A vasárnap este miatt

Tán a vasárnap este miatt
Nincs most lélek az utcán
Vagy mert valami szitál s hideg a szél is
Nyomában kamikáze levelek

Nekem ütköznek, rajtuk járok
Mindig szembe, gondolom
Mert az olyan drámai
Pedig nem is rossz nekem

Egy férfi rágyújt s a pályaudvarról
Hazafelé megyek
Gyalog a hidegben, mert jólesik
Előjönnek régi telek

Vagyis egy tél, egy régi kép
Amelyiken a Nagyapám
Összefogja a kabátját
Vagy csak képzelem?

Surprise

A must read in Hungarian

One of my favorite Hungarian writers (among many others from the beginning of the 20th century) is Rejtő Jenő (last name first). He was an absolute genius, which is, as we know, divided by only a very fine line from being crazy. Only very special people like him are able the make the whole world laugh at the most serious issues.

According to the story one night he went home to the mental home where he lived due to his severe neurosis (he was allowed to leave during the day as he was not dangerous). The gate was locked, and in his frustration Rejtő kicked it. The guard appeared immediately and asked him what he was looking for.
“My bedroom.” – he said.
“Are you mad?” – asked the guard.
“Yes, that’s why my bedroom is here!”

In my opinion Rejtő became kind of a sub-culture. There are people who read Rejtő, and there are those who didn’t. Those who did, usually understand each pretty well; and are able to crack up and start laughing hysterically in almost any situation when certain words are mentioned.
It’s a shame that he was killed in a forced labor camp in 1943.

Some of his books are translated into English, I even found one of them on the net. Check it out.

Kedélyes Matrószok spór Egylet És Asztaltársaság

Régóta vadásztam ezekre a régi, eredeti Piszkos Fredekre, Vanek úrra, a Ciklonra, a 14 karátra. Mert mostanában csak ezeket a borzalmasan giccses keményfedeleseket, meg azt az iszonyú vastag és csúnyapapíros ömlesztett verziót kapni. S tegnap végre találtam, s meg is vettem párat. Nemmondommeghol.
Úgy látszik, a kedvenc magyar íróim és költőim többnyire a huszadik század elejiek. Radnóti Miklós, Szerb Antal, Örkény István (hogy csak a legfőbb, oda-vissza olvasott mániáimat említsem, bár folytathatnám a sort) mellett Rejtő Jenő. A zsenik mindig őrültek is kicsit. Különben nem mernének zsenik lenni. Nem tudnák a fél világot megnevettetni a véresen komoly valósággal. Rejtőről is sok őrült történet járja. A következőt pl. a literatura.hu-n találtam:

Esténként Rejtő villamosra ült, és kiutazott a Lipótmezőre, a híres tébolydába, mert súlyos idegbetegség címén és okából ott lakott, csak napközben kiengedték, mert nem volt ön- és közveszélyes. Egy este későn érkezett, már zárva volt a kapu; rugdosni kezdte. A portás megkérdezte, mit keres.
- A hálószobámat - válaszolta.
- Megőrült?! - kiáltott rá a kapus.
- Igen, azért van itt a hálószobám!

Egyébként Rejtő szerintem szubkultúra. Mert ugye a magyar nép, mint olyan, két részre osztható (mármint ebből a szempontból, s ez nem izmus): aki olvasott Rejtőt, és aki nem. Akik olvastak, azok képesek szinte bármely helyzetben félmondatokból is megérteni egymást, és vinnyogva röhögni, ha elhangzik egy-egy varázsszó, mint pl. "Nevem Van...", vagy "Hümér". Ez persze még viccesebb tud lenni, ha vannak jelen olyanok is, akik nem olvastak Rejtőt, és teljesen értetlenül nézik, hogy most miért kell fetrengeni azon, hogy "Kőszáli Sas". :-)

Jégből...? / Of ice...?

Most, hogy ilyen zimankó van, meg hát a lelkem is fázik kicsit mostanság, hirtelen (vagy nem) támadt dramatikus hangulatomban be akartam linkelni ide Demjén Rózsi „Jégből vagyok” című számát. De lássatok csodát – nem találtam! Aztán mire rájöttem, hogy azért nem találom, mert a nóta címe valójában „Jégszív”, és Demjén Rózsi ezt még demjénrózsisága előtt írta, azaz V-Moto’Rock címszó alatt fut, addigra elszállt ez a nagy jégszívügyi linkelhetnék, és már más lett a hét klipje, ami amúgy szintén nagyon szépségesen vicces, ezért mindenképp érdemes megtekinteni.
Hát ez az én formám. Még csak egy jóízűt nyavalyognom se sikerül rendesen. Nem lesz más választásom: felolvadok!


It’s been getting quite chilly lately; out on the streets and in my soul as well. So this morning I thought I’d link here a Hungarian song that suits my mood, called “I’m made of ice”. But guess what, I couldn’t find it. After I while I figured out why: the song is really cold “Heart of ice”, and it was written before the songwriter’s solo career, so it came out under his band’s name. Oh well. When I was done with this I didn’t feel like linking it anymore. And besides, by then something else became clip of the week, which is also beautifully funny and definitely worth taking a look at.
This is just very typical. I can’t even whine in peace. Looks like I’ll have no choice but to melt.

