Rose

Tegnap este kicsit padlót fogtam. Rose. Igen. Vári Éva. Váriéva, váriéva, váriéva, évek óta hallom, hogy váriéva. De most először láttam színdarabban (ciki? nem baj.), pontosabban monodrámában. Ami is arról ismerszik meg, hogy Vári Éva, azaz Rose, áll, ül, jön, megy, beszél, mesél, meg be is mondogat rendesen, mert azért Martin Sherman is jól kitalálta ezt; a közönség meg néha nevetgél (zavarában, nyomorában, mert vicces, vagy mert nem érti, min nevet a többi), máskor visszafojtja a lélegzetét, a vége felé meg jól elgondolkozik, esetleg sírdogál. Van benne háború, béke, bűn és bűnhődés, szerelem, ármány, Izrael, lelkesedés, meghasonulás, szóval mindenféle, ami bennem is. Hááát, hmm… sírtam is, mint a lánc; bár ez így önmagában még nem jelent semmit, ezt azóta tudom, mióta egy komédiáról könnyes szemmel jöttem ki a moziból, és nem a kacagástól. Ami meg az elgondolkozást illeti, köszönöm, az is megvan egy időre.

---------------------------

Last night a saw a play called Rose, written by Martin Sherman. Of course it moved me very deeply, as does almost any Jewish subject. The Hungarian actress, Éva Vári, who did the whole play alone, was amazing. I’ve heard a lot about her before but this was the first time I saw her in the theater. The play is really the life story of a Jewish woman; with war and peace, crime and punishment, love, intrigue, Israel, enthusiasm, disenchantment, basically pretty much everything that’s inside me too. It’s the kind of play where people in the audience sometimes laugh (either because it’s funny or because they are puzzled and don’t know what else to do), other times they hold their breath, and towards the end they start thinking and might even shed a few tears. Well, umm… I cried like rain when it was over; but this doesn’t mean much since I walked out of the movie theater crying after a comedy, and those were not tears of laughter either. In any case, this play will sustain me with food for thought for a while.

Kite

Egy sá…mmm…sá…mmm…sááárkááány! Mondta valaki a Süsüben, csak már nem tudom, ki. Tegnap Pákozd felett bizony jó sok sárkány lengedezett! Jaj de szép is volt az. Vettem is rögvest egy klassz két zsinóros paplansárkányt, csak hát még kell majd gyakorolni a röptetését. Mondjuk az is nagyot lendít a dolgon, ha van szél, viszont nincs több száz másik sárkány, amikbe jól bele lehet akadni. Meg ha nincsenek a környéken unatkozó sörvedelő vasárnapi taplók.
Jó lenne ma is kint lenni a napon és sárkányt eregetni, és nem itt ülni az irodában. Hmmm.


Kite flying is fun! I never really knew this before because I never really did it. Till yesterday. Last week I happened to walk into a kite shop near my favorite guitar shop. The guy there was really nice and helpful and he told me that if I am interested in kite flying, there is an annual festival I could go to. and it was yesterday, so we went. and it was very nice. It was nice to be out in the sun and it was nice to see all those kites. I even got a cool 2-line foil kite. Well-well… I will need to practice a bit… But it is really major fun! It would be nice to be out some place nice with my kite right now instead of sitting in the office.

3

Három loncsos pincsi meg egy borsodi sör. Milyen élet ez?! Kérdezte P a héten, miután eljöttünk M-től, ahol a szabad félóránkban véletlenül kapucsínót ittunk (mivel nem volt kedvünk a Gödörhöz) függetlenül attól, hogy neki virágboltja van és egy Amálka kutyája.

----------------------

Three sluttish Pekingese’ and a can of beer. What kind of life is that?! Asked P earlier this week when we left the house of M, who has a flower shop and a dog called Amelia; where we had a cappuccino in out empty half an hour because we didn’t feel like going to the Pit.

PPP: Post-Pesach-Post

Nnnaszóval. Itt vagyok megint. Közben annyi történt, hogy ugye Peszach. Először is a takarítás. Ja nem, előbb a görcsölés a takarítás miatt. Hogy jajj-jajj, mennyit kell majd. Ez kicsit rányomta a bélyegét az előző bejegyzésben olvasható tevesziklás kirándulásra is, de azért nem akadályozott meg abban, hogy elmenjek. Aztán összeszedtem magam, és előbb nekiugrottam az irodának, majd miután azt sikerült sterilizálnom, hasonlóképp jártam el otthonomban is. Bár korántsem annyira durván, mint tavaly, elmaradt pl. a lakás előtt a gang. Munka közben próbáltam észben tartani a bölcs rebbetzenektől tanult örökérvényű igazságot, miszerint a por nem chomec. Nem mindig sikerült. Por se sok maradt. És ettől nagyon jól éreztem magam, miután végeztem. Nagyon jó így kitakarítani legalább egy évben egyszer, még akkor is, ha közben megmekken az ember. Ez valahogy benne van a pakliban. Ilyen a tavasz: megújulás, megújítás, takarítás, tisztulás, megmekkenés, kiheverés, túlevés, diéta. Aztán miután jól a feje tetejére állt, majd valamelyest a helyére került csomó minden kívül s belül, mehet tovább az élet. Jöhet a mehet. Ilyesmi. Majd még írok, csak most van egy kis dolgom.


