Saturday, December 22, 2007

Here comes the Sun... and it's all right!

Kis szünetet tartva a gyönyörűséges bossa nova-k után (vagy hogy teljesen őszinte legyek: miután ideiglenesen megfeneklettem az 'O pato'-val, de majd befejezem azt is) elővettük ezt a jó kis George Harrison nótát, hogy napocskát énekeljünk a tél egére. Igazán szépséges. A dolog érdekessége az, hogy most azt a részt is megtanulom lejátszani, hogy dududu dududu dududu dudududu. Szóval nagyon jól fog majd szólni, pláne ha Mari is beszáll s akkor 2 szólamban énekeljük is.
A hét klipjében George Benson játssza ugyanezt csodaszépen.

**********************

Taking a little break from the beautiful bossa nova-s (umm… to be honest I got a bit stuck with ‘O pato’ but I’ll finish that one too one day) we started playing this good old song from George Harrison, just to sing a bit of sunshine up to the winter skies. It’s really such a nice one. And what’s interesting is that now I’m learning to play for real the part where is goes doodoodoo doodoodoo doodoodoo doodoodoodoo. So it will sound real good, especially when my guitar teacher helps me out and the 2 of us play it together.
Clip of the week: George Benson’s amazing version.

Here comes the sun, here comes the sun,
and I say it's all right

Little darling, it's been a long cold lonely winter
Little darling, it feels like years since it's been here
Here comes the sun, here comes the sun
and I say it's all right

Little darling, the smiles returning to the faces
Little darling, it seems like years since it's been here
Here comes the sun, here comes the sun
and I say it's all right

Sun, sun, sun, here it comes...

Little darling, I feel that ice is slowly melting
Little darling, it seems like years since it's been clear
Here comes the sun, here comes the sun,
and I say it's all right
It's all right

Wednesday, December 19, 2007

Korizok ám / I skate



Így...

Like this...






Meg így...

And like this...

Tuesday, December 18, 2007

RB

Egyébként arra jó volt a vasárnapi pénztárcás történet, hogy kifele jövet a II. kerületi rendőrőrsről a következő nagy felfedezést tettem:
A rendőrautókon az RB rendszám nem más, mint a RENDŐR BÁCSI rövidítése...


My purse got stolen on Sunday at the pool. I was a big girl and took it well. Went to the police station (of course only after i was done swimming) and dealt with it. Done. This problem should not come back to me anymore. New page, please.

Monday, December 17, 2007

Jegyzőkönyv

W.E. (1976. 07. 01.) budapesti lakos feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki 2007. 12. 16 napon 14:30 és 15:30 közötti időben 1024 Budapest, II. ker. Frankel Leó utca (L. fürdő) alatti helyen eltulajdonította a medence melletti fogason lévő táskájából tárcáját, benne pénzzel és bankkártyával.
A sértett a bűncselekményből semmit nem észlelt. A bankkártyát letiltotta. A cselekmény elkövetésével gyanúsítani senkit nem tud. Kéri az eljárás megindítását. A felvett jegyzőkönyvet elolvasás után helybenhagyólag aláírta.

Wednesday, December 12, 2007

Szerdán

szerdán szerenád
szólnál, szaladnál
nem mennél, maradnál

szerdán szerelem
de csak ha szeretem
s van elég merszem

szerdán szabályszegés
és ez nem kevés
hiszed-e? vagy mesés?

szerdán szél jár
szárnyán szív száll
miért fáznál?

Tuesday, December 11, 2007

De jó lenne / I'd like to be



I'd like to be under the sea
In an octopus' garden in the shade
He'd let us in, knows where we've been
In his octopus' garden in the shade

I'd ask my friends to come and see
An octopus' garden with me
I'd like to be under the sea
In an octopus' garden in the shade.

We would be warm below the storm
In our little hideaway beneath the waves
Resting our head on the sea bed
In an octopus' garden near a cave

We would sing and dance around
because we know we can't be found
I'd like to be under the sea
In an octopus' garden in the shade

We would shout and swim about
The coral that lies beneath the waves
(Lies beneath the ocean waves)
Oh what joy for every girl and boy
Knowing they're happy and they're safe
(Happy and they're safe)

We would be so happy you and me
No one there to tell us what to do
I'd like to be under the sea
In an octopus' garden with you.

