Huhhhhhhhhh

Ma reggel üvöltöttem a munkahelyemen.


Nem, nem a szokásos dolgok, hogy ugye a korán kelés, meg hogy semmi nem működik, meg a sok probléma meg a stressz és hasonlók.

Ma reggel ugyanis niggerezés esete forgott fenn. A niggerezés annyit jelent, hogy 2012-ben, Európában, egy multinacionális cég második emeletén értelmes „fehér” emberek niggernek neveznek másokat. Számomra ez abszolút mértékben és teljesen elfogadhatatlan, bármiféle kompromisszum nélkül.

Igaziból nem is csak maga a szóhasználat húzott fel, hanem az, hogy nem értették, hogy ezzel most akkor mi a probléma. Először higgadtan megkértem, hogy ezt a szót ne használja. Használta. Elmagyaráztam, hogy ez miért nem helyes. Nem értette. Épp ellenkezőleg! Többen hosszasan magyarázták nekem, hogy ez miért oké, hogyaszongya a niggerek is niggernek hívják egymást, ezért ez teljesen korrekt. Hát szerintem meg nem korrekt. Úgy gondolom, hogy nem jókedvükben hívják így egymást. És azt is gondolom, hogy ez a „belső” szóhasználat pont azért alakult ki, mert egy nagyon is pejoratív, bántó és sértő szóhasználatból alakítottak ki egy olyan belső zsargont, ami azt üzeni, hogy „Tudod mit? Büszkék vagyunk nigger mivoltunkra!” Az, hogy ők hogy hívják egymást, az az ő dolguk. Az pedig, hogy mi hogy beszélünk róluk, hogyan viszonyulunk hozzájuk, az pedig a mi dolgunk. Nekem pedig szívem joga, hogy ne tűrjem a niggerezést, mint ahogy nem tűröm a cigózást, biboldózást, buzizást sem.

És abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy olyan cégnél dolgozom, amelynek nagyon szigorú szabályai vannak az ilyen esetekre. És ez volt a végső ütőkártyám. Ha még egyszer meghallom ezt a szót egy nem-niggertől, azonnal jelentem a cégvezetésnek. Aztán magyarázzák nekik, hogy ez valójában korrekt.



----------------------------------------------



I yelled at work this morning.

No, not just the usual stuff, like getting up early or that nothing works, the numerous problems, the daily stress and such.

This morning i experienced niggering. Niggering means that in Europe 2012 on the second floor of a multinational company educated „white” people refer to others as nigger. Well, to me this is absolutely and completely unacceptable, without any compromise.

What made me really angry was not only the usage of the word, but rather the fact that these people did not at all understand what my problem was. First i calmly asked them not the use this word. They kept using it. Than i explained, why i thought this was not correct. They didn’t get it. Just the opposite. They explained to me why it was ok. That niggers call each other nigger too, so it’s okay. Well, i still don’t think it’s okay. I don’t think they call each other by this name because it makes them happy. I think they use this pejorative and racist word within themselves to send out the message to the world: „You know what? We are proud to be niggers!” If they use this word among themselves, it’s their business. And the way we talk about them, the way we refer to them is our business. And i have the right not to accept this kind of talk at work, the same way i do not accept this kind of talk when it refers to Jews, Gypsies or gay people.

I am very lucky to work for a company that has a very strickt diversity policy, exactly for incidents like this. And the next time i hear anything like this i will report it to the representative of the diversity team.

Let them decide wheather it is okay or not.

Mint a pizzarendelés / Like ordering pizza

Néhány évvel ezelőtt – rendben, volt az jónéhány... úgy gimnazista korom környékére datálom – úgy gondoltam, hogy én soha nem tudnék elmenni az utcán egy földön fekvő ember mellett. Olyan csak az amerikai filmekben van. Olyasmi, mint a pizzarendelés. Nem a mi világunk.


Ez ma ebédszünetben jutott eszembe, miután megettem az ebédet, sőt, már a kávén és linzeren is túl voltam, és a munkahelyemre visszafele jövet megtettem mégis, sőt, nem is először.

Átvágtam a parkon, és ott feküdt a fal mellett, egy piros pléd alatt, egy halom kutyagumi közvetlen szomszédságában. Aztán a padon is feküdt egy, ápolatlan, büdös. És akkor jutott eszembe, hogy akkor most hogy is van ez. És arra jutottam, hogy ez már túl sok. Minden túl sok. Túl sok ember fetreng már a járdán és a padokon ahhoz, hogy ez engem meghasson. Mert egyrészt tehetetlen vagyok, másrészt mondhatnám, hogy már megszoktam. Most már nálunk is mindennapos ez, mint a pizzarendelés. Ez pedig annyit jelent, hogy nagy a baj. Méghozzá nem (csak) velem. Szerintem.



---------------------------------------



A few years ago – ok, quite a few years ago it was, must have been around my high school years – I thought I would never walk by a person laying on the ground. That only happens in American movies. It’s like ordering pizza. Not in our reality.

I remembered these thoughts today, after I finished my lunch and completed the coffee-and-cake mission and on my way back to work I did it. And not even for the first time.

I walked through the little park, and he was laying by the wall of a building, under a red blanket, right next to a big pile of dogpoop. And then there was another one, laying on a bench, dirty, stinky. So what’s up with this, i thought to myself. And the first thing that came to my mind was: too much. It’s too much. There are too many people laying around on the streets, too many to move me. Because on one hand I feel like there is nothing I can do, and on the other hand I could even say I got used to it. It happens all the time. It’s like ordering pizza. Which means that there is a problem. And the problem is not (only) with me. I think.

Téli reggeli ás-és

Sötétben óracsörgés, szemfájás, viszketés, a meleg ágyból kikászálódni nem akarás. Papucs felnemhúzás, hideg fürdőszoba padlóra lépés. Hidegvizes arcmosásnak kimondottan rosszul esés.


Mitvegyekfel gondolkodás, vasalni nem akarás, rádió bekapcsolás, időjárás meghallgatás. Addig is kávéfőzés.

Ruha eldöntés, gyorsan zokni felhúzás, kávé megivás, de még mindig fel nem ébredés.

Trikó, póló, ing, polóver felvevés, plusz kabátban a melegtől megrohadás. Cipőt bekötni nem tudás, anyázva kabát levevés. Kabát visszavevés, hátizsák a kabátujjon felmenni nem akarás.

Kapun kilépve sötét hideg arculcsapás, metróban tülekedés, és a fent említett kabátban ismét megrohadás. Ha van hely és érkezés, kabát levevés, majd leszálláskor a mozgólépcsőn visszavevés (közben a mögöttünk állót kabátujjal kicsit leütés, következményeként rosszalló pillantás).

Végre megint utcán levés, kabát behúzás, úgy is fázás, nyár utáni nosztalgiázás.

Éjszakai telefon / A night call

Tegnap este fél 11kor felhívott telefonon egy idegen férfihang, ismeretlen számról, angolul.

- Halló.
- Ms. Weber?
- Igen.
- Beszél angolul?
- Igen.
- Ajánlhatok egy sidduhot*? (*zsidó házasság)
- Nem.

Ezzel letettem.
Azért érdekelne, hogy ezt hogy képzelik, úgy mégis?! Nyilvánvaló, hogy az illető nem ismer sem engem, sem senki mást, aki kicsit is ismerne engem, nem tud semmit rólam és az életemről. Akkor meg??? Amúgy is a bögyömben van ez az egész felelőtlen sidduh téma, ami időnként emberek életét teszi tönkre. Mindezt csupa jószándékból. Amivel a pokolva vezető út is ki van kövezve. Ugyebár.
Le kellene állni ezzel.

----------------------------

Last night at 10:30 a strange man called me from an unknown number, in English.

- Hallo.
- Ms. Weber?
- Yes.
- Do you speak English?
- Yes.
- May I offer you a shidduch*? (*Jewish marriage)
- No.

And I hang up.
What do people think?! Why do they think this is ok? Obviously the guy does not know me, neither does he know anyone that knows anything about me or about my life. So??? I am very upset about this whole shidduch issue anyway. It ruins people's life sometimes. Good intentions, huh? Which is what the road to hell is paved with, as we know.
This should be stopped.

Mennyi is volt? / Been a lot...

Tyű a mindenit, hogyaszongya, ezermilliókétszáz éve, egészen pontosan több, mint 365 napja nem írtam ide. Részint azért, mert a munkahelyemen sajnálatos módon letiltódott a blogger, valamint a youtube és a yahoo is (ezúton üzenem minden kedves érdeklődőnek, hogy légyszi a gmail-re írjatok!), másrészt meg besűrűsödtek a dolgok, meló és miegyebek, meg aztán ihlete és mondanivalója sem mindig van az embernek. Mivel egész nap a gép előtt dolgozom, mire hazaérek, ritkán van érkezésem újra bekapcsolni. Most viszont, nagy hirtelenjében azt sem tudom, melyik részét is meséljem el az elmúlt egy esztendőnek? Nem mondhatok el mindent, nem mondok hát semmit. Vagy ez nem így van? Na jó... hát közben volt egy nyár (Salzkammergut), egy tél (Izrael - munkaügyből kifolyólag), egy ősz, amire nem emlékszem, de nem baj, úgyis mindjárt itt van újra, és most meg a szép tavasz... Mindent összevetve szép az élet!

 ----------------

Gosh it's been a long time, a million years, maybe more, but at least 365 days, to be very specific. I didn't write, partially because i can't access the page from work (i can't access youtube and yahoo either, so dear all, pls write to my gmail), plus i had a lot to do and not so much to say/write. Since i work in front of the computer every day all day, by the time i get home i don't always have the energy to turn it on again. And now all of a sudden i don't even know what to say. Okay... a summer has passed (Salzkammergut, Austria), and then a winter (Israel - business trip), before that there was a fall, but i don't remember, and not it's spring again, can you beleive it? What i can say shortly is: life is fun!