Csönd vagyok

Reggel van, a konyhában ülök. Kortyolom a teát.
Mindenféle érzelmes gondolataim támadnak.
Megint-magányról, meg annak okáról, okairól. Meg hogy, hogy is van az, hogy az ember ugye jól kitalálja magának az életét, csak közben történik egy s más.
Mentch tracht, G-ott lacht; mondhatnám vicceskedve jiddisül (magyarul kb. annyit tesz, hogy "Ember tervez, I-sten végez"). De ez most valahogy nem is olyan vicces.
Csönd van, és én csöndben vagyok. Csönd vagyok. Csönded vagyok.
Mint abban a régi dalban. Nem is lehetne ezt jobban mondani.

Bereményi Géza:
Csönded vagyok (Cseh Tamás zenéjére)

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

(Videó is van. Klikk a bejegyzés címére.)