tibeti zászló. Igen, azt látjuk, de ott mellette, az a másik. Ja, hát azt ő nem tudja, hogy az mi, kérdezzük meg a kollégáját. Kolléga úr már tájékozottabb volt, ő rögtön vágta, hogy az palesztin zászló. Meg árpássávos. Történelmi jelkép. De hogy az miért van ott a Tibet Központ falán, azt ő nem tudja sajnos. Csak úgy. Kapták, hát kitették. Vajon ha adnék nekik ajándékba egy izraeli zászlót, azt is kitennék?
Érdekes dolgok vannak.
Szegény Dalai Láma, ha ezt tudná…

-------------------------------------------------------------

The Dalai Lama is coming to Hungary this week. On this occasion the Sambhala Tibet Center of Budapest is hosting a Tibetan movie week. We went to see a movie, which in my opinion was pretty expensive, given that we had to sit in a stuffy room on folding chairs. Whatever, I thought, charity is charity. Plus this way they don’t have to give a receipt.
The Tibet Center is an interesting place. They have all kinds of happenings there, meditations, movie screenings, and there is a little shop there with Tibetan bells, books, and other things. Peace, love, happiness.
At first I found it weird how many books they have about the so called ancient Hungarian religion and mythology, which is recently the favorite subject of extreme right wing Hungarian nationalists. But ok, I thought, maybe there is some connection here that I don’t know about. Who knows.
But on my way out I saw the flag with red and white stripes, called the Arpad flag (which used to be the flag of the Arpad house, the founding dynasty of Hungary, but today it is the symbol of the Hungarian neo-nazis) and two Palestinian flags. I thought about this issue for almost a day, but could not come up with any possible explanation, so we went back to ask what is was.
The first guy acted at first like he didn’t get the question. It’s a map, he said. No, not the map, we mean the flag next to it. Oh, that’s a Tibetan flag. No, not that flag, we are talking about the other flag over there. Oh, that! I don’t know what that is, he said, we should ask his colleague. So we did. Mr. Colleague could tell us right away that it was a Palestinian flag. And an Arpad flag. But he has no idea why it is on the wall of the Tibet Center. They got them as a present so they put it up. I wonder if I gave them an Israeli flag, would they put it up?
Interesting.
If only the Dalai Lama would know…

Davenol

A mindennapi, gyakorlati zsidó életnek, a zsidó vallásnak, sőt a zsidó közösségi életnek is az egyik alappillére az ima. Egy vallásos zsidó férfinek kötelessége naponta háromszor minjenben, azaz egy tíz zsidó férfiből álló közösségben imádkozni (természetesen ezt a nők is megtehetik, de számukra nem kötelező). Akiknek erre nincs lehetőségük, azok is összegyűlnek az imaházakban péntek esténként, hogy köszöntsék a szombatot; vagy legalább a nagyünnepek alkalmával, hogy együtt davenoljanak, azaz imádkozzanak.
Elul havában, Rosh Hashana, azaz a zsidó újév, majd az azt követő Jom Kippur (engesztelőnap) felé közeledve, ha lehet, még nagyobb hangsúlyt és még fontosabb szerepet kap az ima.
Davenolni egyszerűen annyit jelent: imádkozni (bár az egyik lexikon azt írja: „kántál; elnyújtott, éneklő hangon imádkozik”). A köznapi zsidó szóhasználatban ez az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés (pl. mikor davenolnak sachriszt? = hánykor van a reggeli ima?; ki davenol? = ki az előimádkozó?); sőt, egyéb zsidó szavakhoz hasonlóan más nyelvekben is ugyanebben az alakban használatos (angolul pl. to daven = imádkozni). Főnév formában is találkozhatunk vele (pl. ebben a zsinagógában nagyon szép, túl hosszú, vagy éppen túl rövid a davenolás.
A jiddisből a magyarba átvándorolt szó eredete azonban korántsem egyértelmű.
Vegyük szépen sorra a lehetőségeket, aztán ki-ki eldöntheti, melyik áll hozzá a legközelebb.
1. Arameus: d’avhatana (דאבהתנא) vagy d’avunon (דאבונן). Jelentése: ősapáinktól. A hagyomány szerint ugyanis a három napi imát ősapáinktól tanuljuk: a reggeli imát Ábrahámtól, a délutáni imát Izsáktól, az esti imát pedig Jákobtól.
2. Héber: daf (דף). Jelentése: lap. Eszerint a németes-jiddises végződéssel megtoldott dafnen annyit jelent: lapozni, azaz forgatni az imakönyv lapjait.
3. Héber: dovev (דובב). Jelentése: az ajkakat beszédre nyitni. Az imával való párhuzam egyértelmű.
4. Francia: dévotion. Jelentése: áhítat, imádság, rajongás. Rasinak, a híres középkori francia Tóra-kommentátornak számos ófrancia szót köszönhet a zsidó köznyelv. Lehetséges, hogy ez is egy közülük.
5. Német: tagewen. A középfelnémetben, amelyből a jiddis nyelv is kialakult, a szó jelentése a nap kezdetével állt összefüggésben, tehát vonatkozhatott a reggeli imára is.
6. Litván: dovana. Jelentése: ajándék. A Szentélyben bemutatott áldozatot napjainkban az ima helyettesíti, ami ebben az értelemben nem más, mint felajánlás, azaz ajándék. Köztudott, hogy a középfelnémetből kialakult jiddis nyelvbe számos kelet-európai nyelvből épültek be szavak és kifejezések.
7. Arab: da’awa. Jelentése: imádkozni.
8. Latin: divina vagy divine. Jelentése: isteni, szent.

