Szembenéztem
Szembe én
Egy kékmellényes cigányprímással
Sábeszdeklivel a fején, jávorfa a keze alatt
Szembenéztem szellemekkel, a hely szellemével
És más, ártalmatlan, kedves szellemekkel
Szembe önmagammal, aki voltam, aki vagyok
Szembe az ősi gyermektelenséggel
Szembe a Sokol rádióval ott a kanapé hátán
Azzal a zöld kazettával, velemi utakkal
A tegnapi én még aligha hitte
De lángolok itt a kupola alatt
A zsinagóga veri a cigányzene taktusát
Érzem, mindjárt kirohanok
Mert szédülök, s tudom, nem múlhat a lázam
Míg szembe nem nézek, míg le s el nem számolok
Thursday, August 30, 2007
Monday, August 27, 2007
Zene füleimnek
Nem kukultam ám meg. Maximum kicsit cseng a fülem. Mert fesztivál van mostan, biboldó fesz.
Tegnap este el is mentem jól SHLOMO ARTZI koncertre! Bizomány! A kedvenc izraeli énekesem! Hihetetlen élmény volt élőben látni / hallani.
Utána volt After party, flancos helyen, de azért az se volt rossz, csak épp a kaja volt tréfli (!!!), a gyümölcs meg elfogyott.
Ma este pedig a 100tagú Cigányzenekar koncertjére megyünk.
Tegnap este el is mentem jól SHLOMO ARTZI koncertre! Bizomány! A kedvenc izraeli énekesem! Hihetetlen élmény volt élőben látni / hallani.
Utána volt After party, flancos helyen, de azért az se volt rossz, csak épp a kaja volt tréfli (!!!), a gyümölcs meg elfogyott.
Ma este pedig a 100tagú Cigányzenekar koncertjére megyünk.
Tuesday, August 21, 2007
Nyári eső utáni disztichon
Mint az a csepp kit a járdán vízszemű tócsa fogad be
Élete röpke delén vágyja a Nap sugarát
Félem is én a szivárványt, hisz csupa bűn szinesíti
Felkap mégis a szél s vágyom a lét melegét
Élete röpke delén vágyja a Nap sugarát
Félem is én a szivárványt, hisz csupa bűn szinesíti
Felkap mégis a szél s vágyom a lét melegét
Wednesday, August 15, 2007
Hamas vs. Jews
My friend Giora sent me this article and i think it's very interesting. I wish i knew who wrote it.
I heard a BBC interview yesterday in which a member of Hamas, a PhD, was comparing what is going on in Gaza to having two children locked in a room with nothing but a small piece of bread - what else could they do but begin to fight over the bread? This is obvious. Eventually they will figure out that they can share. Like the two children in the story, we must give residents of Gaza time to sort things out.
My parents, both Holocaust survivors, were locked in bunkers with five people per sleeping board and not even a crust to share among them. They never did what those two fictional children locked in a room see as the only thing to do. Throughout the millennia, Jews have been locked in ghettos and oppressed with hardly a slice of bread between them, and they too used sticks and stones. They used them to scratch letters on the floor to teach their children to read. They took that crust and found a seed on top that they could plant to grow more wheat. Did you ever hear the old Jewish tale, "Something From Nothing"?
To the Hamas PhD it is obvious that when two children with nothing but a small piece of bread are locked in a room, they will fight. And so the population in Hamastan fights. And when they run out of enemies to fight, they fight each other.
To Jews it is obvious that when two children with nothing but a piece of bread are locked in a room, they will ration the bread until they figure out how to get more bread or get out of the locked room.
To the members of Hamastan, it is obvious that when you are left with the hothouses abandoned by your enemies, you break it apart and loot and destroy it to show your frustration with your situation and erase anything that reminds you of your enemies.
To the Jews it is obvious that when you find parts and broken pieces, you try to fix them or use them to build something useful.
To the members of Hamastan, it is obvious that when you have a small, crowded, barren piece of land with nothing to recommend it, you fight until the world recognizes your plight. You bravely sacrifice lives to destroy the neighboring enemies to make room to expand into their land and their homes.
To Jews it is obvious that if all you have is a small, crowded, barren piece of land, you drain the swamps and make the desert bloom, sometimes sacrificing lives to help build a future.
To the members of Hamstan it is obvious that if you manage to get hold of resources or money, you use them to bolster your leaders and buy weapons to fight your enemies.
To Jews, it is obvious that if you manage to get hold of resources or money, you feed your children, build hospitals and schools, then businesses that can generate more resources and money.
One of us ended up with a country that in 60 years' time rivals countries many-fold its size and many times its age.
One of us ended up with nothing but fear and destruction, and blaming everyone else but themselves for their situation.
Which type of people would you rather have as a neighbor and a partner in this world?
I heard a BBC interview yesterday in which a member of Hamas, a PhD, was comparing what is going on in Gaza to having two children locked in a room with nothing but a small piece of bread - what else could they do but begin to fight over the bread? This is obvious. Eventually they will figure out that they can share. Like the two children in the story, we must give residents of Gaza time to sort things out.
