Srác

Következzék egy személyes vallomás: a srác számomra meglepetés volt annak idején, amikor kamasz koromban érdekelni kezdett a nyelvészet, illetve a magyar szavak jelentése és eredete.
Hiszen ki ne tudná, hogy a ma beszélt magyar nyelvben a srác egy fiatal fiú vagy férfi, akinek a párja általában egy hasonló korú lány vagy nő, azaz csaj. Tehát bár tisztában voltam azzal, hogy ez az „ékes” magyar kifejezés nem Árpád csapataival vonult be a magyar köznyelvbe, magától értetődőnek gondoltam, hogy a srác is a cigány nyelvből került át a magyarba, akárcsak a csaj.
Pedig a srác szó két különböző héber kifejezésből is eredhet. Az általam ismert etimológiai szótárak és nyelvészek hol az egyikre, hol a másikra hivatkoznak, ezért álljon itt most mindkettő.
Az egyik magyarázat a futni, héberül rac (רץ) igével hozza kapcsolatba. Ha a futni igét vonatkozó névmással látjuk el, nem más lesz belőle, mint s’rac (שרץ), azaz „aki fut”.
A másik, számomra kevésbé szimpatikus variáció szerint a szó gyökere a szintén héber serec (שרץ), melynek magyar jelentése: féreg, csúszómászó.
Látható, hogy a héberben a két szó kiejtése egy betűben eltér, leírt alakjuk azonban megegyezik. Bármelyik legyen is a magyarba átkerült zsidó szó gyökere, a két különböző jelentés közös nevezője a mozgás, a sebesség, az állandó jövés-menés, ami általában egy igazi srácot jellemez.

Herót

Herótóm van már ettől a novemberi időjárásból, így május derekán!
Bizony, az elmúlt napokban és hetekben sokszor hallottuk, esetleg mondtuk is ezt.
De milyen is az, amikor valakinek herótja van? A magyar nyelvben akkor van herótunk, amikor valamivel torkig vagyunk, amikor unjuk, amikor utáljuk az egészet, és elegünk van belőle, de nagyon.
A harata vagy helyesebben: charata (חרטה) szó héber eredetű, mely átkerült a jiddisbe, így utóbbi kiejtési szabályai szerint lett belőle haróte, illetve heróte. A szó eredeti jelentése: megbánás. Ige formájában is létezik, melynek jelentése értelemszerűen: megbánni.
Érdemes megjegyezni, hogy Rambam, azaz a Majmonidészként vagy Majmoni Mózesként is ismert középkori tudós-filozósus rabbi, a megtérés szabályairól szóló művében a következő lépéseket nevezi meg, melyeket a megtéréshez vezető úton feltétlenül szükséges megtenni:
1. A bűn elhagyása
2. Megbánás (azaz harata)
3. A bűn megvallása
4. Fogadalom a jövőre nézve.
Ideális esetben tehát negatív dologtól van ez embernek herótja, minek következtében képessé válik arra, hogy a saját jövőjét pozitív irányba befolyásolja.
Így legyen.