Tegnap este sétáltam. Big deal, szoktam máskor is.
De most valahogy feltűnt a sötétben
az úttesten sodródó, autóból kipöckölt égő cigarettacsikk (gondoltam is, erről most valami jó kis hasonlat kéne)
és később
ahogy egy ember a zebránál várta a zöldet, pedig nem volt jó a lámpa, csak a piros égett, és mikor a zöldnek kellett volna jönni, csak fekete volt az egész, az ember meg csak álldogált, és csak akkor indult el, mikor én is (messziről láttam, hogy váltott, csak nem váltott)
és ettől valahogy felbátorodott ő is (gondoltam is, milyen engedelmes, nem indul el, ha nem látja a zöldet, de vajon miért nem? Mert álmos? Vagy mert így tanulta? Vagy mert tudja, hogy a szabályok úgy vannak kialakítva, hogy az ő biztonságát szolgálják, és ezért nem érdemes megszegni őket? De azért csak elindult, mikor látta, hogy én megyek, a kis huncut. Egyszemélyes tömeg-pszichózis.)
és ment a szatyrával a lángosos felé, ami éjjel is nyitva van, süti éjjel is a lángost az az álmos szakállas fiú, teszi rá a reszelt sajtot.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
en is gyerekkoromban azt csinaltam amit elvartak tolem - pontosabban fogalmazva azt csinaltam amit azt hittem hogy elvarnak tolem...
ReplyDeletede mar elmult :)
Éééééééés? Mesélj!
ReplyDelete