Yes we can

Yes we can to justice and equality.

Yes we can to opportunity and prosperity.

Yes we can heal this nation.

Yes we can repair this world.

Yes we can.

Three words that will ring from coast to coast; from sea to shining sea:

Yes. We. Can.

Hegedűs a hetedikben / Fiddler in the seventh

Megígértem, megírom. Hátha ezzel is csökkenthető az általános levertség ebben a sötét, hideg, nyálkás időben. Mert mindenhol van ám mit szeretni. Még itt a hetedik kerületben is. Büdös, koszos, zsúfolt, kutyagumis. Az. De akkor is.
A Nagymamámnál a nagyszobában volt a falon egy régi kép. Rajta egy cigány fiú, hóna alatt hegedűvel, a háttérben valami domboldal, talán falu is. Gyerekkoromban sokat nézegettem ezt a képet, hozzáképzeltem mindenféléket, nagyon szerettem a hangulatát.
Tegnap reggel megyek a Kertész utcában. Van ott egy régi hegedűkészítő és javító műhely. Ahogy közelebb érek, látom ám, hogy ott toporog előtte egy kopaszodó, ötvenes cigány férfi, hosszú kabátban, hóna alatt hegedűvel.
- E’ nem nyit ki máma? – kérdezi tőlem.
De nincs kiírva, én sem tudom. Csak megyek tovább, és mosolygok, mert tudom, hogy ő volt az a vézna fiú a képről, csak közben eltelt néhány év.

-----------------------

I promised so here it comes. Maybe it will help reduce the general depression in this dark, cold, wet weather. Because surely there is something to like at every place. Even here in the 7th district of Budapest. It’s stinky, dirty, full of dog crap. True. But still.
My Grandmother had an old painting on the wall. A gipsy boy, with a fiddle under his arm, some hill in the background, maybe even a village. As a kid I used to gaze at this picture a lot, imagined all kinds of stories to it, I liked the mood of it.
Yesterday morning I was walking down the street. There’s a fiddle maker workshop not far from my house. As I get closer, I see standing there a balding gipsy man in his fifties, wearing a long coat, with a fiddle under his arm.
- Not open today, this one? – he asks.
But I don’t know either. I just keep on walking, and smile, because I know he’s that skinny boy from that old picture, just a few years went by since then.

Prayer

Erről nem írok / No word about this

A múltkori feldúlt bejegyzést végül nem folytattam.
Arról akartam volna értekezni, hogy mennyire eltorzult az a világ, ahol egy állandó terrorfenyegetettségnek kitett állam nem védheti meg a polgárait, mert mindenki rögtön a nyakának ugrik (hogy merészelnek az izraeliek nem önként és dalolva felrobbanni a buszokon, vagy a tengerbe ugrani, mint a régi szép időkben, vagy legalábbis jól otthagyni mindent, amit az egykor sivatagos senkiföldjéből felépítettek a két kezükkel?!). Ahol a TV bemondja, hogy az izraeli-palesztin konfliktus kezdete óta a térségben nemzetközi tudósító nem járt, hiszen a helyi rendfenntartó erők nem engedik be őket (értsd: nem volt ott se a CNN, se a BBC, se a Reuters, egyáltalán, semelyik sem!!!), ennek ellenére olyan jól értesültek, hogy az csak na, és ennek megfelelően a csapból is mindenféle hazug, megbuherált hírek és felvételek folynak.
Erről ma már nem írok, mert ma voltam egy pro-Izrael demonstráción, és az mára elég.
Meg azt sem feszegetem ma már, hogy minek kell Tolsztoj, Csajkovszki, meg Kaszparov renoméját teljesen tönkretenni azzal, hogy vodka, korrupció, meg nyista gáz Európának.
A következő bejegyzésben inkább elmesélem, hogy miért szeretem a hetedik kerületet.

---------------------------------

Last time i left a post in kind of half, saying I’d come back to it.
I wanted to write about how twisted the world is, where a country that is constantly abused by terror attacks may not protect its citizens because others might get upset (how dare Israelis don’t want to blow up on public buses, or else go into the sea as they did in the good ol’ days, or at least leave everything they had build up with their bare hands on a land that was barren and deserted for hundreds of years?!). Where the TV says that since beginning of the Israeli-Palestinian conflict there was not a single person from the international media present in the area, simply because the local forces don’t let them in (this means no CNN, no BBC, no Reuters, nobody!!!), but despite this fact they are all so very well informed and they feel a constant need to shower the entire universe with false, forged news and videos.
I am not going to write about this today, because this afternoon I went to a pro-Israel rally and that should be enough for one day.
Neither am I going to go into the question why the image of Tolstoy, Tchaikovsky and Kasparov must be stained by alcoholism, corruption and shutting off the gas supplies of Europe.
Instead, in the next post I am going to tell you why I like the 7th district of Budapest.

The difference

Épp ideje! / About time!

A fránya politika, az. Az a buta háború. Meg az agymosás. Meg a hazug propaganda is. Mind-mind olyan dolgok, amikről sose akartam írni.
De hát ez van. Ettől még persze nem kell szeretni. Mindenesetre mélységesen felháborít a média hamissága.
Szerintem épp ideje, hogy Izrael 8 év tűrés után megelégelte, hogy arab terrorcsoportok az egész világ hallgatólagos beleegyezésével (jobb esetben), vagy egyenesen a támogatásával (rosszabb időkben) folyamatosan gyilkoljon Izraelben (és persze mindenütt máshol is, legyen az Európa vagy az USA).
Most el kell indulnom, de erről holnap még írok.

--------------------

I started this post last week saying that i don’t really feel like talking too much about politics, outrageous brainwashing, war, and things like this. But in fact they do upset me.
So I think it’s about time for Israel to say “Enough!” to the nonstop attacks of Arabs, under the agreement of almost the entire universe.
I had to go then and I said I’d continue. But there’s nothing new to say.