Díjátadás

Tegnap este remekül szunyókáltam egy díjátadáson.
Viszont volt néhány nagyon érdekes és tanulságos része.
Pl. Márkus Tibor és Kulhay Géza négykezese, na, az nem volt semmi.
A végén pedig, miközben ketten gitároztak és valaki énekelt, arra gondoltam, hogy ez a zene nekem biztosan nagyon tetszett volna nemrég, mikor még én is csak 3 akkordot tudtam a gitáron. Most, hogy már többet tudok, megdöbbenve hallgattam, hogy emberek még mindig ilyen zenéket írnak, énekelnek. A moll, C dúr, G dúr. Hmm.

Last night i had quite a nice nap at some boring ceremony at the City Concert Hall.
There were some interesting parts to it though.
For example the piano duet of 2 great jazz pianists.
And at the end 2 guitarists were playing while someone sang; and i thought to myself: a little while ago, when i only knew about 3 chords on the guitar, i would've loved this music. But now that i know more, i was kind of suprised to hear that people still write and sing music like this. A minor, C, G. Hmm.

One day after the other

Ma má' máma van má'?

A mai nap tanulsága / Lesson of the day

Az élet olyan, mint a szlovák utak. Sose tudni, mi vár a következő kanyar után.
Nyomni kell mégis a gázt, ha már elindultunk, kanyarodni vele, különben kisodródunk.

Life is like the Slovakian roads. One can never know what comes after the next curve. The thing is to keep pushing, once you're on it, to turn as it turns; or else you don't get anywhere.

Szivar

Láttam ma reggel egy csíkos mellényes utcaseprőt. Szivarozott miközben söpört.

This morning i saw a street cleaner in a stripy vest. He was sweaping the street with a cigar between his lips.

Portugál

Gyakorlom ám én lelkesen a bossa novákat, meg a portugál nyelvet, de Nyeső Mari lekörözhetetlen.

As much as i practice my bossa novas and the Portuguese language, my guitar teacher is just the best.

Thermos

Íme, a tegnapi nap fénypontja. Mondhatnám: fémpontja. A termosz. Igazi szocreál termék, amit annyira szeretek. Eredeti kínai gyártmány. Az a szívet melengetően borzalmas műanyag borítás; a füle, ami ugyanabból az anyagból készül, mint a konyhai linóleum; az aranyos színben játszó hőtároló belső, na meg a kihúzhatatlan parafa dugó, és ami az egészet megkoronázza, a fordítva a termosz tetejére csavarható műanyag pohár… Ritkán látni ma már ilyen csodát! Gyerekkori termoszízű kirándulós teák jutnak eszembe róla. Még az illatát is érzem. Lenin út, Lenin út…


Lo is the highlight of my yesterday. The thermos. The good old thermos; one of the superb examples of the magnificent products of the great socialist industry. An original Chinese product. Just take a look at the heartwarmingly horrible plastic cover; the handle that’s made out of the same material at the linoleum kitchen floor; the golden colored thermo inside; the impossible-to-pull-out cork, the crown of the thermos, the upside-down-screw-on plastic cup… One rarely has the privilege to see such a wonder nowadays. It reminds me of those thermos-flavored teas of my childhood in the nearby woods on hazy autumn days.

Élők napja miért nincs?

Ha van gyereknap, miért nincs felnőtt-nap? Ha van anyák napja, miért nincs apkák napja?
Ha van emléknap, miért nincs jelen-nap? Ha van halottak napja, élők napja miért nincs? Halottak napja… jajj… össznépi búsongás… Azoknak, akik nem ebben a fizikai világban élnek, teljesen irreleváns a mi időnk, napunk fogalma. Így aztán teljesen nonszensz ez az egész.
Szerintem inkább kicsit többet kellene foglalkozni a halottakkal a mindennapokban, hogy aztán jobban oda tudjunk figyelni ez élőkre is. Hogy tudjunk, merjünk élni. Hogy tudjunk s merjünk szeretni, nevetni, táncolni, dalolni, kérdezni és válaszolni; hogy ne essünk kétségbe, ha megázik a hajunk vagy elromlik a mosógép.

Hétköznap van nagyon

Csütörtök, s délután
Játék ez is, látod
Mielőtt eszméltünk, beszálltunk
Együtt repülünk most kicsit
Így alakult, megengedtük
Őrültség ez, kell ez, jó ez
Mosolyra húz, pírt telepít
Szégyellni kár, tervezni is
Ha már így van, legyen jó

Short story (from Don G.)

TANULSÁGOS TÖRTÉNET

Pasi megy a kocsijával az úton.
Nő megy a kocsijával ugyanott...
Elhaladnak egymás mellet...
A nő kikiabál az ablakon: DISZNÓ!
A pasi visszakiabál: RIBANC!
Pasi beveszi a következő kanyart.
Nekimegy az út közepén álló hatalmas disznónak és meghal.

Tanulság: Ha a férfiak odafigyelnének...


SHORT STORY (from Don G.)

Man driving down road.
Woman driving up same road...
They pass each other..
The woman yells out the window, PIG!
Man yells back out window, BITCH!
Man rounds next curve.
Crashes into a HUGE PIG in middle of road and dies.

Thought for The Day: If only men would listen.....

Grown together / Összenőve