Ok-doc. Here i go again. I’ll tell you what happened in between: Pesach. First the cleaning. Actually that’s not quite true; first came being stressed about cleaning. About how big of a job it’s gonna be. This stress even effected the cool Camel-rock hike that I wrote about in the previous post, however, it didn’t keep me back from going anyway. After all I got myself together and first I sterilized my office, and then did the same in my house. Not quite as thoroughly as last year; I didn’t clean the public hallway in front of my apartment for example. While I was working, I tried to keep in mind the wisdom I received from the wise rebbetzins, namely that dust is not chometz. Didn’t always succeed. Not much dust was left. And that made me feel very good. I like this feeling, when everything is totally clean, at least once a year; even if I get drawn in the process. That’s just somehow part of it. That’s what spring is all about: renewal, cleaning and getting clean, exhaustion and recovery, over eating and diet. And finally, after everything turns upside down and then finds the way to it’s place inside and out (or at least tries to find it), life can go on. Or something like this. I’ll write more later, now I got busy.

On the rocks

Ez a Teve szikla Pilisborosjenő közelében. Olyan, mintha tisztára magason lennék, pedig nem is annyira, csak jó a fotózási szög. :-).


This is the Camel rock, in the Pilis mountains near Budapest. It looks like i'm really high up but in fact it's just a clever photo :-).

Cocktail party

Ma oly szép az idő; el is megyek tüntetni ennek örömére. Nincs is jobb egy ilyen klassz napfényes péntek délutánon, mint egy jó kis tünti. Szerintem monnyon le minden molotov-koktéllal dobálózó neonáci idióta.

---------------------

Oh what a beautiful sunny Friday afternoon! Just perfect for a good rally that is times just right to fit in between work and Shabbos. So this time I’ll be there. Enough of the neo-nazi idiots with their Molotov cocktails.

Színezés folyamatban/ Coloring in process

Mostanában nem írok túl sokat. Pedig sok minden történik ám. Csak épp főként belül. Annak pedig egy részét nem tudom szavakba önteni, egy másik részét meg nem is akarom. Viszont gyakran eszembe jut a Magna Cum Laude egyik számának néhány sora:

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!

Hát igen. Hmmm… Hosszú idő fog eltelni, míg az újrafestett padra le is lehet ülni, de mindenesetre igyekszem szorgalmasan és ügyesen színezgetni.
Kívül meg olyasmik történnek, hogy jövöget a tavasz, és az jó. Jövöget vele a Pészach, amit az idén Pesten fogok tölteni. Meg persze a takarítás is… Ahogy javul az idő, jövögetnek a mindenféle utcai dolgok is, pl. a tüntetések (hogy ezek még nem unják… felfoghatatlan), meg persze a kiállítások, fesztiválok is, amiket nagyon szeretek. Pl. a múlt heti Falk-Art is nagyon jó volt.
Ezen kívül pedig egy nagyon kedves valakitől megkaptam Melissa Etheridge új albumát (Awakening), és teljesen odavagyok érte. A lemezért is.
Hát ilyesmi.

Not writing too much lately. Not that things don’t happen; because they do. They just mostly happen inside me. There are the ones that I can’t word, and the ones I don’t want to word. However, a few lines from a song by a Hungarian band named Magna Cum Laude keep popping up in my head:

Color it, Color it anew!
If life would get faded,
And there are clouds in the sky,
Don’t run away, just color it anew!

Well, yeah. Ummm… Long time will pass till I can sit down on the freshly painted bench, but I am working on painting it diligently in any case.
On the outside spring is coming along slowly but surely and that’s jolly good. Along with it comes Pesach, which I will spend here in Budapest this year. And of course the cleaning… As the weather is getting better, all kinds of things start happening on the streets too, like rallies (don’t they ever get bored?!), and all those nice exhibitions and festivals, which I like.
Besides all this someone very lovely gave me Melissa Etheridge’s new album (Awakening) as a present and I am blown away. By both.
That’s about it.

