Ó, a magyar férfiak! A hősök! A mi megmentőink! Méltán uraink és parancsolóink! A mai napomat máris három lovag aranyozta be nemes tetteivel, pedig lám, még csak alig kezdődött el.
Az első daliával a metrón találkoztam. Számos megállón keresztül állhatatosan és kitartóan bizonyította a metrókocsi összes utasa előtt, hogy ő bizony nem viszi odébb gyönyörű szétterpesztett lábait egy miliméterrel sem, egyik irányba sem, csak azért, hogy mások is odaférjenek mellé! Még mit nem!
A második dalia az Üllő úton ült megfúrt kipufogójú, hozzávetőlegesen 1987-as évjáratú, egyaránt lenyűgöző hangú és külsejű, nyilvánvaló anyagi és szellemi gazdagságról árulkodó Opel Kadettjában, és arra várt türelemmel, hogy a piros lámpa zöldre váltson. Én ekkor jöttem fel az aluljáróból, és látván, hogy süt a nap, bevallom, bizony elmosolyodtam. Lovagunk ekkor a tettek mezejére lépett, és tán még az iráni erkölcsrendészetet is megszégyenítő elszántsággal és fürgeséggel letekerte menő kocsija ablakát, s mivel épp zöldet kapott, padlógázt adva elindult, és mindezen összetett tevékenységsor mellett még az ablakon is ki tudta üvolteni ama bölcs észrevételét, hogy „Hülye vaaaaaagy?!”. Nehogy már holmi nő azt gondolja, hogy csak úgy el lehet mosolyodni az Üllői úton reggel háromnegyed hétkor! Rendnek kell lenni, kérem!
A harmadik dalia az irodaház portáján védelmezi az itteni dolgozókat. Lenyűgöző volt az a fejmozdulat, amivel a köszönést igyekezett elkerülni, nyilván azért, hogy ennél sokkal fontosabb tevékenységekre tartalékolja értékes energiáiát. Én sajnos nem voltam elég fogékony a finom utalásra, és az intő jelek ellenére elkövettem azt a hibát, hogy mégis köszönni merészeltem neki. Igazi férfihoz méltón azonnal honorálta is pimasz tettemet azzal, hogy a tudomásomra hozta: azon az ajtón, amin minden reggel bejövök dolgozni, ma nem léphetek át. Méghozzá azért nem, mert ő, a kulcsok őrzője, minden ajtók ura, még nem nyitotta ki, és nem is fogja.
Hölgyek! Lányok! Asszonyok! Éltessük együtt hőseinket!
Thursday, March 24, 2011
Monday, March 21, 2011
Bye bye Purim
Megint elszaladt két hét. Asztamindenit. Szinte észre sem vettem. Biztos azért, mert sok a munka és sok az újdonság, az új információ. Mostanára már kezdenek körvonalazódni a dolgok.
Ma reggel a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy elég 5:45-kor kelnem ahhoz, hogy 7-kor már bekapcsolt számítógéppel a helyemen üljek. Ami meglepő fejlemény ahhoz képest, hogy eleinte azt hittem, minden reggel 5-kor kell majd kelnem. De lám-lám, tudok én a gyorsaság bajnoka is lenni, ha az alvásidőmről van szó.
Elmúlt Purim is, mégsincs itt a tavasz, legalábbis jól elbújt. Úgy csinál, mintha ő lenne a tél. Lassan kezdődhet a pészachi takarítás. Január, február, itt a nyár. Ezt a mondást az előző munkahelyemen tanultam. Ebből is látszik, hogy minden rosszban van valami jó, vagyis mindenből lehet profitálni, ha igyekszik az emberke.
----------------------
Another 2 weeks just went by so quick i hardly even noticed. Probably because i work hard - still lots of new information to be processed. Slowly but surely i begint to know what i am doing.
This morning i proved in action that it is enough for me to get up at 5:45 in order to be able to sit by my desk with my computer turned on at 7 o'clock. First i thought i would have to get up at 5 if i wanna get in on time. But lo and behold: i can be real quick when it comes to my hours of sleep.
Purim is gone and the spring is still not here. Or if it's here it's hiding somewhere. Time to start pesach cleaning! The summer will soon arrive, we just have to be patient.
