PPP: Post-Pesach-Post

Nnnaszóval. Itt vagyok megint. Közben annyi történt, hogy ugye Peszach. Először is a takarítás. Ja nem, előbb a görcsölés a takarítás miatt. Hogy jajj-jajj, mennyit kell majd. Ez kicsit rányomta a bélyegét az előző bejegyzésben olvasható tevesziklás kirándulásra is, de azért nem akadályozott meg abban, hogy elmenjek. Aztán összeszedtem magam, és előbb nekiugrottam az irodának, majd miután azt sikerült sterilizálnom, hasonlóképp jártam el otthonomban is. Bár korántsem annyira durván, mint tavaly, elmaradt pl. a lakás előtt a gang. Munka közben próbáltam észben tartani a bölcs rebbetzenektől tanult örökérvényű igazságot, miszerint a por nem chomec. Nem mindig sikerült. Por se sok maradt. És ettől nagyon jól éreztem magam, miután végeztem. Nagyon jó így kitakarítani legalább egy évben egyszer, még akkor is, ha közben megmekken az ember. Ez valahogy benne van a pakliban. Ilyen a tavasz: megújulás, megújítás, takarítás, tisztulás, megmekkenés, kiheverés, túlevés, diéta. Aztán miután jól a feje tetejére állt, majd valamelyest a helyére került csomó minden kívül s belül, mehet tovább az élet. Jöhet a mehet. Ilyesmi. Majd még írok, csak most van egy kis dolgom.


Ok-doc. Here i go again. I’ll tell you what happened in between: Pesach. First the cleaning. Actually that’s not quite true; first came being stressed about cleaning. About how big of a job it’s gonna be. This stress even effected the cool Camel-rock hike that I wrote about in the previous post, however, it didn’t keep me back from going anyway. After all I got myself together and first I sterilized my office, and then did the same in my house. Not quite as thoroughly as last year; I didn’t clean the public hallway in front of my apartment for example. While I was working, I tried to keep in mind the wisdom I received from the wise rebbetzins, namely that dust is not chometz. Didn’t always succeed. Not much dust was left. And that made me feel very good. I like this feeling, when everything is totally clean, at least once a year; even if I get drawn in the process. That’s just somehow part of it. That’s what spring is all about: renewal, cleaning and getting clean, exhaustion and recovery, over eating and diet. And finally, after everything turns upside down and then finds the way to it’s place inside and out (or at least tries to find it), life can go on. Or something like this. I’ll write more later, now I got busy.

On the rocks

Ez a Teve szikla Pilisborosjenő közelében. Olyan, mintha tisztára magason lennék, pedig nem is annyira, csak jó a fotózási szög. :-).


This is the Camel rock, in the Pilis mountains near Budapest. It looks like i'm really high up but in fact it's just a clever photo :-).

Cocktail party

Ma oly szép az idő; el is megyek tüntetni ennek örömére. Nincs is jobb egy ilyen klassz napfényes péntek délutánon, mint egy jó kis tünti. Szerintem monnyon le minden molotov-koktéllal dobálózó neonáci idióta.

---------------------

Oh what a beautiful sunny Friday afternoon! Just perfect for a good rally that is times just right to fit in between work and Shabbos. So this time I’ll be there. Enough of the neo-nazi idiots with their Molotov cocktails.

Színezés folyamatban/ Coloring in process

Mostanában nem írok túl sokat. Pedig sok minden történik ám. Csak épp főként belül. Annak pedig egy részét nem tudom szavakba önteni, egy másik részét meg nem is akarom. Viszont gyakran eszembe jut a Magna Cum Laude egyik számának néhány sora:

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!

Hát igen. Hmmm… Hosszú idő fog eltelni, míg az újrafestett padra le is lehet ülni, de mindenesetre igyekszem szorgalmasan és ügyesen színezgetni.
Kívül meg olyasmik történnek, hogy jövöget a tavasz, és az jó. Jövöget vele a Pészach, amit az idén Pesten fogok tölteni. Meg persze a takarítás is… Ahogy javul az idő, jövögetnek a mindenféle utcai dolgok is, pl. a tüntetések (hogy ezek még nem unják… felfoghatatlan), meg persze a kiállítások, fesztiválok is, amiket nagyon szeretek. Pl. a múlt heti Falk-Art is nagyon jó volt.
Ezen kívül pedig egy nagyon kedves valakitől megkaptam Melissa Etheridge új albumát (Awakening), és teljesen odavagyok érte. A lemezért is.
Hát ilyesmi.

Not writing too much lately. Not that things don’t happen; because they do. They just mostly happen inside me. There are the ones that I can’t word, and the ones I don’t want to word. However, a few lines from a song by a Hungarian band named Magna Cum Laude keep popping up in my head:

Color it, Color it anew!
If life would get faded,
And there are clouds in the sky,
Don’t run away, just color it anew!

Well, yeah. Ummm… Long time will pass till I can sit down on the freshly painted bench, but I am working on painting it diligently in any case.
On the outside spring is coming along slowly but surely and that’s jolly good. Along with it comes Pesach, which I will spend here in Budapest this year. And of course the cleaning… As the weather is getting better, all kinds of things start happening on the streets too, like rallies (don’t they ever get bored?!), and all those nice exhibitions and festivals, which I like.
Besides all this someone very lovely gave me Melissa Etheridge’s new album (Awakening) as a present and I am blown away. By both.
That’s about it.

Both sides now

Gyönyörű vers, gyönyörű zene. És nagy igazság. Joni Mithell, természetesen. 1970-ben is nagyon jó volt, és 30 évvel később is az.

What a beautiful poem! What a beautiful song! Just so true! It's Joni Mitchell, of course. She was great in 1970; and 30 years later she still is.



Bows and flows of angel hair and ice cream castles in the air
And feather canyons everywhere, i've looked at cloud that way.
But now they only block the sun, they rain and snow on everyone.
So many things i would have done but clouds got in my way.

I've looked at clouds from both sides now,
From up and down, and still somehow
It's cloud illusions i recall.
I really don't know clouds at all.

Moons and junes and ferris wheels, the dizzy dancing way you feel
As every fairy tale comes real; i've looked at love that way.
But now it's just another show. you leave 'em laughing when you go
And if you care, don't let them know, don't give yourself away.

I've looked at love from both sides now,
From give and take, and still somehow
It's love's illusions i recall.
I really don't know love at all.

Tears and fears and feeling proud to say "i love you" right out loud,
Dreams and schemes and circus crowds, i've looked at life that way.
But now old friends are acting strange, they shake their heads, they say
I've changed.
Something's lost but something's gained in living every day.

I've looked at life from both sides now,
From win and lose, and still somehow
It's life's illusions i recall.
I really don't know life at all.