Kese habbal

Ülök a villamoson, meglepően reggeli órán. Olvasom a könyvemet. A szemem sarkából azért látom, hogy az egyik megállóban felszáll valaki, és leül velem átellenben. Felnézek; átlagos, őszülő, ötvenes, pulcsis-szakállas férfi, szemmel láthatóan tipikus zsidó fejjel. Hasonlít az egyik ismerősömre, gondolom. S azzal olvasok tovább. Az ajtó csipog, ahogy ezeken az új kombinókon szokta. De mielőtt becsapódik, felugrik még valaki. A szemem a könyvön, így megint csak a perifériás látásomba lép be a bakancs, fölötte fekete nadrággal. Afölött meg fekete bomberdzseki, narancssárga béléssel. Na, mi jut erről az eszünkbe? A srác lehuppan az ismerősömre hasonlító úriemberrel szembe. Meglepődöm, hogy miért pont oda, a mózesképűhöz, és kíváncsian várom a fejleményeket. De semmi. A srác nyugodtan lehúzza a dzseki cipzárját. Alatta konszoli ing. Nagy a keze. Munkáskéz. Az a fajta, ami fürdés után is kicsit gyászkeretes. Érdekes az arca. Olyan nagyon éles valahogy, és mégis annyira naív. Nyilván nemrég kelt fel. Kese haja vizes fésűvel hátrasimítva. Most borotválkozott. Biztos pengével, nem villannyal, gondolom, mert nagyon sima és kicsit piros az arca. Talán ma megy először dolgozni valahova. Vagy állásinterjúra. Proli. Ez a szó jut eszembe, pedig nem szeretem. Van valami negatív zöngéje. Mint annak, hogy zsidó. Ezért mondják, hogy izraelita. Mintha az nem ugyanazt jelentené. A proli helyett mit lehet mondani? Proletár? Nem, azok meg a világ proletárjai, akik egyesüljenek. Ahogy merengek, nézem, egyszer csak valami fehéret látok az arcán. Mi ez, allergia? Kiütés? Bekrémezte? Nem! Borotvahab! Egy kis pamacs a bal füle alatt, egy másik az orra melletti gödörben.
Ennek a történetnek nincs csattanója. Csak ezért írtam le, mert megfogott.

Őszi bogyó / Autumn berries

Telefonnal nem is rossz... Tegnap, a Pilisben. Aki még nem volt ott, azonnal induljon. Úgyis itt a Szükesz. Elő a sátrakat! Eljött a kivonulás ideje. Ki a házainkból, ki a megszokásból, a rossz gondolatokból. Itt az idő, hogy örvendjünk. Hogy önmagunk legyünk.

Not bad with a phone... Yesterday, in the Pilis mountains. Anyone who hasn't been there yet should get going now. Anyway it's Succos. Time to get out. Out of our houses, out of the daily routine, out of those bad habits, out of those bad thoughts. Time to rejoyce. To be ourselves.





Reggeli csoda.


Morning wonder.








"... hallgatva jár, mint erdős partok
közt délidőn jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el a csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó." (Radnóti Miklós)

If anyone knows what these red berries are called pls contact me. Thanx.





Pálos kolostor romja a Pilisben. 1703-ban "Hutás" András, az üveges remete lakott itt.

The ruins of a monastery in the mountains. In 1703 a hermit called Andrew made glass here.






Gomba Mama, Gomba Papa, és a gombabák.

Mushroom Mom, Mushroom Dad, and the Mushroom babies.

Photo-blog

Most pedig fotókkal illusztrálva elregélem, miféle kalandjaim voltak abban az időszakban, amikor olyan sokáig nem írtam. Az összes fotó a telefonommal készült.

Now i'm gonna share some photos of what i've been up to during the past few weeks when i kinda neglected my blog. All pictures were made with my phone.


Először is jöttek a római csapatok... ez volt a Savaria Karnevál Szombathelyen, amit az idén először sikerült látnom, és nagyon klassz volt, a tömegtől eltekintve.

First came the Roman troops... this was at the so called Savaria Carneval in Szombathely. I saw this for the first time this year and it was really nice.





Ezután, kihasználva az egyik utolsó napos hétvégét az idén, megmártóztam a nagy folyóban Dunakeszinél. Nem, a bőröm azóta sem jött le darabokban.

Then i thought i would take advantage of one of the last sunny weekends this year, so i went to Dunakeszi where i swam in the Danube. And even my skin is still fine.





Aztán tekertem egy jót egy távoli nagybátyám által gyártott fekvőbicajon, aminek én vagyok a tesztalanya,és enyém lesz az első prototípus is.

The next project was riding this really cool recumbent bike. The bike was hand made by one of my distant uncles. I volunteered to be the test person.





A bicajt már nem csak tekerni tudom, hanem felemelni is, hála Tomi technikájának. Critical Mass.

I can not only ride bikes, i can lift them up as well; thanks to my friend Tomi, who taugth me how to do it. Critical Mass, Budapest.






Sárkányt eregetni is voltunk, csak éppen nem volt szél. Ez épp csak addig szegte kedvünket, míg meg nem pillantottuk ezt a kis ma (illetve aznap) született bárányt.

One bright day we went to fly kite, but there was no wind. But guess what. We saw this really cute sheep that was born on that very day!





Ettől roppant mód kedvet kaptam egy kis pingáláshoz. Iziben ki is festettem a konyhám egyik falát narancssárgára. Jó lesz az a télen, amikor úgyis minden olyan szürke.

I decided to paint one of my kitchen walls orange. Ain't it beautiful? It will do me good on those gray winter days.






Mert az eső meg közben elkezdett esni ezen a gyönyörű Budapesten.

Because in the meantime it started raining in this wonderful city, Budapest.










Ahol hálót fon a virágra a pók.

Where spiders make webs around flowers.









És ahol konnektorok nőnek az utcán.

And there are sockets on the street.











Az emberek pedig bambulnak a metrón.

And the people feel so down when they are in the subway.

Tarka!