Ma reggel a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy elég 5:45-kor kelnem ahhoz, hogy 7-kor már bekapcsolt számítógéppel a helyemen üljek. Ami meglepő fejlemény ahhoz képest, hogy eleinte azt hittem, minden reggel 5-kor kell majd kelnem. De lám-lám, tudok én a gyorsaság bajnoka is lenni, ha az alvásidőmről van szó.
Elmúlt Purim is, mégsincs itt a tavasz, legalábbis jól elbújt. Úgy csinál, mintha ő lenne a tél. Lassan kezdődhet a pészachi takarítás. Január, február, itt a nyár. Ezt a mondást az előző munkahelyemen tanultam. Ebből is látszik, hogy minden rosszban van valami jó, vagyis mindenből lehet profitálni, ha igyekszik az emberke.
----------------------
Another 2 weeks just went by so quick i hardly even noticed. Probably because i work hard - still lots of new information to be processed. Slowly but surely i begint to know what i am doing.
This morning i proved in action that it is enough for me to get up at 5:45 in order to be able to sit by my desk with my computer turned on at 7 o'clock. First i thought i would have to get up at 5 if i wanna get in on time. But lo and behold: i can be real quick when it comes to my hours of sleep.
Purim is gone and the spring is still not here. Or if it's here it's hiding somewhere. Time to start pesach cleaning! The summer will soon arrive, we just have to be patient.
Friday, March 04, 2011
Halászlé / Fishsoup
Éttermünkben minden pénteken halászlé és túrós csusza.
Te jó ég, gondoltam, ki akarna ilyen lepukkant étteremben halászlét enni és túrós csuszát? És miért éppen halászlé és túrós csusza? És miért pont pénteken?
Halászlé és túrós csusza.
Halászlötty és túrós csussz.
Halász lötyi és túrós csuszi.
Halász lötyögés, túrós csuszogás.
Oké oké, abbahagytam.
Péntek van már megint. Szalad az idő, mióta dolgozom. Lassan kezdenek kikristályosodni a dolgok, egyre több mindent tudok egyedül elvégezni. A korai keléshez is hozzá lehet szoknya. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyen kis tüchtig leszek: este bekészítve a másnapi reggelim, dobozban az ebédem, kelek s jövök be, mint a kisangyal. Még egyszer sem késtem el. Tudok én, ha akarok. És most akarok.
Az Ezüstboxert olvastam a héten a metrón Gordon Agátától. Nem is tudom, mire számítottam, de nem erre. Nem is találom rá hirtelen a jó szót. Ha azt mondom, szép, nem mondtam semmit. Ha azt írnám: varázsos, nem volnék pontos. Engem teljesen beszippantott egy általam ismeretlen, tőlem távoli, de mégis érthető világba; és miközben olvastam, gyakran örültem, szinte megkönnyebbülést éreztem, hogy jaj de jó, hogy ilyen szépen ír, hogy van még, aki így ír magyarul.
--------------------------
There is a restaurant on my way to work. Every morning i see the sign in the window: "Friday - Fishday. Fishsoup and túrós csusza." What the heck is túros csusza, you may wonder. Well, it's one of those Hungarian specialties i somehow never desired to taste, and not only because it is not kosher. It's a kind of noodles (i think this shape is called pasta fettuccine, just to be exact) with quark (you know that thing that people like to call cottage cheese but is it not the same thing at all) and small pieces of fried bacon on top.
Yeah, i know. Yuck.
And who would want to eat anything in such a run down restaurant anyway?
It's Friday again. Since i started to work weeks go by so fast i hardly even notice. Slowly but surely things start to fall into place and i can do more and more things alone. I am also getting used to getting up early. Gosh am i organized! My breakfast and lunch are prepared in the fridge every night! I know how to be a good girl if i want to. And now i want to.
The 30 minute ride on the subway twice a day gives me a good opportunity to read, which makes me very happy. This way i read more than i did during the past few years.
Te jó ég, gondoltam, ki akarna ilyen lepukkant étteremben halászlét enni és túrós csuszát? És miért éppen halászlé és túrós csusza? És miért pont pénteken?
Halászlé és túrós csusza.
Halászlötty és túrós csussz.
Halász lötyi és túrós csuszi.
Halász lötyögés, túrós csuszogás.
Oké oké, abbahagytam.