Both sides now

Gyönyörű vers, gyönyörű zene. És nagy igazság. Joni Mithell, természetesen. 1970-ben is nagyon jó volt, és 30 évvel később is az.

What a beautiful poem! What a beautiful song! Just so true! It's Joni Mitchell, of course. She was great in 1970; and 30 years later she still is.



Bows and flows of angel hair and ice cream castles in the air
And feather canyons everywhere, i've looked at cloud that way.
But now they only block the sun, they rain and snow on everyone.
So many things i would have done but clouds got in my way.

I've looked at clouds from both sides now,
From up and down, and still somehow
It's cloud illusions i recall.
I really don't know clouds at all.

Moons and junes and ferris wheels, the dizzy dancing way you feel
As every fairy tale comes real; i've looked at love that way.
But now it's just another show. you leave 'em laughing when you go
And if you care, don't let them know, don't give yourself away.

I've looked at love from both sides now,
From give and take, and still somehow
It's love's illusions i recall.
I really don't know love at all.

Tears and fears and feeling proud to say "i love you" right out loud,
Dreams and schemes and circus crowds, i've looked at life that way.
But now old friends are acting strange, they shake their heads, they say
I've changed.
Something's lost but something's gained in living every day.

I've looked at life from both sides now,
From win and lose, and still somehow
It's life's illusions i recall.
I really don't know life at all.

2 szívet

festett ma este valaki a homlokomra egy amúgy egyáltalán nem duhaj Purim party-n, ahol aláírást is gyűjtöttem (végre megint az a jó kis régi kisz titkáros feeling), bár nem biztos, hogy megváltottam vele a világot, de legalább megpróbáltam; aztán ettem rizseshúst, úgyismint piláf (nyami), csomó mindenkivel találkoztam, és végül olyasmit tettem, amit még soha, pedig mindig tudtam, hogy valamikor meg fogom, mióta csak egyszer egy gimis irodalomórán meghallottam Ottlik mondatát, miszerint:
"Nehéz nők nélkül" - mondta Medve. - "Fogják az ember homlokát, ha hány. Megfigyelted, Bébé?"
Aztán miután fogtam, jól haza is kísértük, megspórolva ezzel az egyik cimbora konditerem belépőjét, aki egy darabig hősiesen ölben vitte. Szeretem ezeket a furcsa beszélgetéseket az éjszakai utcán.
Most pedig megyek aludni.

Itt a tavasz / Spring's here

Itt a tavasz, kétségtelen. Ahogy Nyeső Mari mondaná:
„Tavasz lesz, hirdetik a fák,
saját szagától mámoros a mák”.
Jómagam is hasonlókról tudok beszámolni, s eme állításomat a hóvirágok is bízvást megerősítik, amiket tegnap láttunk a Pilisben, annak is a tetején, amit meglepő módon Pilistetőnek hívnak. Felmásztunk, lenéztünk, lemásztunk, jaj de jó volt. És ez még mind semmi ahhoz a művészi alkotáshoz képest, amit a szú rágott a fatörzsbe. Ugye?

Spring’s here, no question.
That’s what the trees sing, and that’s why the snowdrops were smiling so beautifully yesterday when we saw them on our way up to the Pilis mountain. We hiked up, looked around, came down, and it was all oh so good! And this is still nothing compared to the amazing piece of art the death watch beetle made into a tree-trunk. Hmm?

Hi, only a little hi (For T. Györgyi)

A little hi
just passing by
a little smile
will you stay for a while?
flying time
should not make you cry
'cause it's a rhyme
what a chime
another sigh
time to fly
the pleasure’s mine
bye-bye

sámán, bába, kacsázik

Ez a 3 szó volt versírásra megadva. Illik a mai hangulatomhoz. Nos hát:

Húzzátok a köteleket
szóljanak a harangok
doboljatok sámánok
ólomtalan fülembe
halljam a dobokat, halljak bármit
csak ez a csönd
ez a vihar előtti borzalom
csak ez ne legyen már
csak ez érjen véget
remeg a gyomrom
kacsázik a lábam
láva forr a mélyben
robbanáshoz mindig hosszú
nyugalom a bába

