Facebook

Hát ez a nap is eljött. Pedig sokáig ellenálltam, mint a mobiltelefonnak annak idején. De a héten beadtam a derekamat, és feliratkoztam a Facebookra. Világraszóló iwiw. És ami az egészben a legkétségbeejtőbb, az az, hogy egyelőre még szórakoztat is. Biztos mert még új. Aztán két hét múlva majd jól megunom ezt is, ahogy az lenni szokott az ilyen internetes pótcselekvésekkel. Csak hát most tél van meg minden, meg hát amúgy is itt ülök a gép előtt egész nap, pár kattintással több vagy kevesebb, az már oly mindegy.

Bakancsom még sincs, de keresek lelkesen.

Valamint:
„Elvetemültem személyemben, ahogy sohasem.
Valaki mondja meg, mi a fenének ölelem
A facsemetéket lelkesen a tereken?” (Geszti P.)

Filóztam, mi legyen a hét klipje, aztán úgy döntöttem, hogy ezekre a szürke téli napokra a Bunkó blues lesz az egyik legjobb gyógyír.

***************

The day has arrived. I resisted for years, like I did with cell phones at the beginning. But this week I signed up to Facebook. And for now I even find it kind of interesting. Probably because it’s new for me. And in a few books I’ll be totally bored and sick and tired of it, as it usually happens with me and these internet sites. But now it’s winter and all that, and I anyway sit in front of the computer all day, so a few more clicks don’t matter much.

I still don’t have boots, but I keep looking for them.

Clip of the week is really for Hungarian speakers this time. A hysterically funny song from the late 80’s.