Véleményem szerint ez utóbbi a legkevésbé valószínű variáció, ám roppant érdekes, hogy egyetlen jiddis szónak ilyen sokféle eredete lehetséges.

Mindenkinek sok tartalmas és eredményes imádságot kívánok Elul hónapjára, és a közelgő nagyünnepekre.

Utálom a névtelen kommenteket / I hate anonym comments

Demokrácia van. Ez annyit jelent, hogy én a blogomra azt írok, amit akarok, akkor, amikor akarok, sőt, ha nem akarok, akkor egyáltalán nem írok, akinek meg nem tetszik, az nem olvassa, hanem szépen csendben elmegy anyukájába.
A demokrácia azt is jelenti továbbá, hogy a nevüket / arcukat nem vállaló ilyen-olyan indulatú személyeskedő kommentelőket olyan laza mozdulattal hajítom az éteri szemetesládába, hogy a lábuk sem éri a földet.
Értve vagyok demokráciailag?

--------------------------

We live in a democracy. That means that I write on my blog whatever I want, whenever I want, and I don’t write at all if I don’t feel like it. And whoever doesn’t like it, does not read it, just simply goes away and shuts their mouth up.
Furthermore democracy means that I moderate the comments left on my blog, therefore people who want to leave stupid comments but they are too chicken to sign their name, should find some other entertainment for themselves.
Am I democratically understood?

A hazugság látható / Lies are visible

Az az igazság, hogy a hazugság látható. Szabad szemmel látható. Persze, hallható is, de az természetes, azt megszoktuk, vagyis hát csak magamról tudok nyilatkozni, és hallva ugyebár jobban felismerem. De a látottak valahogy gyakran megtévesztenek. Viszont tegnap reggel láttam a metrón, ahogy egy férfi hazudott egy nőnek. Nem hallottam a beszélgetést, de teljesen egyértelműen látható volt, hogy az a férfi hazudik. És akkor eszembe jutott, hogy egy ismerősöm nemrég ugyanígy hazudott egy hozzá akkor még közel álló nőnek. Aztán egyre több eset jutott eszembe. Most már biztos. A hazugság látható. Csak hinnem kellene a szememnek, amikor látom.

----------------------

The truth is that lies are visible. Very clearly visible. Of course, they are audible too, but that’s natural. I mean I am more used to it. I recognize them better when I hear them. But I am often misled by whatever I see. However, yesterday morning I saw how a man lied to a woman on the subway. I could not hear the conversation, but I could see very clearly that he was lying to her. And then I remembered how recently I saw someone I know lie to a woman he was close to at the time. And I remembered more and more lies that I saw. And now I am sure. Lies are visible. Only I should believe my eyes, when I see them.

Hücpe

Voltam olyan hücpe, hogy rákerestem a neten, mit írnak az okosok a hücpe szó etimológiájáról, és nagyon sok érdekességet találtam. Főként szélsőjobbos oldalakat dobott ki a kereső, melyek szerint a szó a „zsidó pimaszság és cinizmus” kifejezése, s ezt rögvest példákkal is alátámasztják (csupa ostoba és sablonos frázis, az idétlen antiszemita viccektől kezdve körülbelül odáig, hogy Simon Peresz hogyan lopja el Magyarországot). A pimaszság és a cinizmus stimmel, ám nagy tévedés, hogy ez csupán a zsidók „kiváltsága” lenne. Hosszas példálózásba kezdhetnék most akár a magyar szélsőjobb pimaszságát illetően is, de ez nem az a rovat.
Elárulom inkább, hogy a hücpe a magyarral azonos jelentésű héber chucpa (חוצפה), szóból került át a jiddisbe, onnan pedig a magyar nyelvbe. Eredete tehát nem a német nyelvben keresendő, mint azt több magyar nyelvű weboldal is tévesen állítja ( pedig még névelőt is biggyesztettek elé, hogy tudományosabb legyen: der Chutzpah). Viszont sok más jiddis szó mellett nem csak a magyar, hanem az angol és a lengyel nyelvbe is beépült, ne csodálkozzunk tehát, ha angol anyanyelvű ismerőseinket is így halljuk nyilatkozni valakivel vagy valamivel kapcsolatban: What a chutzpah! Micsoda hücpe!
A magyarban ez jelentheti magát a szemtelenséget, mint fogalmat (nagy hücpe volt ezt vagy azt megtenni!), vagy magát a szemtelen személyt (az az ember egy nagy hücpe!), sőt, melléknévként is alkalmazhatjuk (ne legyél már ilyen hücpe!). Érzésem és személyes véleményem szerint a szó jelentése nem egyértelműen negatív, sőt, bizonyos értelemben akár elismerés is lehet, mintegy a csalafintaság, a pimasz és merész leleményesség egy szóval való kifejezéseként.
Ritkábban, de előfordul németes végződéssel is, pl. hücpedig vagy hücpedik, ebben az esetben kizárólag melléknévként értelmezendő.

Srác

Következzék egy személyes vallomás: a srác számomra meglepetés volt annak idején, amikor kamasz koromban érdekelni kezdett a nyelvészet, illetve a magyar szavak jelentése és eredete.
Hiszen ki ne tudná, hogy a ma beszélt magyar nyelvben a srác egy fiatal fiú vagy férfi, akinek a párja általában egy hasonló korú lány vagy nő, azaz csaj. Tehát bár tisztában voltam azzal, hogy ez az „ékes” magyar kifejezés nem Árpád csapataival vonult be a magyar köznyelvbe, magától értetődőnek gondoltam, hogy a srác is a cigány nyelvből került át a magyarba, akárcsak a csaj.
Pedig a srác szó két különböző héber kifejezésből is eredhet. Az általam ismert etimológiai szótárak és nyelvészek hol az egyikre, hol a másikra hivatkoznak, ezért álljon itt most mindkettő.
Az egyik magyarázat a futni, héberül rac (רץ) igével hozza kapcsolatba. Ha a futni igét vonatkozó névmással látjuk el, nem más lesz belőle, mint s’rac (שרץ), azaz „aki fut”.
A másik, számomra kevésbé szimpatikus variáció szerint a szó gyökere a szintén héber serec (שרץ), melynek magyar jelentése: féreg, csúszómászó.
Látható, hogy a héberben a két szó kiejtése egy betűben eltér, leírt alakjuk azonban megegyezik. Bármelyik legyen is a magyarba átkerült zsidó szó gyökere, a két különböző jelentés közös nevezője a mozgás, a sebesség, az állandó jövés-menés, ami általában egy igazi srácot jellemez.

Herót

Herótóm van már ettől a novemberi időjárásból, így május derekán!
Bizony, az elmúlt napokban és hetekben sokszor hallottuk, esetleg mondtuk is ezt.
De milyen is az, amikor valakinek herótja van? A magyar nyelvben akkor van herótunk, amikor valamivel torkig vagyunk, amikor unjuk, amikor utáljuk az egészet, és elegünk van belőle, de nagyon.
A harata vagy helyesebben: charata (חרטה) szó héber eredetű, mely átkerült a jiddisbe, így utóbbi kiejtési szabályai szerint lett belőle haróte, illetve heróte. A szó eredeti jelentése: megbánás. Ige formájában is létezik, melynek jelentése értelemszerűen: megbánni.
Érdemes megjegyezni, hogy Rambam, azaz a Majmonidészként vagy Majmoni Mózesként is ismert középkori tudós-filozósus rabbi, a megtérés szabályairól szóló művében a következő lépéseket nevezi meg, melyeket a megtéréshez vezető úton feltétlenül szükséges megtenni:
1. A bűn elhagyása
2. Megbánás (azaz harata)
3. A bűn megvallása
4. Fogadalom a jövőre nézve.
Ideális esetben tehát negatív dologtól van ez embernek herótja, minek következtében képessé válik arra, hogy a saját jövőjét pozitív irányba befolyásolja.
Így legyen.