My parents, both Holocaust survivors, were locked in bunkers with five people per sleeping board and not even a crust to share among them. They never did what those two fictional children locked in a room see as the only thing to do. Throughout the millennia, Jews have been locked in ghettos and oppressed with hardly a slice of bread between them, and they too used sticks and stones. They used them to scratch letters on the floor to teach their children to read. They took that crust and found a seed on top that they could plant to grow more wheat. Did you ever hear the old Jewish tale, "Something From Nothing"?
To the Hamas PhD it is obvious that when two children with nothing but a small piece of bread are locked in a room, they will fight. And so the population in Hamastan fights. And when they run out of enemies to fight, they fight each other.
To Jews it is obvious that when two children with nothing but a piece of bread are locked in a room, they will ration the bread until they figure out how to get more bread or get out of the locked room.
To the members of Hamastan, it is obvious that when you are left with the hothouses abandoned by your enemies, you break it apart and loot and destroy it to show your frustration with your situation and erase anything that reminds you of your enemies.
To the Jews it is obvious that when you find parts and broken pieces, you try to fix them or use them to build something useful.
To the members of Hamastan, it is obvious that when you have a small, crowded, barren piece of land with nothing to recommend it, you fight until the world recognizes your plight. You bravely sacrifice lives to destroy the neighboring enemies to make room to expand into their land and their homes.
To Jews it is obvious that if all you have is a small, crowded, barren piece of land, you drain the swamps and make the desert bloom, sometimes sacrificing lives to help build a future.
To the members of Hamstan it is obvious that if you manage to get hold of resources or money, you use them to bolster your leaders and buy weapons to fight your enemies.
To Jews, it is obvious that if you manage to get hold of resources or money, you feed your children, build hospitals and schools, then businesses that can generate more resources and money.
One of us ended up with a country that in 60 years' time rivals countries many-fold its size and many times its age.
One of us ended up with nothing but fear and destruction, and blaming everyone else but themselves for their situation.
Which type of people would you rather have as a neighbor and a partner in this world?
Monday, August 13, 2007
Electric Blues
A számítógép működik. Viszont a villany nem ég. Hmmm. Érdekes.
Legalább időben lelépek, és majd jól elmegyek tornázni.
Ma egyébként olyasmit csináltam, amit még sose. Kihívtam a mentőt egy emberhez az utcán. Csak feküdt ott a földön, nem tudott felülni, meg beszélni se. Otthagytam vele egy nyugdíjas bácsit, míg jött a mentő.
... hmmmmmmmmmm... miközben ezt írom, bejött a portás, kinyitotta a villanyóraszekrényt, és egyetlen mozdulattal felkapcsolta a villanyt. Kicsit volt csak ciki. Mondtam is neki, lám-lám, ez a különbség a férfi és a női agy között. Ő meg, mert kedves, hogy ne érezzem magam nagyon szőke nőnek, hozzátette, hogy dolgoznak az emeleten, biztos az csapta le.
-------------------------------------------------
The computer's on. But the lights won't work. Umm... Interesting.
At least I'll leave on time and maybe go exercising.
Ooops... as I am writing this, the porter came in, opened the electricity box, and with one simple movement turned the light on. It was a bit embarrassing. So i told him that lo and behold, this is the difference between a man's brain and a woman's brain. He's a nice guy and didn't want me to feel too much like a blond woman, so he said that some workers are upstairs, and probably they did it.
When i was out for lunch i called the ambulance for a man on the street: He was just laying there, couldn't sit up or talk. I left an old man there to stay with him till the ambulance came.
Legalább időben lelépek, és majd jól elmegyek tornázni.
Ma egyébként olyasmit csináltam, amit még sose. Kihívtam a mentőt egy emberhez az utcán. Csak feküdt ott a földön, nem tudott felülni, meg beszélni se. Otthagytam vele egy nyugdíjas bácsit, míg jött a mentő.
... hmmmmmmmmmm... miközben ezt írom, bejött a portás, kinyitotta a villanyóraszekrényt, és egyetlen mozdulattal felkapcsolta a villanyt. Kicsit volt csak ciki. Mondtam is neki, lám-lám, ez a különbség a férfi és a női agy között. Ő meg, mert kedves, hogy ne érezzem magam nagyon szőke nőnek, hozzátette, hogy dolgoznak az emeleten, biztos az csapta le.
-------------------------------------------------
The computer's on. But the lights won't work. Umm... Interesting.
At least I'll leave on time and maybe go exercising.
Ooops... as I am writing this, the porter came in, opened the electricity box, and with one simple movement turned the light on. It was a bit embarrassing. So i told him that lo and behold, this is the difference between a man's brain and a woman's brain. He's a nice guy and didn't want me to feel too much like a blond woman, so he said that some workers are upstairs, and probably they did it.
When i was out for lunch i called the ambulance for a man on the street: He was just laying there, couldn't sit up or talk. I left an old man there to stay with him till the ambulance came.