Thursday, December 06, 2007

Menorahs


My friend, Rut sent me this today. Cute, hey?

Wednesday, December 05, 2007

Rénszarvas, színház, ilyesmi / Reindeers, theater and such

A Rossmanban sincs olyan gyertya, amit elgondoltam, hogy majd azzal gyújtogatok. Nem baj, tegnapra még volt otthon, mára is van, holnap meg csak kapok valahol. Még jó, hogy 8 napos a Hanuka.
Volt viszont a Rossmanban tömérdek cuki kis plüss rénszarvas, rockzenész télapó, csilli-villi hóember. Agyrém. Előttem egy nő vett vagy tizenötöt, plusz egy mikulásruha szettet. Na, gondoltam, ez is őrült. Vagy pedagógus. De hogy valami difi van, az biztos. Fizet a télapókért, többezret, s el. Kifele meglát még egy zenélő mikulást. Megnyomja. A télapó zenél. Mit zenél, üvölt. Miközben fizetek, a nő amolyan bocs-hogy-élek testtartással és arckifejezéssel visszalép a pénztárhoz, és komolyan mondom, már-már sírásra görbülő szájjal kérdezi, félig a pénztárosnőt, félig a sorban állókat:
- Megengedik, hogy ezért készpénzzel fizessek?
Megengedték. Mert az emberek jók.

Tegnap este végre megnéztem a Szkénében Pintér Béla és Társulata új előadását. Az őrült, az orvos, a tanítványok és az ördög. Hihetetlenül ütős, még mindig a hatása alatt vagyok. Amolyan pintérbélásan elgondolkoztató, némileg polgárpukkasztó, vallási témát feszegető, melegen fűszerezett darab, ami alatt az ember csomót röhög. Aztán hazamegy, és sírva fakad. Már aki. Pl. tegnap este volt, hogy rajtam kívül senki nem röhögött – bár állítólag máskor interaktívabb a közönség -, pedig biztos, hogy így elsőre nem is esett le minden, úgyhogy meg fogom nézni legalább még egyszer. Utána vagy másfél órát beszélgettünk Quitt Laci barátommal, aki Józsefet játssza a darabban, a világ nagy dolgairól. Elképesztő, hogy az emberek mi mindent megesznek, meg hogy micsoda hatalmas fekete lyukak tátongnak olyan témákban, ahol amúgy nem kéne.

***********

This morning I tried a different drugstore, but they didn’t have the kind of candles I wanted for Chanukah either. But it’s ok, I had enough for yesterday and I have for today, and by tomorrow I’ll hopefully find them somewhere. Good thing Chanukah lasts for 8 days.
I guess it’s not candle season; because what the drugstore had the most of were little stuffed reindeer, snowman and musical Santa figures. Craziness. A woman in front of me bought about 15 of them; plus a set of Santa clothes. This woman is mad, I thought. Or an educationalist. But something’s off. She paid loads of money for her little figures and left. On her way out she saw another Santa, playing cool rock music. She pushes the button; Santa starts to sing at the top of his lungs. While I’m in the middle of paying, she comes back with this oh-i’m-so-sorry face and posture, and almost crying turns partially to the cashier, partially to the people standing on line behind me:
- Would you please let me pay for this? I have cash.
And they let her. Because people are good.

Last night I went to see a very good play by Béla Pintér and Company. A close friend of mine is one of the main actors in the piece, but that’s not the only reason I was totally amazed by it. It made me laugh and almost cry, it shocked me at times, but most of all it made me think and wonder. It was very deep, very clever, very well done, composed, directed and acted. I’m still under the effect of it and I want to see it again, because I am sure there are things I didn’t catch for the first time. After the play I had a long talk with my friend, Laci, about the “big issues of life”. Weird, how ignorant people can be. They would eat anything as long as it is served to them the right way.