Péntek van már megint. Szalad az idő, mióta dolgozom. Lassan kezdenek kikristályosodni a dolgok, egyre több mindent tudok egyedül elvégezni. A korai keléshez is hozzá lehet szoknya. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyen kis tüchtig leszek: este bekészítve a másnapi reggelim, dobozban az ebédem, kelek s jövök be, mint a kisangyal. Még egyszer sem késtem el. Tudok én, ha akarok. És most akarok.
Az Ezüstboxert olvastam a héten a metrón Gordon Agátától. Nem is tudom, mire számítottam, de nem erre. Nem is találom rá hirtelen a jó szót. Ha azt mondom, szép, nem mondtam semmit. Ha azt írnám: varázsos, nem volnék pontos. Engem teljesen beszippantott egy általam ismeretlen, tőlem távoli, de mégis érthető világba; és miközben olvastam, gyakran örültem, szinte megkönnyebbülést éreztem, hogy jaj de jó, hogy ilyen szépen ír, hogy van még, aki így ír magyarul.
--------------------------
There is a restaurant on my way to work. Every morning i see the sign in the window: "Friday - Fishday. Fishsoup and túrós csusza." What the heck is túros csusza, you may wonder. Well, it's one of those Hungarian specialties i somehow never desired to taste, and not only because it is not kosher. It's a kind of noodles (i think this shape is called pasta fettuccine, just to be exact) with quark (you know that thing that people like to call cottage cheese but is it not the same thing at all) and small pieces of fried bacon on top.
Yeah, i know. Yuck.
And who would want to eat anything in such a run down restaurant anyway?
It's Friday again. Since i started to work weeks go by so fast i hardly even notice. Slowly but surely things start to fall into place and i can do more and more things alone. I am also getting used to getting up early. Gosh am i organized! My breakfast and lunch are prepared in the fridge every night! I know how to be a good girl if i want to. And now i want to.
The 30 minute ride on the subway twice a day gives me a good opportunity to read, which makes me very happy. This way i read more than i did during the past few years.
Thursday, March 03, 2011
Csupa fehér / All white
Weöres Sándor: Csupa fehér
Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.
Ma reggel ezzel a verssel a fejemben eszméltem fel.
Pontban 5:30-kor.
Ott zenélt a fejemben, a ritmuásra táncoltak a hópelyhek az ablakon túl.
Mikor elindultam otthonról 6:15-kor, még üres és csendes volt az utca, és tiszta a levegő, és én arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nagyon szeretem a reggelt. Feltéve, hogy időben lefekszem, és el is alszom.
Van egy másik nagy felismerésem is: aki korán jár dolgozni, az korán is megy haza. Az pedig szuperság.
Mondjuk a "nagy a hó, nagy a jég" résztől eltekintenék így március elején.
Ilyenkor már fogytán az erő és a vitaminkészlet, kikopik a nyáron elraktározott meleg és napsütés. Jön a szolárium (mert kell a fény), a szauna (mert kívülről melegít), a csípős ételek (mert belülről melegít), meg a csokoládé (mert kell, hogy valami felvidítson amikor ilyen nyomott az idő).
Tegnap Zumbán is voltam, mert kell a mozgás a sok ülés után, meg a jó hangulat ebben a nagy latyakban.
Nem véletlen ám, hogy ilyenkor van a farsang/purim is.
Épp a minap jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy ez az egész már elvesztette az eredeti télűző jelentőségét. El is határoztam, hogy az idén ahány farsangi/purimi buliba csak megyek (már voltam egyen és még kettő van kilátásban, plusz ami még közbejön), mindig gondolni fogok erre.
-------------------
All White
Baker man pat a cake, pat a cake
Knead well the dough
Grandmother makes the bed
Patting the pillow
The cold morning snow and the ice
Cover the whole town
Bakerman delivers the good cake
On his old bike
Do you know Sandor Weöres? No? Well - it's a pity.
Another amazing Hungarian poet whose poems are so perfectly written that most of it would get lost if anyone tried to translate them. Maybe that's why i could not find a single translation of the poem i posted here anywhere.
I did translate it as you can see above, so that you get the idea what it's about, but please know that is it nowhere near the original.
Anyway, I woke up with these words on my mind this morning, playing their gentle music in my head, making the snowflakes dance slowly outside my window.
