A Rossmanban sincs olyan gyertya, amit elgondoltam, hogy majd azzal gyújtogatok. Nem baj, tegnapra még volt otthon, mára is van, holnap meg csak kapok valahol. Még jó, hogy 8 napos a Hanuka.
Volt viszont a Rossmanban tömérdek cuki kis plüss rénszarvas, rockzenész télapó, csilli-villi hóember. Agyrém. Előttem egy nő vett vagy tizenötöt, plusz egy mikulásruha szettet. Na, gondoltam, ez is őrült. Vagy pedagógus. De hogy valami difi van, az biztos. Fizet a télapókért, többezret, s el. Kifele meglát még egy zenélő mikulást. Megnyomja. A télapó zenél. Mit zenél, üvölt. Miközben fizetek, a nő amolyan bocs-hogy-élek testtartással és arckifejezéssel visszalép a pénztárhoz, és komolyan mondom, már-már sírásra görbülő szájjal kérdezi, félig a pénztárosnőt, félig a sorban állókat:
- Megengedik, hogy ezért készpénzzel fizessek?
Megengedték. Mert az emberek jók.
Tegnap este végre megnéztem a Szkénében Pintér Béla és Társulata új előadását. Az őrült, az orvos, a tanítványok és az ördög. Hihetetlenül ütős, még mindig a hatása alatt vagyok. Amolyan pintérbélásan elgondolkoztató, némileg polgárpukkasztó, vallási témát feszegető, melegen fűszerezett darab, ami alatt az ember csomót röhög. Aztán hazamegy, és sírva fakad. Már aki. Pl. tegnap este volt, hogy rajtam kívül senki nem röhögött – bár állítólag máskor interaktívabb a közönség -, pedig biztos, hogy így elsőre nem is esett le minden, úgyhogy meg fogom nézni legalább még egyszer. Utána vagy másfél órát beszélgettünk Quitt Laci barátommal, aki Józsefet játssza a darabban, a világ nagy dolgairól. Elképesztő, hogy az emberek mi mindent megesznek, meg hogy micsoda hatalmas fekete lyukak tátongnak olyan témákban, ahol amúgy nem kéne.
***********
This morning I tried a different drugstore, but they didn’t have the kind of candles I wanted for Chanukah either. But it’s ok, I had enough for yesterday and I have for today, and by tomorrow I’ll hopefully find them somewhere. Good thing Chanukah lasts for 8 days.
I guess it’s not candle season; because what the drugstore had the most of were little stuffed reindeer, snowman and musical Santa figures. Craziness. A woman in front of me bought about 15 of them; plus a set of Santa clothes. This woman is mad, I thought. Or an educationalist. But something’s off. She paid loads of money for her little figures and left. On her way out she saw another Santa, playing cool rock music. She pushes the button; Santa starts to sing at the top of his lungs. While I’m in the middle of paying, she comes back with this oh-i’m-so-sorry face and posture, and almost crying turns partially to the cashier, partially to the people standing on line behind me:
- Would you please let me pay for this? I have cash.
And they let her. Because people are good.
Last night I went to see a very good play by Béla Pintér and Company. A close friend of mine is one of the main actors in the piece, but that’s not the only reason I was totally amazed by it. It made me laugh and almost cry, it shocked me at times, but most of all it made me think and wonder. It was very deep, very clever, very well done, composed, directed and acted. I’m still under the effect of it and I want to see it again, because I am sure there are things I didn’t catch for the first time. After the play I had a long talk with my friend, Laci, about the “big issues of life”. Weird, how ignorant people can be. They would eat anything as long as it is served to them the right way.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment