Másfél hónapja...

… vagyok munkanélküli.

Rosszul hangzik, mi? Hát, nem is túl vidám dolog, bár nagyon igyekszem nem elkenődni, és gőzerővel keresek valami jó állást.
Meg aztán nem unatkozom, dehogy, épp ellenkezőleg! Olyan sok a dolgom, mióta munkanélküli vagyok!
Régebben is észrevettem, hogy egy nem a munkahelyen töltött nap alatt mennyi mindent el lehet végezni. Hogy úgy mondjam: rengeteget lehet dolgozni, ha az embernek nem kell dolgozni. A legideálisabb eset persze az, amikor az embernek olyan a munkája, munkahelye, hogy ott amúgy is azt csinálja, amit el akar végezni. Ez az egyik olyan ismérv, amelyből kiviláglik, milyen egy jó munka. Aztán persze a pénz és a társaság sem mellékes.

Azt terveztem egyébként, hogy majd rendszeres időközönként posztolok ide, hogyaszongya munkanélküliségem első napja, első hete, első hónapja, stb. De épp a fent említett sűrű elfoglaltságok miatt nem jött össze, pedig az igen kúl lett volna. Meg az is van, hogy elszoktam a blogolástól, de most majd jól visszaszokom rá. Talán.

Az elmúlt egy hónap egyébként nagyon jól telt.

Az elején elintéztem mindenféle hivatalos és egyéb ügyeket, amikhez munka mellett nem lett volna kanalam.  Elvittem pl. olajcserére a kocsit, amiből persze nem csak olajcsere lett, de legalább minden rendben van.

Aztán voltam Szombathelyen is, kétszer. Ez ezért érdemel egy külön bekezdést, mert most végre nem egy nagy hétvégi rohanás volt az egész, hanem a 4-5 nap alatt tudtam elég időt tölteni a szüleimmel, a családdal, és réges-rég nem látott ismerősökkel, barátokkal. Meg persze a gyakrabban látottakkal is. Szombathely irtó klassz város, mindig van ott valami érdekes történés, valami koncert, előadás, open microphone night, ilyen-olyan fesztivál. Legutóbb pl. Lamantin Jazz.
Szakértettem és segédkeztem a nemrég megnyitott Zsidó Múzeumnál is, jó és szép és fontos az is.

Ja, és kipróbáltam az Oszkár Telekocsit! 2500 Ft-ért sikerült lezúznom Szombathelyre. A vonat több, mint ötezer egy útra. Meg kell nézni persze, hogy kivel megy az ember, illetve hogy kit vesz fel a kocsijába, de nekem abszolút bejött.

Voltam tolmácsolni is 2x – ezt imádom. Nagyon érdekes és elég nehéz meló, valamint jól fizet.

Statisztaválogatáson is voltam. Gondoltam, az időmből kitelik, miért ne. Persze azóta sem hívtak, de ez engem nem riaszt vissza – további válogatásokra is el fogok menni, amíg nincs más meló, ez is nagyon jó lesz. Lényegesen jobb, mint napi 9 órában bezárva lenni és valami sz*rt csinálni f*ng pénzért. Pl. embereket felhívogatni telefonon mindenféle baromsággal. 

De mielőtt rátérnék a munkaügyre, elmesélem, hogy voltam a VOLT fesztiválon. A Szigeten évek óta dolgozom, mint a Jewish Meeting Point önkéntese, de itt most voltam először. A Szigetet is nagyon szeretem, és ez is nagyon jó volt. Mivel összesen hárman voltunk, plusz egy fő egy másik szervezettől néha besegített, volt pörgés rendesen. Rengeteg érdeklődő volt, sok-sok édes és értelmes ember, és néhány meglepő találkozás.
Azért szeretek ezeken a fesztiválokon dolgozni, mert így nappal ott vagyok, belekóstolok a hangulatba, viszont mire kezdődne a részegen-beszívva fetrengős-őrjöngős nem-szeretem időszak, addigra én mehetek haza. Most sem volt ez másképp, a városban volt szállásunk (mennyire uncool, ha valaki nem vállalja az üvöltő tuc-tucban és a porban a sátrazást?), bringával közlekedtünk a csodaszép Sopronban, és még ezzel együtt is úgy számoltam, hogy a 4 nap alatt 14 koncerten voltam. Jó, nem az összesen elejétől végéig, de azért munka mellett ez sem rossz!

Mindezeken kívül nyakunkon a költözés. Ez jó, várom nagyon, és még jó is, hogy így ráérek, mert a lakáscsere és a szükséges munkálatok kapcsán is van sok feladat.

Az van, hogy a munkaügyről most már nincs is kedvem írni. Ez biztos valami pszichés dolog, most jól elnyomom azt, ami számomra kellemetlen…
A lényeg az, hogy keresek, jelentkezek, tárgyalok, mindez rengeteg időt és energiát igényel, de még nincs semmi konkrétum.
Az ügy érdekében csináltam egy prezit is.
Szeretnék egy jó munkát. Olyat, ami nekem való. Amibe oda tudnám tenni magam. Mert bennem még olyan sok van!
Persze most elvállalnék olyat is, ami mondjuk nem épp az álmom, és megcsinálnám becsülettel azt is, hiszen valamiből élni kell, de az ilyenekre általában nem vesznek fel, mert ők is érzik, hogy valami nem stimmel.
Itt van most a sok önkéntes meló, amivel hirtelen mindenki megtalál „úgyis ráérsz” alapon. Ezeket is szívesen csinálom, és értékelik is, és tudom, hogy aki nem ad, az nem is kap, és tényleg, jólesik, hogy adhatok, és jólesnek az érte kapott szép szavak is. De hogy azt a fránya mocskos anyagias fejemet, az egyre apadó bankszámlámat elnézve, azt hiszem, hamarosan némi fizetés is jólesne!