This happened at 5:30.
When i left the house at 6:15 the street was empty, quiet and clean; and i realized that i love mornings. Given that i go to sleep on time.
The other realization i made today is that if i come to work early, i get to go home early. Sounds good to me.
The part about the snow and the ice do not necessarily make me so happy at this point. It should not snow in March. By this time we're all low on strength and vitamins, and the sunshine we collected during the summer has long faded away. Now come the sunbeds (because it gives light), the sauna (because it warms our body from the outside), the spicy foods (because they warm our body from the inside), and the chocolate (because we need something to make us happy in this big grayness).
Last night i did Zumba fitness - a good way to get my exercise after sitting all day; and also a good way to get a little bit of hot Latin spirit in this big Hungarian winter.
It is not a coincidence that the purim/carnival season falls around this time of the year.
I thought just the other day that while we party we should also focus on chasing the winter away. So i decided that this year i will think of this on every purim/carnival party i'll go to (been to one already and planning to go to another 2 plus whatever comes up not planned).
Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.
Ma reggel ezzel a verssel a fejemben eszméltem fel.
Pontban 5:30-kor.
Ott zenélt a fejemben, a ritmuásra táncoltak a hópelyhek az ablakon túl.
Mikor elindultam otthonról 6:15-kor, még üres és csendes volt az utca, és tiszta a levegő, és én arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nagyon szeretem a reggelt. Feltéve, hogy időben lefekszem, és el is alszom.
Van egy másik nagy felismerésem is: aki korán jár dolgozni, az korán is megy haza. Az pedig szuperság.
Mondjuk a "nagy a hó, nagy a jég" résztől eltekintenék így március elején.
Ilyenkor már fogytán az erő és a vitaminkészlet, kikopik a nyáron elraktározott meleg és napsütés. Jön a szolárium (mert kell a fény), a szauna (mert kívülről melegít), a csípős ételek (mert belülről melegít), meg a csokoládé (mert kell, hogy valami felvidítson amikor ilyen nyomott az idő).
Tegnap Zumbán is voltam, mert kell a mozgás a sok ülés után, meg a jó hangulat ebben a nagy latyakban.
Nem véletlen ám, hogy ilyenkor van a farsang/purim is.
Épp a minap jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy ez az egész már elvesztette az eredeti télűző jelentőségét. El is határoztam, hogy az idén ahány farsangi/purimi buliba csak megyek (már voltam egyen és még kettő van kilátásban, plusz ami még közbejön), mindig gondolni fogok erre.
-------------------
All White
Baker man pat a cake, pat a cake
Knead well the dough
Grandmother makes the bed
Patting the pillow
The cold morning snow and the ice
Cover the whole town
Bakerman delivers the good cake
On his old bike
Do you know Sandor Weöres? No? Well - it's a pity.
Another amazing Hungarian poet whose poems are so perfectly written that most of it would get lost if anyone tried to translate them. Maybe that's why i could not find a single translation of the poem i posted here anywhere.
I did translate it as you can see above, so that you get the idea what it's about, but please know that is it nowhere near the original.
Anyway, I woke up with these words on my mind this morning, playing their gentle music in my head, making the snowflakes dance slowly outside my window.
This happened at 5:30.
When i left the house at 6:15 the street was empty, quiet and clean; and i realized that i love mornings. Given that i go to sleep on time.
The other realization i made today is that if i come to work early, i get to go home early. Sounds good to me.
The part about the snow and the ice do not necessarily make me so happy at this point. It should not snow in March. By this time we're all low on strength and vitamins, and the sunshine we collected during the summer has long faded away. Now come the sunbeds (because it gives light), the sauna (because it warms our body from the outside), the spicy foods (because they warm our body from the inside), and the chocolate (because we need something to make us happy in this big grayness).
Last night i did Zumba fitness - a good way to get my exercise after sitting all day; and also a good way to get a little bit of hot Latin spirit in this big Hungarian winter.
It is not a coincidence that the purim/carnival season falls around this time of the year.
I thought just the other day that while we party we should also focus on chasing the winter away. So i decided that this year i will think of this on every purim/carnival party i'll go to (been to one already and planning to go to another 2 plus whatever comes up not planned).
Subscribe to:
Posts (Atom)