Kvíz

Na, kedveskéim, ki tudja, honnan van ez? (A megoldást alább közöljük. A Szerk.)

Elszállt egy hajó a szélben
Házunktól nem messze megállt
Kiszólt egy hang, hogy én menjek
Sietnek, nem várnak tovább
Óriási házakat láttam
Hallottam vonatok zaját
Felhők közt madarak szálltak
Utánuk repülök tovább

Mondjad, ki vagyok
Mondjad, mi vagyok
Mondjad, ki vagyok én
Nem hitte el, hogy szeretem"

Hát persze, hogy Baksa Soós János bácsi költeménye. Hát persze, hogy Kex. Hát persze, hogy akkor még nem is éltem. De attól még ismerhetem, nemde? Attól még lehet igaz, lehet releváns, hmmm? Ugye hogy ugye?

Paradise

Tegnap eredetileg a paradicsomokról akartam írni, még mielőtt bezavartak volna a bulldózerek. A három darab kis paradicsomról, amit a hetedik kerületi bérházi gangon sikerült termesztenem alig néhány röpke hónap alatt. Ebből kettő már felhasználásra került és nagyon finom volt. Az alábbi képen pedig látható a harmadik. Ezen kívül van avokadó ültetvényem és banánligetem is a fent említett helyszínen. A citromfa nem szerette a helyi viszonyokat.


Yesterday, before i got all upset with the whole bulldozer business, i originally wanted to write about my tomatoes. About the 3 little cute tomatoes that I grew myself on the 1st floor gangway of my 7th district apt. building. The first two made a very yummy salad with some basil. This is the third one on the pic. At the same location I also run an avocado plantation and a banana field. The lemon tree didn’t like the climate.

Bulldozer?!

Akkor most hogy is van ezekkel a bulldózerekkel? Egészen döbbenetes új módi ez. Alig tudom elhinni, hogy ma délután három héten belül a második arab lop el egy bulldózert (!!!) egy jeruzsálemi építkezésről, és mint egy magvadult állat, megy be vele a város csúcsforgalmába zsidókat ölni. Bulldózerrel. Mert ettől béke lesz, ugye?!
Persze, tudom én, hogy előbb kinek-kinek belül kell rendet tenni ahhoz, hogy kint a világban is rend legyen. Nekünk kell jónak lenni, hogy a világ jó legyen. Meg azt is tudom, hogy most „dreiwoch” van, azaz a két böjtnap, Tammuz 17. és Av 9. közötti amúgy is negatív energiájú 3 hetes időszak, amikor annyi sok rossz történt a (zsidó) világban az elmúlt évezredek során. Ekkor tetőzik a gyűlölet, a sok keserűség, a békétlenség, ami végül a Jeruzsálemi Szentély lerombolásához is vezetett. A szomorúság időszaka. Miért lenne ez az év kivétel?
De azért ez a bulldózer dolog mégiscsak döbbenetes.
Bár abban is van igazság, hogy végül is ők csak a „dolgukat végzik”. A piszkos munkát. Hogy ez tükrözi a világ mai állapotát, helyzetét, ami Izraelben történik. Hogy ez mind jel, figyelmeztetés, hogy kapjuk már össze magunkat, de gyorsan, mert különben nagy bajban vagyunk.
Oda kell figyelni jól a jelekre. Néha azt sem tudni biztosan, egy adott dolog jel-e, vagy „csak épp úgy esett”. És ha jel, vajon merre mutat, mit jelez?
Bárcsak tudnám, hogy kell jónak lenni. Hogy merre kell menni, mit kell tenni. Hogy mi a helyes, hogy mi a jó. Vajon mennyire értékes az, ha jót teszünk, de közben rossz nekünk? Vagy ha jó nekünk, de rosszat cselekszünk? Egyáltalán, ki dönti el, mi a jó és mi a rossz? Van-e abszolút jó? Van-e abszolút rossz? Szerethetjük-e I-stent, s másokat, ha magunkat nem szeretjük? És szeretni kit, s hogyan kell? S vajon hol van az igazság? Sok bor folyt el, mégsem leljük.
Bárcsak tudnám, bárcsak érteném…


What’s up with these bulldozers? This new “fashion” shocks me deeply. I can not believe that this is the second arab in three weeks that stole a bulldozer (!!!) today from a construction in Jerusalem, and as a savage animal gone wild drive into the traffic jam of the city to kill Jews. With a bulldozer. Is this really the way to peace?
Yes, I do know very well that we should all make order inside; so there can be order outside, in the world as well. We must be good; so that the world can be good as well. I also know that we just entered the “dreiwoch”, the 3 weeks long mourning period between the fast days of the 17th of Tammuz and the 9th of Av, which is anyway a time with bad energies when so much bad happened in the (Jewish) world throughout history. This is a time of hatred and bitterness that ultimately lead to the destruction of the Holy Temple. A time of spite and sorrow. Why would this year be different?
Still, this bulldozer story shocks me so deeply.
If I come to really think of it, I realize that they are “only doing their job”. The dirty work. And that what happens in Jerusalem mirrors the state the world is in. That all these are signs, reminders to get ourselves together, quickly, or else we’re in big trouble.
Good attention must be paid to the signs. Sometimes it’s hard to know whether a given happening is a sign or just “an accident”. And if it’s a sign, what does it tell us, where does it point to?
I wish I knew how to be good. Which way to go, what to do. What is right and what is wrong. What is the value of good deeds if they make us feel bad? And what if we feel good but do bad? Anyway, who decides what is good and what is bad? Is there absolute good? Is there absolute bad? Can we love G-od and others if we do not love ourselves? Who and how should be loved? And where is the truth? So much wine had spilled still it gets lost sometimes.
How I wish I knew, I wish I’d understand...

