A barhesz, a macesz, meg a hamec

E három szó valamelyike (vagy éppen mindegyike) minden bizonnyal ismerős mindazok számára, akiknek a leghalványabb fogalmuk is van a zsidóságról. Ezért most nem szentelek nekik külön-külön fejezetet, de mivel a három hasonló hangzású, de nagyon is eltérő jelentésű fogalom összefügg, és a Peszach is közeleg, érdemes megismerkedni a jelentésükkel.

BARHESZ: Fonott kalács, a „halla” néven is ismert kenyér, mely a bor mellett a sabeszi és ünnepi asztal elmaradhatatlan kelléke. Hiszen a szombati vagy ünnepi kiddus után (amely a borra mondott áldás) kezet mosunk, és felvágjuk az illatos barheszt. Szokás a felvágott darabokat sóba mártani. Rosh Hashanakor (újév) mézet használunk, hogy édes legyen a következő esztendő. A barhesz formája és íze az alkalom illetve a helyi szokások függvényében változhat. Van, aki az édeset, mások a sósat részesítik előnyben. Szombaton általában hosszúkás, ünnepnapokon pedig kerek barchesz kerül az asztalra. Pontosabban kettő. Ez arra emlékeztet minket, hogy a negyven éves pusztai vándorlás idején, melynek során az Örökké-való mennyei eledellel, azaz mannával táplálta a megfáradt népet, pénteken dupla adag manna hullt, hogy szombat napján ne kelljen gyűjtögetni, s így a zsidók megtarthassák a sabeszt.
Annyi biztos, hogy a barhesz szó a héber bét-rés-chaf (ב.ר.כ.) gyökből származik, melynek jelentése áldás. Ez utalhat az egyik legalapvetőbb, leggyakoribb, és talán legismertebb zsidó áldásra, amit a kenyérre mondunk. Ezen kívül már a kezdetek kezdetén, Mózes első könyvében (2. fejezet. 3. vers) is leszögezi a Tóra, hogy „… megáldotta I-sten a hetedik napot…”. Egy másik magyarázat szerint Salamon királytól tanuljuk (Példabeszédek 10:22), hogy „Az Örökké-való áldása gazdagít meg”. Hiszen szombaton nem dolgozunk, ezen a napon I-sten áldása tart fenn minket. Több helyen is előfordul tehát az áldás szó a szombattal kapcsolatban.

MACESZ: Kizárólag lisztből és vízből álló kovásztalan kenyér, magyarul pászka, vagy ritkábban szóhasználatban laska. A héber mácá (מצה) szó többes számú alakja (מצות). Ez az a kenyér, amelyet Izrael fiai nagy hirtelenjében magukkal vittek táplálékul az egyiptomi kivonulás idején, hiszen nem volt idejük arra, hogy kelt kenyeret süssenek az útra. Mi magunk is tapasztalhatjuk, hogy az Örökké-való csodái gyakran egyik pillanatról a másikra történnek; nem volt ez másképp őseink esetében sem. Ennek emlékére Peszachkor, azaz az egyiptomi kivonulás ünnepén 8 napon át maceszt eszünk. Ilyenkor tilos minden egyéb kovászos élelmiszer fogyasztása is.
Az idő rövidsége nagyon lényeges a macesz készítésénél. Pontosan 18 perc szükséges ugyanis ahhoz, hogy liszt és víz elegyéből a különféle kölcsönhatások eredményeképpen kovász keletkezzen. Ennek megfelelően a peszachkor fogyasztott macesz gyártási folyamata nem haladhatja meg a 18 percet az alapanyagok összekeverésének pillanatától egészen addig, míg a kész macesz kikerül a sütőből. Ez ma már nem probléma, hiszen gépesített macesz üzemek működnek szerte a világon. Egyes helyeken szokás azonban, hogy a Peszach előtti napon a közösség tagjai maguk is sütnek maceszt. Ezt micve-macesznek hívják.

HAMEC (חמץ): Kovász. A Peszach előtti időszakban ez a szó a zsidó háziasszonyok rémálma. Az ünnep idején ugyanis a hamec fogyasztása mindenféle formában tilos, sőt, még annak birtoklása is. Éppen ezért szokás Peszach előtt jelképesen eladni minden tulajdonunkban lévő hamecot egy nem zsidónak. Ilyenkor jön el a más kultúrákban sem ismeretlen „tavaszi nagytakarítás” ideje, amikor is az ember nem csak a lakását, a külső, fizikai környezetét tisztítja meg minden kovásztól, hanem mindeközben átgondolhatja, hogy mindez a kóserolás hogyan is hat „belül”. Ez tehát lelki értelemben is a megtisztulás, megújulás időszaka.

Boldog és kóser Peszachot kívánok mindenkinek!