Mc.Tet-set

Véletlenül bukkantam rá erre a számra (na persze, véééletlenül, mondhatná azzal a furcsa félrebillentett fejmozdulattal az, aki ismeri a vonatkozó viccet, meg aki tudja, hány órát töltök naponta a youtube-on), és annyira megtetszett! Mert annyira benne van annyi sok minden, és mert annyira jaj, és különben is, annyira de annyira ismerős és érthető és érezhető. Micsoda hangulatok! Délelőtt a kádban, mikor a gimiben kellett volna lennem; a libamáj a hűtőben mikor hazaérek az éjszaka közepén és már mindenki alszik; amikor a Lánchídon állok a bicajommal és nézem az áradó Dunát; amikor meleg van és nyár és este és fülledt és végre-végre villan és végre-végre mindjárt esik; a fagyiszag az Oktogonon; a Dagály, ahol még sose voltam de Anyukám már igen, én meg mindig tervezem; ahogy tényleg felém szaladnak a szavaid; a tömérdek fényképező japán turista, akik szinte sose adtak pénzt mikor a főiskolás években utcazenéltünk a Szászival a Várban, mikor még a gitárt se tudtam behangolni rendesen (nem is nagyon lehetett) de ettől függetlenül roppant mód élveztük; na és a zebrán szaladás, alkonyi ruhátlankodás, Dunában megfürdés... jaj nekem, ez annyira jó!

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
Vihar előtti villanás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárban
Egy jegyszedő vagy a dagályban
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárban
Egy jegyszedő vagy a dagályban
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárban
Egy jegyszedő vagy a dagályban
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában

Sun is Shining

Sun is shining, the weather is sweet
Make you want to move your dancing feet
To the rescue, here i am
Want you to know, y'all, where i stand

(monday morning) here i am
Want you to know just if you can
(tuesday evening) where i stand
(wenesday morning)
Tell myself a new day is rising
(thursday evening) get on the rise
A new day is dawning
(friday morning) here i am
(saturday evening) want you to know just
Want you to know just where i stand

When the morning gathers the rainbow
Want you to know i'm a rainbow too
So, to the rescue here i am
Want you to know just if you can
Where i stand, know, know, know, know, know

We'll lift our heads and give J-ah praises
We'll lift our heads and give J-ah praises, yeah

A mindenit / Down with the bags

Ma reggel. Átszállójegy. Csúcsforgalom. Tömeg. Metró. Mellettem illatos, kalapos ember. De nem is erről akartam beszélni. Mert aztán átszálltam. 4.-6. villamos. Hű de sokan vagyunk. Heringek, oroszok, ki mire asszociál. Ugye. Egyszer csak döbbenten érzem, ahogy a mögöttem/mellettem álló pofátlan ámde pancser zsebes nyitja ki a táskámat. Benne minden, hogy kell. Telefon, na meg a pénztárca. Úgyismint buksza. Annak az utódja, amit cirka egy hónapja loptak el tőlem az uszodában. De ezt nem. Nem hagytam. Borzasztóan meglepődtem, hogy ez a barom úgy nyitja a hátizsákomat, hogy azt termo pulcsin és télikabáton át is érzékelem, ezért miközben egy gyors mozdulattal lekaptam a már nyitott táskát a vállamról és elkezdtem matatni benne, hogy kell-e kiabálni, rendőrt hívni, olyan csodálkozva nézhettem rá, hogy gyorsan le is szállt. Szegény, szegény… Rossz ember is, másoktól lop, meg még így be is égett.

Az esetnek két tanulsága van.
1. MINDIG le kell venni a táskát ha tömegközlekedünk. És nézni, fogni, szorítani. Mert az embernek a fülét is lelopják, ha nem figyel oda.
2. Vigyázni kell az értékekre. Főleg arra, ami nem az erszényben van. Hanem a lelkekben. A magunkéban és a másokéban. A zenében, a versekben, a képekben, a mozgásban, a természetben. Mert annyi szemét van a Földön, annyi gonoszság. Muszáj arra koncentrálni, aki és ami jó.


This morning. Transfer ticket. Traffic jam. Crowd. Subway. Next to me a nice smelling man with a hat. But this is not what I meant to say. Because I changed. Tram. Gosh, how many people! Sardines in a can. Suddenly I am shocked to realize that the incredibly impertinent and loser thief is unzipping my backpack. In it everything. My phone, and of course my purse. The forbear of which was stolen from me about a month ago at the pool. But not this one. I didn’t let it go. I was really surprised that this nurd is opening my bag in such a way that I could feel it though a thick sweater and a winter coat so I immediately took it off my shoulder and to see if anything was missing from the open pocket and if I should shout, call the police, etc.; and I must’ve looked at him funny so he quickly got off the tram. Poor, poor guy… Not enough that he’s sticky fingered, he also made such a fool of himself.

I draw 2 conclusions from this incident.
1. ALWAYS takeoff your backpack when using public transportation. And watch it, hold it, clamp it. Some people will just steal your ears if you don’t watch out.
2. We have to watch our values. Not the ones in our purse but rather the ones in the souls of ourselves and others. In music, in poems, in pictures, in sports, in the nature. Because there’s so much trash, so much evil on Earth. We must concentrate on the good.