Szélről és bicajról / Biking in the wind

Szeretem ezeket az őszi vasárnap délutánokat!
Már nincs nyár de még nincs tél se, pont csak ősz van, szép ősz, jó ősz. Nincs már meleg, és hűvös-friss-csípős a levegő az orrunkban. Este kicsit fázva bújunk a takaró alá, jólesik a testünknek - lelkünknek egy tea, egy leves.
És vasárnap - jaj de jó olyankor.
El lehet menni ide, oda, s amoda.
Például bicajozni, a Lupa tóhoz. Néhány hete még úszni is lehetett. Tegnap pedig már annak is örültünk, hogy oda tudtunk tekerni arra a tóba benyúló földnyelvre anélkül, hogy biciklistül elfújt volna minket a szél.
Míg Rafi a szörfösöket (hej de szép szó is ez!) fényképezte, én a szélvihar elől egy ottfelejtett markológép (vagy traktor? esetleg daru?) fülkéjébe menekültem. Ki gondolná, mi minden van egy ilyen fülkében! Először is, nem én voltam ott az első látogató, és hát az elsőnek valahogy csak be kellett jutnia, így vigyáznom kellett, fenn ne akadjak a betört plexi darabjain. Kis otthonos fülke volt, színes pokróccal az ülésen. Két kezemnél két nem működő irányító bot, két lábamnál két élettelen pedál, amikkel ettől függetlenül remekül lehetett játszani. Tőlem jobbara az ablakon egy zöld műanyag katona himbálózott békésen spárgára kötve. Nem messze tőle egy jobb napokat látott napszemüveg jobb lencséje pihent.
Mikor végképp tele lett mindenünk homokkal, elindultunk hazafelé. Jót sprinteltünk, mert már elmúlt a hurrikán és lehetett, és még a repedt bicikligumim is túlélte a túrát. Azért a következő szezon előtt majd ráfér egy szervízelés.


Oh, how much I like these autumn Sunday afternoons!
The summer’s gone but it’s not winter yet, all the goodness of autumn is everywhere. It’s not hot anymore and the air in our noses is chilly and fresh. At night we curl up with a little shiver under the blanket; a good cup of tea or a nice bowl of soup warms our body and soul.
Oh, how much I like these autumn Sunday afternoons!
Just the right time to go here and there and everywhere.
Biking, for example. As we did, to the Lupa lake. A few weeks ago we could swim there. Yesterday the wind almost blew us away, together with our bikes.
While Rafi took pictures of the surfers, I found shelter in the cabin of an old tractor or grab-cane or whatever it was. I had quite a nice a definitely a very relaxing time between the broken pieces of plastic, ancient toy-soldiers, and a lonely blue right lens of a pair of sunglasses.
When we had enough of the sand filling up our eyes and ears, we headed back home. As the wind had stopped, the ride was easy and fast. And even my cracked tire survived. this way I’ll have a chance to get it fixed before the next season.