Ezt mind ma csináltam / Did all this today

Indiai kaja rizzsel
Répatorta
Mosás
Teregetés
Abrosz vasalás
Szunyóka
Dumaparti
Blézer vásárlás (óccsó)
Napszemüveg vásálás (még óccsóbb; hajráfnak)
Megint dumaparti
És még nincs vége a napnak

-----------------------------------

Cooked Indian food with rice
Baked a carrot cake
Did laundry
Hanged the laundry
Ironed the tablecloth
Took a nap
Chatted
Got a jacket for real cheap
Got a pair of sunglasses for even cheaper
Chatted some more
And the day is still not over

Média gyermekei / Media's children

Nem voltam tegnap tüntetni az új médiatörvény ellen, és ahogy hallottam a hírekben, több ezren voltak, én meg elkezdtem magam kicsit furán érezni, mintha ott kellett volna lennem. Pedig nem csak azért nem voltam, mert tanítottam meg bűvésztrükköket gyakoroltam (szépen haladok), hanem ezért sem, mert úgy gondoltam, hogy semmi értelme. Vagyis hát van, persze, csak éppen gyakorlatilag nincs. Mert a kormány úgyis azt csinál, amit akar. Jó, ez minden kormányra igaz, és nem csak itt nálunk, hanem valószínűleg mindenhol a világon. De vannak helyek, ahol a főbácsi-főnéni a saját érdekei után (és szigorúan csak utána) ezért azt a nyomoronc népecskét is figyelembe veszi, ami fölött (pontosabban: aminek a kárára) játszadozik. Viszont a Napnál is világosabb, hogy nálunk nem ez a helyzet, bohóckodhatunk a Parlament előtt amennyit csak akarunk. Én is szeretem ám a Bródy János 40 évvel ezelőtti világmegváltó dalait, tök fílinges meg minden, meg hogy azta, a Facebookon sikerült összetrombitálni több ezer embert, és önerőből finanszírozni a tüntit, az is szuperságos. Csak éppen semmi nem fog változni. Ha a miniszterelnök el akarja venni a nyugdíjunkat, akkor elveszi a nyugdíjunkat; ha cenzúrázni akarja a médiát, akkor cenzúrázni fogja a médiát. És ha sokat ugrálunk a fészbúkon és egyebütt, akkor majd az Internet is varázslatos módon el fog tűnni államérdekileg, és ha a miniszterelnök a tüntető tömegbe akar lövetni, akkor a tüntető tömegbe fog lövetni államérdekileg. Történt már ilyesmi, nálunk is, másutt is. Ma reggel például Egyiptomban. Nincs új a Nap alatt.

---------------------------

I didn’t go to the rally against the new Hungarian media law yesterday, but as I heard in the news that thousands of people were present I started to feel funny, like I should have been there. The truth is that I didn’t only stay away because I was teaching and practicing my magical tricks (I’m progressing nicely), but rather because I didn’t think it made sense. I mean of course it does but actually it doesn’t. The government does whatever it wants to do anyway. Okay, this is true for every government, not only here in Hungary, but anywhere in the world. But there are some places where the leaders, after fulfilling their own needs and wills (and strictly only after that) also take into account what is good for the people on who’s account they play their little games. Obviously in Hungary this is not the case, we can rally in front of the Parliament as much as we want. Yeah, I do like those good old protest songs from 40 years ago, and it’s kind of cool how thousands of people got together thanks to Facebook. But it won’t change a thing. If the prime minister wants to take away our pension, he takes away our pension; and if he wants to censor the media he will censor the media. And if we dare to mess around on Facebook or elsewhere, then the Internet might miraculously disappear due to national concern; and if the prime minister want the protesters to be shot thank the protesters will be shot due to national concern. Such thing happened already, here by us as well as elsewhere. This morning in Egypt for example. There is nothing new under the Sun.

Magic

Csodálatos nap a mai!
Reggel orvosi vizsgálaton voltam – azt vizsgálták, hogy alkalmas vagyok-e a munkára. Nos, igen, az vagyok. Kérdezték, rendszeresen sportolok-e. Már épp örülni kezdtem, hogy „jé, ennyire látszik?”, de aztán kiderült, hogy csak azért kérdezik, mert nagyon alacsony a pulzusom. Ja kérem, az nem nagy újság, a vérnyomásom még alacsonyabb. Na mindegy, a lényeg az, hogy megfelelek.
A vizsgálat után épp az utcanévtáblát sasoltam, mert gyanítottam, hogy azon a környéken lakik Szászi, egy régi jó barátnőm. Ahogy ezt elgondoltam, hát egyszerre csak ott áll egy pékség előtt a sarkon! Úgyhogy bevásároltunk együtt, aztán dumáltunk egy jót.
És most jön a lényeg: ma végre elmentem a FIGARO Bűvészboltba! Mert én már olyan régóta szeretnék bűvészkedni! Valójában mindig is szerettem volna, már egészen kicsi koromban is teljesen elbűvölt a bűvészet. Gyakoroltam is ezt-azt, de aztán nem mutattam be soha senkinek. Emlékszem, egyszer az unokaöcsém kapott egy Rodolfo táskát. Az divatos „játék” volt akkoriban - egy aktatáska néhány bűvészkellékekkel meg pár egyszerűbb trükk leírásával. Hát nekem az nagyon tetszett. Ő nem nagyon bűvészkedett vele aztán, én viszont továbbra is ámulattal néztem a TV-ben, ahogy az Ungár Anikó olyan szépeket művelt. És mostantól én is fogok!


What a wonderful day!
I went to the doctor this morning – I had to be examined if my general health is good enough for the new job. Well, it is. The doctor asked me if I do any kind of sport regularly. I got kind of excited “yeah, wow, can you see it?”; but turned out that she was only asking because she thought my heart rate was too low. That’s no new I said, wait till you see my blood pressure, that’s even lower. Anyway, I’m ok for the job.
When I was done I was walking down the street thinking of and old friend of mine, who I thought lived in that area but I just wasn’t sure. So as I check the street sign, I notice her standing in front of a bakery around the corner. So I went shopping with her and we had a nice long chat afterwards.
And the best is yet to come: today I finally went to the Magic Shop! The truth is that I always liked magical tricks and I always wanted to know some of them. I tried to practice a few of them on my own, but I never showed it to anyone. I remember when my cousin got a “magic kit”, bag with some easy-to-do magical tricks. Gosh was I jealous. He didn’t really play with it much, but I kept on watching Aniko Ungar, this famous Hungarian magician lady doing her magic on TV. And from now on I will also do mine!

Állás / Job 1

Éreztem, hogy így kell ezt. Nem nyílik meg új ajtó, míg az ember be nem csukja a régit. És tényleg.
Tegnap hívtak: megkaptam az állást! Februárban kezdhetek.
Ez azért nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy lesz munkám, munkahelyem, feladatom, napirendem, kollégáim, és persze remélhetőleg fizetésem is. Egy csomó olyasmi, amit az előző helyen hiányoltam.
Lesz hozzá üveggyöngy, úgyismint BKV bérlet, játékpénz azaz étkezési utalvány, és sporthozzájárulás, aminek nagyon örülök.
A cég és maga a hely szimpatikus; a meló multimeló. Majd meglátjuk.
Most mindenesetre örülök, és visszatért egy kicsit az önbecsülésem, hogy azért mégiscsak kellek valakinek, mégiscsak jó vagyok valamire. Ez jó érzés.

-------------------------------

Deep down I knew this is the way things go. The new door just won’t open if you close the old one. And so it is.
They called me yesterday: I got the job! I can start in February.
This is jolly good because it means that I will have a job, a workplace, a task, a schedule, colleagues, and of course hopefully a salary. Quite a few things I lacked at the old place.
In addition I’ll get a pass for public transportation, some food tickets and a cheap gym membership which makes me very happy.
The company and the place itself looks good to me; the job is a multi job. We’ll see.
So now I am happy and my self esteem has somewhat come back, lo and behold someone still needs me, I am still good for something. Feels real good.

Movie weekend

Tegnap este moziban voltunk. Megnéztük a Babák című filmet, ami 4 bébi életét kíséri végig a születés előtti napoktól kb. egy éves korukig. Volt benne egy amcsi, egy japán, egy mongol és egy afrikai baba. A babák persze mindig (jó, majdnem mindig) aranyosak, de azért nem volt túl nagy durranás a film. Érdekes volt, hogy az afrikai baba volt a legügyesebb és ő fejlődött a leggyorsabban, pedig ott aztán alapvető higiénia vagy bármiféle tudományos korai fejlesztés ugye nuku; de amúgy a japán bébi is ugyanúgy hisztizik unalmában, a mongol gyerek is ugyanúgy bunyózik, meg az amcsi picur is ugyanúgy meglép a röhejes baba-mama tornáról, mint akár egy magyar vagy bármilyen más gyerkőc.
Erről is az jut eszembe, ami mostanában, mindenről: hogy MINDEN EGY.
Egyik jó barátom most asszirológiát tanult, és kellőképp bele van őrülve a témába, úgyhogy időről időre megoszt velem mindenféle akkád és sumér nyelvemlékeket és az azokból levonható következtetéseket. Ez egyrészt nagyon érdekes, másrészt pedig mindig arra jövök rá, hogy valójában mindenki ugyanarról beszél, csak éppen más nyelven, más szavakkal.
Ma meg egy Woody Allen filmet néztünk meg itthon, a Füles-t. Na, az egy jó film, nagyon tetszett. Az egyik legjobb duma benne az, hogy
„Én héber meggyőződésűnek születtem, de átváltottam a nárcizmusra”.
Meg az is, hogy
„Te ortodox családból jössz, hogy fogadnának egy sorozatgyilkost?”
Csak azt nem értem, hogy miért nem Kern András a magyar hangja.

---------------------------------------

Went out for a movie last night. We saw a film called Babies; it shows the life of four babies from a few days before their birth to about the age of 1. There was an American, a Japanese, a Mongol and an African baby. Babies are always (okay, almost always) cute, but it just wasn’t the best movie I ever saw. The interesting thing was that the African baby seemed to develop and learn the fastest of all, despite the complete lack of basic hygienic standards of early childhood education or anything of that kind. But besides that the Japanese baby gets hysterical when bored, the Mongol kid fights with his brother and the American girlie escapes from the ridiculous baby-mommy happening just like a Hungarian or any other baby would.
This makes me think of something that has been on my mind a lot lately: that ALL IS ONE.
A good friend of mine studies Assyriology and he shares with me some of his studies from time to time. Of course this is very interesting to me, but also, it makes me realize from time to time that everyone talks about the same thing with different words, on a different language.
Tonight we saw Woody Allen’s Scope. Great and of course funny movie.
My 2 favorite quotes are:
„I was born into the Hebrew persuasion, but when I got older I converted to narcissism.”
And
„You come from an orthodox family, would they accept a serial killer?”

Az eszkimókról és másokról / About the Eskimos and other things

Tény és való, hogy mostanában lenne időm írni. És történt, történik is sok minden. Akkor meg miért nem írok? Talán mert túl sok dolog torlódott fel.
Meg aztán még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mit közöljek és mit ne ezen a blogon. Mert hát senki nem szeret pellengéren állni.
Tán az lesz a legjobb, ha a „minden napra egy mese” elvét követve most nem is vesztegetem nagyon a betűt s a szót, hanem majd apránként úgyis szépen megirogatom, hogy mik foglalkoztatnak mostanában.
Addig is, ami a legfontosabb: FELMONDTAM! Több mint 5 évig dolgoztam egy olyan munkahelyen, ami eleinte nagyon jó és érdekes volt számomra sok szempontból, ám az utóbbi 2-3 évben annyira elmérgesedett a helyzet, hogy egyszerűen nem tűrhettem tovább. Sajnos túlságosan beleláttam a „cég” működésébe, és sajnos túlságosan sokszor nem kaptam fizetést az elvégzett munkámért. Persze van sok minden, amit még így utólag sem tudok, de gyanítom, jobb is így.
Új munkahelyem még nincs, de keresek bőszen valami érdekeset, értelmeset, hasznosat, és lehetőleg olyat, amiből meg is lehet élni. Nehéz ügy most a munkakeresés. A sok eszkimó és a kevés fóka tipikus esete áll fenn.
Néha úgy érzem, rossz lóra tettem. Kellett nekem tanári diploma, tanultam inkább valami jó szakmát, amivel most jól halálra keresném magam. Kellett nekem Izraelben, eltúlzott és erőltetett zsidulásban nyomulni 7 éven át, ahelyett, hogy megalapoztam volna az evilági jövőmet, és akkor most nem lennék 34 és fél évesen pályakezdő senki, mihaszna végzettséggel. Kellett nekem ezer dolog iránt érdeklődve szétforgácsolni magam, ahelyett, hogy egy konkrét dologra koncentrálva haladtam volna szépen előre.
Persze, tudom, hogy semmi sem történik véletlenül és hiába, mindennek értelme és haszna van.
„Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.”
Madách Imre megmondta már rég.
Hát igen. Tapasztaltam, éreztem, tanultam. Nem keveset. Mondhatni, sokat.
És akkor most mi van?
A legjobban azt utálom, mikor azt mondják: „Jaj, te olyan okos vagy, jól beszélsz idegen nyelveken, nem hiszem el, hogy nem találsz valamit.”
Mindegy, keresgélek.
Közben meg tanítok.
És írok majd ide is.

