Tél

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új meg ép,
Gyermekjátékot – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva, mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zuzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni,
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó, jaj, meg kéne rakni,
Hogy felmelegednének az emberek.