Hindi rejtély megoldva / Hindi mistery solved

Egyszerűbb volt, mint gondoltam. Így van ez általában a dolgokkal.

It was easier than i expected. That's how it is with things in general.

IV. 24:5

“Mily jók a te sátraid, Jákob, hajlékaid, Izael?”
Tényleg, milyen jók? Csak kérdezem.

“How goodly are your tents, O Jacob, your dwelling places, O Israel!”
How good, indeed? Just wondering.


"מה טבו אהליך יעקב, משכנותיך ישרל"
.מה טובו, באמת? רק שאלתי

Hindi

Csak azt tudnám, miért akar a blogger ma hindi nyelven írni.
Tegnap reggel a Ligetben futottam, mint a nagyok.
Ma meg bicajoztam több, mint 20 km-t véletlenül. Csak a kulcs maradt ott...

Mellesleg a tegnapi bejegyzésben nem vicceltem. Az én koromban már lehetek teljesen őszinte. Komolyan én se értem a paradoxont! Csak gondoltam, hátha valaki majd értékeli.

----------------

I wish i knew why blogger wants to write in Hindi today.
Yesterday I ran in the city park, like the real runners.
And this moring i biked more than 20 km by mistake. Left the keys there...

BTW i wasn't joking in yesterday's post. In my age i can afford to be honest. I really don't understand the bday paradox. Just figured maybe someone will like it.

Paradox-day

Ez a szülinap-dolog annyira paradox, hogy nem is értem. De biztos tisztára okosság.

A születésnap-paradoxon azon a megállapításon alapszik, hogyha egy szobában 23-an vannak, akkor valamivel több, mint 50% az esélye annak, hogy legalább kettőjüknek ugyanarra a napra esik a születésnapja. Ha legalább 60 ember van a szobában (teremben), ugyanennek a valószínűsége több, mint 99%. Ez nem abban az értelemben paradoxon, hogy logikai ellentmondásra jutunk, hanem abban, hogy ellentmond az intuíció által sugalltaknak, a legtöbb ember ugyanis 50%-nál lényegesen alacsonyabbra becsüli a fenti esemény valószínűségét.
A paradoxon megértéséhez kulcsfontosságú, hogy észrevegyük, noha kevés ember van a szobában, már így is nagyon sok pár van, akiknél a születésnapegyezést vizsgálni kell. 23 ember esetén 23 × 22 / 2 = 253 pár van, mindegyik pár egy lehetséges egyezés. Más szemszögből megközelítve: képzeljük el, hogy belépünk egy szobába, ahol már 22-en vannak, és azt vizsgáljuk, hogy a közülük valakinek ugyanakkor van-e a születésnapja, mint nekünk. Ez természetesen sokkal kisebb, mint 50%. A születésnap-paradoxon azonban azt kérdezi, hogy bármelyik két embernek a huszonháromból megegyezik-e a születésnapja.
A valószínűség közelítő kiszámításához elhanyagolunk pár részletet, így a szökőéveket, azt, hogy az emberek között lehetnek ikrek, valamint a különböző születési statisztikákat, ehelyett feltesszük, hogy ha valakinek nem ismerjük a születésnapját, akkor az a 365 napos év minden napján azonos valószínűséggel születhetett.
Ha (tetszőlegesen) sorbaállítjuk az embereket, akkor a másodiknak nem lehet ugyanakkor a születésnapja, mint az elsőnek (364/365), a harmadiknak nem lehet ugyanakkor, mint az első kettőnek (363/365), és így tovább.
Ezek után 1 − p annak a valószínűsége, hogy legalább két embernek egy napra esik a születésnapja. n = 23-ra ez az érték kb. 0.507.
A születésnap-paradoxon általánosítva értelmezhető hashfüggvényekre is: N-bites lenyomatokból (hashértékekből) valószínű ütközés nélkül sajnos nem 2N, hanem csak kb. 2N/2 generálható. Ezt használja ki az ún. születésnap-támadás különböző hashfüggvényeken alapuló titkosító algoritmusok ellen.


This birthday thing is so paradox i don't even understand it. I'm sure it's something smart though.

In probability theory, the birthday problem, or birthday paradox,[1] pertains to the probability that in a set of randomly chosen people some pair of them will have the same birthday. In a group of 23 (or more) randomly chosen people, there is more than 50% probability that some pair of them will have the same birthday. For 57 or more people, the probability is more than 99%, tending toward 100% as the pool of people grows.[2] The mathematics behind this problem leads to a well-known cryptographic attack called the birthday attack.
To compute the approximate probability that in a room of n people, at least two have the same birthday, we disregard variations in the distribution, such as leap years, twins, seasonal or weekday variations, and assume that the 365 possible birthdays are equally likely. Real-life birthday distributions are not uniform since not all dates are equally likely.
On the other hand, if n ≤ 365, because the second person cannot have the same birthday as the first (364/365), the third cannot have the same birthday as the first two (363/365), etc.
The event of at least two of the n persons having the same birthday is complementary to all n birthdays being different.