-----------------------------------

True: I do have time to write. And of course many things did and do happen. Why don’t I write then? Maybe because it’s been too much.
Besides, I still didn’t fully decide how what I should and should not share on this blog. Nobody likes to be the subject of gossip.
The best idea might be to follow the “a tale a day” philosophy, so I won’t make it too long this time. As I will continue posting, I will slowly but surely drop a few words here and there about what has been on my mind lately.
In the meantime the most important piece of information is that I QUIT! Quit my job that I have been doing for over 5 years, and which has been really good for me at the beginning for a few reasons; but for the past 2 or 3 years it became so bad that I could not bear it anymore. Unfortunately I learned too much about how the “company” works, and unfortunately it’s been too many times that I did not get paid for the job I did. Of course there are many things I still don’t know about but I think it’s better this way.
I don’t have a new job yet. It’s pretty hard to find a somewhat normal and well paid job nowadays in Hungary. There are too many Eskimos and too few seals.
Sometimes I feel like I made the wrong choices. Why did I need a degree in teaching, instead of learning some good profession with which I could make a lot of money? Why did I need to spend 7 years in Israel trying to prove how Jewish I am, instead of worrying about my future in this world, and maybe then I would be a 34 and a half years old nobody with a useless degree? Why did I always need to be interested in too many things instead of focusing and excelling in only one?
Yeah, I know, nothing happens in vain or by chance, everything has meaning and purpose.
As Imre Madach said:
What thou hast felt and learned and come to know
Shall be thy portion for a million years. (translation by J. C. W. Horne – sounds much better in Hungarian though).
So I saw a lot, felt a lot, learned a lot.
And now what?
What drives me mad is when people tell me ‘oh you’re so smart, you speak a lot of languages, I can’t believe you can’t find a job’.
Anyway, I am trying.
In the meantime I teach.
And I will write sometimes.

Meló

Ha nincs meló, az nem jó. Ha van, de túl sok, az se jó.
E szép magyar szó eredetének utánajárni igazán nem nagy meló.
A héber melacha (מלאכה) szó jelentése, akárcsak a magyar nyelvbe beépült jövevényszóé: munka. Az askenáz melóche kiejtéstől pedig már egyáltalán nem áll távol a magyar meló, vagy a német Maloche szó.
A héberben a munka fogalmára több szó is létezik. Jelentésük hasonló, ám nem teljesen azonos, éppen ezért a választott szóhasználat sohasem véletlen. Bár az Örökké-való nem ezzel a szóval teremtette a világot, a Tóra később mégis a melacha-nak, azaz nehéz munkának nevezi a nagy művet.
A Jeruzsálemi Szentély építésekor végzett munka leírásakor szintén gyakran fordul elő a melacha szó.
És ezzel el is érkeztünk a szombati munkatilalomhoz. A szombati pihenés alkalmával ugyanis egyrészt megemlékezünk a világ teremtéséről, hiszen a hat napon át tartó kemény munka után az Örökké-való megpihent. Másrészt pedig pontosan a Szentély építésekor végzett munkálatok leírásából vezették le bölcseink, hogy melyek azok a munkák, amelyeket szombaton tilos végezni. Fontos megjegyezni, hogy a melacha szó nem feltétlenül jelent kemény fizikai munkát. Így lehet az, hogy a szombati tilalmak között olyan „munkák” is előfordulhatnak, amelyeket manapság egyáltalán nem tekintünk munkának, végzésük szombaton mégis tilos.
Szavunk a zsidó tanításokban gyakran előfordul.
A bölcs Tarfon rabbi például így tanította a Talmudban: „A nap rövid, a munka pedig sok”. Héberül: hajom kacar veham’lahca meruba, azaz היום קצר והמלאכה מרובה. (Misna, Atyák bölcs mondásai 2:15) Folytatva a gondolatmenetet, a rabbi szintén melacha szóval fejezi ki a következő tanítást: „A munkát nem neked kell elvégezned, de nem vonhatod ki magadat alóla”.
A meló tehát jó és fontos dolog, amit még akkor is legjobb tudásunk szerint kell végeznünk, ha nem vagyunk képesek egyedül befejezni azt. Hiszen tudjuk: sok kicsi sokra megy.
Mert mindig minden rajtunk is múlik.