Friday, August 10, 2007
Cigirágó
Megyek reggel a kávém felé a kisközértbe. Mer' ott hetven Forint és finom. Nna. Ja, ez nem az, ez a háztartási bolt. Megyek tovább. Basszus, ez meg a kulcsmásoló. Sebaj. Harmadikra sikerül bemennem a megfelelő ajtón. Anyuka, gyerek.
- Anya, mi ez?
- Cigirágó.
- Vegyünk!
- Jó.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
És üvölti. Az "A part alatt" dallamára.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Majdnem a kávé bánja, úgy röhögök. Végre elmennek. Majd fél perc múlva vissza.
- Kérek még egy ilyen cigirágót!
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Kééééééééééééééééééééééééész!
Mindennek tetejébe Higi blogján a sapkás sztori...
Szóval ez egy vicces reggel.
- Anya, mi ez?
- Cigirágó.
- Vegyünk!
- Jó.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
És üvölti. Az "A part alatt" dallamára.
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Majdnem a kávé bánja, úgy röhögök. Végre elmennek. Majd fél perc múlva vissza.
- Kérek még egy ilyen cigirágót!
- Cigirágó. Cigirágó! Cigirágó! Cigirágó!
Kééééééééééééééééééééééééész!
Mindennek tetejébe Higi blogján a sapkás sztori...
Szóval ez egy vicces reggel.
Thursday, August 09, 2007
Tuesday, August 07, 2007
LGT
Ám azért kicsit fáj, hogy ma lesz az LGT koncert a Szigeten és én nem leszek ott. Nem csak azért, mert akkor már rég nem leszek Pesten, hanem azért sem, mert felháborító, hogy annyi a napijegy, amennyi. Meg hát egyedül amúgy se mentem volna.
El is megyek, veszek pár paradicsomot ebédre, az állapot miatt.
El is megyek, veszek pár paradicsomot ebédre, az állapot miatt.
Vám, kezel
Vámkezelés.
Customs clearance.
2 és fél nap. Ezer telefon. Kétezer e-mail. Közben bejártam a világot.
Kicsit azért elvesztettem a türelmemet a végére.
Lehet, máris nyomomban a nemzetbiztonságiak. De vajon kik azok?
Customs clearance.
2 és fél nap. Ezer telefon. Kétezer e-mail. Közben bejártam a világot.
Kicsit azért elvesztettem a türelmemet a végére.
Lehet, máris nyomomban a nemzetbiztonságiak. De vajon kik azok?
Thursday, August 02, 2007
Micsoda napok
voltak ezek! És még lesznek is. Ez, és az, és amaz is; ide, oda, s amoda.
Tanulság: mindig legyen az embernél útlevél.
Megmondjam mit szeretnék? Olyan jó kis újhullámos kártyaszerű útlevelet, ami egyben jogosítvány is meg minden. Olyan okosat szeretnék én már. Meg persze mást is, például majdnem lakatlan szigeten lógatni a lábamat a tengerbe, lehetőleg csónakból, továbbá alpesi gyepen heverészni, bár jelen pillanatban azt hiszem, egy fitnesz bérletnek is nagyon tudnék örülni, és akkor majd sportolnék jól.
Mindazonáltal van valami bája a fővárosi nyárnak, amikor az emberek végre megnyílnak egy kicsit és nem rejtőznek a télikabátjuk mögé, mikor van merszük engedni egy nagyon kicsit, hogy ne dideregjen a szívük-lelkük; amikor naptejszagot árasztanak mindazok, akiknek van szerencséjük egy-egy napot strandolni; amikor csattognak a szandálok és mindenki (én is) lelkesen issza azt a sok borzalmas kólát és hasonló mérgeket.
De az egészben a legjobb talán az, amikor megy az ember a forró aszfalton, és egyszerre csak hideg levegő-puszit lehel a lábára egy pinceablak, vagy lecsóillatú bérház.
Tanulság: mindig legyen az embernél útlevél.
Megmondjam mit szeretnék? Olyan jó kis újhullámos kártyaszerű útlevelet, ami egyben jogosítvány is meg minden. Olyan okosat szeretnék én már. Meg persze mást is, például majdnem lakatlan szigeten lógatni a lábamat a tengerbe, lehetőleg csónakból, továbbá alpesi gyepen heverészni, bár jelen pillanatban azt hiszem, egy fitnesz bérletnek is nagyon tudnék örülni, és akkor majd sportolnék jól.
Mindazonáltal van valami bája a fővárosi nyárnak, amikor az emberek végre megnyílnak egy kicsit és nem rejtőznek a télikabátjuk mögé, mikor van merszük engedni egy nagyon kicsit, hogy ne dideregjen a szívük-lelkük; amikor naptejszagot árasztanak mindazok, akiknek van szerencséjük egy-egy napot strandolni; amikor csattognak a szandálok és mindenki (én is) lelkesen issza azt a sok borzalmas kólát és hasonló mérgeket.
De az egészben a legjobb talán az, amikor megy az ember a forró aszfalton, és egyszerre csak hideg levegő-puszit lehel a lábára egy pinceablak, vagy lecsóillatú bérház.
Subscribe to:
Posts (Atom)