Tuesday, December 04, 2007

Shopping

Ma reggel a dupla kávé után annyira felbuzdultam, hogy munkába jövet betértem a sarki turkálóba vásárolni. Nagyon szeretek ott vásárolni, és ezzel rengeteg pénzt takarítok meg, hiszen szinte soha nem veszek semmit (egyszer vettem 1 szoknyát, na az pl. igen klassz darab). Egyrészt, mert nagyon ritkán tetszik meg valami (nehéz ügy ám ez, hogy ugye legyen megfelelő színű, anyagú, méretű, stílusú, állapotú, feliratú…), másrészt pedig mert mindig ugyanolyan dolgokat emelek le, azokból meg már úgyis van otthon néhány, így aztán azonnal le is beszélem magam, hogy valójában ez nekem nem is kell. A turkáló után a Schleckerbe mentem, ahol szintén jól nem vettem semmit, mert nem volt olyan gyertya, amilyet akartam. Pedig láttam valahol, nem is rég. De vajon hol? És hát kéne ám a gyertya, mert a kutya ugat, a szekér halad (vagy valami ilyesmi), s már megint Hanuka van – ma estétől kezdődően.

Ezen kívül kicseréltem a fotót itten balra, mert még az a régi, rövid hajas kép volt fenn, ami akkoriban készült, mikor elkezdtem írni ezt a blogot. Ez az új viszont valami furcsa oknál fogva elég picike, és nem akar nagyobb lenni, bárhogy is bíztatom. Vagy ti jól látjátok?


The double espresso this morning gave me such a kick; on my way to work I even stopped by the second hand clothing store around the corner. I very much like shopping there; it saves me lots of money, as I almost never buy anything (though I got a really nice skirt once). Partially because I rarely find something I like (so many things that have to match: the color, the size, the material, the style, the shape, what not…), and besides, the pieces I take off the hanger are usually almost the same as the ones I already own a few of, so I always succeed in talking myself out of buying them. After the second hand clothing store I went to the drugstore, where I didn’t buy anything either. Couldn’t find the kind of candles I wanted. I really do need those candles, because Chanukah is starting tonight.

I changed the photo in my profile, over here on the left, because it still had that old short hair picture that was made a few years ago, when I started writing this blog. But this one seems to be pretty small and I can’t make it bigger for some reason. Or maybe you can see it well?

Monday, December 03, 2007

Morning rain

Szeretem, mikor reggel esik az eső. Olyan lassan, lustán indul a nap, mégis van benne valami megnyugtató. Valami különleges, jó hangulat vesz körül ilyenkor a reggeli tea közben. És ahogy kilépek a házból, rendszerint egy (nem is olyan) régi Katona Klári dal szövege jut eszembe:

régen gyakran volt még,
hogy a reggel könnyezett
utcákat lusta eső szomorított
nem tudtam
eső nyelven hív a lassú szerelem
de nekem készülnöm kell,
annyit tudtam
mert rámtalálsz majd…

És dúdolok, és mosolygok, és jó; és az emberek néznek az utcán, de nem baj.
Mindig is szerettem Katona Klárit. Kiskoromban a gyöngyöket a hajában (amit persze magamon is alkalmaztam az első adandó alkalommal), később pedig a dalszövegeit, meg hogy még a bakeliten is átérezni, ahogy mosolyog, miközben énekel:

rámtaláltál, hol senki még nem
hol rámtaláltál, ott senki még nem
sajnos az élet gyakran
gyorsabb, mint a szerelem
tart-e még perceket
számodra készen
sajnos a földet
nagyon ritkán lakják angyalok
remélem egynek én jó vagyok…


I like the morning rain. The day starts slowly, idly, and yet there is something very relaxing about it all. I get into such a special and nice mood while sipping my morning tea. And when I leave the house, the words of an (not so) old Katona Klari song pop into my head:

in the days of long ago
the morning used to cry
lazy rain distressed the streets
I didn’t know
slow love called me in rain-language
but I had to prepare
I knew
because you’ll find me

And I sing, and I smile, and all is good; and people give me looks on the street but it doesn’t matter.
I've always liked Katona Klari. When I was little, I liked the beads in her hair (and did it on myself as soon as I could), later I appreciated the words of her songs, and how her smile could be heard even through the scratched old records:

you found me where no one ever has
where you found me no one ever has
at times life is alas
faster than love is
are there still minutes
for you in hand
there are alas rarely
angles living on Earth
I hope I’m good enough for one…